Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
4 YOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. november I. Patronálok — Ürményi elvtársat keressük. — Az üzemvezető elvtárs nincs itthon. — Réti elvtárs, a TMK ve zetője? — Ö sincs itt. — Hol találjuk meg őket? — Fél órával ezelőtt mentek ki Mucsiba. Kicsit elkedvetlenedünk a »nincs itthon« válaszokra, amit érdeklődésünkre a dombóvári MÁV Fatelítőüzemben kaptunk, de azért érdekelt bennünket, mi dolguk lehet a fatelítősök- nek a negyven kilométerre fekvő Mucsi községben. Csak nem működik ott egy részlege az üzemnek? — Ó, nem erről van szó — nyugtat meg bennünket Kovács Béla diszpécser, pártvezetőségi tag. — Gyakori vendégek vagyunk Mucsiban. Az Uj Barázda Tsz-t patronáljuk. Most éppen terepszemlére mentek ki a vezetők, a szövetkezet nemrég felújított istállójának vízellátását segítjük majd megoldani. Mint megtudjuk, szoros kapcsolat alakult ki az utóbbi időben a szövetkezet és az üzem között. És a patronálás nemcsak anyagi természetű segítségnyújtásra terjed ki, hanem a szövetkezeti élet, munka minden területére. Az üzem könyvelői a szövetkezet számviteli munkájának megszervezéséhez adnak segítséget, a termelési osztályvezető főként a munka- szervezés terén segíti a mucsia- kat. A pártszervezet vezetőségének egy-egy tagja hetenként egy-két napot tölt a szövetkezetben, hogy segítse a politikai munkát. Amikor — hazafelé jövet — meglátogattuk a mucsi termelőszövetkezetet, a vendégek —- Ürményi István üzemvezető. Réti József TMK-vezető és Török János osztályvezető éppen a frissen ásott kutat szemlélték. — Milyen mély a kút? — Kilenc méter — válaszolja Koczka elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Még ebben a száraz időben is több mint négyméteres víz van benne. — És a talajvíz nem jön feljebb? — Nem éri el a szivattyúl'-áz alját. — Akkor minden rendben van. A szivattyúház oldalát falazzák ki, habarcsba rakott téglával, a csöveket pedig égessék ki szalmával, ássák ki az árkot az istállóig, a jövő héten eljövünk, megcsináljuk a vezetéket és ha addig be tudják szerezni a kétlépcsős centrifuga szivattyút, azt is beszereljük. Egy gombnyomás az istállóban és megindul a szivattyú motorja, felnyomja a vizet a 160 méter távolságban lévő istállóhoz. Sokat köszönhetünk a dombóvári elvtársaknak — mondja Koczka elvtárs. — Most az állatoknak vízzel való ellátásában segítenek. Nemcsak munkával,hanem az anyagok nagy részét is tőlük kapjuk. Eredeti rendeltetésükre már nem használható kazán-csövekből készül a vezeték. Kazánba már nem jók, a magas, 8—10 atmoszré- rás nyomáshoz már nem biztonságosak. De itt még évtizedekig is használhatjuk őket. Az idén eddig mintegy tizenegy- ezer liter volt a tejtermelésnél a kiesés a vízhiány miatt, mert lajttal kellett idehordanunk a vizet. Még pár nap és megszűnik ez az állapot. Aztán ők csinálták meg az istálló és a présház villamosítását is. A dombóvári vendégek végeztek a terepszemlével. De még nem mindennel. Réti elvtársnak ugyanis van még egy megbízatása. Tizenöt mázsa burgonyát kell beszereznie a konyha részére. — A legjavát válogatjuk ki majd az elvtársaknak — mondja a tsz-elnök. — A számlát azonban nehogy elfelejtsék mellékelni — figyelmeztetik a patronálok. J. J. Hatos névadó ünnepség Kistormáson Kistormás alig több, mint 600 lelket számláló község a megyében. Már 1950-ben a megye első termelőszövetkezeti községe lett, mert a földterület 80 százalékán nagyüzemi gazdálkodás folyt. 1960-ban, a tízéves jubileum alkalmával a még visszalévő 20 százalék is csatlakozott a közös gazdaságokhoz. A mezőgazdasági fejlődés mellett más területen is gyökeret vertek az új módszerek. Egyre inkább tért hódít például a névadó ünnepségek tartása is. 1960 óta mintegy húsz gyermeknek tartottak ilyen ünnepséget. Azóta olyan szülők is kérik a tanácsot, hogy rendezze meg a szokássá vált névadó ünnepséget, akiknek már nem újszülött gyermekük van. Ilyen ünnepségre került sor legutóbb is, amikor három család — Borza András és felesége, Major István és felesége, valamint Tóth Lajos és felesége — hat gyermeke részére rendezett ünnepélyes névadót a tanács. Az ünnepségen az úttörők is köszöntöt- ^ék^^zü^ke^^^^yermek^cet^ Munka után — szórakozás Szombaton este jól sikerült bált — ismerkedési estet, társas vacsorát rendezett a városi művelődési házban a bőrdíszmű vállalat KISZ-szervezete és szakszervezete. A bál a KISZ-szervezet műsorával kezdődött, majd a közös vacsorával, s utána tánccal folytatódott. Éjfélkor tombolasorsolás zajlott le, nagy érdeklődés, derültség közepette. A jól sikerült bálon a zenét a honvéd tánczenekar szolgáltatta. Vera és a tanító néni — A beszélgetés, amelynek aka ratlanul fültanúja voltam, eléggé csapongó volt, egységét csak az adta meg, hogy valamilyen kapcsolatban állt mindig a gyerekekkel. Kiderült, hogy az egyik szülő kislányának zongorát szándékozik venni, mert a gyerek „hallatlanul tehetséges’’. A kislány, a címben szereplő Vera, oda sem figyelt a beszélgetésre, ellenben fülig ma- szatolta magát tejszínhabbal. Még a „hallatlanul tehetséges” jelzőre sem nézett fel. Se meg nem erősítette, se nem cáfolta. A másik szülő arról számolt be, hogy már most megkezdték kislánya kelengyéjének gyűjtését. Az ő lánya nem volt jelen, így meg nem ítélhetem szükséges-e már gyűjteni a kelengyét, az ő dolguk. Ami a továbbiakban elhangzott, az viszont már nem csupán az ő gondjuk, hanem, hogy úgy mondjam, társadalmi ügy. — Igen, most Vera is abba az iskolába jár. Tudod, drágám, nem rossz hely ez sem. De az a régebbi, az egészen más volt. Mondhatom neked drágám, Verának soha nem lesz olyan tanítónénije, mint a Giziké volt. A mostani, a Joli, meg sem közelíti. Vera felkapja a fejét és figyelni kezd. A másik szülő: — A Jolit, nem kell bemutatnod. Nekem is annyi bajom van vele... — Sehogy sem szimpatikus. Ha lehetne, nem is oda járna a gyerek. De hát ezen nem lehet változtatni. Vera izeg-mozog a széken. Már nem érdekli a hab, most a nagyok beszélgetését figyeli. Közben sikerül megtudnom a Joli nevű tanítónőről, hogy ideges, türelmetlen, túlságosan szigorú, nem olyan barátságos, mint a Giziké volt, nem is olyan fiatal már, meg nagyon rosszul áll neki a kalap, amit most csináltatott. A kalap említésénél megszólalt Vera is: — Ajaj, úgy nézett ki benne, mint egy papagáj. És látod, anyu, a múltkor kiabáltál velem, hogy egyest kaptam számtanból. Itt van, a Joli néninél nem is lehet jobb jegyet kapni. Pikkel rám. Ekkor azt vártam, hogy a mama legalábbis rendre utasítja szépreményű csemetéjét. Ehelyett: — Nem baj, kislányom, valahogy ki kell bírni. Jövőre már más tanít majd. Nem tudom, lehet, hogy Joli néni valóban ideges, talán az új kalap sem jól áll neki, lehet, hogy szigorú, esetleg valóban nem olyan barátságos, mint a Giziké volt, de az biztos, hogy jót akar. Verának is. A többi között azt akarja, hogy Vera okosodjék. Mert feltételezem, hogy azért neki is van még mit tanulnia. S a kedves mamának az lenne a kötelessége, hogy segítsen neki. A többi között azzal, hogy lánya előtt ne pletykázzon annak tanítójáról. S biztos vagyok benne, hogy számtanból az egyes nem kizárólag a pikkelésnek az eredménye. A tanulmányi eredményeket illetően — és nem csak azt illetően — félek Vera jövőjétől. S ha Verából rossz diák válik, és a mama keresi, ki az okozója, bátran odaállhat a tükör elé. (-i -V) Az ötéves terv első háromnegyed évének tapasztalatairól Törvénnyé vált a terv. a második népgazdaságfejlesztési terv. A napokban, hosszas alapos megbeszélés, vita után, kissé módosítva a jelenlegi fejlődési szakaszhoz, helyzethez igazítva az országgyűlés töirvénnyé tette, s a nagy célok, a szocializmus alapjainak lerakása, a népgazdaság különböző ágazatainak arányos fejlesztése, a dolgozók élet- színvonalának emelése napirendi üggyé vált. Még a törvényerőre emelés előtt, amikor a terv javasolt számszerű céljainak megvalósítását kezdtük el ez év elején, kezdődött olyan munkaverseny az üzemekben, amely bizakodással töltött el minden dolgozót, vezetőt atekintetben, hogy megvalósulnak nemes céljaink. S a gazdasági év három negyedének munkájáról szóló statisztikai jelentések is ezt támasztják alá, ezt bizonyítják. Tolna megyében, bár ipari vonatkozásban nem töltünk be jelentős szerepet országos viszonylatban, a tervek teljesítése jónak mondható. A legfontosabb tényezők. mint például a munka termelékenységének emelése, a költségcsökkentés a tervezett módon folyik. S ez a lényege, eredménye a háromnegyedévi munkának. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az idén sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a gyárakban e két fontos terv-tényező megvalósítására, teljesítésére, mint a múlt évben volt. Ha csak a téglagyárakat vesszük alapul, már ez is bizonyítja: lehet, és van mód arra, hogy előrelépjünk a munka termelékenységének emelése területén. Főleg a helyi lehetőségek kihasználásával, a technika korszerűsítésével. Mert ez történt a téglagyárakban, s nem a munka-intenzitás növelésével érték el azt, hogy a száz forint munkabérre eső termelési érték meghaladta a múlt évit, mintegy másfél százalékkal jobb a tervezettnél. Hasonló a helyzet más vonatkozásban, így az önköltség alakulásában: száz forinttal kevesebbe kerül. ezer tégla gyártása, mint a múlt év azonos időszakában volt. A kendergyérak- ban még örvendetesebb a helyzet. A költségszint alakulása kedvező, ezzel egy időben az értékesítési mutató is a javulást példázza: Mintegy húsz százalékkal kevesebb költséget fordítanak egy bizonyos mennyiségű késztermék előállítására és mintegy tíz százalékkal magasabb az értékesítést mutató szám a tervezettnél. Természetesen minden gyárra, üzemre ezt nem lehet vonatkoztatni. Sajnos néhány üzemben komoly gondot okoz a terv részleteiben való teljesítése, csakúgy a termelékenységi mutató tervezett állásának elérése. Részben objektív, de többségében szubjektív tényezők akadályozzák a munkát. A Simontornyai Bőrgyárban, ahol az elmúlt években soha nem fizettek egy fillér nyereségrészesedést. következésképpen rosszul dolgoztak, nem teljesítették a tervet, némi javulás tapasztalható a tervek teljesítésében. De ez a javulás sem kielégítő. Túlságosan lassú a termelés növekedésének, főleg a minőség javulásának üteme. Pedig a jelenlegi helyzet következtetni engedi: több lehetőség volna a gyors felfutásra, a nyereségesség el érésére, csak még jobban kellene a tartalékokat, az üzemi lehetőségeket a dolgozók széleskörű bevonásával kutatni, megvalósítani. A helyiipari üzemek, a megye ipari termelésének mintegy 25— 30 százalékát adják, bár teljesítik a tervet, de nem éppen dicséretes módon. A három negyedévben például több mint százhúszezer túlórát használtak el. Elképesztően sok ez! S a jelentések bár a terv teljesítését közlik, de mögötte ilyen, s hasonló tényezők vannak, melyek nyilván rontják az összképet, és egyáltalán nem kedvező színben tüntetik fel a termelő egységet. Hosszas vizsgálat szükséges ahhoz, hogy megszüntessék, a minimálisra csökkentsék a helyiipari üzemekben a túlórázást, amj végeredményben a. termelést drágítja. Elsősorban a munka szervezésén kell változtatni. Szükséges, hogy az anyagellátást szervezetté, folyamatossá tegyék, mert legtöbb esetben az elmúlt hónapokban ez borította fel az üzemi rendet, ez okozta a túlóráztatást is. Az itt felsorolt néhány példa bizonyítja, hogy munkánk az év első három negyedében nem volt rossz, de jobbá lehetett volna tenni. S még a hiányosságok javítására két hónap áll rendelkezésre. Nem hosszú idő, az igaz, de még sokat lehet tenni, hogy becsülettel jelenthessük az év végén: megtettünk mindent, hogy a tervet teljesítsük. Ezt pedig jogosan elvárja minden polgárától az állam. A terv törvény. Ezt megvalósítani becsületbeli ügy, ezentúl állampolgári kötelesség, csakúgy, mint Nép- köztársaságunk egyéb törvényeinek megtartása. Mégis tapasztalható- néhány üzemben olyan hangulat, hogy beleringatták magukat abba a nézetbe, hogy rossz az anyagellátás, szervezési kérdések nehezítik a munkát, s nem hajlandók tudomásul venni, hogy a törvény rájuk is vonatkozik. Azt, hogy a terv reális, megalapozott, teljesíthető, de ölhetett kézzel azt nem lehet megvalósítani. ötéves tervünk első évének vége felé járunk. Már számot vethetünk eddigi munkánkról, a háromnegyedév mérlege alapján. S van bőven tapasztalat arra vonatkozóan, hol tették meg a magukét a munkások, mérnökök, hogy teljesítsék a tervet: hol akadályozza a munkát a nemtörődömség. a hanyagság. Mindenütt, a háromnegyedév tapasztalatait kell hasznosítani és felkészülni az év hátralévő két hónapjára, a terv teljesítésére, sőt, egyúttal elő kell készíteni a jövő évi tervet is, annak megalapozása jórészt az idei munkától függ. Most, ahogy végezzük a munkát, kihatással lesz nemcsak az 1962- es, hanem a következő évek munkájára is. Az év három negyedévében termelésünk azt bizonyítja: reális a terv, meg lehet valósítani* Dolgozóink lelkes helytállásukkal bizonyították: a párt, a kormány mellett állnak. A vezetők dolga, gondja, hogy a nemes ügy szolgálatába állítsa ezernyi munkás kezét itt Tolna megyében is. Akkor a siker nem marad el! Egyéves tanfolyam indul a népművelési dolgozók részére A függetlenített népművelők, művelődési otthon igazgatók, művészeti előadók, járási népművelési felügyelők és szakszervezeti művelődési otthon igazgatók részére egyéves tanfolyam indul. A tanfolyam célja, hogy elmélyítse a hallgatók szakmai tudását, módszertani és politikai ismereteiket gyarapítsa, általános műveltségüket növelje, hogy az állandóan emelkedő igényeknek meg tudjanak felelni. Az első foglalkozásra november 2-án és 3-án kerül sor. Az egy év alatt négyszer rendeznek egyenként kétnapos foglalkozást, nyáron pedig kéthetes bentlakásos tanfolyamon vesznek részt a függetlenített népművelési dolgozók. A tanfolyam végén a hallgatóknak vizsgát kell tenniük,
