Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-23 / 276. szám

wseWÄ mfcyct wepüjsäö

1961. november 2ft

KAIONAESKÜ,

„Esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek”

Zászlódíszbe öltözött a laktanyaudvar. Ma van a katonaélet legnagyobb ünnepe, az eskütétel napja. Az egység nyílegyenes sorokban áll fel a díszemelvény előtt, amelyen a felsőbb parancsnok és a párt- és állami szervek képviselői foglalnak helyet. S ott állnak szem ben az eskütételre felsorakozott harcosokkal a hozzátartozók, szülők, testvérek, feleségek, kedvesek, akik eljöttek, hogy részesei legyenek az ő

békéjükön őrködő kedves nagy ünnepének.

A kürtön felharsan a jel, a vezénylő tiszt ajkán pedig a parancsszó:

— »Fogadás középről..:«

S a harcosok sorfala előtt elvonul a csapatzászló.

Megérkezik az elöljáró, köszönti a katonákat és a köszöntés nyomán percekig zúg a

hajrá;

Rábóczki György tiszt elvJuhász Sándor honvéd, újonctársai nevében elmondja az esküt, majd féltérdre ereszkedve megcsókolja a csapatzászlót.

,,Én, Krasznai Ferenc esküszöm...” Bakos főhadnagy elvtárs, Feri parancsnoka elmond ja, hogy Krasznai honvéd a század legkiválóbb katonája. A legutóbbi lövészeten száz szá ealékos teljesítményt ért el. — Ez a nap ünnepélyes fordulópont mindannyiunk életében — mondta meghatottan Krasznai elvtárs, miután letette a katonai esküt. — A jövőben még jobb eredményeket igyekszem elérni.

Bende Mihály tiszt elvtárs, az alakulat parancsnoka beszédet intéz a katonákhoz.

társ, politikai helyettes áll a mikrofon előtt.

— A katonai eskütétel feled- hetetfen, örök életre szóló, ünnepélyes pillanat. Esküvel fogadjuk, hogy hazánkat, a Magyar- Népköztársaságot minden külső és belső ellenségtől megvédj ük. Hogy eskünket megtartjuk, biztosíték rá, hogy felkészültünk drága hazánk védelmére és ebben mellettünk áll a szocializmust építő népek egész tábora.

A beszéd után egy újonc vi- gyázz-menetben a zászló elé járul, valamennyi harcostársa nevében megilletődött, de emelt hangon elmondja:

— Én, Juhász Sándor, a dolgozó magyar nép fia, esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaságnak, néphadseregünknek hűséges katonája leszek !.».

Utána féltérdre ereszkedik és megcsókolja a csapatzászlót. Katonának nem illik meghatód ni, de egyszerre csillogóvá válnak a szemek, s a jelenlevő hozzátartozók szeméből legördül egy-egy könnycsepp.

Az udvaron elhelyezett asztaloknál az újoncok egyenként teszik le a katonai esküt. Krasz nai Sándor áll az egyik asztal mellett s messzire hangzanak szavar: »Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztársaságot minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldozásával is megvédem.«

Közben parancsnoka elmondja: Kiváló katona, a parancsokat készségesen és maradéktalanul teljesíti. Jelenlévő nagy néniétől, Schaller Gusztavné- tói tudjuk meg: Feri tolnai fiú, de Pesten dolgozott bevonulása előtt. Mindig rendes, vígke- délyű gyerek volt. Később maga Krasznai elvtárs sem cáfol rá erre a megállapításra, mert még mindig megilletődött hangon, de mosolygó szemekkel mondja: »Ez is hozzátartozik az élethez Kell ez a fiataloknak; Megemberesedünk, megkomolyodunk. Embert faragnak belőlünk. Hogy nem könnyű? Hát mi tagadás ...«

A faddi Bognáréktól majd az egész család itt. van. Nagypapa, nagymama, édesapa, édesanya és két testvér. Ott állnak a szén szál legény mellett és hallgatják. hogyan fogadja meg, hűséges katonája lesz a hazának. Az édesapa is vigyázz-ban áll, amikor hallgatja az esküszöveget, keze szorosan combjához simul. Látszik, hogy ő is volt katona.

— Voltam bizony, de még annakidején. Hetvenhét hónapig. — s visszaemlékezve az előbbi jelenetre, amikor az eskütétel után a parancsnok melegen kezetszorított Bognár Istvánnal. azt mondja: — Hetvenhét hónapig voltam katona, de velem azalatt tiszt egyszer sem fogott kezet. Más világ ez s man

Az eskütétel után Bende Mihály tiszt elvtárs, az alakulat parancsnoka köszönti a felső rakozott egységet:

taniok, hogy a legnehezebb helyzetben is népünk javára éljenek, cselekedjenek. Ez a fogadalom, ez az eskü, amit most itt valamennyien ünnepélyesen letettek, a katonaélet törvénye. Megfogadták és fogadjuk valamennyien, hogy megvédjük azok békéjét, életét, akiknek jelenlétében most megesküdtünk drága hazánk védelmére.

Elvonulnak a századok, s a katonák szétoszlanak a körletszakasz parancsnoka, Tóth tiszt elvtárs megerősített:

— Jó gárda a miénk. Meg vagyunk velük elégedve. Nem hiába a mj. századunkat tartják az egység legjobb századának. És ez nem kis 'mértékben annak köszönhető, hogy az öreg katonák sokat segítenek a* újoncoknak.

Keserű Istvánt, Simon Lászlót és a többieket körülveszi a család. Simon József édes«

Csikós Attilát felesége és gyermeke üdvözli az ünnepélyes eskütétel után t

ben. És most először, velük mennek a szülők, hozzátartozók is. Kiss tiszt elvtárs századának tagjai hozzátartozóikkal a klubszobában beszélgetnek. Itt vannak a Tolna megyeiek is, Figler Beda, Régi Dániel honvédek, akik nemrégiben századgyűlésen dicséretet kanták. Katonaéletükben az első dicséretet.

Talán nem bízzák el magukat a század tagjai, ha ide írjuk, amit parancsnokuk, Kiss tiszt elvtárs mondott, s az újoncanyja azt mondja, miközben megsimogatja katonafia arcát; »De jól nézel ki, fiam. Jó helyed van itt, látom,«

Teknős Jánosné nem tudott eljönni, táviratot küldött fia nagy ünnepére; Mert ő is együtt érez fiával, annak bajtársaival, mindazokkal, akik eljöttek megbizonyosodni, jó kezekben van a fegyver, amelyet drága hazánk védelmére markolnak a katönák.

A mi fiaink szorítják a fegyvert,

— Sokkal jobban nézel ki, édes fiam, mint otthon. Simon József Alsónánáról vonult be, fogatos volt a termelőszövetkezetben. Édesanyja gyakran meglátogatja egyetlen fiát. Most ezzel fogad bennünket: — Nem hittem volna, hogy ilyen szép belülről egy laktanya. És a tiszt elvtársak milyen barátságosak... Igazán kellemesen csalódtam.

— Olyan erkölcsi tulajdon- , .

ságot kell önmagukban kialakí- Fotó: Jantner Janos Szöveg: Letcnyei György