Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-21 / 274. szám
1961. november 21. TOLNA MFC TE! NÉPTTJSAO 3 Roman és magyar íróvendégok Tolna megyében A SZŐ VOSZ és a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat „őszi vidéki könyvhetek” programjában vasárnap jelentős irodalmi esemény színhelye ‘volt Tolna megye néhány községe. E program keretében látogattak el Tolna megyebe: a megye két községébe a hazánkban tartózkodó román íróvendégek: Aurel Miha- le, a Román írószövetség titkára, a Román Kiadói Főigazgatóság vezetője, Georghiu Inoescu, a Cartimex Könyvkereskedelmi Vál lalat vezérigazgatója és Alexand- ru Pezdera, a Román Kiadói Főigazgatóság munkatársa. A külföldi vendégeket elkísérte Tolna megyei útjára Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, Svéd András, a Kultúra Könyvkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója és Varga Sándor, a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatója. A látogatók társaságában voltak Berkesi András és Kardos György irók, a Kopjások című könyv szerzői. A vendégek a vasárnapot Tolna megyében töltötték. Berkesi András és Kardos György írók a reggeli órákban érkeztek Tolna községbe, ahol a helyi földműves- szövetkezeti könyvesboltot keresték fel, és a vásárlók kérésére dedikálták könyveiket... A megállapított terv szerint a vendégek innét Sióagárdra látogattak, ahova Pécsről megérkeztek a román vendégek is. Az írókat és a külföldi vendégeket a községi művelődési ház előtt népviseletbe öltözött leányok és fiúk fogadták, s virágcsokrokkal köszöntötték. A könyvtárhelyiségben történt rövid ismerkedő beszélgetés után a művelődési ház nagytermében került sor az íróolvasó találkozóra. A teremben mintegy kétszázan foglaltak helyet az ankét megkezdéséig. A HELYI KULTŰRCSOPORT és az úttörők Zwick Emma tanítónő vezetésével kultúrműsorral szórakoztatták a közönséget és a kedves vendégeket. Műsorukban szavalat, sióagárdi és kalocsai népi tánc szerepelt. Ezt követően került sor az olvasók és írók beszélgetésére, amelynek során számos érdekes kérdést tettek fel az olvasók a két jelenlévő írónak. Délben ebeden látta vendégül a helyi fölc'művesszövetkezet a román és magyrr íróvendégekjt, majd a házról házra való könyv- árusításben vettek részt. Felkerestek több családot, s valamennyi helyen a könyvvásárlás mellett érdekes eszmecsere, beszélgetés alakult ki az irodalomról. Tóth Jánoséknál (bognár) a Kopjások íróit, és az egyik román vendéget fogadták nagy szeretettel, s a könyvvásárlás közben hosszasan beszélgettek a falu életéről. Ofner Sándoréknál a vendégek megtekintették a gazda középiskolás lányának szép magánkönyvtárát, és mintegy félórás eszmecsere alakult ki az irodalomról. Tegzes Erzsébeteknél éppen az Erzsébet-napi ünnepség közepére toppantak be a vendégek: Berkesi András és Kardos György az ünnepelt felköszöntése után egy ideig részt vettek a családias, meleghangú ünneplésen ... Máté Mihály szövetkezeti tag lakásán pálinkával és borral kínálták a román és a magyar vendégeket, mintegy negyedórás eszmecsere alakúit ki a falu életéről. A két író a helyszínen dedikálta könyvét. A KÉSÖDÉLUTANI ÓRÁK BAN a küldöttség Sióagárdról Bátaszékre látogatott, ahol könyv- bálon vettek reszt. A modern, ízléses, fővárosi színvonalon berendezett szórakozóhelyen, mér a megérkezést követően többen álltak sorban az írók asztalánál, hogy a helyszínen vásárolt könyveket dedikáltathassák ... A könyvsorsjáték szünetében munkatársunk néhány kérdést intézett a jelenlévő írókhoz szerzett tapasztalatukkal, élményeikkel kapcsolatban. Kardos György, a Kopjások egyik szerzője, a Magvető Kiadó igazgatója elmondotta, hogy sajnos keveset tud kimozdulni a fővárosból. s éppen ezért eléggé ismeretlen előtte a vidék számos életmegnyilvánulása. — Igen nagy élmény volt számára — SoSsész-kongrcsszus Karlovy Varyban néhány héttel ezelőtt nemzetközi sebészkongresszust tartottak. A kongresszus munkájában argentin, bolgár, francia, holland, olasz, jugoszláv, mexikói, német, lengyel, osztrák, román, szovjet, svájci, amerikai, angol és csehszlovák tudósok vettek részt. A kongresszus egyetlen napirendje az agy- és koponyacsont sérülések gyógyításának kérdése volt. mint mondotta — a házról házra j járás közben az a tájékozottság, érdeklődés, amit tapasztalt. — Körülbelül negyedórát beszélgettem a sióagárdi könyvtár1 helyiségben fiatalokkal, idősek- i kel. Meglepett, hogy mennyire más az idősebb és fiatalabb ge- I neráció érdeklődési köre. S jóleső érzéssel töltött el a bizako- ' dás, amit életükkel, munkájukkal kapcsolatban tapasztaltam. Megmondták őszintén, hogy vannak bajok még a szövetkezetükben, de ezek a bajok azért fognak megszűnni, mert ők maguk javítják majd ki. BERKESI ANDRÁS többek ■ között megemlékezett arról a I kedves, meleg fogadtatásról, ! amelyben részesültek Sióagárdon. Megemlítette azt a felelősségteljes és lelkiismeretesen végzett munkát, amelyet a falusi könyvárusok végeznek akkor, amikor a könyveket házról házra járva árusítják .. — A sióagárdi beszélgetésen — mondta — sok érdekes kérdést j tettek fel az olvasók, ami azt is t bizonyítja, hogy kíváncsiak, ér- ' dekli őket a mű megszületésének körű’menye, néhány írói műhelytitok is Részemről nagyon fontosnak tartom az író találko- 1 zását az olvasóval, nemcsak azért — bár ez igen fontos —, | hogy az író szoros kapcso'atban éljen az olvasókkal — hanem azért is, hogy az író ne szakad- i jón el a művétől akkor, amikor megkapja a k'adótól a ho- I noráriumot. Érezze, mérje azt a hatást, amit a műve kifejt az olvasók között... | A megye kedves vendégei a késő esti órákig tartózkodtak Bá- taszéken a könyvbálon, s egy-egy asztaltársaság érdekes irodalmi vita színhetye is volt...- atádiAntropoh'gusok tanácskozása A csehszlovákiai Mikulovo városkában megtartották a csehszlovák antropológusok IV. országos konferenciáját. A konferen- , cián a 75 csehszlovák tudóson kívül összesen 58 tudós vett részt a Szovjetunióból, Lengyelországból, Bulgáriából, Magyarországról, a Német Demokratikus Köztársaságból, Jugoszláviából, Franciaországból, Olaszországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából és Nagy-Britanniá- ból. Teljesítette váiíaiását a kisdorogi termeifiszeveikezet Mint a Népújság hírül adta, a kisdorogi Március 15 Termelőszövetkezet az őszi betakarítási munkák elvégzésére versenyre hívta a bonyhádi járás valamennyi termelőszövetkezetét. A kisdorogi Március 15 Termelőszövetkezet most jelenti: a vállalást teljesítette. Most nézzük meg, mi a jó eredmény titka. Kétségtelenül és elsősorban a tagság öntudata. A termelőszövetkezet tagjait kettős cél fűtötte, összefogva minél előbb betakarítani a terményeket és elvégezni a munkákat, mert vállaltuk; népgazdasági érdek és nem utolsó sorban a mi érdekünk is — mondják a tsz-tagok. A kukoricatermés a górébsn van már, a szárat is levágták. A takarmányrépa behordását is befejezik egy nap alatt. A vetési munkákat 100 százalékban elvégezték. A tsz gondol az ál’atál- lomány téli takarmányozására is; 100 mázsa silókukoricát, 150 mázsa zöldtakarmányt, 220 mázsa kukoricaszárat. répnsze’ctet és léoalevelet silóitok be. Az. állat- á’lomány átteleltctése b’ztosíto t. Jo termést hozott a kukorica és a takarmányrépa, az utóbbi 28'1 mázsás átlagtermést adott. A szövetkezet jó eredményének r.'lányok-is részesei. Ifjúsági brigádot alakítottak. Van o’yan is, -ki a nyár folyamán jött dolgozni a szövetkezetbe a Juhai Állami Gazdaságból. — Most már «rmmi pénzért nem hammánk itt - szövetkezetét — mondják a lányok. Csak néhányat említsünk közülük: Illés Gizella néhány hónap alatt 200 munkaegységet szerzett. Cseke Teri, Ferenc Vilma, Szőke Etelka, Domokos Irén — és rajtuk kívül még jónéhány- nak — munkaegysége átlagosan száznyolcvan. A jó munka nyomán nézzük meg a szövetkezet pénzügyi helyzetét. A szövetkezet kifizette az 1961. évi rövidlejáratú hiteltartozását. Ugyanígy intézkedett az ez évi esedékes beruházási közép. üzemviteli közép- és beruházási hosszúlejáratú tartozás és a. kamatok kiegyenlítéséről. A saját erővel történő beruházások a kötelező saját erővel történő beruházásnak a háromszorosát teszik ki. A tsz 12 000 forinttal járult hozzá az 50 férőhelyes növendékistálló, 27 ezerrel a sertéshizlaldához, a harminc vago- nos raktárhoz 239 ezerrel. A vízvezeték és a takarmányos építéséhez 40 000 forinttal, a kovács- műhe’y építéséhez és a lánctalpas DT-traktor vásárlásához 51 ezer forinttal járult a szövetkezet. — Mennyi lesz egy munkaegység értéke? — Azt majd a végleges számadás. a mérleg mondja meg — mosolyog az elnök, Jakab Alb rt "s a könyvelés vezetője, dr. Túrái Imre. A szövetkezet eredményeinek m-nyarázata a tagság ö?sz"f"pá- "•'b"n, közös akaratában van: a kisdoro°i szövetkezet egy szorosan összetartozó család. (b> A Szovjetunió mezőgazdasági termelése 1960 1980-ig /j/y ETTENTŐ í\ODRlGl)EZ 52. Báró Kemény tűzbe jött: óriási koncepciókat fejtett ki Rodri- gueznek, amelyekből a „spanyol ügyvivő” persze egy kukkot sem értett. Ám nem azért, mert Kemény egy arisztokratikus diplomáciai nyelvet használt, mitsem törődve partnerének „gyenge nyelvtudásával”. Hanem egyszerűen azért, mert ezek a fogalmak — Európai Uj Rend európai nagytér, élettér, aztán Kárpát- Duna Nagyhaza, magyar gyepű, meg a többi sületlenség — nem fértek a fejébe... De azért szorgalmasan bólogatott, s közben kigondolta, hogy ha a báró abbahagyja ezt a szóáradatot, miképpen térhetne rá a gyakorlatibb kérdésekre. Az alkalom már nem sokáig váratott magára. Géza el is kezdte: — Akarom biztosítani miniszter testvér, hogy budapesti spanyol kolónia egy szívvel-lélekkel érzi együtt magyar hungarista testvérekkel. — ön ismét örömet okozott nekem — mondtn n Mró. — Tulajdonképpen mik 1Atszámú ez a spanyol kolónia? •IRTA: HORVATH JÓZSEF — Ha számolja az ember a diplomáciai személyzet, kereskedelmi személyzet, meg Budapesten élő sok más spanyol állampolgárt, kétszáz fő van a kolónia. — Kétszáz fő? Hiszen ez jelentős létszám! — Igen, jelentős, és mi érezzük ezt nagyon, mert mostan természetesen van igen nehéz idők. — Dehát hogyan lehetnék az önök segítségére? — kérdezte tettrekészen a báró. — Lehetne erről szó? — kérdezte Rodriguez. — Ez csak természetes, testvér! Minden módon készek vagyunk támogatni a spanyol kolóniát! — Hát, ezt nagyon, nagyon megköszönöm, és bizonyos, hogy spanyol kormány nagyon értékelni fogja! — Kérem, testvér, csak tárja elő, miben segíthetek. — Kezdeném élelmiszer nehéz- révekkel. Ha meg lehetne, akkor í volna, kapna a spanyol kólóba elegendő élelem kiutalás, a követség vételezne, és elosztana olónia tagjainak. — Ez természetes, ez i<?az'> ■ semmiség! — jelent«*1 te ki a báró és jegyzettömbje után nyúlt. Néhány szavas feljegyzést készített Rodriguez előterjesztése ügyében. — Kérem önt, legyen nyugodt, talán már holnap értesülni fog az elintézés módjáról. Rodriguez ismét mélyen meghajolt, jelezve a spanyol kormány őszinte háláját. — Aztán van másik probléma — folytatta Rodriguez. — Magyar fővárosban van sok kommunista gerilla, aknamunka, terrorizmus. Spanyol kormány úgy látja, kellene nagyobb biztonság kolónia tagjainak. A báró szörnyen buta képet vágott, és Rodriguez már-már megijedt, hogy elvetette a sulykot. Pedig alkalmasint a báró csak arra gondolt, hogy valamelyest nagyobb biztonság nekik, a hungarista állam vezetőinek is nagyon elkelne... Nem értette pontosan, mit ért ezen a kérésen Rodriguez. Ám ő sietett megmagyarázni: — Kolónia tagjai ki van téve terrorizmus támadásának. Kellene fegyver spanyol alattvalóknak, maguk megvédelmére. És kellene lőszer is melléie. Meg kellene a spanyol követségre is, hogyha tér rorizmus van. úgy tudjuk megvédelmezni, mint egy bunkert! Báró Kemény gondterheltnek látszott. Géza, miután kiiátszott-i az adu ászt. most heves izgalommal várta milyen lapot terít szét az ellenfél. — Értem, testvér, teljes eM- ■Mben ért«fr', —" '-x-piom is a kívánságot. íT't igen, p”1- • idők járnak most a hungarista állam felett, és megértem, hogy a spanyol kolónia tagjai is ki vannak téve baloldali atrocitásoknak. Csak azon gondolkodom, milyen intézkedések mutatkoznának legmegfelelőbbnek a kolónia, a követség. spanyol testvéreink biztonságának garantálására. Nos, azt hiszem, többféle intézkedést kell tennünk. A legelső: valóban ellátjuk a spanyol testvéreket önvédelmi fegyverrel és kellő meny nyiségű lőszerrel. Ezt én elintézem. A báró megint feljegyzett valamit a blokkra, s közben tovább morfondírozott: — Kétszáz tagja van ugye, a kolóniának... Nos, adunk kétszázötven parabellumot. Ismeri bizonyára, testvérem, a legkitűnőbb német pisztoly. Adunk mindegyikhez száz, nem, kétszáz töltényt. Ez elég lesz? — Okvetlenül! — egyezett bele Rodriguez. — Jó. Ezenkívül adunk néhány géppuskát, és golyószórót is, lőszerrel együtt, meg kézigránátot, mondjuk, tíz ládával. Esetleg később, ha a szükség úgy kívánja, adunk még. több kézigránátot Ezt a fegyverkészletet a követség önvédelmi berendezésére szánom. Tudják-e kezelni ezeket a fegyvereket? — Tudjuk! — jelentette ki nyugodtan Rodriguez. — Spanyol o’óniának minden tagja viselte kr.tonasór Franco tábornok dicső- '"-'■'en! — Per'-"'* persze. Végezetül, mit gondol, testvérem, nem lenne célszerű, ha a kormány egy nárt- szolgálcuos őrséget tartana lenn a spanyol követségen? Rodriguez erre igazán kapásból is válaszolhatott volna, de jobbnak látta nem elsietni a dolgot. Mélyen elgondolkozni látszott, majd a fejét ingatta: — Ez lenne nagyon jó, de nagy áldozat. Hungarista testvéreinknek mostan kell minden ember, minden bízható kéz! És a spanyol kormány neheztelné, ha spanyol kolónia nem védelmezne meg saját maga, amikor a nagy ügyet, a mienket is, ekkora veszedelem éri! Báró Kemény meghatottan mel tányoRa ezt a magasröptű eszmeiséggel impregnált érvelést, és elállt ötletétől. — De mondom, inkább valamit miniszter testvér! Ha adna egy utasítás a kerületi nyilaskeresztes párt vezetősége, hogy ha valami szükség van, legyenek a mi támogatásunkra, nagyon jó volna. — Semmi akadálya! — jelentette ki azonnal a báró. — Még ma megkapja az utasítást a kerületvezető, hogy mindenkor és mindenben álljanak személyesen az ön rendelkezésére. Jó lesz így? — Kedves testvérem, több van ez, mint amit kérni bátor vollem. Spanyol kormány fogja háláját kifejezni a nagylelkűségért... A miniszter még egyszer átfutotta jegyzeteit, és összegezte a megállapodást: (Folytatjuk)
