Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

im. no^ciUDrr iS. TOLNA MEGVE1 NEPÜJSAO » m GYERMEKEKHEZ DURCÁS PANNI D urcás Panni egy nagy- nagy erdő szélén la­kott nádfedeles kicsi házban. Reggelenkint madárfüttyre ébredt, tapsifüles nyuszikkal hancuro- zott a süppedő gyepszőnyegen és aranyszárnyú pillangókat kergetett a virágos réteken. Édesapja favágó volt, és öröm­mel döngette a nagy fákat az erdőben, mert tudta, hogy kis­lányáért dolgozik. Nem is lett volna semmi baj, ha Panni nem lett volna olyan nagyon, de nagyon dur­cás. Ha valami nem tetszett neki, nyomban sírni kezdett, sőt még toporzékolt is hozzá a lábával. Olyan volt, mint egy kis méregzacskó. Ha barátnőjé­től elkérte a babáját, és mi­vel azonnal nem teljesítették kívánságát, haragos villámokat' szórt tekintete, sőt még vere­kedni is kezdett, ha erősebb­nek gondolta magát. Ha viszont tőle kértek játékot, csak azért sem adta. A sok mérgelődés ki is ült az arcára, és más­képp se hívták, mint durcás Panninak. Történt egyszer, hogy mesz- sze elkalandozott az erdőben, míg egy gyönyörű tóhoz nem ért. A tó kék vízében sárga és piros virágok nyíltak, és bí­borhasú halacskák úszkáltak a zöld színű moszatok között. A nap forrón ragyogott az égen, és a víz felszíne olyan moz­dulatlan volt, mint egy való­ságos tükör. Egyszercsak meglepetve állt meg durcás Panni a tó part­ján. A vízből egy szakasztott olyan kislány nézett vissza, rá,1 mint ő maga. Ugyanúgy fehér kötényke takarta el világoskék szoknyácskéját, és széles mas­ni díszítette szőke hajacskáját. De az arca! Csak azt láttá­tok volna! Nem tudta elkép­zelni Panni, hogy miért néz rá olyan csúnya, haragos arc­cal a tóbeli kislány. Nemhiába hívták azonban Pannit durcás- nak, felemelte jobb kezét, és öklével jól megfenyegette ha­sonmását. Több se kellett an­nak! Olyan haragosan intege­tett vissza, hogy Panni ijedten hazáig szaladt. El is mesélte nyomban ka­landjait édesanyjának. Az nem szólt egy szót sem. csak kézenfogta, és elindultak most már ketten a tó felé. Út­közben elmagyarázta Panninak, hogy saját arcképét látta a víz tükrében, és saját haragos ar­cától ijedt meg olyan nagyon. /Elmondta még azt is, hogy csak az érdemel szeretetet, aki maga is szeretetet ad. Szívből mosolyogni kell az emberekre, és örülni az életnek, s akkor boldog lesz minden az embe­rek körül. Panninak az arca ennek hal­latára egyre jobban kiderült, s amikor a tóhoz értek, már bol­dogan nevetett. Milyen nagy volt a meglepe­tése, amikor belenézett a tó tükrébe, és onnan egy édes. mosolygós kékszemű kislány kacagott vissza rá. Annyira megörült ennek, hogv elhatá­rozta. soha, de soha többé nem lesz durcás. Szerették is nagyon, és las­san azt is elfelejtették, hogy valamikor Pannikát durcás Pan ninak hívták. Bakács Tibor Pöttyös nóta Pötty, pötty, pötty katicabogárka hátán; pötty, pötty, pötty Katica kötényén, ruháján. Pötty, pötty, pötty a gömböc ö betű fölött, az éj is csillaggal pöttyözött. Gyere az ölembe, te kis ugri-bugri pöttöm, dúdold el a pöttyös nótát, te vagy az én aranypöityöm. TÉNAGY SÁNDOR Gesz te nyes ü tés Utcasarkon nénike ül kis tűzhelyén gesztenye sül. Pattognak a barna szemek, körülveszik a gyerekek. Illata oly csalogató, és megenni, az ám a jó! SZABÓ IBOLYA: Úttörő sarok Törd a fejed! t. A legutóbbi Törd a fejed rejt­vényünk megfejtései: 1. Semmi- rcvaló. 2. Felmentvény. Kisdobos délután a II. osztályban Az egyik délután együtt sétál­gattam a gyerekekkel. Hamaro­san megszólított bennünket egy idegen. Arra kért bennünket, hogy magyarázzuk el neki, merre van a bányatelepi Népbolt. Hogy el ne tévedjen, el akartam kül­deni egy kispajtást is. Azaz csak akartam, mert sajnos azok, akik velem voltak, egyik sem tudta volna megmutatni a helyes utat. Ekkor jöttem rá, hogy a gyerekek nem ismerik a saját falujukat, így született meg az elhatározás, hogy meg kell velük ismertetni a községet. Minden gyerek szereti a ro­mantikát. S ezt most nagyon jól fel lehetett használni. Tavaszias idő volt, kitűnő alkalom a kirán­dulásra. A két őrsvezetőnek le­velet írtam. A levélben ez állott: „Három nap múlva őrsöd áll­jon készenlétben a tanácsháza előtt, délután fél három órára. A kisdobos füzetét és egy kis uzson­nát mindenki hozzon magával. Induljatok el az állomásra, majd a mészkemence felé vezető úton Kis politechnikus menjetek el a cukrászdába. A cukrász nénitől kapott levélből majd megtudjátok további utasí­tásomat.” A másik őrsvezető hasonló le­velet kapott. Csak az 6 gyüleke­zőhelyük nem a tanácsháza, ha­nem a rendőrség előtt volt. Ne­kik az újtelepi iskola felé vezető úton a népboltba kellett eljut­niuk. Ott a pénztáros néni nyúj­totta át nekik a levelet. Fenn az erdőben a forrásnál várakoztam rájuk. Egyszer kiabá­lásra lettem figyelmes. Csak hangfoszlányok voltak, s nem tudtam elképzelni, mi történhe­tett. Nemsokára már megértet­tem mindent. Az egyes őrsök szurkoltak az őrsvezetők ver­senyfutásában. Közel voltak a célhoz, bár hegyen felfutni ne­héz dolog. Végre, megérkeztek! De hol a tanító néni? A Rakétá- sok őrsvezetője látott meg elő­ször. Kezében magasan lobogtat­va a papírt, melyen a megoldott feladat volt, szaladt felém a fiú. Nyomában a másik. Hiába, a há­rom méter lemaradást most már nem tudta behozni. No, de lássuk csak a példát! Hiszen ez hibás! A Rakéta-őrs nem oldotta meg jól a feladatát. Nézzük csak a másikat. Jó! ök a győztesek! Nem csaltak, pontos munkát végeztek, s ezért megér­demelt a győzelem. Mikor már valamennyien fel­értek, leültünk, és megettük a magunkkal hozott uzsonnát, mi­közben meséltem nekik. Később felmásztunk a hegy legmagasabb pontjára, s gyönyörködtünk az elénk táruló szép látványban. Kacagva indultunk lefelé a hegy­ről. A hegy lábánál még megáll­tunk egy kicsit „Komám asszony, hol az olló”-t játszani. Estefelé egy kicsit fáradtan, de nagyon sok élménnyel tértünk haza a kisdobos foglalkozásról. MÁNYÖK1 ELZA oszt. vez. Nagymányok Ifjú régészek Dunaföldvár — mint ismeretes — igen régi település. Ezt bizonyítja az erre vezető római hadi út és a föld mélyéből, meg a Duna medréből előkerülő több ezer éves leletek is. Már a község neve és a Duna- part mögé magasodó vártorony is történelmi hangulatot idéz. Mégsem folytak eddig Dunaföld- váron olyan feltárási munkák, amelyek tisztázták volna a tele­pülés történetét. ... Pár hónappal ezelőtt néhány lelkes dunaföldvár! fiatal elha­tározta, hogy szabad idejének egy részét a község történelmi múlt­jának felderítésére szenteli. Dá­nó Lajos vezetésével hamarosan munkához is fogtak, és először is a már előkerült leletek össze­gyűjtésére vállalkoztak. A 12 tagú csoport, amely gim­nazistákból, és kendergyári ki- szesekből tevődik ki — máris szép gyűjteménnyel rendelkezik. Munkájukat pedagógusok és a rendőrség is támogatja, de a leg­nagyobb segítséget a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumtól kapják. — Kutatásaink — meséli Dá­nó Lajos — elsősorban a község területén folynak, de kiterjed an­nak környékére is. Szeretnénk tisztázni például, hogy az Annamatia nevű I római település , vajon Dunaföldvár területén he­lyezkedett-e el, vagy a közeli Baracs puszta tájékára tehető. Csoportunk részt kíván venni minden olyan megmozdulásban amely a régészettel összefügg és amely a község idegenforgalmát elősegíti. A községi tanács, a vár restaurálására mintegy 100 000 forintot irányozott elő a jövő évi költségvetésben. Szeretnénk megoldani, hogy ezzel egy idő­ben a vártorony tövében lévő la­kásban tájmúzeumot rendezzünk be. Ehhez máris jelentős anyag­gal rendelkezünk, amelyet saj­nos ilyen helyen vagyunk kény­telenek tárolni — s kezével rá­mutatott az egyik irodai szek­rényre. Felcimkézett mamutfogak kétezer éves hálónehezék, cse­répedények sorakoznak a polco­kon. Rég; írások is ott lapul­nak a szekrény mélyén, s köz­tük kettőre, amelyek egy poro­sodó padlásról kerültek elő, fél­tő gonddal vigyáznak a „műked­velő" régészek. Az aradi vérta­núk két tagjának — Lázár és Dessewffy honvédtisztek — sor­sáról szóló végzés, Haynau alá­írásával. Az még nem dőlt el, hogy a két írás eredeti-e, vagy i másolat, de mindenképpen érté­kes levéltári anyagok, amelyek megérdemelnék, hogy szakembe­rek alaposan megvizsgálják .., És még igen sok beszédes tár­gyat rejteget a föld mélye. Meg­közelítő pontossággal — az ed­dig felbukkant leletek és a száj­hagyomány segítségével — meg­határozták már a lelőhelyek te­rületét, ahol római és kelta-kori település maradványaira és urna­temető felbukkanására számíta­nak. Az egyik dombon például a szőlőben rigolirozás közben két­méteres csontvázakra bukkantak a munkások, de előkerült már római kori mérföldkő az Itató kör nyékéről, oszlopfő a bölcskei Castrumból és török korabeli láncos ágyúgolyó. Jelentős lelő­helynek ígérkezik a Kálvária ol­dal és a Kendergyár feletti domb Is. Büszkén újságolták azt is, hogy a község jelentős helyet kap a Szombaty Viktor szerkesztésében a közeljövőben megjelenő ma­gyarországi útikalauzban, sőt egy Lipcsében megjelenő európai úti­kalauzban is szerepel majd Du­naföldvár, s ez nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető. — Egy igen izgalmas problé­ma is foglalkoztat bennünket — meséli Dánó Lajos, amikor már a torony tövében gyönyörködünk a kilátásban. — Esőzések után már sok helyen beomlottak ai? utak a községben, s ezek arra engednek következtetni, hogy a várnak igen kiterjedt alagút­rendszere van. A közelmúltban egy építkezésen a munkások is felfedeztek egy ilyen lejáratot. Pár métert előre haladtak ben­ne, és állításuk szerint egy ak­kora alagútközponthoz értek, amelyben akár egy kocsi is meg­fordulhatott volna. Innen több nyílás vezetett különböző irány­ba, s a szájhagyomány is, amely arról mesél, hogy a várat és az öreg templomot alagút köti össze, azt bizonyítja, hogy az ilyen fel­táró munka eredményesnek ígér­kezik. Tavasszal az építkezés befe jezésével nekilátunk ennek a felderítésnek is. Sok sikert kí­vánunk ehhez, az ifjú régészek­nek! Monostori Miklós MI VAGYUNK Még év elején a dombóvári | Berzeviczy Gizella leány-diákott­hon igazgatónője csoportokra osztotta az egyes tanulótermeket Minden csoport tetszés szerinti nevet választhatott magának. A IV. B. osztály egy része egyönte­tűen a „Vosztok” névre szavazott. Nézeteltérés csupán ott volt, hogy melyik „Vosztok” legyen: az el­ső, vagy a második. Végül mind­kettőt elfogadtuk. Amíg jó idő volt, rendbehoztuk diákotthonunk kertjét. Az épület két helyiségé­ben megjavítottuk a villanyt. íz­lésesebbé varázsoltuk élelmiszer­szekrényünket, amelyet kisúrolás után fehér papírral béleltünk. Aktívan résztveszünk iskolánk KISZ-szervezetében is. Lelkiis­meretesen készülünk fel a KISZ foglalkozásokra, s csaknem mind­annyian beiratkoztunk az „Ifjú Gárda” mozgalomba. Nem vagyunk kiváló sporto­A „FOSZTOK“ I lók, mégis lelkesen készülünk a decemberi házibajnokságokra. Politikai tájékozottságunkat a mindennapi sajtó elolvasásával, megvitatásával fokozzuk. Csend és ételtakarékossági mozgalmat indítottunk be az étkezésnél. A jövőben még nagyobb gondot for­dítunk a tanulóterem és a háló tisztaságára. A sokoldalú elfog­laltság mellett azonban legfon­tosabb feladatunk a tanulás, hi­szen érettségi előtt állunk . Az egymásnak való segítökéozsé- günkkel, szorgalmas 'munkánk­kal, és fegyelmezett magatartás­sal példakép akarunk lenni a többi csoport előtt. Ha a kitűzött célok megvalósí­tásában sikerül eredményes, jó munkát felmutatnunk, akkor büszkék és méltóak lehetünk csoportunk nevére, a „Vosztokra”. SZÉP ILONA gimn. IV. B. oszt. tan. Különleges rádiókészülékek kínai halászok részére A kelet-kínai Fukien tarto­mány Fucsao városában speciális rádiókészülékeket gyártanak ha­lászok részére, a nyílt tengeren való használatra. A teljesen víz­hatlan és minden ütéssel szem­ben ellenálló rádiókészülékek szá­razelemmel működnek és könnyű súlyuk miatt nem jelentenek ko­moly terhet. Eddig több mint ezer készüléket osztottak szét a halászok között, s a fucsaoi gyár szervizszolgálatot is létesít a parr ti állomásokon, hogy biztosítsa a készülékek karbantartását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom