Tolna Megyei Népújság, 1961. november (11. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-19 / 273. szám
im. no^ciUDrr iS. TOLNA MEGVE1 NEPÜJSAO » m GYERMEKEKHEZ DURCÁS PANNI D urcás Panni egy nagy- nagy erdő szélén lakott nádfedeles kicsi házban. Reggelenkint madárfüttyre ébredt, tapsifüles nyuszikkal hancuro- zott a süppedő gyepszőnyegen és aranyszárnyú pillangókat kergetett a virágos réteken. Édesapja favágó volt, és örömmel döngette a nagy fákat az erdőben, mert tudta, hogy kislányáért dolgozik. Nem is lett volna semmi baj, ha Panni nem lett volna olyan nagyon, de nagyon durcás. Ha valami nem tetszett neki, nyomban sírni kezdett, sőt még toporzékolt is hozzá a lábával. Olyan volt, mint egy kis méregzacskó. Ha barátnőjétől elkérte a babáját, és mivel azonnal nem teljesítették kívánságát, haragos villámokat' szórt tekintete, sőt még verekedni is kezdett, ha erősebbnek gondolta magát. Ha viszont tőle kértek játékot, csak azért sem adta. A sok mérgelődés ki is ült az arcára, és másképp se hívták, mint durcás Panninak. Történt egyszer, hogy mesz- sze elkalandozott az erdőben, míg egy gyönyörű tóhoz nem ért. A tó kék vízében sárga és piros virágok nyíltak, és bíborhasú halacskák úszkáltak a zöld színű moszatok között. A nap forrón ragyogott az égen, és a víz felszíne olyan mozdulatlan volt, mint egy valóságos tükör. Egyszercsak meglepetve állt meg durcás Panni a tó partján. A vízből egy szakasztott olyan kislány nézett vissza, rá,1 mint ő maga. Ugyanúgy fehér kötényke takarta el világoskék szoknyácskéját, és széles masni díszítette szőke hajacskáját. De az arca! Csak azt láttátok volna! Nem tudta elképzelni Panni, hogy miért néz rá olyan csúnya, haragos arccal a tóbeli kislány. Nemhiába hívták azonban Pannit durcás- nak, felemelte jobb kezét, és öklével jól megfenyegette hasonmását. Több se kellett annak! Olyan haragosan integetett vissza, hogy Panni ijedten hazáig szaladt. El is mesélte nyomban kalandjait édesanyjának. Az nem szólt egy szót sem. csak kézenfogta, és elindultak most már ketten a tó felé. Útközben elmagyarázta Panninak, hogy saját arcképét látta a víz tükrében, és saját haragos arcától ijedt meg olyan nagyon. /Elmondta még azt is, hogy csak az érdemel szeretetet, aki maga is szeretetet ad. Szívből mosolyogni kell az emberekre, és örülni az életnek, s akkor boldog lesz minden az emberek körül. Panninak az arca ennek hallatára egyre jobban kiderült, s amikor a tóhoz értek, már boldogan nevetett. Milyen nagy volt a meglepetése, amikor belenézett a tó tükrébe, és onnan egy édes. mosolygós kékszemű kislány kacagott vissza rá. Annyira megörült ennek, hogv elhatározta. soha, de soha többé nem lesz durcás. Szerették is nagyon, és lassan azt is elfelejtették, hogy valamikor Pannikát durcás Pan ninak hívták. Bakács Tibor Pöttyös nóta Pötty, pötty, pötty katicabogárka hátán; pötty, pötty, pötty Katica kötényén, ruháján. Pötty, pötty, pötty a gömböc ö betű fölött, az éj is csillaggal pöttyözött. Gyere az ölembe, te kis ugri-bugri pöttöm, dúdold el a pöttyös nótát, te vagy az én aranypöityöm. TÉNAGY SÁNDOR Gesz te nyes ü tés Utcasarkon nénike ül kis tűzhelyén gesztenye sül. Pattognak a barna szemek, körülveszik a gyerekek. Illata oly csalogató, és megenni, az ám a jó! SZABÓ IBOLYA: Úttörő sarok Törd a fejed! t. A legutóbbi Törd a fejed rejtvényünk megfejtései: 1. Semmi- rcvaló. 2. Felmentvény. Kisdobos délután a II. osztályban Az egyik délután együtt sétálgattam a gyerekekkel. Hamarosan megszólított bennünket egy idegen. Arra kért bennünket, hogy magyarázzuk el neki, merre van a bányatelepi Népbolt. Hogy el ne tévedjen, el akartam küldeni egy kispajtást is. Azaz csak akartam, mert sajnos azok, akik velem voltak, egyik sem tudta volna megmutatni a helyes utat. Ekkor jöttem rá, hogy a gyerekek nem ismerik a saját falujukat, így született meg az elhatározás, hogy meg kell velük ismertetni a községet. Minden gyerek szereti a romantikát. S ezt most nagyon jól fel lehetett használni. Tavaszias idő volt, kitűnő alkalom a kirándulásra. A két őrsvezetőnek levelet írtam. A levélben ez állott: „Három nap múlva őrsöd álljon készenlétben a tanácsháza előtt, délután fél három órára. A kisdobos füzetét és egy kis uzsonnát mindenki hozzon magával. Induljatok el az állomásra, majd a mészkemence felé vezető úton Kis politechnikus menjetek el a cukrászdába. A cukrász nénitől kapott levélből majd megtudjátok további utasításomat.” A másik őrsvezető hasonló levelet kapott. Csak az 6 gyülekezőhelyük nem a tanácsháza, hanem a rendőrség előtt volt. Nekik az újtelepi iskola felé vezető úton a népboltba kellett eljutniuk. Ott a pénztáros néni nyújtotta át nekik a levelet. Fenn az erdőben a forrásnál várakoztam rájuk. Egyszer kiabálásra lettem figyelmes. Csak hangfoszlányok voltak, s nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Nemsokára már megértettem mindent. Az egyes őrsök szurkoltak az őrsvezetők versenyfutásában. Közel voltak a célhoz, bár hegyen felfutni nehéz dolog. Végre, megérkeztek! De hol a tanító néni? A Rakétá- sok őrsvezetője látott meg először. Kezében magasan lobogtatva a papírt, melyen a megoldott feladat volt, szaladt felém a fiú. Nyomában a másik. Hiába, a három méter lemaradást most már nem tudta behozni. No, de lássuk csak a példát! Hiszen ez hibás! A Rakéta-őrs nem oldotta meg jól a feladatát. Nézzük csak a másikat. Jó! ök a győztesek! Nem csaltak, pontos munkát végeztek, s ezért megérdemelt a győzelem. Mikor már valamennyien felértek, leültünk, és megettük a magunkkal hozott uzsonnát, miközben meséltem nekik. Később felmásztunk a hegy legmagasabb pontjára, s gyönyörködtünk az elénk táruló szép látványban. Kacagva indultunk lefelé a hegyről. A hegy lábánál még megálltunk egy kicsit „Komám asszony, hol az olló”-t játszani. Estefelé egy kicsit fáradtan, de nagyon sok élménnyel tértünk haza a kisdobos foglalkozásról. MÁNYÖK1 ELZA oszt. vez. Nagymányok Ifjú régészek Dunaföldvár — mint ismeretes — igen régi település. Ezt bizonyítja az erre vezető római hadi út és a föld mélyéből, meg a Duna medréből előkerülő több ezer éves leletek is. Már a község neve és a Duna- part mögé magasodó vártorony is történelmi hangulatot idéz. Mégsem folytak eddig Dunaföld- váron olyan feltárási munkák, amelyek tisztázták volna a település történetét. ... Pár hónappal ezelőtt néhány lelkes dunaföldvár! fiatal elhatározta, hogy szabad idejének egy részét a község történelmi múltjának felderítésére szenteli. Dánó Lajos vezetésével hamarosan munkához is fogtak, és először is a már előkerült leletek összegyűjtésére vállalkoztak. A 12 tagú csoport, amely gimnazistákból, és kendergyári ki- szesekből tevődik ki — máris szép gyűjteménnyel rendelkezik. Munkájukat pedagógusok és a rendőrség is támogatja, de a legnagyobb segítséget a szekszárdi Béri Balogh Ádám múzeumtól kapják. — Kutatásaink — meséli Dánó Lajos — elsősorban a község területén folynak, de kiterjed annak környékére is. Szeretnénk tisztázni például, hogy az Annamatia nevű I római település , vajon Dunaföldvár területén helyezkedett-e el, vagy a közeli Baracs puszta tájékára tehető. Csoportunk részt kíván venni minden olyan megmozdulásban amely a régészettel összefügg és amely a község idegenforgalmát elősegíti. A községi tanács, a vár restaurálására mintegy 100 000 forintot irányozott elő a jövő évi költségvetésben. Szeretnénk megoldani, hogy ezzel egy időben a vártorony tövében lévő lakásban tájmúzeumot rendezzünk be. Ehhez máris jelentős anyaggal rendelkezünk, amelyet sajnos ilyen helyen vagyunk kénytelenek tárolni — s kezével rámutatott az egyik irodai szekrényre. Felcimkézett mamutfogak kétezer éves hálónehezék, cserépedények sorakoznak a polcokon. Rég; írások is ott lapulnak a szekrény mélyén, s köztük kettőre, amelyek egy porosodó padlásról kerültek elő, féltő gonddal vigyáznak a „műkedvelő" régészek. Az aradi vértanúk két tagjának — Lázár és Dessewffy honvédtisztek — sorsáról szóló végzés, Haynau aláírásával. Az még nem dőlt el, hogy a két írás eredeti-e, vagy i másolat, de mindenképpen értékes levéltári anyagok, amelyek megérdemelnék, hogy szakemberek alaposan megvizsgálják .., És még igen sok beszédes tárgyat rejteget a föld mélye. Megközelítő pontossággal — az eddig felbukkant leletek és a szájhagyomány segítségével — meghatározták már a lelőhelyek területét, ahol római és kelta-kori település maradványaira és urnatemető felbukkanására számítanak. Az egyik dombon például a szőlőben rigolirozás közben kétméteres csontvázakra bukkantak a munkások, de előkerült már római kori mérföldkő az Itató kör nyékéről, oszlopfő a bölcskei Castrumból és török korabeli láncos ágyúgolyó. Jelentős lelőhelynek ígérkezik a Kálvária oldal és a Kendergyár feletti domb Is. Büszkén újságolták azt is, hogy a község jelentős helyet kap a Szombaty Viktor szerkesztésében a közeljövőben megjelenő magyarországi útikalauzban, sőt egy Lipcsében megjelenő európai útikalauzban is szerepel majd Dunaföldvár, s ez nagyrészt az ő munkájuknak köszönhető. — Egy igen izgalmas probléma is foglalkoztat bennünket — meséli Dánó Lajos, amikor már a torony tövében gyönyörködünk a kilátásban. — Esőzések után már sok helyen beomlottak ai? utak a községben, s ezek arra engednek következtetni, hogy a várnak igen kiterjedt alagútrendszere van. A közelmúltban egy építkezésen a munkások is felfedeztek egy ilyen lejáratot. Pár métert előre haladtak benne, és állításuk szerint egy akkora alagútközponthoz értek, amelyben akár egy kocsi is megfordulhatott volna. Innen több nyílás vezetett különböző irányba, s a szájhagyomány is, amely arról mesél, hogy a várat és az öreg templomot alagút köti össze, azt bizonyítja, hogy az ilyen feltáró munka eredményesnek ígérkezik. Tavasszal az építkezés befe jezésével nekilátunk ennek a felderítésnek is. Sok sikert kívánunk ehhez, az ifjú régészeknek! Monostori Miklós MI VAGYUNK Még év elején a dombóvári | Berzeviczy Gizella leány-diákotthon igazgatónője csoportokra osztotta az egyes tanulótermeket Minden csoport tetszés szerinti nevet választhatott magának. A IV. B. osztály egy része egyöntetűen a „Vosztok” névre szavazott. Nézeteltérés csupán ott volt, hogy melyik „Vosztok” legyen: az első, vagy a második. Végül mindkettőt elfogadtuk. Amíg jó idő volt, rendbehoztuk diákotthonunk kertjét. Az épület két helyiségében megjavítottuk a villanyt. ízlésesebbé varázsoltuk élelmiszerszekrényünket, amelyet kisúrolás után fehér papírral béleltünk. Aktívan résztveszünk iskolánk KISZ-szervezetében is. Lelkiismeretesen készülünk fel a KISZ foglalkozásokra, s csaknem mindannyian beiratkoztunk az „Ifjú Gárda” mozgalomba. Nem vagyunk kiváló sportoA „FOSZTOK“ I lók, mégis lelkesen készülünk a decemberi házibajnokságokra. Politikai tájékozottságunkat a mindennapi sajtó elolvasásával, megvitatásával fokozzuk. Csend és ételtakarékossági mozgalmat indítottunk be az étkezésnél. A jövőben még nagyobb gondot fordítunk a tanulóterem és a háló tisztaságára. A sokoldalú elfoglaltság mellett azonban legfontosabb feladatunk a tanulás, hiszen érettségi előtt állunk . Az egymásnak való segítökéozsé- günkkel, szorgalmas 'munkánkkal, és fegyelmezett magatartással példakép akarunk lenni a többi csoport előtt. Ha a kitűzött célok megvalósításában sikerül eredményes, jó munkát felmutatnunk, akkor büszkék és méltóak lehetünk csoportunk nevére, a „Vosztokra”. SZÉP ILONA gimn. IV. B. oszt. tan. Különleges rádiókészülékek kínai halászok részére A kelet-kínai Fukien tartomány Fucsao városában speciális rádiókészülékeket gyártanak halászok részére, a nyílt tengeren való használatra. A teljesen vízhatlan és minden ütéssel szemben ellenálló rádiókészülékek szárazelemmel működnek és könnyű súlyuk miatt nem jelentenek komoly terhet. Eddig több mint ezer készüléket osztottak szét a halászok között, s a fucsaoi gyár szervizszolgálatot is létesít a parr ti állomásokon, hogy biztosítsa a készülékek karbantartását.
