Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-07 / 237. szám

1961. október 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A KISZ oktatási év előkészületei a paksi járásban A takarékosság a nyűgöd ílet, a biztos jövö záloga — A KISZ Központi Bizottsága 1960. júliusában hozott határozat tot, amely szerint az oktatási rendszert az új helyzetnek, fela­datoknak megfelelően tovább kell fejleszteni. Figyelembe kell ven­ni a fiatalok tanulási igényét, politikai előképzettségét és en­nek megfelelően, a fokozatosság elvének betartását. E határozat végrehajtása felelősségteljes mun kát, jobb előkészítést és körül­tekintőbb kiválogatást ró mind a megyei, járási bizottságokra, mind az alapszervezetek vezető­ségeire. E határozatot figyelembe véve, mely hűen tükrözi a kong­resszus határozatának végrehaj­tását — mely szerint a második ötéves tarv időszaka alatt min­den fiatal egy fokkal növelje po­litikai és általános műveltségét — készítettük elő a bizottság 1961—62-es oktatási tervét — mondja Gazdag István elvtárs, a járási bizottság titkára. — A járási bizottság a lehetősé­gek alapos felülvizsgálása után az alapszervezetekkel történt előzetes megtárgyalás alapján készítette el tervét- Július hónap­ban tartott alapszervi titkári ér­tekezleten külön napirendként foglalkoztak a Kisz-oktatás rend szerére hozott határozatból adódó feladatokkal, ahol megszabta a járási bizottság az alapszerveze­teknek, hogy az augusztus havi taggyűlésen tárgyalják meg a határozatot és egyéni beszélgetés formájában határozzák meg az oktatási formákat. Különös gon­dot fordított a járási bizottság a termelőszövetkezetekben mű­ködő KISZ-szervezetek propa­ganda munkájára. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a 24 tsz-alap- szervezetből 15-ben lesz politi­kai oktatás. A beindulás után is egyik... legfontosabb feladatnak tartják az elvtársak ezen oktatá­si formák ellenőrzését, segítését. A mezőgazdaság átszervezéséből adódó feladatok, a tsz-tag fiata­lok, valamint a jelenleg még be­dolgozik erkölcsi, politikai át­formálása, a szocialista termelé­si viszonynak megfelelő szemlélet kialakítása — a közügy iránti odaadás, a közös gazdasagok vé­dése, erősítése, egymás iránti tisztelet, megbecsülés, stb, — mint egyik elengedhetetlen fel­tételét, a szilárd anyagi és er­kölcsi alapon nyugvó közős gaz­daság megteremtésének. E tár­sadalmi méretekben folyó munka egy részét képezi a fiatalok poli­tikai nevelése is. — Az előkészítés idején, mint alapvető dolgqt vettünk számítás­ba a meglévő propagandista gár­dánk felkészültségének, ráter­mettségének megvizsgálását. E* évben már nyugodtan elmond­hatjuk — tájékoztat Gazdag elv- társ —, hogy megvan a törzs­gárda, akikre nyugodtan rábíz­hatjuk a fiatalok politikai kép­zését. Zömében olyan propagan­distáink vannak, mint például Kartai István (Dunaszentavörgy), Tarsoly Géza (Punakömlőd), Ko­vács Lajos (Dunaföldvár Cipész Ktsz) akik már évek óta ezen munkában részt vesz­nek. A propagandisták 70—76 százaléka pedagógus, akik a po­litikai felkészültségen tül a fia­talok nevelésének jó módszeré­vel még jobban elő tudják se­gíteni a tananyag megértését. Ez évben 14 propagandista vett részt továbbképzésen a fadd-dombori KISZ-vezetőkópzö táborban. E lehetőségek figyelembevételével 26 alapszervezetben lesz szerve­zett politikai oktatás. A KISZ- tagságnak mintegy go—85 száza­léka vesz részt a KISE-oktatáS különböző formáiban. Ezen túl körülbelül 420—450 fő középis­kolás tanulja a marxizmust az iskola keretein belül. Hatvan fő a járás területén középiskolai ta­nulmányait folytatja. Dunaföld­váron 30 fő részvételével lesz kihelyezett mezőgazdasági tech­nikum. Tizenhárom helyen lesz politikai olvasómozgalom, ahol nincs lehetőség a szervezett ok­tatás beindítására. A járási bizottság terve azt mutatja, hogy különös gondot fordítanak a vezetők képzésére is. A nyár folyamán az alapszer- vezeti titkárok, reszoriXelelősök továbbképzésen vettek részt. A fokozatosság elvét mutatja, hogy azokat az alapszervi vezetőket, akik már nagyobb marxista is­meretekkel réndelkeznek, párt- oktatásban kívánják továbbké­pezni. A járási bizottság tervét vizs­gálva fogyatékosság az, hogy a KlSZ-en kívüli fiatalok egészen kis mértékben vesznek részt a politikai oktatásban. A visszalé- vő időben pótolni keli e hiányt, és a jövő KISZ-tagok politikai képzését is meg kell oldani, hi­szen erre a KISS Központi Bi­zottság határozata megadja a le­hetőséget az oktatási rendszer különböző formáiban. A járási bizottság terve e hiányosság kivételével jó, de meg valósítása még vissza van és en­nek érdekében minden erőfe­szítést meg kell tenni. Különösen fontos a propagandisták jó fel­készítése, a foglalkozások ellen­őrzése, segítése. Ahhoz, hogy a tartalmi munkát irányítani tud­ja a járási bizottság, nagyon fon­tos az ellenőri gárda kiépítése. Az ellenőröket úgy kell megvá­lasztani, hogy azok ismerjék a tananyagot, így a propagandisták rtak is segítséget tudnak adni •» foglalkozások levezetésére. Ha a járási bizottság az elké­szített terv alapján dolgozik, tel­jesíti azon fontos célkitűzésünk megvalósítását, hogy állandóan növeljük fiataljaink politikai és általános műveltségét. K-né Juhsajtot gyártanak a majosi Aranykalász Tsz-ben A majosi Aranykalász Tsz-ben nagy gondot fordítanak a juhte­nyésztés fejlesztésére. így is hasz­nosítják azokat a területeket, amelyeken nem lehet egyéb mó­don nagyüzemi gazdálkodást folytatni. Nemcsak a juhok gyap­júját értékesítik, de fejik is az anyajuhokat, s tejükből sajtot ké­szítenek. Idén 20 mázsa juhsajtot ad­tak el és 50 000 forint bevételt nyertek ebből. A gyapjútermelés is jó hoza­mot adott a tsz-nek. a nyírási át­lag 4,25 kiló volt juhonként. A gyaojúból 60 000 forint bevételre tettek szert. segítség HARMINC ORSZÁGNAK A Szovjet Vöröskereszt, csupán g legutóbbi öt esztendőben több mint 30 országnak sietett segítsé­gére. Ezen idő alatt a Szovjet Vö­röskereszt által Kínában, Koreá­ban, Vietnamban, Iránban, Etió­piában, Kambodzsában, Indiában és Afganisztánban épített egész­ségügyi intézményekben körülbe­lül egymillió beteget kezeltek. Postás dolgozók beszélték meg Szekszárdon a takarékossági napok előkészítésének feladatait A takarékosságra nevelés köz­ügy — ennek jegyében tárgyal­tak a tennivalókról tegnap Szek­szárdon a városi tanács nagyter­mében a megye minden részéből összesereglett postás dolgozók. Ott voltak az OTP megyei veze­tőin kívül a Postavezérigazgató- Ság, a Takarékpénztári Fo'gazga- tóság, a pécsi és a debreceni pos­taigazgatóság képviselői is. Horváth Gyula, a Pécsi Posta- igazgatóság vezetőségének képvi­selője megnyitó szavai után Czéh Lajos, az OTP megyei fiókjának vezetője tartott vitaindító elő­adást. Beszólt a takarékossági mozgalom eddigi eredményeiről, köztük a posta dolgozóinak ered­ményeiről is. — Megyénk posta­betétállománya ez év szeptember 30-án több mint 65 millió forin­tot tett ki — mondotta — s ez a műit évivel szemben közel 3 milliós emelkedést mutat. Részletesen vázolta a hiányos­ságokat is, majd a további mun­kát illetően javasolta: az egyéni felvilágosító munka, a személyi beszélgetés a biztos és célrave­zető módszere annak, hogy nö­veljük és állandóvá tegyük a ta­karékoskodók táborát. Sokszoroz­zuk meg erőinket kapcsolataink­kal, ismeretségünkkel, kérjük és igényeljük a pártszervezetek, a tanács, a népfront, a szakszerve­zet, a nőtanács, a KISZ, tehát minden olyan szervezet segítsé­gét, melynek tömegbefolyása van. S hogy mennyire igazak ezek a szavak, példa rá a felszólalók tömegének tapasztalatai. Ott ment jól a takarékossági mozga­lom fejlődése, ahol a postai Ve­zetők és beosztottak mindezeket (családlátogatások, a különböző szervek hathatós segítségének ké­rése) igényelték. Sok volna a fel­szólalók nevét és hogy mit mond­tak felsorolni. Mégis egyet: Wie­demann Márton harci kézbesítő mondása ide kívánkozik: -A nép bizalma kell s az, hogy megsze­rettessük magunkat, S ehhez a fáradságot nem szabad sajnálni.« S még egy: Németh Lajos kakas­éi postahivatalvezető éppen előd­jének a tömegszervezetekkel való kapcsolatának elhanyagolásában látja a lemaradásuk okát. Lénye­gében a többi vezetők és beosz­tottak is e két fontos feladat megoldásában látták a további fejlődés megindításának lehető­ségét. A több mint száz résztvevő végeredményben e két legfonto­sabb tanulsággal indulhatott ha­za megkezdeni a munkát, mely­nek nyomán mind többen értsék meg. hogy a takarékosság a nyu­godt élet, a biztos jövő záloga. Szüreti bál Octtényhen ősrégi szokás szerint az őesényi általános iskolások az idén is megrendezték a hagyományos szüreti bált. A bált felvonulás előzte meg. ahol a község úgy­szólván valamennyi lakója meg­nézte a tizennyolc párból álló menetet. A bált este a művelő­dési otthonban tartották meg. ahol este tízig szórakoztak tán­colva. dalolva a fiatalok. A lelkiismeretes felkészülés, s az is dicséretet érdemel, hogy sok régi szokást felelevenítettek, táncmotívumot, dalt. rigmust fel- gyűjtöttek az őesényi úttörők. A bonyhádi fotósok újabb sikere Mind szebb eredményeket ér­nek el a bonyhádi fotoklub tag­jai, lassan országosan is ismertek lesznek közülük a legjobbak. Leg­utóbb Karcagon vettek részt or­szágos jellegű kiállításon. A ki­állításra az ország minden tájá­ról ezer képet küldtek, ebből há­romszázat állított ki a rendező­ség. A kiállított képek között le­het találni Balogh Lajos, Havasi Ödön. Horváth József. Lengyel László. Máthé Gyula és Schmidt Henrik egy-egy alkotását. Sőt, Horváth József egy művét ezüst­éremmel. Havasi Ödön és Schmidt Henrik egy-egy művét pedig oklevéllel jutalmazták. Az ismert bonyhádi fotósok je­lenleg Miskolcon szerepelnek újabb kiállításon. fJ^ETTElSTŐ JKodrigvez •IRTA: HORVATH JÓZSEF 17. Fodor Géza letelepedett egy hokkedlire, és aprólékosan vissza idézte a teraszon történt talál­kozást. Gulyás bácsi odavolt az örömtől. Roppant hízelgő volt számára, hogy nevelt fia ennyi­re a követék szívébe férkőzött. — Jó ez így, Gézuka, hiszen így még nagyobb a biztonság. Majd csak átvészeljük szépen ezt az egész kavarodást. Mert most már biztos, nyilasvilág lesz. Ha- jaj! Az előbb hallgattam egy da­rabig a rádiót. Horthy Miklós itt már senki fia. A németek, meg a nyilasok nyeregben vannak. Az ám, nem is mondta, hát hogy tet­szett magának Juanita kisasz- e.zony? Géza elpirult: — Érdekes teremtés — moso- lyodott el. — És azt hiszem, túl­ságosan is kacér. Amikor elkö­szöntem tőle, erősen megszorí­totta a kezemet. Gulyás bácsi nem lepődött meg. pedig Géza azt várta, hogy majd hirtelen rámered, és elcso­dálkozik. — Ugye mondtam, Gézuka. Jó lesz vigyázni, A kisasszony unat­kozik. Amúgy is igen heves le­het a vére. A titkár urat is min­dig zaklatja. Sokszor azt sem tudtam, hogyan takarodjak el a közelükből, amikor hogy is mondjam ... hát szóval érti. De mindig a lány kezdte ám, a tit­kárnak nincs nagyon ínyére a do­log. Meglehet, hogy Juanita ki­veti magára a hálóját, Gézuka. Az pedig nem volna jó. — Legyen nyugodt, Jani bá­csi, nagyon fogok vigyázni, őszintén szólva — tűnődött han­gosan Géza —, egy pillanatra fel­korbácsolt az a kézszorítás ... Na gyón furcsa volt. De nem olyan könnyű engemet lépre csalni. — Nono, én csak úgy mond­tam — rándított a vállán az öreg. — Hát ez a krumpli már jó lesz. Üljünk asztalhoz. Jóízűen meg vacsoráztak. Az öreg remekül főzött. Gézát min­den falat az otthoni ízekre, és az édesanyjára emlékeztette. Vajon nagyon aggódnak-e érte otthon? Talán jelt kellene adnia magá­ról. De nem, mégsem, ez ve­szélyt hozhatna rá. Hiszen a kö­pök nyilván éberen figyelik Fo­dor Aurél postáját. Vacsora után felállt, s az ab­lakhoz lépett. Mélyet szippantott a friss esti levegőből. — Nem tudom, szabad-e, Ja­ni bácsi — fordult hirtelen az öreghez — én még sétálnék egyet. — Lehet — hagyta rá Gulyás —, de azt ajánlom, csak a park­ban. A* utcára ne menjen ki, Gézuka. Még erre talál kószálni valami fegyveres csapat, és iga­zoltatnák. — Persze, magam is így gon­doltam. Hát Jani bácsi? Én ilyenkor már le szok­tam feküdni. De nem tesz ám az semmit, csak levegőzzön, míg kedve tartja. Amint kimegy in­nét, jobbkézfelől van egy lugas. Inkább arrafelé menjen, ott nem zavarja a ház népét. Géza lement a kertbe, és el­indult a sétányon. Néhány lépés után megtorpant, belefülelt az est; sötétségbe, hátha valami kü­lönös nesz hatol fel hozzá a vá­ros felől, lövöldözés, vagy hason­ló. De mély, döbbenetes csend terült szét az egész város felett. Elsétált a lugashoz, és leült a padra. Különös érzés kerítette hatalmába. Mintha nem volna egyedül... Hirtelen neszt hallott. A lugas bejáratánál egy női ajak bukkant fel. Egyenesen felé tartott, és még mielőtt megmukkanhatott volna, a lány leült mellé a padra. — Senorita! — szaladt ki a száján a csodálkozás. Juan'ta volt­— Tudtam, hogy kijön — sut­togta halkan a lány. Nos, mit szól a megérzéseimhez? Géza azt sem tudta, mit vála­szoljon. Hiszen ha csak sejtette volna. Semmiképp sem merész­kedett volna ki a lugasba. Most nem annyira valami szívdobog­tató izgalmat érzett, hanem eltö­kéltséget: nem keveredik bajba, és nem flörtöl ezzel a lánnyal, aki ime, már a legelső alkalom­mal szenvedélyének meredek partjaira csalogatja őt. A lány fesztelenül ült mellet­te, sőt, közelebb húzódott hozzá. — Jó friss a levegő — mond­ta — majdnem hűvöskés ez az este. — Félő, hogy megfázik kis­asszony! — állt fel Géza szol­gálatkészen. — Ha megengedi, elkísérem a villához. — Nem, maradjunk együtt — kérlelte hirtelen Juanita Gézát. A fiatalembert megcsapta a lány forró lehelete. S Géza máris úgy érezte, elhagyja őt az iménti el­tökéltség. Gyenge lesz, és ... mi lesz abból? Akaratlanul is megint átélte azt a pillanatot, amikor estefelé, a búcsúzáskor Juanita megszo­rította a kezét. Világos jeladás volt ez ... Géza megborzongott. S ebben a pillanatban a spa­nyol lány ismét megszorította a fiatalember kezét. Géza hagy­ta, nem volt bátorsága elhúzód­ni. — Amikor délután apámmal beszélgetett, megcsodáltam magát — csevegett a lány. — Hogyan is tanulhatta meg oly csodála­tos tökéllyel a mi nyelvünket? Éreztem, hogy maga ... maga bátor ember. Igen, az ilyesmihez nagy bátorság, elszántság, aka­raterő szükséges. És még valami: szenvedély. — Igaza van, senorita — fe­lelte Géza — valóban szenvedé­lyesen szeretem a nyelvészetet. Talán el sem fogja hinni, de így van: engem soha, semmi egyéb sem érdekelt, mint a filo­lógia és az irodalom. Hm .. ■ nagy bajban volnék, ha például meghívnának egy estélyre, meit én egyszerűen nem tudok tán­colni ... Nem volt időm megta­nulni. — Ó, pedig azt jó lesz sürgő­sen pótolni! — csillant fel Jua­nita Hiszen az este éppen arra gondoltam, hogy hamarosan társaságot hívok, természetesen magát is. Ott aztán táncolnia kell... Géza érezte, hogy Juanita mind közelebb csúszik hozzá. Senorita — mondta elfúló han­gon, utolsó mentsvárat keresve — nem volna jobb... De nem folytathatta tovább, Juanita átölelte őt, és tenyerét rátapasztotta Géza ajkára. Egy óra múlva Géza halkan, óvatosan benyitott Gulyás oáesi lakásába. Az öreg nem ébredt fel, legalábbis mély alvást szín­lelt. Géza levetkőzött, de nem tu­dott elaludni. Reggel, gyűrötten, csapzottan ébredt. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom