Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. október 6. Asszonyoknak—lányoknak A mama — Nem megy, nem megy — állapítja meg magában az asz- szony. Tíz éve dolgozik már az üzemben, és ez alatt a tíz év alatt összesen nem követett el annyi hibát, mint most két óra alatt. Minden törik, szakad a ke­ze alatt. Pedig ő vigyáz. Tudja, hogy sok pénzébe kerül az üzem­nek minden elrontott munkada­rab. De nem tehet róla. Most nem megy a munka. Szinte hi­hetetlen, milyen rossz munkát tud végezni valaki, ha nem ott jár az esze. Az övé pedig nem ott jár. Hiába figyel, hiába igyek­szik. Nem megy. Ijedten néz kö­rül, vajon figyelik-e munkáját. Megdermedve veszi észre: bizony figyelik és munkatársnői megle­petten néznek rá. Szeretne nekik mondani valamit. Megmondaná a bánatát. Félbánat a megosztott bánat. Nem jön szájára még a hang sem, csak a szája mozog hangtalanul... A brigádvezetője lép hozzá. «— Valami baj van, Mari? Az asszony hangtalanul tekint a kérdezőre Csak a fejével bic­cent igent. — Otthon van baj? Az asszony szeme könnyes lesz. Alig tudja elrebegni: — Beteg a kisfiam. Az asszonyok egy pillanatra összenéznek. A brigádvezető el­fogja a pillantásokat. — Menj haza lelkem! A mun­kádat pedig elvégezzük helyetted. Attól te ne félj! Az asszony lassan megindul... A gépek csattognak. A munka tovább folyik. Mintha semmi sem történt volna. Kint a kövezeten a mama lépései egyre szaporáb­bak lesznek. Még néhány perc és kisfia ágya mellett ülhet. Biz­tosan meg fog gyógyulni, hiszen mellette lesz a mama. A „huligán“ Már csak a colt hiányzik a de­rekáról, meg a fejéről a széles­peremű tehenészkalap. A többi kellék már együtt van. Éppen elég ahhoz, hogy az emberek ki­kiáltsák: »huligán«. Valóban, hetyketartású legény­ke. Bizonyára nem ijed meg egy kis »buli«-tól, ha éppen arra ke­rülne a sor. Ezeket gondolom én is magamban. De lám, mi törté­nik? öreg néni halad át az úton. Megette már a kenyere javát. Nem figyel se jobbra, se balra. Olyan élő-holt lélek, aki minden percben várhatja, hogy búcsút kell vennie az árnyékvilágtól. Autó fékje csikorog. A kerekek fekete vonalat húznak a betonja. Jaj, mi lesz most a nénivel? Nem történik semmi. Ott pihen a fiú karjában. Kissé áléit Na­gyobb az ijedtség, mint a baj. A legényke könyöke vérzik. A nadrágja is elrepedt. A csőnad­rág így, megcsúfoltan valóban szánalmas benyomást kelt. De nem is nézi senki a nadrágját, sem kockás ingét. A szemébe néznek egy kissé meglepetten, egy kissé csodálkozva, és egy ki­csit tisztelettel is. Játék a halállal Anyuka átszaladt a boltba. Né­hány perc múlva vissza is tér. Apuka borotválkozott az előbb, de valaki kiabálta a nevét a ka­pu előtt és kifutott egy pillanat­ra. És ez alatt a röpke pillana- tocska alatt a kisfiú felvette az asztalon felejtett beretvát A kezébe vette és egészen könnyű mozdulattal a nyaka felé fordította. Nem, nem akart ő semmi rosszat. Nem akart az élettől sem megválni. Ö még ki­csiny fiú. Talán még azt sem ér­ti meg, hogy az ő számára az élet szép és egyre szebbé lesz. Csal: kisfiú és játszani akart. Nem kérem, nem lett semmi -baj. Az anya és az apa egyszerre érkeztek meg. Nem, nem marad­tak sokáig, csak néhány percig. Talán megérezték, hogy sietniök kell. Bizonyára csak így lehet. De miért lett apuka olyan fe­hér, mint a virágvázában lévő őszirózsa? Miért sír anyuka? És miért kapják azonal ketten is öl­be? Nem, a kisfiú ezt nem tudja, csak azt érzi, hogy a szülők sze­méből egy-egy könny ráesik dun- di kezére. S aztán mosolyog. Bati A szülők és az iskola jó kapcsolata Az iskolák tantestületei és a szülői munkaközösségek azon fá­radoznak, hogy második otthon­ná tegyék gyermekeik számára az iskolát. A tanév kezdetén a nyolc osztály külön-külön két-két szü­lőt választ meg a szülői munka- közösségi gyűléseken. A pedagó­gusok különösen nagy súlyt he­lyeznek arra, hogy az iskolai ta­nulással most ismerkedő elsőosz­tályosok megszeressék az iskolát és jó kapcsolat alakuljon ki az iskola és a családi otthon között. A kisdorogi elsőosztályosok szülői munkaközössége támogatja, segí­ti a pedagógusok munkáját, s azon igyekeznek, hogy az iskolát otthonosabbá, szebbé tegyék. Nagykovács Lászlóné szülői mun­kaközösségi felelős sorba látogat­ja a szülőket és személyesen be­szélgetnek arról, hogyan csino­sítsák az osztályt. Tervük egye­lőre az, hogy az ablakokra füg­gönyöket készítenek, amelyeket a szülök hímeznek. Az elmúlt napokban Jakab Albertné már fel is szögezte az elsőosztály falára az általa ajándékozott népi hím- zéses falvédőt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi osztályokba já­ró gyermekek szülei nem segítik elő az iskola csinosítását, szépíté­sét. Az osztály szülői értekezlete­ken újabb és újabb javaslatokat tesznek, s kezdeményeznek. A szülői munkaközösségeken belül állandó kapcsolatot tartanak a tantestülettel. Már nem elégíti ki őket az, hogy a szülői értekez­leteken néhány órát tanácskoz­nak, hanem személyesen is fel­keresik a pedagógusokat, taná­csokat kérnek és érdeklődnek gyermekük tanulmányi előmene­tele iránt. Azt az elvet vallják; »megadom gyermekemnek mind­azt, amit tudok, ha már én nem tanulhattam, gyermekem tanul­jon, ho"~ művelt tagja legyen a társadalomnak.« Balázs Divattudósítás Néhány csinos kabát az őszi-téli évadra 1. rajz: Fekete­fehér tweedből készült angolos kabát. Fekete va­lódi, vagy mű­bőrrel paszpólo- zott. övvel, öv nélkül viselhető. 2. rajz: Enyhén karcsúsított, le­felé kissé bővü­lő szövetkabát. A hosszanti szabás­vonalba elhelye­zett zsebbel. Gal­lérja szőrméből készült, úgysztn lén a kucsmasze- rű kalap. 3. rajz; Tojásvo­nalú tweedkabát, megkötés. sál- szerű gallérral, széle rojtozott. 4. rajz: Karcsú és fiatal nők szá­mára alkalmas kabát-modeil, enyhén hosszab­bított, vonalban elhelyezett övvel. Készülhet egy­színű. sima szö­vetből, vagy akár tweedből. Igen csinos bőr övve! is. A takarékosságra való nevelés közüggyé tételéről a megye pénztakarékossági mozgalmáról tárgyalnak ma Szekszárdon a megyei postás és dolgozók A takarékossági nanok kereté­ben Szekszárdon ma a megye mintegy 120 postás dolgozója — kedves vendégek: a Posta vezér- igazgatóság, a Takarékpénztári Főigazgatóság, a pécsi és debre­ceni postaigazgatóság vezetői je­lenlétében — értekezleten beszéli meg a megye pénztakarékossági mozgalmának eredményeit és a takarékossági napok keretében év végéig a postás dolgozókra háruló teendőket. A postás dolgozók, akik a fel- szabadulás óta igen jelentős sze­repet töltenek be a szocialista falu tudatátformáló tevékenysé­gében, jól álltak helyt eddig is a megye dolgozóinak a takarékos­ságra való nevelése, a takarék- betétgyűjtés terén. Tolna megye postás dolgozói a megye takaré­kos, előrelátó, beosztó életmódot élő dolgozóinak mintegy 65 mil­lió forintját őrzik takarékbetét­ben a jó gazda gondosságával. Ez évben a posták betétállománya közei 8 millió forinttal növeke­dett, amely a lakosságnak a posták — rajtuk keresztül szo­cialista államunk — iránt egyre erősödő bizalmát is jelenti. Ezúton köszöntjük szeretettel az értekezlet valamennyi részt­vevőjét, az értekezletre megyénk­be érkezett kedves vendégeket, s kívánjuk, hogy hasznos tanács­kozásuk nyomán — együttmű­ködve a megye társadalmi és tö­megszervezeteivel — váljék me­gyénkben is valóban társadalmi üggyé a megye minden dolgozó­jának takarékosságra való neve­lése. Lesz-e korszerű tornaterme az új szekszárdi gimnáziumnak? Nevezetesen arról van szó, hogy Szekszárdnak már a felszabadu­lás előtt is volt három tornater­me. Egy a gimnáziumban, kettő pedig a volt polgári iskolákban. A gimnáziumé felszabadulás előt­ti szemmel korszerű is volt, hi­szen a mérete 24X11 méter. A felszabadulás után két iskola épült Szekszárdon. A kg. techni­kumban még csak elfogadható tornaterem készült (nagyobb, mint a gimnáziumé), de már a 20 tantermes iskolának csak 20X10 méteres a tornaterme. An­nakidején is felvetettem, hogy a 20 tantermes iskola építése kap­csán olyan nagyságú tornaterem épüljön, amely megoldja a város sportcsarnok-problémáját, azon­ban a Művelődésügyi Miniszté­rium is merev álláspontra he­lyezkedett és az OTSB is csak erkölcsi támogatást adott, anya­git nem. így történt, hogy a vá­rosnak szinte legnagyobb épületé­ben is csak az iskolai testneve­lés céljait szolgáló tornaterem épült; Időközben szó volt sportcsar­nok építéséről, de abból sem lett semmi. A volt Április 4. kultúrotthont megkapta az MTST és az épület nagyterme most ökölvívó-mérkőzések lebonyolítá­sára szolgál, asztalitenisz-verse­nyeket rendeznek benne és az ipari tanulóknak szolgál szük- ségtornatermül, mert a testneve­lési órák számára is kicsiny, de kicsinek bizonyul egyéb rendez­vények számára is. A megfelelő nagyságú, kor­szerű tornaterem megépítésé­re megítélésem szerint vég­ső megoldás kínálkozik. Ha ezt az utolsó alkalmat is elsza- lasztjuk, aligha remélhetjük azt, hogy lesz a városnak a közeljö­vőben olyan tornaterme, amely alkalmas lesz a teremsportok ver senyszerű űzésére; kosárlabda, röp Aki ügyetlen felesége miatt gazdagodott meg A napokban az Egyesült Álla­mokban meghalt Earl Dickson, Amerika egyik leggazdagabb em­bere, aki hatalmas vagyonát an­nak köszönhette, hogy felesége mindig ügyetlenkedett a konyhá­ban. A Dickson házaspár, 1920 körül házasságuk első éveiben New Jer seyben élt. A menyecske főzés közben szinte naponta elvágta az ujját, és ekkor támadt a fér­jének az az ötlete, hogy a közön­séges ragtapaszt előre ellátta géz­darabkákkal, hogy az asszony­nak csak rá kelljen azokat borí­tania a vérző sebre. Earl Dickson ezután rátért a vérzéscsillapító sebtapasz gyártására és csakha­mar óriási vagyont szerzett vele. labda, teremkézilabda-mérkőzé- sek lebonyolítására; A második ötéves tervben Szék szárdon új 8 tantermes gimná­zium épül. Az új létesítmény tí­pusterv alkalmazásával valósul meg, azonban a típusterv isko­lai célra ismét csak 20X10 mé­teres tornatermet irányoz elő; Ahhoz, hogy ne 20X10 méteres, hanem legalább 28X14 méteres tornaterem épüljön, szükséges lenne, ha valamilyen szerv az építési költség különbözetét ren­delkezésre bocsátaná. Ismét for­dultam az MTST-hez, az azonban nem teljesítette a kérésemet, mondván, hogy az erre a célra korábban rendelkezésre állt húsz­milliós előirányzatot az Országos Tervhivatal törölte az eredeti terv csökkentése miatt. Fordul­tam a városi tanácshoz, hogy a különbözeiét az bocsássa rendel­kezésre községfejlesztési alapból; Innen is elutasító választ kaptam, mondván, hogy kevés a város községfejlesztési alapja és annak is egy részét a megyének kellett befizetni, oldja meg a kérdést a megyei tanács; Tehát nem jutottam előbbre, pedig sürgősen meg kellene ol­dani a kérdést, mert 1962-ben megindul a tervezési munka és addig el kell dönteni, hogy fel­építsük-e az ötödik 20X10 méte­res, és a hetedik teremsportok­ra alkalmatlan tornatermet, vagy pedig végre lesz majd a város­nak olyan tornaterme, amely al­kalmas lesz az NB Il-es kosár­labda-mérkőzések lejátszására és otthont tud majd adni a többi teremsport rendezvényeinek is; Mindössze néhány százezer (nem is millió) Ft-ról van szó; Ha csak egy kicsit akarjuk, meg­oldhatjuk a kérdést. Ehhez azon­ban nem hagyományos szekszár­di gondolkodásmódra van szük- 'ség, amilyen pl. zsákutcába jut­tatta a város 900 éves fennállá­sára tervezett ünnepségeket is; Mert azt elhisszük, hogy a Pénz­ügyminisztérium nem adott pénzt a nagyobb szabású ünnepségek­hez, de hogy egy nagygyűlést ne lehetett volna rendezni és hogy ne lehetett volna kedvezményes áru leülönvonatokat indítani, hogy a Szekszárdi-ól elszárma­zottak egy napra megláthassák a várost és egy napot a roko­nokkal töltve együtt örültünk volna annak, hogy ez a város, amely olyan sok nagy vihart ért meg a történelem során, megér­hette 900. születésnapját, azt nem hisszük el. Ehhez azonban nem Pató Pál-féle gondolkodásmódra lett volna szükség, és ha ezt fél­retesszük, az említett problémát is meg lehet oldani. Egy lokálpatrióta 18727521

Next

/
Oldalképek
Tartalom