Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-31 / 257. szám

T9C1, október 3T. TOLNA MEGYEI NEPÍTJSÁO 3 A megbízatás MA MÁR OSZTATLANUL VALLJA az egész község: Sólya József válóban jelentős nyeresé­ge a termelőszövetkezetnek. Ma­holnap már eléri az ötödik x-et. Állandóan vidám, s csak ritkán vakarja meg mérgében rendkívül ritka haját. Néhány hónapos te­vékenysége több tízezer forint »-tiszta pénzt« jelent a közös kasz szóban. De a forintnál is jelen­tősebb az, hogy az esztendeje szinte lidércnyomásként ható né­zetet zúzott szét. De ennek tör­ténete van... Másfél esztendeje, az 1960 ta­vaszán kezdő dunaszentgyörgyi tsz-ben is úgy határoztak, hogy megkísérlik a csirkenevelést. Ezt annál is inkább tették, mert a környező termelőszövetkezetekben igen jó eredménnyel foglalkoz­tak az aprójószággal. Csakhogy Dunaszentgyörgyön balul ütött ki a kísérlet, s nem volt hallható más, csak elítélő megjegyzés. «Nem kell nekünk a csirke ...«, »•Nem való a csirke a nagyüzem­be ...« — mondták úton útfélen, így történt, hogy a termelőszövet­kezet idei termelési tervében is mindössze 3000 naposcs’rke fel­nevelése szerepelt az első félévre, de abból sem lett semmi. Ha va­laki szóba hozta a csirke-ügyet, legjobb esetben is csak legyin­tettek az illetékesek, és a kevés­bé illetékesek egyaránt. Csakhogy mégsem lehet, hogy egy többezer holdas nagyüzem egyetlen baromfit se tudjon fel­nevelni és azt a közfogyasztásra bocsátani, amikor a kisüzemben egy-egy holdra általában 10—15 baromfi jutott. Volt olyan hely is, ahol az egy holdra jutó ba­romfi elérte a 25—30-at. Ha ke­vesen is, de voltak, akik hitték: Dunaszentgyörgyön is lehet nagy­üzemi baromfitenyésztést csinál­ni, mégpedig igen jó eredmény­nyel. ÍGY TÖRTÉNT, hogy a lengye- li szakiskoláról hazatérő Sólya József elvtársnak, az alapszerve­zet tagjelöltjének, július elején azt a pártmegbízatást adták, hogy dolgozza ki a nagyüzemi barom­fitenyésztés feltételeit és vegye kézbe annak gyakorlati megvaló­sítását is. Mi tagadás, nem nagy lelkesedéssel — mert az iskolá­ból hazatérve más elképzelése volt munkakörét illetően —, de nagy felelősségtudattal fogott hoz- zás a pártmegbízatás teljesítésé­hez. Sok gáncsoskodás, rosszaka­rat, megjegyzések, valótlan hírek terjesztése — mint például az, hogy a napos csirkék ismét tö­megesen pusztulnak, stb —, oly­kor bizonyos szervezési hibák is megnehezítették munkáját. De a nehézség ellenére — néha a szó teljes értelmében — éjjel-nappal dolgozott. Napokig nem tért haza, ott volt a pusztán és féltve őriz­te, gondozta a 3000 naposcsirkét, Űj gyártmányok a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben Évente több mint százezer bá- próbahordásra adták ki a diós- nyászcsizmát gyártanak a Duna- győri, csepeli és sztálinvárosi ko- íöldvári Cipész Ktsz gumis rész- hászati üzemekbe, legében. A szövetkezet állandóan foglalkozik a gyártmányfejlesz- A szövetkezet még ebben az téssel is. így nemrég kikísérle- évben további ötszáz pár kohász tezték és kidolgozták a kohász- bakancsot készít. Ugyancsak bakancs gyártástechnológiáját, még az év vége előtt ké­Az új bakancsfajta hőálló mű­anyag felhasználásával készül, az első ötven párat már elkészítet­ték, azok laboratóriumi vizsgála­ta kielégítő eredményt mutatott. Az ötven pár kohászbakancsot szül el az a száz pár olajálló csizma, amit az olajbányászat­ban használnak fel. Kísérletez­nek a szövetkezetben áramütés ellen védő bakancsok gyártásá­val is. Dicsérő oklevelet kaptak a dunaföldvári színjátszói A dunaföldvári földművesszö­vetkezet színjátszó csoportját az 1961. évi Országos Falusi Szín­játszó Napok alkalmával elért eredményeiért a SZÖVOSZ di­csérő oklevelével tüntették ki, ezenkívül értékes tárgyjutalmat kaptak. A dicsérő oklevelet és a jutal­mat az elmúlt héten megtartott termelési tanácskozáson adták át a színjátszóknak. Ez alkalommal a helyi földművesszövetkezet is megajándékozta a lelkes kultúr- munkósokat. Az elismerés nagy örömet vál­Gyárunk példamutatói a munkásőrök Üzemünk valamennyi dolgozó­jának szeretete és megbecsülése veszi körül a munkásőr elvtár­sakat. Munkájukban, magatartá­sukban híven tükröződik az a fe­lelősség, melyet magukra vállal­tak, amikor a párt fegyveres tes­tületének tagjaivá váltak. Politikai felvilágosító munká­juk, és a termelésben betöltött élenjáró szerepük hozzájárul, hogy üzemünk tervét mennyisé­gi és minőségi mutatókban ki­válóan teljesíti. Gyárunk számos munkásőr dolgozója Kiváló Dol­gozó jelvényt kapott már. A mű­szak leteltével fáradságot nem ismerve kiképzésen gyarapítják harci tudásukat, fokozzák harc- készültségüket, mely a mi érde­künkben is történik, önzetlensé­gükkel, szerénységükkel is mu­tatják, hogy a párt megbízható katonái. A továbbiakban is mu­tassanak példát munkásőreink a magánéletben, a harci kiképzés­ben, hogy méltók legyenek nagy feladatukhoz, hivatásukhoz. Bii-hncr János a Bonyhádi Cipőgyár dolgozója tott ki a színjátszó csoport tag­jaiból. Elhatározták, hogy az ed­diginél még többet tesznek a fa­lusi kultúrmunka fellendítéséért. A jövőben, mint a dunaföldvári földművesszövetkezet irodalmi színpada működnek, s ennek meg felelően állítják össze műsorukat. amik napról napra szépen gya­rapodtak. Később, amint munkájának eredménye egyre láthatóbb lett, úgy jött meg a kedve is, s ő ma- . ga is úgy mondja: «Megjött a kedvem a csirkeneveléshez csak ne kellene visszamenni az iskolá­ba.« Saját maga kezdett utána nézni, hogyan lehetne beruházás nélkül új előnevelőt létesíteni. Hamarosan erre is talált megol­dást. SZÓ AMI SZÓ, Sólya elvtárs maradéktalanul teljesítette a párt megbízatást. Mit mondanak mun­kájáról a számok? Azt, hogy a 3000 csirkéből mindössze 99 hul­lott el; az eladott 10—12 hetes csirkékért a tsz 51 800 forintot kapott. Jelenleg 6000 csirke már 70—80 dekás, nemsokára eladásra kerülnek, és október 24-én újabb 3000 naposcsirke érkezett. Az idén tehát a tsz a tervezett 46 000 fo­rint helyett mintegy 200 000 fo­rint jövedelemhez jut a napos­csirkék neveléséből. Sólya József elvtárs a közel­múltban adott számot a taggyű­lésnek a pártmegbfzatás teljesí­téséről. A taggyűlés, a kommunis­ták legfőbb szerve megdicsérte odaadó, lelkiismeretes munkájáért az állandóan vidám embert, aki nagypapa korára «kénytelen« 12 ezer apróságot dédelgetni, ellátni, tisztába tenni. A közel ötven esz­tendős embernek a taggyűlésen új öröme lett: a taggyűlés úgy döntött, hogy méltó a párttag­ságra. K. Balogh János Kegyeletes ünnepségen emlékeztek meg Lengyelben Mátai Antalról, mártírhalált halt fiatalról Változatos a TIT-klub novemberi programja A szekszárdi TIT-klub novem­ber hónapra változatos progra­mot kínál. A különböző szakosz­tályi- és kötetlen foglalkozásukon kívül a többi között november 9-én „Izmusok a XX. század iro­dalmában” címmel Osváth Béla aspiráns, a TIT országos irodal­mi választmányának titkára tart előadást. Két ízben rendeznek hanglemez-hangversenyt. Novem­ber 23-án rendezi meg a TIT és az MSZBT a Lomonoszov em­lékestet. A pedagógiai szakosz­tály előadássorozata keretében „Gyakorlati oktatás és az új is­kolatörvény” címmel Merő Lász­ló gimnáziumi tanár tart elő­adást. A TIT-klubban november hó­nap végéig Szabó Dezső szekszár­di festőművész mutatja be mü­veit. A lengyeli fiatalok kegyelettel őrzik mártírhalált halt társuk, Mátai Antal emlékét. A kis fa­luban sok minden emlékeztet ar­ra a KISZ-fiatalra, aki az ellen- forradalom elleni harcokban ve­szítette életét: a művelődési ház falán emléktábla őrzi emlékét, képmását ott találjuk a könyvtár helyiség falán, a KISZ-klubban külön albumban gyűjtötték ösz- sze azokat az újságcikkeket, ké­peket, amelyek Mátai Antalról jelentek meg, a temetőben pedig díszes síremléket állítottak az el­lenforradalom lengyeli fiatal ál­dozatának. Vasárnap, Mátai Antal halálá­nak ötödik évfordulóján a KISZ- fiatalok ünnepséget rendeztek a faluban, amelyen a megye hu­szonkét községéből csaknem ezer úttörő és KISZ-fiatal vett részt. Teherautókon, autóbuszokon ér­keztek a megye csaknem minden részéből a fiatalok, hisz Mátai Antal nevét mindenütt ismerik és tisztelik. A művelődési házban megren­dezett ünnepségen Tatár Lajos, a KISZ megyei bizottságának tit­kára emlékezett meg a hősi ha­lált halt lengyeli fiatalról. Fel­idézte emberi alakját, példamu­tató magatartását, amely méltó­vá teszi arra, hogy a megye fia­taljai példaképüket lássák benne. — Mátai Antal elvtárs és a többi hősi halált halt mártírok példamutatása — mondotta töb­bek között Tatár Lajos — nagy erőt jelent a megye fiatalságá­nak. A jelenlegi helyzetben me­gyénk ifjúsága azzal tud a leg­jobban hozzájárulni a béke vé­delméhez, ha mindenki a saját munkaterületén ad többet és job­bat a társadalomnak, s ezen ke­resztül saját magának is. Beszédének befejező részében ezeket mondotta Tatár Lajos: — Nincs megtisztelőbb feladat számunkra, elsősorban a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai számára, mint az elsők kö­zött harcolni a pártunk és kor­mányunk által megadott felada­tok végrehajtásában. Az ünnepi gyűlés után a fiata­lok a temetőbe vonultak, s az emlékezés koszorúit helyezték el Mátai Antal sírján. (i) November 7 tiszteletére egy teherautó A szakcsi Uj Élet Termelőszö­vetkezetben a szerelők felaján­lást tettek november 7 tiszteleté­re, hogy egy tehergépkocsit ké­szítenek. Ez a felajánlás hihetetlenül hangzik, ám a szerelők állják szavukat és az ünnepre elkészül a három és féltonnás teherautó — csaknem semmiből. Az egyik kertben évek óta he- I vert egy Csepel autómotor, amely TIT* ÍTTTTTTTTTTTTITTfTI valamikor egy fűrészgépet haj­tott. A szövetkezet szerelő; meg­vizsgálták és jónak, használható­nak találták. Megtisztították, megjavították, olyannyira, hogy a motor üzemképes. Vett a ter­melőszövetkezet egy Csepel alvá­zat, egy használt karosszériát, al­katrészeket szedtek össze innen- onnan, ezekből állítják elő az „új” teherautót, amelynek a szö­vetkezet nagy hasznát veszi. VTtVTVVTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVWVVVTTTn /J^ETTEISTŐ jKodriguez 35. — Na, ez nem rossz program, elvtárs — mosolygott szelíden, jóindulatúan Imre bácsi, és mit- sem törődött Géza heveskedésé­vel. — De egy higgyen el nekem, aki öregebb vagyok, és talán tapasztaltabb is. Amikor a katona az ellensé­gével harcol, nem szokott sem kedvtelésből, sem hebehurgya- ságból a lövészárok peremén rohangászni, hanem lehetőleg jól elrejtőzik, fedezi magát, aztán megcélozza az ellenséget és nem­csak lő, de talál is. Géza nyelt egyet és nem fe­leselt tovább. Imre bácsi most megfogta a két karját, mélyen a szemébe nézett, és megtoldotta a leckét: — Nem az ám a dicsőség: koc­káztatni, hanem a dicsőség —> a győzelem. Nézze, elvtárs, tizen­négy embert kell idehoznunk. Tegyük fel, hogy tizenháromig semmi baj sincs. De ha a tizen­negyedik esetben elhibázunk va­lamit. akkor mindannyian rajta­veszi ünk. Majd lesz alkalma megfigyelni ezeket az elvtársa­• IRTA: HORVÁTH JÚZSEF kát. Egyik éltesebb ember, a má­— Akkor hát most elmondom kiért kell elmenni, hol lehet rá­juk találni, és milyen jeladásra lehet közelférkőzni hozzájuk. Figyel? — Természetesen. — Kezdjük Bélával. A Várko- nyi utca tizenhétben találja. Ez egy földszintes, külvárosi bérka­szárnya. Valami huszonkét lakás van az udvaron kétoldalt. Hátul, sik még fiatal. De mindannyian a kapuval szemközt van egy fé- nagyon, nagyon derék emberek, szer, azt műhelynek rendezték Sok-sok év óta habozás nélkül be. Ha oda benyit, csak ennyit kockáztatják az életüket Más mondjon: Bélát keresem. Itt valamit azért sz<^va*: nem féltik a bőrüket. De könnyű lesz a konspiráció, mert akármelyikük az ellenség kézé- azonnal felismeri a fiút. Hatal­mas, tagbaszakadt mackó ter­metű gyerek, a fején ellenzős micisapkát visel, de úgy, hogy az ellenző hátrafelé van fordít­va. Hívja ki, mondja, hogy Im­re bácsi üzent. — Értem. Mégis fel kell írnom be kerülne, hát ez nagyon meg­örvendeztetné hóhérainkat. Géza félrefordította a fejét, és szárazon válaszolt: — Jó, engedelmes leszek, mond ja meg, mit tegyek. — Úgy gondolom, hogy ma hét embert hoznánk be. Az ilyen a nevet és a lakcímet. csoportosításnak van egy fő sza­bálya, elvtárs: mindenkinek kü­lönböző időpontokban és rhás- más irányból kell a gyülekező- helyre érkeznie. — Milyen papírjaik vannak? — kérdezte Géza. — Hát, egyiknek elfogadható, a másiknak hiányosabb. — Miért? — Az alkalmaztatási igazolvá­nyok miatt. Ha ezeket kiállítot­tam, mindjárt megsemmisítem a jegyzéket. — Igaza van, jó. Most jön a második. Imre bácsi mind a hét ember dolgában pontosan eligazította Igen, akartam is kérdezni, nem Gézát. Amikor Géza végül elis- i * *'"■* 1 1 ‘ 1 mételte a hallottakat, méghozzá egyetlen hiba nélkül. Imre bácsi igen elégedett volt. — Remek a memóriája. Látja, ez nagyon fontos az illegális mozgalomban. Akkor hát indul? lehetne ellátni őket valami irat­tal? — De igen. Meg fog történni. Imre bácsi efelől nem faggat­ta Gézát. F?t nyugodtan rábíz­hatja, úgy vélte, — Igen. A beérkezés megszer­vezését hajlandó rám bízni? Imre bácsi ebből a hangsúly­ból némi sértődést érzett. De nem vett róla tudomást. — Az elvet már jeleztem, rész­letesen nem is dolgozhatjuk ki előre, mert lehet, hogy valakit nem talál otthon azonnal, és ak­kor úgyis felborul a papirosterv. Tehát nem azért, mintha ezt rám lehetne bízni, csak azért, mert nem lehet előre meghatá­rozni... — gondolta bosszúsan Géza. De egyszersmind eltökélte, hogy ma meg fogja mutatni Imre bácsinak: többet ér a leleményes­ség és a lendület, mint a bátor­talan tapogatózás. Kiment, és előkerítette az öreg Gulyást. — Jani bácsi, magánál van a gazdasági vételezési ív? — Ja, a diplomataellátóhoz? Bent van az asztalfiókomban. — Mit akar vételezni? — Hát, Gézuka, valami hat mázsa lisztet és még sok másféle portékát. Az íven mind rajta van. — Mennyi lehet az egésznek a súlya? — Tíz—tizenkét mázsa bizto­san meglesz. — Jó. Még ma, dél tájban men­jen le az ellátóhoz, és vételezze ki az egészet. De előbb rendeljen oda háromra, vagy fél négyre egy nagy teherautót, és úgy in­tézze, hogy pont négy órára fel­pakoljanak. Én pontosan négykor

Next

/
Oldalképek
Tartalom