Tolna Megyei Népújság, 1961. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-19 / 247. szám

1961. október 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s TELJES KÁPACITÁSSÁL dolgozik a dalmandi hibridkukorica-üzem. Teherautók, vontatók szállítják a kukoricát a betonsilókba, de az udvaron is egész he­gyekben tárolják, míg feldolgozásra kerül. Eddig mintegy 200 vagon kukoricát szállítottak be, ennek kétharmadrészét dolgozta fel az üzem. Ez a mennyiség — Martonvásári 5 és 1 — még ka­librálásra, osztályozásra és fémzárolásra vár. Az üzemben előké­szített vetőmag 400 000 holdra elegendő. A téli forgalomra készülnek a dombóvári állomáson A népgazdaságfejlesztési terv végrehajtásában a vasutas dolgo­zókra is igen nagy feladatok há­rulnak. Az állandóan növekvő szállítási feladatok végrehajtása megköveteli azt, hogy a szolgá­lati vezetők és dolgozók gondos­kodjanak megfelelő munkakörül­mények biztosításáról és az elő­írt munkavédelmi feltételek, kö­vetelmények maradéktalan betar­tásáról. Pártunk és kormányunk szá­mos intézkedése a dolgozók élet­viszonyainak, munkakörülményei­nek megjavítását célozza. Évről évre emelkedik a dolgozók mun­kakörülményeinek egészségeseb­bé, biztonságosabbá tételére for­dított összeg. A hideg, zord idő­járás az embert, az anyagot és a gépet fokozottan igénybeveszi. Télen sokkal nagyobb a baleseti és a megbetegedési veszély, mint az év bármely szakában. Dombóvár állomáson ennek tu­datában már most az őszi forga­Esti műszakon a Tolnai Textilgyárban Kihalt, csendes a gyár. Hat óra felé jár az idő. A portán az utol­só, áruval rakott gépkocsit is ki­engedik, befejeződött a műszak. Ilyenkor a látogatót is jobban el­lenőrzik. Hosszabb időbe telik, mire megtalálják azt, akit kere­sünk. Csendesek a javítóműhe­lyek. Befejezték az irodákban a takarítást. A gyárépületeket sá­padt fényű lámpák világítják meg, s látni az éjjeliőrt, ki húzó­helyről húzóhelyre ballag az órá­val. A gyár a műhelyajtókon be­lül él. Zúgnak a szövőgépek, szá­guldanak a vetélők. csattognak a bordák, surrog az előkészítő sok ügyes gépe. A blokkmester-irodában Kole- szár István főművezető és egy segédmester tartózkodik. Ide már csak megszűrve jut el a szövő­termek zaja. Csak itt lehet szót érteni. Az éjszakai, az esti mű­szak problémáiról beszélünk. Kü­lönösen a hét utolsó műszakjának problémái érdekelnek bennünket. A válaszokból megtudjuk, hogy éjszaka és este is van gond bőven, de annyira nem megy rosszul a munka, hogy hátrányba kerülné­nek a nappalosokkal szemben. 1 Szabadság A legtöbb problémát talán a sza badságolás adja. Hónapokra visz- szalapozunk a főművezetői nap­tárban. Csak így kapunk általá­nos képet, s ez igen érdekes. A dolgozók közül a hét első öt nap­ján átlagban csak hárman kérnek szabadságot. Pénteken, szomba­ton, az utolsó műszakra tízen, ti- zenketten. Mi ennek az- oka? A 40. munkahéten például szombaton reggel fejezték be a műszakot, hogy a szombat sza­bad legyen. 12 dolgozó kért sza­badságot, így csak hétfőn délután kellett volna munkába állniuk. Hasonló a helyzet akkor is, ha szombatra esik a hét utolsó mű­szakja. A szabadidő meghosszab­bítása érdekében akarják a dol­gozók többségükben az utolsó műszakban kivenni a szabadsá­got. Természetesen nem tudnak mindenkit elengedni. A 41. héten például — szombaton délután kettőkor kezdett Koleszár főmű­vezető öt partija — 'tízen kértek szabadságot. Három dolgozót nem tudtak elengedni. Aki nem kapott szabadságot, az bejött dolgozni. .Általában a vidéki dolgozók kérik *a szombat délutáni, vagy péntek éjszakai műszakot szabadságra, hogy korábban el tudjanak utaz- ' ni. A műszak tervteljesítésén ez nem látszik meg. csak akkor ve­hető észre, ha elsőrendű szövők kérnek szab-clsá^ot. De ez nagyon ritkán fordul elő. Gépállások Elkerülhetetlen, hogy a műszak öt partijában egy-két gép ne áll­jon. A 41. hét utolsó műszakján is például 15 gép állt, jórészt hengerre várt. vagy javításon volt. Az összes gép alig több mint 10 százaléka. Megelőző nap pedig 30 gép állt. A gépállások rend­szerint tervszerűtlenül futnak össze. Csak a javítást tudják ter­vezni. Azt nem, ha lefogy a hen­ger: különösképpen nem. ha a negyedéves átállások vannak. Ez szinte katasztrofálisan hat: még nemcsak az esti. hanem a nappali műszakok termelésében is. Szer­vezési kérdés csupán, hogy ezen változtatni lehessen. Utolsó műszak Vajon az utolsó műszak, a ha­todik xosszabb-e, mint a • többi? Nehéz erre válaszolni, mert ha a tervteljesítést nézzük, akkor jobb­nak tűnik, ha a dolgozókat kér­dezzük meg. akkor rosszabb, ha a baleseti statisztikát figyeljük, ak­kor jobb, ha a termék minősé­gét. akkor rosszabb. Éjjel például még nem volt baleset. Pedig Ko­leszár főművezető 30 évre emlék­szik vissza. Ha összesítjük az ilyen rögtönzött összehasonlító ki­mutatásfélét. egyetlen rossz olda­lát tapasztalhatjuk az utolsó mű­szaknak, azt. hogy a dolgozók szí­vesebben dolgoznak a hét bármely napján, mint az utolsón. Ez ma­gyarázható azzal, hogy egész hé­ten át öt éjszakát dolgozik a mun­kásnő a zakatoló gépek között, s idegileg elfárad. A családos anyák esetében a hétvégi nehe­zebb munkakezdés viszonylag érthető is. Miért álmosak a dolgozók? Általános tapasztalat, hogy az éjszakai és esti műszakon a dol­gozók elálmosodnak. A gépek mo­noton zakatolása teszi ezt. s az is. hogy a 8 óra alatt nincs kivel szót váltson, hogy figyelmét egy pillanatra, egy-két percre más vonná el ami frissítőleg hatna. Sajnos ebben a gyárban sem pró­bálták azt, hogy a műszak 5, 6, esetleg 7 órájában három—öt perces frissítő torna-mozdúlato- kat végeztek volna, pedig ez fel­tétlen jó hatással lenne az álmo­sodó, figyelmét vesztő dolgozóra. Előfordul például Olyan eset — sajnos gyakran —, hogy a dol­gozó egyik kezével fogja az indí­tókart. a másikkal a bordát és a borda ringatására elszunyókál. Ilyen esetben elég az. ha a se­gédmester a dolgozó vállára teszi kezét az megdöbben, s az álmos­ság mindjárt kimegy a szeméből. Gyakori az is. hogy az idősebb dolgozók nehezebben bírják, az éjszakai műszakot. Ennek oka abban keresendő, hogy az idősebb szervezetet a nappali alvás nem frissíti fel, s ha reggel hazamegy, például 6 órakor, a legjobb eset­ben is csak 11-ig tud aludni, ak­kor felkel, főz. házkörüli munkát végez és este tízre viszonylag fá­radtan érkezik műszakra. A fia­taloknál pedig az álmosság külö­nösen a hét első napján, a hétfő éjszakai műszakban tapasztal­ható. A „blaumontag” erre nem érvényes, hisz a. vasárnapi szó­rakozást hétfőn egész nap ki tudja pihenni. S ezért nem is lehet azt mon­dani hogy a fiatalabb, vagy az idősebb korosztálybeli dolgozó aluszékonyabb-e. Tapasztalat az is. hogy az idősebbek az éjszakai műszakban jobban figyelnek, a fiatalok viszont többet beszélget­nek — már ahogyan beszélgetni lehet a csattogó szövőgépek kö­zött. T artalékalkatrész újításból Az éjszakai műszakon „keres­nek” legtöbbet az újítók. Bár a szövőgépalkatrész-ellátás jó. a raktárba mindig be tudnak men­ni. még is sok új alkotását teszi lehetővé az esti műszak. Ez főleg annak az „eredménye”, hogy az ipar bizonyos filléres segédanya­gokat nem szállít rendszeresen, s ilyenkor a műszakon lévő-- két karbantartó lakatosnak, segéd­művezetőnek kell kitalálnia va­lami olyan újat. ami helyettesíti a hiányzó segédanyagot, de jobb annál. Ez viszont több gépállást jelent, mert ha lenne megfelelő mennyiségű és választékú tarta­lékalkatrész, akkor nem kellene időt tölteni az új kigondolásával. Tehát rövidülne az állási idő. mert csak az új alkatrész felsze­relése esne ki a gép termelésé­ből. Téves hiedelem az is, hogy éj­szaka rosszabb a munkafegyelem mint nappal. Az éjszakai műsza­kon különösen a hét utolsó mű­szakján a dolgozónak nincs ideje arra, hogy mással foglalkozzon a termelésen kívül. Nincs beszél­gető partner a műhelyben csel­lengés, ami elvonná figyelmét a munkától, s állandóan figyelmez­tetné a műszak végének közeled­tére. A sokéves tapasztalatok azt mutatják a Tolnai Textilgyárban is, hogy a három műszak körül­belül azonos teljesítménnyel dol­gozik. Azonosak a műszaki fel­tételek s körülbelül egyforma ké­pességű munkások dolgoznak éj­jel, nappal és délután is. A há­rom műszak tulajdonképpen egy­nek számítható, mert minden har madik héten, illetve minden hé­ten váltás van. és ez a körforgás frissítőleg hat a dolgozóra is és a munka unalmasságát szünteti meg. (Pálkovács) lom kellős közepén megkezdtük a felkészülést a téli forgalomra. A tél; forgalomra való felkészü­lés mindig jelentős feladat volt számunkra, mert tisztában vol­tunk és vagyunk annak jelentő­ségével. Az első lépésünk az volt, hogy kibővített üzemszemlét tar­tottunk, ahol mindazt a hiányos­ságot felvetettük, amit a téli for­galom zavartalan lebonyolításá­hoz meg kell szüntetni. Termé­szetesen a hiányosság megszün­tetésére szigorúan betartandó határidőket állapítottak meg, amelynek végrehajtását ellenőriz­zük. Az üzemszemlén megállapí­tottakat és a téli forgalomra va­ló felkészülés további feladatait kibővített vezetőségi értekezleten tárgyaltuk. Bár nem a mi felada­tunk, figyelemmel kísértük az üzemszemle alkalmával azt is, hogy milyen állapotban vannak a kalauz-kocsik és a fékbódék. Ezt azért tettük, mivel úgy néz ki, hogy ezen a téren elég sok a hiányosság, amit a tél beállta előtt okvetlen ki kell javítani. Talán a fékbódék vannak legin­kább elhanyagolva. Úgy néz ki, mintha ez nem is a kocsi tarto­zéka volna, ha a kocsi javításra szorul, mindenhol kijavítják, de a fékbódét a legritkább esetben. Ezért ezt is felvetették az üzem­szemlén, mivel erre is igen sok a panasz. Jó lenne, ha a tél be­állta előtt azzal is .foglalkoznál nak és megjavítanák a fékbódé­kat is, abból kiindulva, hogy a legnagyobb érték aá ember. A téli forgalomra való felké­szülés feladatai közé tartozik az is, hogy a fiatal, »első teles dol­gozók« milyen segítséget, patro- nálást kapnak. Nálunk ezt úgy oldottuk meg, hogy a fiatal dol­gozókat beosztottuk az idősebb dolgozókhoz, patronálás végett. Reméljük, ez eléri célját és fia­tal dolgozóink megfelelő segítsé­get fognak kapni a téli zord idő­járás balesetmentes átvészelésére. Ezen felül gondot fordítottunk már most arra, hogy a hideg idő­járás beálltakor ne legyen fenn­akadás abban, hogy dolgozóink megkapják a melegítő ételt, italt. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot az utasellátó vezető­jével, ezen felül elküldtük orvo­si vizsgálatra azokat a dolgozóin­kat, akik ennek kiszolgálásával foglalkoznak. Dolgozóinkat megfelelően tájé­koztattuk arról, hogy mikor jár részükre melegítő étel vagy ital és akkor azt követeljék is meg. Baleseti statisztikánkat értékel­ve megállapítottuk azt, hogy a téli időszakban igen sok baleset fordul elő csúszásból, éppen ezért felhívtuk a szakvonali vezetés figyelmét arra, hogy az utakat, a peront rendszeresen homokozzák majd fel. Erre a célra már most szerezzék be a megfelelő meny? nyiségű homokot Ennek végre­hajtását rendszeresen ellenőriz­zük. Igen fontos és nélkülözhetet­len az, hogy a szakszervezeti bi­zottság ezen a téren is fokozza a dolgozók körében a politikai és nevelő munkát. Mert dolgo­zóink csak úgy tudnak helytáll­ni a téli zord időjárásban, ha ré­szükre biztosítjuk a balesetmen­tes munka lehetőségét. Ez pedig nekünk kötelességünk, dolgozó­ink testi épségének megvédése érdekében. Ha mindenki megte­szi kötelességét, elvégzi becsü­letesen a reá háruló feladatokat, akkor úgy gondolom, Dombóvár állomáson is baleset nélkül bo­nyolítjuk le a téli forgalmat. Bódogh Mihály szb.-titkár Eredményesen zárult a vontató-vezetői tanfolyam Dunaföldváron Másodízben indított a tavasz- szal vontató-vezetői tanfolyamot Dunaföldváron a Magyar Honvé­delmi Sportszövetség helyi szer­vezete. Mint Kaszás elvtárs, az alapszervezet elnöke tájékozta­tott bennünket, az elmúlt napok­ban fejeződött be a tanfolyam, amelynek résztvevői hat hónapon keresztül, hetenként kétszeri fog­lalkozáson ismerkedtek meg a közlekedésrendészeti szabályok­kal, a gépjárművezetéshez ma már egyre nélkülözhetetlenebb műszaki ismeretekkel és a gya­korlati vezetéssel. \ Az alapszer­vezet a helyi termelőszövetkeze­tek kérésére rendezte meg a tan­folyamot, melynek mirid a negy­ven résztvevője termelőszövetke­zeti tag, főként fiatalok, A nemrég megtartott vizsgán harmincötén feleltek meg az in­dokoltan szigorú követelmények­nek, mindössze öt résztvevőt uta­sítottak pótvizsgára. A jó ered­mény nemcsak az MHS oktatói­nak — elsősorban Varró Gábor gépkocsivezetőnek, aki a KRESZ-t tanította és Süveges József mű­szaki oktatónak — köszönhető, hanem a tanfolyam hallgatói igyekezetének is, akikre nagy fel­adatok várnak a dunaföldvári tsz-ek gépesítése során. Az új vontató-vezetők rövidesen meg­kapják jogosítványukat, FURULYASOK... A hőgyészi, Petőfi Sándorról elnevezett nevelőotthonban jár­tunk az elmúlt napokban. A ba­rokk kastély régi falai között járva az évszázadok történelmi levegője vett körül bennünket, s ezt az ódon hangulatot csak a vidám gyermekkacagás, a neve­lőotthon leányainak csevegése ol­dotta■ fel. Itt kint a kertben találkoztunk a »furulyásokkal« is, amint egy- ifiúsba karolva sétálgattak, és mindig egy újabb dalba kezdve énekelgettek. Dalukat nem kí­sérte ugyan furulyaszó, de a név rajtuk maradt, az elmúlt évben működő furulyazenekarról. Irányítójuk, Koszter József, amikor a közelmúlt sikereiről be­szél, már a jövő feladataira gon­dol. — Ez a harmincnégy tagú ze­nekar szerzett hírnevet nekünk az elmúlt évben, de hatvan fős énekkarunk sem maradt le mö­götte, hiszen az országos ének­versenyen is szép eredményeket értünk el. Éppen az elmúlt év sikereinek köszönhető, hogy eb­ben a tanévben közel nyolcvanon jelentkeztek az intézet tanulói közül, hogy részt szeretnének ven ni az énekkar, illetve a zenekar munkájában. — A programot is elkészítettük már. Elsősorban úttörő és nép­dalokat fogunk előadni, de sze­repelnek műsorunkban nagyobb zeneszámok is, mint véldául Sosztakovics: Dal a békéről, vagy mint Kodály: Lengyel László cí­mű műve. A Liszt—Bartók év­forduló alkalmával bemutatjuk Bartók Bolyongás című zeneszá­mát. — Egy új kezdeményezéssel is próbálkozunk. Meghatározott idő­közönként egy-egy vasárnap dalos délutánt rendezünk, melyeket osztályonkénti versenyek előz­nek meg. Ezeken egy-egy tízta­gú nótafa mutat be különböző dalokat, amelyeket az intézet ne­velőiből alakult zsűri fog elbí­rálni. Részt veszünk ezenkívül min­den rendezvényen, ünnepségen és dalos versenyeken is szeretnénk indulni. Tervezzük, hogy megala­kítunk egy pengetős zenekart, két gitárral és négy mandolinnal, erre azonban mintegy ötezer fo­rintra lenne szükség. Megalakí­tottuk a zenebarátok körét, ahol magnetofonról és lemezjátszóról operákkal és különböző zenei műfajokkal ismerkednek a gye­rekek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom