Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. szeptember 1" IBUSZ-GESCHAFT. Utazás Sachs Schweiz-ban J Szótlanul eltűrtem útitársaim rosszalló megjegyzéseit, amelyekkel azért illettek, mert amint mondták, nekem az égvilágon semmi érzékem nincs a „külkereskedelemhez”. El kellett ismernem, hogy nincs, sőt még a belkereskedelemhez sincs. Amikor pedig bevallottam. hogy még cigarettát sem vittem magammal, kajánul vigyorogtak rám: — Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen? Tudja, hogy mit jelent a magyar cigaretta márkában, ha ügyes, és el tudja adni? Nem tudtam, sőt. nem is határoztam el, hogy eme utazás során átképzem magam, s kon- kurrálok a külkereskedelmi szervekkel. De lehetetlen volt bizonyos dolgokat nem észre venni s megfigyelni. Tehát láttam néhány mesterségbeli „fogást”, amelyeket most közre adok. Az egyik pesti útitársam állandóan egy igen előkelő kézitáskával a hóna alatt járt-kelt. Tudni kell róla. hogy már erősen középkorú, de azért fiatalos és jómegjelenésű volt. Elegánsan öltözött, talpraesett modorára mindenki felfigyelt, s a nőkkel pillanatok alatt meg tudott barátkozni, korukra való tekintet nélkül. Azt is el kell mondani róla. hogy a társaság férfi tagjai kör zül ő kötötte az első ismeretséget német nőkkel. Mégpedig egy hajón. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ismerősöm máris barátkozik, társalog két német lánnyal. Ez annál is inkább feltűnt, mert ismerősöm csak köszönni tudott németül, így hát mutogattak kézzel-láb- bal. Egy kirándulóhajón különben is szívesen veszik legtöbben az ilyen ismeretséget, az ilyen „közvetlen” társalgást, mert legfeljebb jót kacagnak azon, hogy a sok mutogatás után is csak azt tudták meg egymásról, hogy van-e férje, illetve felesége, vagy nincs. Ismerősöm azonban roppant kifinomult stílusban mutogatott, mintha éppen egy muto- gatási tanfolyamot végzett volna kiváló eredménnyel. Például nagyszerűen tudta dicsérni a hölgyeket. Először, hogy milyen szép szemük van, majd pedig, hogy milyen csinos a ruhájuk, a frizurájuk remek és sajnálja, hogy nem egy helyre utaznak. De azért persze találkozhatnának ... A hölgyeknek tetszett a bók, az ismerkedés a talpraesett külföldivel, és az érdekes társalgás. Már-már azt vártam, hogy pillanatokon belül sor kerül a ;,címcserére”.- De nem... Ismerősöm a tőle megszokott elegáns mozdulattal felnyitotta a táskát, kivett belőle egy doboz Kossuth cigarettát, és az egyik hölgy orrához dugta. — Magyarszki cigarett... 'Magyarszki cigarett... És kézzel-lábbal magyarázta, hogy ez micsoda príma „cigarett”. A hölgyek tiltakoztak: ők nem dohányoznak. Most következett ázonban az „igazi” üzleti érzék. A tiltakozás ellenére gyorsan egy-egy doboz cigarettát tett a hölgyek szatyrába, és erőteljesen magyarázta, hogy ezt csak úgy adja. ajándékba. Mert nekik micsoda szemük van, mert micsoda szépek... Az előbbi kedves ismerkedés után most roppant kényelmetlenül érezte magát a két hölgy. Szerették volna lerázni a ..magyarszki” ismerősüket, de ő nem tágított. Egyszer hirtelen egymásra néztek, majd szó nélkül mindegyik az erszénye után nyúlt Kivettek onnan néhány pénzdarabot, s átnyújtották „útitársamnak”. Közben magyarázták, hogy ezt a kedves ajándékot nem fogadhatják el ingyen, mert tudják, hogy a külföldinek nem sok ..pénze van .., Utitársam csak erre várt. Pillanatok alatt elbúcsúzott tőlük, persze nagyon előkelő gesztussal, és elsétált a hajó másik végébe... Amikor a Zwinger-be készülődtünk? így szólt hozzám egy másik ismerősöm: — Velem tartasz? — Semmi akadálya.. Tartsunk együtt. Én már voltam a képtárban, egy kicsit ismerem, és esetleg előbb is félmehetünk, mint a többiek. Ismerősöm érthetetlenül nézett rám. A BALESET — Kartársnő, a balesete ügyé- — De... ben jöttünk jegyzőkönyvet fel- — Semmi szerénykedés, .karvenni. Sajnálattal látjuk, hogy társnő! önnek tudatosítania'kell gipszben van a lába, de mint a magában, hogy nálunk legfőbb főorvos kartárs monddja, arány- érték az ember, és ön ebben a lag szerencsésen megúszta ezt a sajnálatos balesetben nincs magázolást! gára hagyatva! Igenis egész szo— Qh igen .. _ cialista társadalmunk ott áll Ön-— Most arra kérjük, mondjon mellett és egész szocialista tőrei mindent őszintén! Nekünkkö- vénykezésünk az ön érdekeit telességünk küzdeni a közlekecjé- szolgálja! . si balesetek ellen és példásan — Oh;.. meg kell büntetnünk az olyan — Kartársnő, rosszul van? Egégengsztereket, akik felelőtlenül szén elsápadt! Hívjuk talán az kárt tesznek mások testi épségé- ápolónővért? ben! — Kö ... köszönöm Nem ;.. — Oh igen,.. Bár az én kis — Szóval mondjon pl kérem csontrepedésem igazán nem nagy mindent őszintén! Úgy, ahogyan dolog... megtörtént. Ne sajnálja azt a — Dehogynem kérem, dehogy- gengsztert! Az ilyen fickók pélnem! Csak ne kenje el a dolgot! dás büntetést érdemelnek! Gondoljon arra, hogy mi min- — I.. .Igen. Csakugyan megden történhetett volna! Lehetett történt a gázolás, de... volna önnek éppen úgy nyílt tö- — Akar felhozni valami menrése, vagy agyrázkódása is! Vég- tőkörülményt? re is ön gyanútlanul ment át az — I.. . igen ... úttesten, miközben egy felelőtlen — De az ég szerelmére! ön huligán biciklijével éppen Ön- egész testében reszket! nek száguldott! — I..; igen ... Hogyne ... mi— Hát... kor Önök úgy megijesztettek... — Szóval önt komoly károso- — Mi? —Hát... hogy azt a szegény fiút meg akarják büntetni.. . — Miféle szegény fiút? ; — A ... aki elgázolt... — Az a gengszter szegény fiú önnek? — Hogyne.'.. Nagyon jó gye— Szóval, izé. én nem egészen így gondoltam... Tudod, ismerek itt egy helyet... Ma reggel mesélték... Állítólag ott nagyon keresik a magyar cigarettát... Még a szalámit is megveszik... — Én nem hoztam cigarettát és szalámit, s különben sem mondanék le á képtárról. Ezt a világhírű képgyűjteményt nem lehet eleget látni.,; — Nézd, öregem, én előttem nem kell így beszélni, hiszen én is nyílt voltam hozzád. Elvezetlek ... Jöhetsz velem. A márka beszél... Nekem nem kell mondani, én is hallottam már a drezdai képtárról. Van egy tippem, csináld te is azt. amit én. Adtam néhány márkát az egyik ismerősömnek, megkértem, hogy vegyen egy díszes kivitelű ismertetőt a képtárról és néhány híres képről reprodukciót... Hát nem remek ötlet? Mit tudják majd otthon, hogy voltam-e a képtárban. vagy nem. A lényeg az. hogy a reprodukciók ott legyenek a falon .... — Nem mondom, ravasz ötleteid vannak, de azért én, ha nem veszed rossz néven, mégis csak megyek a képtárba. Este felkeresett eme ismerősöm. Kárörvendően nevetett: — Na, öregem, megérte? Mit csinál a Sixtusí Madonna? Nem kaptad meg véletlenül ajándékba, amiért ilyen K-mrgalmas képtárlátogató va"v? — Beszéljünk inkább másról... — Na. nem akarlak zavarni, csak azt akarom mondani, hogy már egy szál cigarettám sincs. Három doboz árán megvettem az ismertetőt, sőt még reprodukcióra is telett. És tudod, mit vásároltam az eladott cigaretta árán? Nem tudom, de nem is kérem számon. Azt viszont tudom, hogy otthon mindenki elhiszi majd Tólad: »sok élményt-' gyűjtöttél a drezdai képtárban, és neked ez elég. *— öregem, te még nagyon naiv vagy a külföldi utazásokhoz ... Ezzel eltűnt. El kell mondanom, ismerősömnek az égvilágon semmi baja sem volt a vámnál. Megúszta. Most pedig következzék a mérleg: megismertem jó néhány IBUSZ-külkereskedelmi „fogást”. De azért jobb csak turistának lenni, mint a külkereskedelmi szervek „kon- kurrensének”. Szerencsére ezt nemcsak én állítom. A% ifjúság számlájára Következik: Felsenbühne. Boda Ferenc Amikor az egyik idősebb munkatársam néhány hete meglepett azzal a kijelentéssel, hogy elmegy a feleségével Cseh Szlovákiába, a Tátrába, azt hiszem, irigy voltam rá: Aztán megadta a kegyelemdöfést, amikor azt mondta, hogy a Trabantjával megy, és ezt úgy kihangsúlyozta, hogy szemem sarkából figyelni kezdtem: mennyire élvezi a helyzetet. Hátha azt lesi, hogy szavainak hatására mikor kezd el majszolni a sárga irigység. Talán már azt is sejti a briganti, hogy ezzel az ő »vacak« autótúrájával a legszentebb álmaimba gázolt bele. De téved, ha azt hiszi, hogy összeroska- dok a rám mért csapások alatt, téved, ha azt várja, hogy tágra meredt szemmel a szívemhez kapok és elájulok, neeeeem... ezt nem fogod megérni, öregem. Nem akartam észrevenni, hogy csak a büszke öröm ujjong benne halkan és, hogy én most őmiatta akár a Riviérára is elmehetnék. Míg lassan a többiek körülvették, kérdezgették, én valami jókívánság-félét morogtam és visszamentem az íróasztalomhoz. Megsértett, fiatal önérzetem sebeit foltozgattam, nyalogattam, dohogva. — Mert neki autója van? Hogy c elmegy a Tátrába. Jó vicc. Jó, hogy nem kérdezte, hol az én kocsim, hogy én hová megyek. Majd este haza, méghozzá másodosztályon. Különben semmi köze hozzá. Mit kell abból olyan nagy skandálumot csapni, hogy ő elmegy a Tátrába? Viszontlátásra... Hm. Milyen barátságos volt mindig, kész mézes madzag, most végre kibújt a szög a zsákból. Fiatal médium kellett, elültettük a barátság jaját, s most, miközben iránta való bizalmamat Ott himbálja a szél, hallgathatom majd gúnyos nevetését... Elutazása után egy héttel én is kaptam egy üdvözlőlapot. — Micsoda egy késdobáló — szisszentem fel. »Nagyon jól érezzük magunkat, gyönyörűek a tájak, az üdülők, rengeteg élményünk van, sokat mesélek majd...« — Na, még csak ez hiányzik, — gondoltam — élvezné vergődésemet. Tegnap, amikor hangos üdvrivalgások közepette megérkezett, nem mentem át hozzá, nem álltam be a kérdésekkel lövöldöző, ostromló »talpnyaló banda« közé. Nem hiányzott, ó, nekem?! Kaméleon!!! Később átjött hozzám és leült. Nna, most majd lesz: »Sze- vaaaszü! Megérkeztem öregem. Holt fáradt vagyok, de megér- iin g'»B ■■■■«! rnimnnmnnim te. Milyen kár, hogy nem lehettél Te is...« Ismerem az ilyesmit. De mégegyszer nem fog áthintázni, még ha idősebb is 15 évvel nálam! A múltkor beszélt küzdelmes ifjúságáról, árnyas napokról, krajcáros hetekről, most pedig, majd az élményeiről, és nekem rá kell majd döbbennem arra, hogy ő már megérdemelte az élettől, de én még nem... De nem szólt semmit, csak ült. Kezdett idegesíteni a dolog. — Mesélj valamit, milyen volt, miért hallgatsz? — préseltem ki magamból a kérdéseket, de aztán elfordítottam a fejem. Feszengtem. Miért néz olyan furcsán? Talán ő van megsértődve, hogy nem gurítottam neki perzsaszőnyeget ez ajtóig. Úgy tesz, mintha én volnék igazságtalan hozzá. Aztán lassan beszélni kezdett. Miközben hallgattam, res- teltem magam, mondhatnám úgy is, hogy lelki fogaimat szívtam. — Tudod, — kezdte — mesélhetnék sok mindenről, élményekről, tájakról, vidámságról, és gyönyörű időről, de légiódba n egy sajátságos dolog ragadott meg. A Tátra-Lomnir, Tátra-Füred, Csorba-tó, mind szemet gyönyörködtető valami, de láttam olyasmit, amit nem árulnak képeslapokon. Sok-sok magánkocsival találkoztunk, a Tátrában, a szerpentin-utakon, de ez eddig majdnem természetes. De ezeknek több. mint a felében hátul öreg nénikéket, bácákat láttam. Amikor az elsőt láttam, azt hittem, hogy autó-stoppra vették fel őket, de a többinél már rájöttem, hogy másról van szó, Valami mélyebb dologról, A,rról van szó, barátom, hogy ezek a fiatal kocsitulajdonosok elhozták a munka mellől szüleiket. Nem szégyellték modern helyekre vinni az öregek nagy- nagy egyszerűségét, a fejken- döt, és a régi formájú kalapot. Ez nagy dolog. Ha láttad volna ámuló, boldog arcukat, akkor megértenéd, hogy mekkora élmény ez nekem. Kiment, mielőtt válaszolhattam volna. Hát, ez betalált! Míg ő sok élménye mellett első rangra emeli ezeket a fiatalokat, addig én ilyen ostobaságokkal tüzelem magam ellene. Felfújt önérzet, képzelt sértés, azt sem tudom, hogy jutottam el ezekig. Ez a képzelő- 'dés általános volna részünkről?... Szégyellem magam, de ma már megpróbálok a szemébe nézni. • MONIGL JÁNOS HIIHIIHII IMII Ilii»»» is Ä % M Ml % dás érte! Valamint ön miatt munkakiesés is történt, ami súlyosan érinti egész népgazdaságunkat! Tehát az ön balesete nemcsak egy személyt, de egy egész vállalatot, sőt egy egész országot sújtott! Természetesen Megkezdték a lehalászást a simontornyai Kossuth Tsz 80 holdas halgazdaságában. Eddig a szövetkezet halastóterületének egyharma- dán végeztek a lehalászással, az eredmény: 111 mázsa ponty, amely nek kisebbik részét a helyi lakosság közt értékesítették, a többit r Haiértékesítő Válla!'"* nak adták el. mi azon leszünk, hogy minden rek... Naponta meglátogat, és.. adatot a legpontosabban felve- és tegnap megkérte a kezemet... ;yünk és ön teljes kártérítést íapjon! Szabó Ibolya
