Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

-1981. szc-ptcmbcr 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A vállalati bérszabályzatok előkészítő munkálatainak tapasztalatai a Tolna megvet élelmiszeripari üzemekben A Tolna megyei élelmiszeripari üzemekben az elmúlt hetekben a szakszervezeti bizottságok, a gaz- daságvezetők a bérszabályzatok készítésével foglalkoztak. Az 1040/1961. számú élelmiszeripari miniszter és ÉDOSZ elnökségi utasítás értelmében a munkála­tok a dolgozók bevonásával, vé­leményüknek meghallgatásával készültek. A szakszervezeti bi­zottságok, a felsőbb gazdasági szervek, a tej, konzerv és állat­forgalmi iparigazgatóságok meg­adtak minden segítséget, bár he­lyenként a rendelet helyes és gyors végrehajtását bürokrácia akadályozta. A konzerviparban például három határidőt is ad­tak, háromszor módosították a már elkészített üzemi bérszabály­zatot. Az állatforgalmi igazgató­ság is indokolatlanul hosszabbí­totta meg a határidőt. Az üzemi bérszabályzatok ki­dolgozásának egyik fontos ta­pasztalata volt, hogy a vállala­toknál nem tanulmányozták át megfelelően a fentebb említett utasítást, s így csak hét vállalat készítette el a bérszabályzatot. A szakszervezet több alkalommal ellenőrizte az üzemekben folyó munkát, megállapította, hogy üze­mi tanácsülésen egyedül csak a Bonyhádi Sütőipari Vállalatnál tárgyalták meg a nyers szabály­zatot, a többi vállalatnál ; külön­böző, részben elfogadható'' indo­kokkal magyarázták ennek hiá­nyát. Egyedül a Paksi Kónzerv- gyár esetében indokolt ennek el­maradása, hisz ott a többszöri módosítás ezt lehetetlenné tette. A vállalati bérszabályzatok el­készítésében részt vettek a dolgo­zók is, de arról nem tájékoztat­ták például az ÉDOSZ •; megyei bizottságot, hogy a kész bérsza­bályzatot hogyan ismertetik a dolgozókkal, véleményüket mi­ként valósítják meg. Több válla­latnál hiányzik a bérszabályzat­ból az a rész, mely a dolgozók bérpanaszának és reklamációjá­nak elintézésével foglalkozik. Nem foglalkozik a bérszabályzat a fiatalkorú dolgozók foglalkozta­tásainak szabályzatával, védőéte­lek, védőitalok, munkaruhák, vé­dőruhák kérdésével. Különösen vonatkozik ez a sütőipari vállala­tok bérszabályzatára. Hiányos több bérszabályzat hatályba lé­pésének rendelkezése, a bérsza­bályzat megváltoztatásának mód­ja. Az ÉDOSZ Tolna megyei Bi­zottsága a Tamási Sütőipari Vál­lalat bérszabályzatát nem fogad­ta el, átdolgozásra visszaadta a vállalatnak. A Tolna megyei vállalatoknál, bár nagy gondot fordítottak a bérszabályzatok elkészítésére, nem kezelték azt súlyának meg­felelően. Ezekben a napokban, ha késve is, de folyik a munka, hogy mielőbb a dolgozók tudo­mására hozzák az elkészített bér- szabályzatokat. Az üzemekben működő szakszervezeti bizottsá­gok segítik, szorgalmazzák a bér­szabályzatok elkészítését, így re­mélhető, hogy mielőbb a dolgo­zók tudomására hozható állapot­ban lesz. Az ÉDOSZ megyebizottsága, bár elsőnek fogott a szakmai el­nökségek közül e kérdés megtár­gyalásához, mégis késett, mert az eddigi tapasztalatok is azt bizo­nyítják, ha korábban az ügy fontosságának megfelelően napi­rendre tűzik a vállalati bérsza* bályzás kidolgozását, sok hiba, nézeteltérés elkerülhető lett vol­na. A bérszabályzatok néhány hét múlva elkészülnek. Fontos az, hogy ekkor megismertessék a dol­gozókkal, és a vállalat alapokmá­nyát mind a két részről betart­sák. Régiségek nyomában Tengelic környékén A tengelici Zsámboki Fábián levele hívta fel rá ismételten a figyelmet. Ismételten, mert nem újkeletű dologról van szó, még- csak nem is olyanról, amiről ez- idáig szó nem tétetett. Beszél­tünk róla, tettek is egy, s mást annak érdekében, hogy az érté­keket felkutassák és összegyűjt- sék, de nem árt ismét emlékez­tetni rá, mi vei. példák igazolják, van még felgyűjteni való. De e hosszadalmas bevezető után tér­jünk a tárgyra. Tengelic körül kilenc kastély található. A kilenc kastélyban a homoki mágnások laktak egyko­ron. Különböző emberek, ki oko­sabb, műveltebb, ki ostobább — sajnos ez utóbbiakból volt a több —, de szinte valamennyi kastély bővelkedett egykoron olyan érté­kekben, amelyeket az utókor fel tudna használni a múlt alapo­sabb megismerésére. A felszabadulást követő idők­ben sok ilyen érték elkallódott, eltűnt, hozzáférhetetlenné vált. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a felszabadult nép ki- ebrudalta jogtalanul bitorolt földjéről és kastélyából azelőtti urát, hanem azért már kár, hogy kísérőjelenségként a kastélyok könyv- és sokszor képtárai is szőrén, szálán eltűntek. Nem va­lamiféle olyan kincsekről van itt • Ez a három szám azt jelenti, hogy Nagydorogon, a művelődési ház befogadóképessége hivatalo­san 240, esetleg 300, de a Déryné Színház legutóbbi előadását négyszázan tekintették meg. A termelőszövetkezet vezetősé­gétől indult az ötlet, hogy jó len­ne, ha a Déryné Színház mai tár­gyú, paraszti darabot mutatna be a községben. Ezt a kívánságot elmondották a művelődési otthon igazgatójának, és megtoldották azzal is, hogy a bevételt bizto­sítja a szövetkezet. Az igazgató továbbította a szövetkezet kéré­sét a színház szervezőjének. Létre is jött az egyezség a színház és a termelőszövetkezet között; a szociális—kulturális alapból négyezer forintot fizetett a szövetkezet, s a jegyeket szét­osztották a tagok közt, jutalom­képpen. A legiobban dolgozó ta­gok kapták a legjobb helyeket. A színház Darvas József, Haj­nali tűz című darabját mutatta be. Az előadáson résztvevő négy­száz ember közt nagyon sokan szó, amelyek ma pénzért érté­kesíthetők, nem is akarjuk hi­báztatni, bűnösnek kikiáltani azt az egykori cselédet, aki a szer­zés vágyától hajtva, hóna alá csapott egynémely könyveket. Nem erről van szó, hanem arról, hogy ma már, amikor a dolgozó nép birtokába vette az ismeret- szerzés jogát, amikor már megé­rett benne a vágy, megismerni az önmaga, csinálta történelmet, ku­tassuk fel a megismerés tárgyi eszközeit, dokumentumait is. Zsámboki Fábián így mondta, amikor maga elé mutatott az asz talra, arra a két újságra, amely­hez a véletlen folytán jutott: — Itt van, ez a Pesti Hírlap 1841. július 21.-i száma. Emez meg Kossuth Hírlapja, 1848. no­vember 21.-érői. Nagyon is pró­zai módon jutottam hozzájuk. Mesterségbeli munkám díja fe­jében húst hozott valaki az egy­kori Benyovszky-féle pusztáról. S más híjján ezekbe az újságok­ba csomagolta. Én meg eltettem őket. Ezt azért írtam rá — mu­tat az írásra, mely szerint »Hégi újság, el nem dobható, meg kell őrizni« —, beteg voltam egyszer, s tudj isten mi történik, nehogy eldobja, vagy eltüzelje valaki. Olvasgatom őket, s ha egyszer Szekszárdon járok, beadom a voltak, akik még soha nem lát­tak színházi előadást, de mégis nagy sikere volt a darabnak. Si­kere volt, hiszen az emberek sa­ját életüket látták a színpadon, saját életük tükörképét. De el­mondták a véleményüket is. — Így volt nálunk is... — így kínlódtunk a szervezés alatt, így emésztett bennünket is a választás... Igaznak látták, mert bár ki­járták már a szövetkezeti gaz­dálkodás első osztályát, mégis vannak, akik felsóhajtanak néha, akár a színműbeli középparaszt: — Ha még a lovam befoghat­nám... És hogy milyen benyomást te­remtett a nagydorogi tsz-tagok közt a színház művészeinek já­téka? Nagyon hűen kifejezik az utólagos vélemények: — Máskor is szervezzenek ilyen előadást. — Máskor is mutassanak be ilyen darabokat, hiszen való ma­gunkra, hibáinkra, erényeinkre ismerünk benne. múzeumba, vagy a levéltárba. Hát ha tudják valamire használ­ni. A két újság nem különleges­ség, noha a levéltár köszönettel fogadja majd őket, de azt is el­mondta Zsámboki Fábián, hogy sok hasonló, régi újság, könyv volt a környező kilenc kastély­ban, s egy részük még ma is megvan. Éppen ezért, érdemes lenne felkutatni. Nem valamifé­le számonkérésre gondolunk itt, hiszen a puszták lakói ma már a műveltség birtokában, maguk is látják, hogy jobb helyen lenné­nek az ilyesmik a múzeumban, vagy a levéltárban, mint náluk, hiszen az egyes ember számára mindez végeredményben értékte­len holmi, a köz számára ugyan­akkor érték, a múlt alaposabb megismerhetésére. Egy kissé felhívásnak is szám tűk ezt az írást, irányítsuk rá a még fellelhető dolgokra a figyel­met, a hivatalos szervek figyel­mét, s azokét, akiknek a tenge- lic-környéki pusztákon régiségek vannak birtokukban. L. Gy. ___Apróhirdetés ek A z apróhirdetés díja szavan­ként hétköznap 1,— Ft, vasár, nap és ünnepnap 2,— Ft. Az első és minden további vasta­gon szedett szó két szónak szá­mit. Eladó 1200 négyszögöl szőlő. Érdeklődni lehet a kiadóban. (36) Fényképésznő, fiatal összmun- kás állást változtatna. »Fény­képésznő« jeligére, bajai hirde­tőbe. (22) Bélyeggyűjteményt, összeállí­tást vásárolok. Hiánylistára ma­gyart szállítok. Átvétel után fi­zetendő. Bélyegkereskedés, Sze­ged, Kelemen utca. (160) Azonnali belépéssel nagy gya­korlattal rendelkező villanymotor- szerelőt felvesz a Biritó-pusztai Állami Gazdaság. Fizetés meg­egyezés szerint. (27) Eladó Decsi-hegyen 1300 öles, kitűnő állapotban lévő fiatal szőlő, 150 öles gyümölcsössel, esetleg felszereléssel és termés­sel, tanya, istálló, hajópadlós szoba, konyha. — Autóbusz-meg­állónál. Érdeklődni: dr. Schmidt László, Szekszárd, Széchenyi v. 57. (31) 240 — 300 — 400 Párizsi diákcsíny Az egyik montmartrei rendőr­őrs falán márványtábla függ, amelynek felirata a következő: »Ebben a házban lakott Vincent Van Gogh, 1886. júniusától, 1888 februárjáig.« Ebből persze nem az követke­zik, hogy a világhírű festő vala­ha is a párizsi rendőrőrs lakója 5 volt. Az eset a következőképpen történt: a rendőrök az elmúlt na­pok egyikén megállitottak két diákot, akik ezt a márványtáblát cipelték. Mivel inkább a vörös­bor, és nem annyira a képzőmű­vészet iránti rajongás látszott meg rajtuk, ezért a rendőrök be­kísérték őket, és másnap, amikor kialudták mámorukat, dezték, hogy honnan táblát. Egyikük sem rá, hogy pontosan melyik mont­martrei házról szerelték le. A rendőrök kíséretében házról ,ház- ra jártak a párizsi festők híres negyedében, míg végre a Rue Leple 45. szám alatt egy megle­hetősen düledezö ház falán meg­látták a leszerelt márványtábla nyomát. A probléma még csak most kezdődött igazán. Kinek a költ­ségére szereljék vissza az emlék­táblát? A diákoknak természete­sen egy vasuk sem volt, a ház tulajdonosa pedig vidéken tar­tózkodott. A rendőrség kijelen­tette, hogy a városi hatóságok­nak ilyesmire nincsen pénzük. Így esett, hogy Van Gogh em­léktáblája máig is a rendőrőrs falát díszíti. megkér- szedték a emlékezett IVWWWOWVW — Három utca villamosítását fejezték be a hét elején Nagydo­rogon. Villamosították a Kaj- dacsi és a Vasút utcát, valamint bővítették a hálózatot a Sár- szentlőrinci utcában. A villany- hálózat bővítésére 140 000 forin­tot fordított a tanács. — A Dombóvári Vasipari Ktsz az elmúlt 3 évben az évvégi nyereségrészesedésből a dolgo­zóknak közvetlenül 333 ezer forint összeget fizetett ki. — Óriás-szálloda Spanyolor­szágban. A legnagyobb Hilton- szálloda a Földközi-tenger mel­letti spanyol Lloret del Mar partjain épül. A tervek szerint a szállodának ezer szobája, s szám­talan egyéb korszerű létesít­mény mellett önálló színháza, mozija, több úszómedencéje és saját helikopter-állomása is lesz. — A bonyhádi járási művelő­dési ház bábszínháza szeptember 24-én A kispásztor című bábjá­tékot mutatja be. — A tervek szerint október 20- ig teljesíti őszi vetéstervét a györei Petőfi Termelőszövetke­zet — Hemingway hagyatéka. Meg­kezdődött New York-ban az el- húnyt Ernest Hemingway hagya­téki tárgyalása. Kézzel írott vég­rendeletében az író a követke­zőket jegyzi meg: »Szándékosan nem végrendelkezem gyerme­keim javára, mivel teljes biza­lommal vagyok szeretett felesé­gem, Mary iránt, aki minden bizonnyal utasításaim szerint fogja ellátni őket«. A hagyaté­kot egyébként összegszerűleg nem becsülték fel, mivel Alfred Rice ügyvéd szerint egyelőre erre vonatkozólag nem lehet pontos becsléseket végezni. — Fiókkönyvtárával együtt 650 olvasója van a gyönki járási könyvtárnak. — Mintegy 700 000 forint ér­tékű társadalmi munkát végez a lakosság Bátán a törpevízmű építése során. — »Congo Vivo- Leopoldville­ben olasz—francia koprodukció­ban filmet forgatnak »Congo Vivo« címmel az 1960. augusz­tusi kongói eseményekről. A film főszerepeit Jean Seberg, Gabriele Ferzetti és a néger Bachir Tours játssza. Rendező: Giuseppe Bennati. A film külső felvételei részben Leopoldville- ben, részben Brazzavilleben ké­szülnek. — A televízió műsora: 18.00: Kisdobosok műsora. 18.50: TV- híradó. 19.05: Tíz nap Romániád ban. Román kisfilm. 19.35: A kapitány lánya. Magyarul be­szélő szovjet film Kb. 21.10: Magyar zeneművészek a kamera előtt. Werner Mária és Ilosfalvy Róbert énekel. 21.35: Hírek. Közlemény A Marxizmus—Lcninizmus Esti Egyetem szeptember 12-én tartja a tanévnyitót. Az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága ezúton értesíti az Esti Egyetem hallgatóit, hogy 1961. szeptember 12-én, délután 3 óra­kor tartja ünnepélyes tanévnyi­tóját a Megyei Pártbizottság nagytermében. Az ünnepélyes tanévnyitó után 4 órakor az osztályonkénti elő­adásokat is megtartják. Újabb adatokat közöi a Magyar Mezőgazdaság legújabb száma a nagyhozamú búzafajtákról Gazdag tartalommal, sok ér­dekes cikkel jelent meg a Ma­gyar Mezőgazdaság e heti száma. A lap Petőházi Gábor miniszter- helyettes »Termékbőség és tanu­lás« című vezércikkével indul. Majd a növénytermelési rovat Somogyvári Miklós cikkét közli »Három éves kísérlet a külföldi intenzív búzafajtákkal« címmel. A cikk sok, eddig nem ismert megfigyelést, tapasztalatot, ada­tot ismertet és hasznos javasla­tokat ad. Ugyancsak a növény- termesztési rovat közli Udvaros Károlynak, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusának hoz­zászólását »Hol tart a külföldiek­kel versenyképes, intenzív ma­gyar búzafajta nemesítése«. Ez a cikk hozzászólás a lap augusz­tus 23-i számában megjelent ha­sonló témájú cikkhez. A tudós a Hortobágyi és a Törökbálinti Ál­lami Gazdaságban folyó búzane­mesítésről számol be írásában. Dr. Soós Gábor főigazgató ar­ról ír cikket, hogy: »Téli legelő­vel javítsuk állatállományunk ta­karmányellátását«, Bajcsy Endre főigazgató helyettes »Vessünk minél több őszi, korán vágható keveréktakarmányt« címmel ír a növénytermesztési rovatban. Nagy érdeklődésre tarthat számot Bán- házi Gyulának, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatójá­nak a cikke, amelyben arra a kérdésre válaszol: »Számíthat-e a mezőgazdaság a cukorrépabe­takarító kombájnra?« Az állattenyésztési rovat élén Kalmár Dezső »A silótakarmá­nyok jelentősége, a silózás meg­szervezése« című ciuke áll. Majd Fehér Gábor írása a keverékta­karmányok hazai gyártásáról szá mól be. Dr. Tóth Sándor és dr. Holdas Sándor kutatók a lucer­naliszt szerepéről a sertéshizJa- lásban, írtak cikket. Baltsa Ottó a sertéstenyésztés egyik legi-lő- szerűbb problémájával, a fajta­kérdéssel foglalkozik cikkében. A lap melléklete . beruházási tervezési, pénzügyi és jogi kérdé­sekben ad tanácsot. Többek kö­zött részletesen ismerteti a cu­korrépa átvételének és minősíté­sének szabályait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom