Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-30 / 231. szám
1961. szeptember 30. TOLNA MEGTE1 NÉPÜJSAG 3 ASSZONYVIRTUS KEDVESEK ÉS BŐBESZÉDŰEK. Mindent egyszerre akarnak elmondani. Az egyik, azt sérelmezi, miért a búzajárandóságából vonták le az SZTK-t? A másik a havi munkaegység-előleget kevesli. A harmadik azt panaszolja, hogy keveset lehet keresni a tsz-ben. Az asszonyvirtus beszél belőlük, mindegyik a maga igazát bizonygatja. A két férfi — a pincehelyi Vörösmarty Tsz kertészeti brigádjának vezetője Tocsef András és Matyók Lajos, a MÉK körzeti felvásárlója — csak távolról figyeli az asszonyok diskurzusát, az olyan elv alapján: nem jó az asszonyokkal kikezdeni ilyenkor, amikor paprikás hangulatban vannak. (Éppen a paprikaszedéssel foglalkoztak a pincehelyi tsn-asszonyok). Az újságírónak közvetlenül is népnevelő feladatot kell végeznie, és kísérleteket is tettem arra, hogy a szóáradat közben válaszoljak a kérdésekre. De valaki, aki eddig hallgatott, megelőzött. — Nincs igaza, Kati néni — fordult a legjobban elégedetlenkedő felé Matuzsa József né. a kertészeti munkacsapat vezetője. — Nincs igaza, mert lehet keresni a tsz-ben, de persze csak úgy, ha rendszeresen járunk dolgozni. Gondolkodjon csak azon, hogy e hónapban hány napot dolgozott a tsz-ben. A KÉRDEZETT kissé zavarba jött, s némi habozás után kivágta: — Talán három, vagy négy napot! — Na látja. Itt van a kutya eltemetve. Keveset dolgozott, s ezért kevés a járandósága is. Amikor Kati néni azt látja, hogy a többiek is helyeslőén a munkacsapat-vezető mellé álltak, visszakozt fújt. — Talán lustálkodtam? Otthon volt dolgom. Azért nem jöttem, mert a házat renováltuk. — Az is munka és azt is meg kell tenni. De az otthoni munkáért nem írhatunk munkaegységet. Az SZTK-fizetésével kapcsolatEzt azzal magyarázta, hogy a férje nem tsz-tag, a vasútnál dolgozik és betegség esetén részesülhet orvosi ellátásban a férje után is. Másrészt ő sem örül annak, amikor a fizetésnél levonás van. Abban azonban valamennyien egyetértettek a pincehelyi asszonyok, hogy jól jön az orvosi gyógykezelés, gyógyszerellátás, kórházi ápolás, mert az ember sohasem tudhatja, mikor éri baj. A beszélgetés az ebédidő alatt folytatódott. Az asszonyok az útmenti fák alá telepedtek, elővették az elemózsiáskosarakat, s enni kezdtek. — Te már megint csirkepaprikást hoztál? Fordul a zsémbe- lődő Kati néni a mellette ülő asz- szonyhoz. — De azt ám! Miért is ne? Elmúlott már az az idő, amikor kenyéren és zöldpaprikán dolgoztunk. Azért vesződöm a baromfi-neveléssel, hogy jusson is, maradjon is. — Nyelvelt vissza a kérdezett. Aztán arról beszéltek, kinek szerzett eddig. A többségnek már meg van a 140 munkaegysége, és az ez után várható járandóság j biztosítja a család élelemszük- f ségletét és a háztáji gazdaság is hoz valamit a konyhára. Ez sem lebecsülendő. ÉS ÜJBÓL KÖZBESZÓLT az asszonyvirtus. Munkájuk eredményéről beszéltek. — Sokat dolgoztunk, de szépek voltak a terményeink is. Elszállítottunk 200 mázsa paradicsomot, 400 mázsa paprikát, 100 mázsa zöldborsót, 90 mázsa tököt, 150 mázsa dinnyét, 97 mázsa zöldséget és sárgarépát — sorolták az eredményeket. Most folyik a burgonya- és a hagymaválogatás. De rövidesen megkezdik a káposzta szedését is. A pincehelyi Vörösmarty Tsz asszonyai szorgalmas munkával, szép jövedelemmel gyarapították a közöst. — Az asszonyok többsége szorgalmasan dolgozott — dicséri munkacsapatát Matuzsa Józsefné. Az pedig, hogy néha elégedetlenkedünk, hát istenem. Ez is csak azért van, mert mindig a jobbNégynapos kirándulást szervezett a népfront hány disznaja, csirkéje, kacsája van a háztáji gazdaságban. Aztán I ra és a többre vágyunk, arról, ki mennyi munkaegységet! _____________________P-né A z ellátás javítása és a fcá zat korszerűsítése érdekében a kereskedelem új „területi beosztást“ létesít A Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottsága a különböző tapasztalatcsere-utazásokon kívül szervez látogatásokat is az ország különböző vidékeire, hogy minél többen megismerjék szép hazánkat. Az »Ismerd meg hazádat« mozgalom keretében ma szekszárdi érdeklődők egy csoportja indult el, hogy a Dunántúl egy részének nagyobb városait megismerje. A népfront által szervezett négynapos utazás során közel negyvenen látogatják meg Győrt, Sopront, Szombathelyt és más városokat. Bolgár vendégek a bonyhádi OTP-fiókban Kedves vendégeket üdvözölhettek az elmúlt napokban Bonyhá- don. A járási OTP-fiókban ugyanis látogatást tett a Bolgár Állami Takarékpénztár elnöke, elnökhelyettese és főkönyvelője. Természetesen szóbakerült a takarékosság problémája is. A vendégek elmondották, hogy náluk az egy lakosra jutó betétátlag mintegy 2000 forintnak meg felelő összeg. Ezután kézenfekvő dolog, hogy a . bonyhádiak aziránt érdeklődtek: miként érték ezt a szép eredményt el. A válasz egyszerűbb volt a gondolánál. — Bulgáriában — mondották — a takarékossági mozgalom, az emberek takarékossá nevelése nem bizonyos szerv, vagy szervek feladata, hanem az egész társadalomé, vagyis közügy. — Mélyen hatottak rám ezek a szavak — mondta dr. Bouquet Kálmánná, a bonyhádi fiók vezetője — új lendületet adtak további munkánkhoz. Célul tűztem ki, hogy a bolgár tapasztalatok szerint járásunk területén a ta- korékossági napok megszervezésével kapcsolatban a legfontosabb szempont a takarékosságra nevelés társadalmi üggyé tétele lesz. A könyv, mint utitárs Az állami és a szövetkezeti kereskedelem forgalmi területének rendezése már régóta megoldásra váró feladat, mivel az országban sokhelyütt gátolja a bolthálózat fejlesztését és az áruellátást, hogy a helyi kereskedelemnek két gazdája van. Körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt a Belkereskedelmi Minisztérium és a SZŐ VOSZ hozzákezdett a feladat megoldásához. Ez év szeptemberéig, az illetékesek tájékoztatása szerint, már több mint ezer üzlet gazdát cserélt, több városban és községben közös irányítás , , , . _ alá vonták. Országszerte 250 ban mar a munkacsapat-vezető helvséeben megszüntették az úev sem foglalt állást olyan harcia- nelysef;“e,n. megszüntették az ugy san,' mint a másik kérdésben. * nevezett közös működési területet Kétszáz intézmény részvételével készül az országos vízgazdálkodási keretterv A kormány — mint arról annak idején hírt adtunk — ez év elején határozatot hozott az országos vízgazdálkodási keretterv elkészítéséről. tézmények — kutató intézetek, vállalatok, közigazgatási és gazdasági szervek — száma pedig meghaladja a kétszázat. és csupán 50 városban és községben maradt továbbra is a kereskedelmi hálózat közös irányítás alatt. De ezeken a helyeken is »elhatárolták« a területeket Az élelmiszerboltokat például továbbra is a SZŐ VOSZ irányítja és látja el áruval, a szakboltok vezetéséről viszont a területileg illetékes állami kereskedelmi vállalatok gondoskodnak. Általános elv az is, hogy az iparvidékeket az állami kereskedelem lássa el áruval. A mezőgazdasági jellegű területeken viszont a szövetkezeti kereskedelem gondoskodjék a boltok áruellátásáról. A Belkereskedelmi Minisztérium határozata szerint néhány megyében, ahol egyaránt fejlett az ipar és a mezőgazdaság, és az ipari városokban és a megyeszékhelyeken kizárólagos állami kereskedelmi hálózatot hoznak létre, vidéken, faluhelyen pedig szövetkezetit. Az új területi beosztásnak az az elsőrendű feladata, hogy megjavítsa a lakosság áruellátását és minél több jól felszerelt, korszerű boltot hozzon létre. A szekszárdi könyvüzlet Garay-téri pavilonjánál igen sokan megállnak nap mint nap; legtöbbjük az autóbuszokra váró utasok közül kerül ki. Vannak, akik már rendszeres vásárlói a pavilonnak, s az utazás, a várakozás idejét olvasással töltik el. ETTENTO ODRIGVEZ •IRTA: HORVATH JÓZSEF Az országos vízgazdálkodási keretterv két részből áll majd. Az egyik az ország egész területére vonatkozóan tartalmazza a vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeit, a másik részt az ország 13 vízgyűjtő területére böntja, s a főbb adatokat megyei, járási és községi részletességei is közli. Részletes időbeli ütemezést ugyan nem ad a keretterv, de mégis három főszakaszra oszlik. Az első összhangban áll a népgazdaság húszéves távlati tervével, a másik az utána következő 15—20 év, tehát a 2000-ig terjedő időszak előrelátható feladatait jelöli meg. A harmadik részben szerepelnek majd azok a tervek, amelyeknek szükségessége és elvi lehetősége már most látható, de a következő évtizedekben még nem oldhatók meg. A keretterv elkészítésének első szakasza most zárult le A keretterv előkészítésére alakított kormánybizottság jóváhagyta a fejlesztési alapelveket, elkészültek a részletes tematikák, megalakultak a területi és szakbizottságok. A most már széles körben megindult munkában — a feladat átfogó, komplex jellegének megfelelően — a szakemberek és intézmények széles köre vesz részt. Csak a munka irányításába, ösz- szehangolásába mintegy húsz országos szerv, főhatóság kapcsolódott be, az összes részvevő in11. — Nézzenek rám, én nyugodt vagyok! Szálasi testvér és a hungarista mozgalom tudja, mit csinál. A németek sem estek ám a fejükre! És velünk lesz az egész magyarság, amikor átvesszük a hatalmat. Mert átvesszük, nyugodjék meg, maga is, tisztelt úr. Nem fogjuk megengedni, hogy az ellenséges hordák keresztülgázoljanak a nemzeten! A somosszilágyi utasok nagyokat pislogtak e szózat után. De szólni nem szóltak. A hivatalnok most úgy tett, mintha nem is volna jelen. Többen kifelé bámultak az ablakon, mintha semmi közük sem volna az egészhez. Géza minden idegszálával megpróbálta felmérni a szituációt. Lehetséges, hogy ami most itt, ebben a kupéban lezajlik, így történik majd országos arányokban is? A nyilas elkezdett szedelőzköd- ni. Pedig még félóra híja lehet az érkezésnek — gondolta Géza, amint az óráját vizsgálta. — De ez, úgy látszik, alig várja, hogy megérkezzenek. A nyilas kiment a kocsi peronjára, és az álldogálókkal elegyedett hangos szóba. A hátralévő idő nehezen, ve- reitékszagú csöndben telt el. Végi-e beszólt a kalauz: — Budapest, Kelenföld következik! Géza legszívesebben a külvárosi pályaudvaron leszállt volna a vonatról, de eszébe ötlött, hogy ezt valaki megfigyelheti. Mégis, be kell mennie a Keleti pályaudvarra. S ő, aki sohasem hallott konspirációról, most, egy hatodik érzéktől vezettetve, mintegy önmagának, jó hangosan felsóhajtott: Na, még negyedóra, aztán megérkezünk. Szépen átballagok a Nyugatira, mert onnan indul a debreceni vonat, ugye? — Onnét — bólintottak ketten, hárman. A vonat befutott a Kelenföldi pályaudvarra. Géza feszült figyelemmel bámult ki az ablakon, de semmi különöset nem tudott felfedezni. Éhes volt. Elhatározta, hogy a Keleti környékén megebédel valami kisvendéglőben. Ott talán megtud valamit. Igen, ha igaz, amit a somosszilásryiak beszéltek, illetve pontosan úey igaz, akkor még az éjjel elindul haza, Verebélyre. Ha pedig nem, akkor talán a fővárosban vár néhány napot. De hol száll meg? Fogalma sem volt, hová menjen. Szállodába nem mert bejelentkezni, hiszen lehet, hogy azóta már körözik. Mindegy, majd csak kialakul valami. A Keleti pályaudvaron a szokott kép fogadta. Titokban azt remélte, hogy a pályaudvar előtt, a Baross téren majd újjongó tömeget talál, hiszen, ha minden jól megy, béke lesz, vagy tán máris béke van... Csalódott, mert a Baross téren alig lézengett néhány járókelő. Elindult a Rákóczi út felé. A Rákóczi út már népesebb volt, sőt, a Metropol Kávéház környékén már hullámzó tömeget látott. Oda vette lépteit, s erősen fülelt. A Szövetség utca sarkán emberkoszorú vett körül egy hadonászó. és rekedtes hangon szónokló férfit. Géza beállt az ácsorgók közé. — Persze, mit tudják azt itt, Pesten, hogy mit hoz nekünk az orosz? — harsogott a szederjes képű, alkalmi szónok. — Én a napodban menekültem Szentesről. Én átéltem két napot, amíg az oroszok bent voltak a városban. Tudják, mi volt ott? Kibújt a föld alól a csőcselék, és a vörös himnuszt, az internacioná- lét üvöltözte az utcákon. Fegyvert fogtak ránk, tisztes polgáremberekre! Az oroszok meg csak nézték, és biztatták őket. A csőcselék azt kiabálta nekünk: most pedig elveszünk mindeneteket, bitangok, mert ezentúl minden a miénk, a tietek pedig semmi! Azok ordították ezt, akiknek én kenyeret adtam! Hát hazátlan bitang az, aki bedől az aljas de- fetizmusnak, és az ellenséggel akar alkudozni! Le a kormányzóval, aki elárult bennünket! Géza körülnézett: ugyan ki lesz az, aki itt védelmébe veszi a törvényes államfőt? De az emberek némák maradtak. Miért? — ágaskodott fel a kérdés Gézában. — Hiszen Horthy kormányzó huszonöt éve áll az ország élén, az ő hatalmát és dicsőségét hirdette itt még a gyerekszáj is. Miért nem védi most senki? Hogyan merészelik ezt az emberek? Hát nem félnek attól, hogy itt teremnek a kormányzó katonái, és szétvernek a kormányzósértők között? De Géza nem tudott mit felelni ezekre a kérdésekre. Csak azt látta, hogy senki és semmi sem áll a kormányzó mögött. De hát akkor, mi lesz ebből? (Folytatjuk)
