Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-28 / 229. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. szeptember 25. Gromiko beszéde az ENSZ-közgyttlés ülésén A leszerelés a legfontosabb problémák egyike (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet küldöttség vezetője ezután foglalkozott az általános és teljes leszereléssel. A szovjet kormány véleménye szerint — hangsúlyozta — ez a legfontosabb problémák egyike, amelyet meg kell vitatni az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakán. Emlékezte­tett rá, hogy két évvel ezelőtt N. Sz. Hruscsov, a szovjet kor­mány vezetője az ENSZ szónoki emelvényéről terjesztette az Egyesült Nemzetek Szervezete elé az általános és teljes lesze­relés programját, amely remé­nyeket ébresztett a leszerelés minden őszinte hívében. Gromiko emlékeztetett a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemrégiben lezajlott véleménycseréjére, amely bizonyos pozitív eredményeket hozott. Nem kis nehézségek me­rültek fel és különböznek az ál­láspontok a leszerelés sok fontos kérdésében — mondotta Gromiko —, mégis sikerült kidolgozni a leszere­lés kérdésében tartandó tár­gyalások elveiről szóló közös nyilatkozatot. A Szovjetunióban kedvezően fo­gadták a szovjet—amerikai le­szerelési tárgyalásoknak ezt az eredményét. Nem kételkedünk benne, hogy ezt más országokban szintén megelégedéssel fogadták. A szovjet külügyminiszter ugyanakkor figyelmeztetett, túl­zott derűlátás volna azt gondol­ni, hogy most már síma, »-zöld út« nyílt meg a leszerelési tár­gyalások előtt. A szovjet kor­mány — mondotta Gromiko — nem hallgathatja el, hogy a tár­gyalásokon nem sikerült legyűr­ni az alapvető ellentétet. Neveze­tesen azt, hogy a leszerelésről és az általános és teljes leszerelés ellenőrzéséről, vagy a fegyverzet feletti ellenőrzésről kell-e beszél­ni. A. A. Gromiko emlékeztetett rá. hogy a szovjet kormány az ENSZ alapokmányának megfele­lően, az általános és teljes lesze­relés körülményei között kész hozzájárulni nemzetközi fegyve­res erők megteremtéséhez. Hang­súlyozta azonban, hogy ezeket az erőket valóban nemzetközi irá­nyítás alá kell helyezni, vagyis a három fő államcsoport egyen­jogú képviselőinek, és nem a NATO valamiféle kiszolgálójának kell megvalósítaniok az irányí­tást. A szovjet küldöttség vezetője rámutatott, hogv abba a szervbe, amely előkészíti majd az általá­nos és teljes leszerelésről szóló szerződést, nemcsak a szocialista és a nyugati hatalmak, hanem a semleges országok képviselőit is be kell vonni. A szovjet külügy­miniszter hangsúlyozta, hogy a semleges országoknak a többi tagországgal egyenlő jo­gokat kell élvezniük a lesze­relési tárgyalások szervében. Gromiko ezután részletesen foglalkozott azokkal az okokkal, amelyek a Szovjetuniót a kísérle­ti atomfegyver-robbantások fel­újítására késztették. Hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió keserű érzésekkel folyamodott ehhez a lépéshez és csupán válaszul azok­ra a nyílt fenyegetésekre, hogy az Egyesült Államok NATO-beli szövetségesei erőszakot alkalmaz­nak, ha megkötik a német béke­szerződést. A szovjet küldöttség vezetője emlékeztetett rá, hogy a NATO rendszeresen atomfegy­ver-kísérleteket folytatott olyan időszakban, amikor a Szovjetunió nem végzett ilyen kísérleteket. A helyzeten egy jottányit sem változtat az, hogy ezeket a kí­sérleteket a franciák kezével vit­ték véghez. Rámutatott, hogy ez­által a NATO bizonyos katonai előnyre tett szert a Szovjetunió­val szemben, amely 1958 óta semmiféle atomfegyver-kísérletet nem hajtott végre. A szovjet külügyminiszter em­lékeztetett rá, hogy a nyugati hatalmak összesen lényegesen több kísérleti robbantást végez­tek, mint a Szovjetunió. Gromiko arra is felhívta az ENSZ-tagok figyelmét, hogy az Egyesült Államok és Anglia so­hasem járult hozzá valamennyi atomfegyver-kísérlet teljes meg­szüntetéséhez és kibúvókat kere­sett az atombombák »-tökéletesí­tésének« törvényesítésére. A szov jet külügyminiszter leleplezte a nyugati hatalmak kétszínű maga- tartás át. Ezek a hatalmak ugyanis ar­ról kezdtek harsogni, milyen ár­talmasak az atomfegyver-kísérle­tek az emberi egészségre A leg­csodálatosabb az — mondotta Gro miko —, hogy azok tanúsítanak ilyen példás gondoskodást az emberek iránt, akik cselekede­teikkel és politikájukkal az atom­háború katasztrófájáig taszítják a világot. A Szovjetunió biztonságának kérdését — mondotta Gromiko — nincs szándékunkban a NATO imperialista döntőbíróságára bíz­ni. Nincs szándékunkban azok­nak a döntésére bízni, akik nap­nap után a háború fegyvereit ko­vácsolják, akik a katonai támasz­pontok láncolatát hozták létre a Szovjetuniót körülvevő térségek­ben. A Szovjetunió külügyminiszte­re rámutatott, hogy az atomfegy­ver-kísérletek kérdésében a szov­jet kormány kiutat javasolt. A kiút az, hogy meg kell állapodni az álta­lános és teljes leszerelésben. Egy ilyen megállapodás az atomfegyver-kísérletek meg­szüntetésének kérdését is megoldja. A szovjet küldöttség vezetője A szovjet külügyminiszter ez­után rámutatott, hogy a gyarma­ti országok és népek független­né nyilvánításáról egy évvel ez­előtt szovjet kezdeményezésre jóváhagyott közgyűlési nyilatko­zat a gyarmati rendszer súlyos veresége volt. Algéria, Angola, Kenya, Uganda, Rhodesia, Nya- szaföld és Nyugat-Irián népének felszabadító mozgalma döntő csa­pást mér a kolonializmusra. A gyarmati rendszer azonban még nem zúzódott szét teljesen. Gro­miko hangsúlyozta, hogy a kon­gói helyzet továbbra is nyugta­lanító. A gyarmatosítók nem akarnak távozni ebből az or­szágból, sőt terveket szőnek a fiatal köztársaság széttagolásá- ra, Katanga tartománynak Kon­gótól való elszakítására. Az al­gériai nép önrendelkezési jogát szavakkal elismerő francia kor­mány továbbra is fegyveres erő­vel próbálja elnyomni Algéria népét. A Szovjetunió külügymi­nisztere mély felháborodással szólt a Dél-Afrikai Köztársaság nemfehérbőrű lakosságának üldö­zéséről. A Szovjetunió külügyminiszte­re hangsúlyozta, hogy az ENSZ az a világközpont, ahol a leg­jobban lehet megszervezni a bé­kés együttélés elveinek valóra- váltásáért folytatott küzdelmet. Ezzel összefüggésben kiemelte, hogy az ENSZ nem teljesítheti a béke megszilárdításában és a nemzetközi együttműködés fejlesztésében reáháruló fel­adatokat, mindaddig, amíg a világszervezetben nem állít­ják helyre a Kínai Népköz- társaság törvényes jogait. Gromiko felhívta a közgyűlést, vessen véget a jelenlegi tűrhetet­len helyzetnek, amelyben a csangkajsekista klikk képviselői bitorolják Kína helyét az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, hangsúlyozta: pusztán az, hogy a Szovjetunió nem végez atom­fegyver-kísérleteket, a kialakult nemzetközi helyzetben nemhogy csökkentené, hanem lényegesen növelné a háború veszélyét, mi­vel ez az agresszív erőket ka­landra, arra csábíthatná, hogy átlépjék azt a határt, amely után az atomkatasztrófa szakadéka kö­vetkezik. Gromiko rámutatott, a szovjet kormány hasznos­nak vélné, ha az általános és teljes leszerelésről szóló tár­gyalásokkal párhuzamosan megállapodnának számos más olyan lépésben is, amely a nemzetközi feszültség enyhí­tésére és az államközi biza­lom megszilárdítására irá­nyulna, többek közt, ha megnemtámadási egyezményt kötnének a NATO és a varsói szerződés tagállamai között, atomfegyvermentes öve­zeteket teremtenének, kivonnák a külföldi csapatokat az idegen te­rületekről és így tovább. A szovjet külügyminiszter ki­emelte a külföldi csapatok ide­gen területekről való kivonásá­nak különleges jelentőségét. Ta­lán nem világos például, — mon­dotta Gromiko — hogy mindad­dig nem lehet beszélni a Távol- Kelet tartós békéjéről, amíg ame­rikai csapatok tartják megszállva Tajvant, Kína ősi területét. A szovjet kormány meggyőző­dése szerint — folytatta Gromi­ko — a közgyűlés képes rá, hogy a leszerelés és a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányuló in­tézkedések megvitatásának ered­ményeképpen olyan határozato­kat hozzon, amelyek új fejezeteket nyitnak az em­beriség örök álmának megva­lósításáért — a fegyvertelen világ, a háborúmentcs világ megteremtéséért — vívott harcban. Gromiko kiemelte, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom elfojtása közös politikája a NATO katonai tömb országainak. A szovjet kormány véleménye szerint — folytatta Gromiko — az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének mindenekelőtt ha­tározottan követelnie kell a terror és a gyarmati háborúk haladéktalan és feltétlen meg • szüntetését. Gromiko a szovjet kormány nevében javasolta, hogy alakít­sanak ENSZ-bizottságot a gyar­mati országok és népek függet­lenné nyilvánításáról szóló nyi­latkozat gyakorlati végrehajtásá­nak szigorú és fokozott ellenőr­zésére. Gromiko a különböző rendsze­rű országok békés együttélésé­nek problémájáról szólva kije­lentette, elengedhetetlen feltétel annak elismerése, hogy minden ál­lam társadalmi és politikai berendezésének kérdése egye­dül az illető országra tarto­zik. A szónok hangsúlyozta, hogy a Kína-ellenes erők ebben a kérdésben csak módosították tak­tikájukat, de nem tették le a fegyvert. Rámutatott, hogy e kö­rök most a „két Kínára” vonat­kozó agresszív és teljesen hamis elméletet kezdték terjeszteni. Egyetlen állam sem. amely poli­tikáját a reális valóságra építi és békére törekszik, de egyetlen be­csületes ember sem érthet soha­sem egyet azzal, hogy az ENSZ- ben továbbra is helyet foglalja­nak politikai múmiák, a Tajva­non beásott amerikai szuronyok­ra támaszkodó csangkajsekista klikk képviselői. A népi Kínának, a világ egyik legnagyobb országának törvényes ENSZ-bcli jogaitól való megfosztása helyrehoz­zák ENSZ-nek követelni kell a gyarmati háborúk megszüntetését Kína ENSZ-tagságának kérdése A Német Demokratikus Köztársaság kormányának emlékirata az ENSZ-hez Berlin (ADN): A Német De­mokratikus Köztársaság kormá­nya Monzsi Szlimhez, az ENSZ 16. közgyűlésének elnökéhez és az ENSZ összes tagállamaihoz a német kérdéssel foglalkozó em­lékiratot juttatott el. Ebben is­merteti a két német állam má­sodik világháború utáni történe­tét és hangsúlyozza, hogy szük­ség van a békeszerződés megkö-' lésére. — A német békeszerződés min­denekelőtt nemzetközi jogilag megerősítené Németország jelen­legi határait, s oda hatna, hogy Németországban meg kell szűn­nie minden fegyverkezési ver­senynek, s a potsdami egyezmény alapján le kell szerelni a fegy­veres erőket. Más szóval elősegí­tené Németországnak, mint bé­keszerető, katonailag semleges államnak az egyesítését — hang- 7.ik az emlékirat. Az NDK kormányának memo­randuma ismerteti az európai né­peket fenyegető nyugatnémet re- vanspolitikát, bizonyítékokkal megerősíti, hogy a nyugatnémet kormány új gyarmatosító politi­kát folytat. Külön fejezet fog­lalkozik azzal, hogyan szítják a nyugatnémet militaristák a nem­zetközi feszültséget és a hideg­háborút. Ez a rész rámutat Nyu- gat-Berlin „békezavaró” szerepé­re, megbélyegzi azt, ahogy Bonn visszaél az önrendelkezési jog el­vével, majd pedig utal a szövet­ségi köztársaság atomfegyverke­zésére és militarizálására. Felhív­ja a figyelmet arra, miként ül­dözik Nyugat-Németországban a béke és a demokrácia erőit. A Német Demokratikus Köz­társaság kormánya levonja tehát azt a következtetést, hogy a né­met békeszerződés megkötése el­kerülhetetlen és halaszthatatlan lépés. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya egyúttal fel­használja ezt az alkalmat arra, hogy sürgős felhívással forduljon az ENSZ minden tagállamához — támogassák a német nép bé­keszerető erőit Németország bé­kéjének biztosításáért folyó har­cukban. Csombeék követelőznek és nem tárgyéinak Megtartotta első ülését a katangai vegyes tűzszünet! bizottság Elisabethville-i jelentések sze­rint kedden délután tartotta első ülését a katangai tűzszünet ellen­őrzésére alakított négytagú ve­gyes katangai ENSZ-bizottság. A csupán egy óra hosszat tartó megbeszélés után Khiari ENSZ- megbízott nem volt hajlandó nyi­latkozni. A Katangát képviselő Kimba »külügyminiszter« azon­ban közölte az újságírókkal, hogy kormánya »követelte az ENSZ- csapatok teljes és haladéktalan kivonását Katangából.« Hozzá­fűzte, amíg az ENSZ New York-i központja nem válaszol a »köve­telésre«, »értelmetlenség lenne minden további tárgyalás.« O.Brien katangai ENSZ-képvi- selő kedden ismét fogadta a saj­tó képviselőit, közölte velük, tu­domása van róla, hogy Csőmbe katangai diktátor hajlandó Leo­poldvillebe küldöttséget menesz­teni, amely tárgyalásokat kezdene az Adoula-kormánnyal. A Reu­ter O.Brien kijelentéséhez meg­jegyzi, hogy a hírt katangai kö­rökben nem erősítették meg Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint kedden a késő esti órákban érkezett meg Leopoldvil­le repülőterére a Hammarskjöld ENSZ-főtitkár és a vele együtt életüket vesztettek holttestét szál­lító repülőgép. A repülőtéren Ka- szavubu elnök és Adoula minisz­terelnök vezetésével megjelentek a kongói kormány és közélet kép­viselői. Jelen voltak továbbá az ENSZ vezető tagjai és a Leopold- ville-i diplomáciai testület kép­viselői is. A repülőgép a tiszte­letadást és a koszorúk lerakását követően folytatta útját Genfen keresztül Stockholmba. hatatlan kárt okoz a világ- szervezet egész tevékenysé­gének, és ugyanakkor komoly mérték­ben megnehezíti több fontos nemzetközi kérdés megvitatását az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben r-1 hangsúlyozta ' Gromiko. Gromiko az ENSZ feladatai­ról szólva rámutatott, hogy a közgyűlés nem hagyhatja figyel­men kívül a kubai nép ellen irányuló újabb bűnös összeeskü­vések előkészületeit, amelyeket a Kuba ellen nemrég élkövétett in­tervenció szervezői tesznek. Hang súlyozta, hogy a Szovjetunió e kérdésben elhangzott figyelmez­tetései ma is érvényesek. A Szovjetunió külügyminiszte­re azt a reményét fejezte ki, hogy a közeljövőben rendeződik a laoszi helyzet és lehetőség nyí­lik rá, hogy ez az ország füg­getlen és semleges államként fej­lődjék. Gromiko kiemelte, hogy a há­rom fő államcsoportnák — a szo­cialista országoknak, a nyugati katonai tömbökhöz tartozó álla­moknak és a semleges országok­nak — a nemzetközi színtéren való egyidejű létezését figyelmen kívül hagyva, egyes országok ha­talmat akarnak gyakorolni az ENSZ fölött és ezt a szervezetet saját segédapparátusként szeret­nék felhasználni. A szovjet kül­ügyminiszter kimutatta, hogy az ENSZ felépítése és vezető szer­veinek összetétele megengedhe­tetlenül egyoldalú. Ezután nyo­matékosan hangsúlyozta, az ENSZ-titkárság átszerve­zésére vonatkozó szovjet ja­vaslatok végrehajtása egyál­talán nem bénítja meg az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, csupán lei húzza az alapot egyes országok ama politikája alól, amely ezt a szervezetet aláren­delni igyekszik bizonyos katonai tömbök szűk, önös érdekeinek. Felhívjuk az államokat, az ENSZ tagállamait — mondta Gromiko — hogy megegyezéses alapon oldják meg ezt a kérdést. Ez kezdetben akár ideiglenes megoldás is lehet, de olyan le­gyen, amely nem mélyíti az ál­lamok között fennálló szakadé­kot. hanem az eddiginél szilár­dabb alapot teremt az ENSZ ke­retében kifejtendő együttműkö­désre. A szovjet kormány — mondta befejezésül Gromiko — szilárdan kitart a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés együttélésének elvei mel­lett. Mi nem vagyunk borúlátóak, és nem azt tartjuk, hogy a látóha­tárt áthatolhatatlanul elborítják a háborús veszély ólmos felhői. A világhelyzet komoly, és még nincs baráti légkör kialakuló­ban. Az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszaka aggodalmas időkben ült össze. Ez azonban még na­gyobb eltökéltségre kötelez ben­nünket. Mindent meg kell ten­nünk azért. hogy a nemzetközi látóhatár kitisztuljon és végre a tartós béke fényes, napsugara ra­gyogjon fel az emberiség fölött

Next

/
Oldalképek
Tartalom