Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-26 / 227. szám

1961. szeptember iC, .,2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG A szovjet kormány közleménye a leszerelés kérdésében folytatott szovjet - amerikai tárgyalásokrél New York (TASZSZ): Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője átnyújtotta Monzsi Szlim- nek, az ülésszak elnökének a szovjet kormány közleményét a leszerelés kérdésében folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokról. Mint a közlemény megállapít­ja, a szovjet kormány nagy je­lentőséget tulajdonított a szov­jet—amerikai tárgyalásoknak, mert úgy vélte, hogy e tárgyalá­sok során mindkét fél őszintén törekszik majd álláspontjaik maximális közelebb hozására. A közlemény részletesen kifej­ti azokat az indítékokat, amelyek arra késztették a szovjet kor­mányt, hogy ragaszkodjon az ál­talános és teljes leszerelés hala­déktalan megvalósításához és hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány reálisan teljesíthető feladatnak tekinti az általános és teljes lesze­relést. A kétoldalú tárgyalások folya­mán a szovjet fél hangsúlyozta, mennyire fontos jelentőségű a megegyezés atekintetben, hogy olyan egységes szerződést dolgoz­zanak ki és kössenek meg, amely magában foglalja az általános és teljes leszerelés minden sza­kaszát és megszabja mind az egyes szakaszok, mind az egész program megvalósításának konk­rét határidejét. A Szovjetunió azt javasolja, hogy négv-öt év alatt fejezzék be az általános és teljes lesze­relést. Ez reális határidő — hangsúlyoz­za a közlemény. — A Szovjet­unió kész megvitatni az általá­nos és teljes leszerelés program­jának megvalósítására vonatkozó más határidő-javaslatokat is. Vé­leménye szerint azonban a meg­állapított határidőnek minden körülmények között teljesen meg­határozottnak és a lehetőség sze­rint rövidnek kell lennie. A tárgyalások folyamán a szov­jet fél részletesen kifejtette a Szovjetuniónak a leszerelés nem­zetközi ellenőrzésének kérdésében fenntartott álláspontját. A Szovjetunió híve annak, hogy szigorú nemzetközi el­lenőrzés mellett hajtsák végre a leszerelést és sohasem já­rul hozzá semmi olyan le­szerelési intézkedéshez, amelynek megvalósítását nem ellenőrzik hatásosan •— hangzik a közlemény. A közlemény emlékeztet rá, hogy a szovjet kormány és an­nak vezetője, Nyikita Hruscsov több ízben kijelentette: ameny- nyiben a nyugati hatalmak elfo­gadják az általános és teljes le­szerelésről szóló javaslatot, a Szovjetunió feltételek nélkül el­fogadja e hatalmak bármely el­lenőrzési javaslatát. Teljesen nyilvánvaló — hang­súlyozza a közlemény —, hogy nem a Szovjetunió álláspontja akadályozza a leszerelés fölötti ellenőrzés problémájának megol­dását, hanem a nyugati hatalmak kormányainak az a kísérlete, hogy e problémával mestersé­ges gátat teremtsenek a leszere­lés útjába. A Szovjetunió, amikor ragasz­kodik a leszerelés hathatós ellen­őrzéséhez, ugyanakkor határozot­tan fellép a fegyverzet fölötti el­lenőrzés ellen — hangzik a köz­lemény. — A Szovjetunió síkra- száll azért, hogy hatásos ellenőr­zés mellett hajtsák végre csakúgy a leszerelés egész folyamatát, mint külön-külön, elejétől végig mindenintézkedést. A közlemény a továbbiakban Ismerteti a Szovjetuniónak az el­lenőrzésre vonatkozó konkrét ja­vaslatait. A szovjet javaslatoknak meg­felelően a nemzetközi ellenőrző szervezetbe bekerülne a szerző­désben részt vevő valamennyi állam, amelynek képviselői érte­kezletre gyűlnének össze. Az ér­tekezlet megválasztja majd az ellgiőrző tanácsot, amelynek a szovjet kormány véleménye sze­rint a szocialista országok, a nyu­gati katonai-politikai szövet­ségekhez tartozó államok és a semleges államok képviselői­ből kell állnia. A szovjet kormány közleménye a továbbiakban fejtegeti azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok foglalt el a kétoldalú tárgyalások első két szakaszában Washingtonban és Moszkvában, ahol az amerikai küldöttség tel­jes egészében elutasította az ál­talános és teljes leszerelés prog­ramjának megvitatását. Az ame­rikai küldöttség, amely ragasz­kodott ahhoz, hogy csupán az ál­talános elvekben állapodjanak meg, odáig vitte a dolgot, hogy az általános és teljes leszerelést helyettesítsék olyan intézkedé­sekkel, mint a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártá­sának megszüntetése, az űr-be­rendezések íeljuttatásának ellen­őrzése és így tovább, jóllehet ezeknek az intézkedéseknek a va­lóságban semmi köze a leszere­léshez. Az amerikai fél, mutat rá a közlemény, „a nemzetközi fegy­veres erők" létrehozásának szük­ségességére helyezte a fő hang­súlyt és olyan javaslatokat ter­jesztett elő, amelyek azt céloz­zák, hogy a Biztonsági Tanács megkerülésével alakítsák meg eze két az erőket. Érthető — mutat rá a közlemény —, hogy az Egyesült Államok ilyen állás­pontja mellett nem jöhetet lét­re semmiféle megállapodás. A szovjet kormány, hogy el­mozdítsa a holtpontról a tárgya­lásokat. a moszkvai megbeszélés végén kifejezte: kész akár az általános és teljes leszerelés alapelvciről is megállapodást kötni. Az Egyesült Államok képviselői azonban nem fogadták el a kö­zös dokumentum szovjet terveze­tét az általános és teljes leszere­lési szerződés alapelveiről szóló nyilatkozatot. A közlemény megállapítja, hogy a kétoldalú tárgyalások utolsó szakaszában — New York­ban — az Egyesült Államok el­fogadott egy sor olyan tételt, amelyhez ragaszkodott a szovjet fél, s a szovjet kormány ezt fi­gyelembe véve, arra a következ­tetésre jutott, meg van a lehető­sége, hogy az ENSZ-köZgyúlés elé a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös javaslatot terjesz- szen „az elvekről szóló nyilatko­zat” címen, mint irányelv-terve­zetet, az általános és teljes le­szerelésről szóló egyezmény elő­készítésével foglalkozó szerv szá­mára. A közlemény rámutat, hogy az Egyesült Államok kormánya a szovjet fél kívánságára szeptem­ber 19-én hozzájárult ahhoz, hogy az „elvekről szóló nyilat­kozatból” iktassák ki azt a té­telt, amely szerint nemcsak a le­szerelési intézkedések felett kell ellenőrzést teremteni, hanem azok felett a fegyveres erők és fegy­verzet felett is, amelyek a lesze­relés ilyen vagy olyan szakaszá­ban az államok tulajdonában maradnak. A szovjet kormány — hangzik a közlemény — ugyanakkor ki­jelenti, hogy amennyiben az Egyesült Államok és szövetségesei nem mondanak le arról az állás­pontjukról, amely a fegyverzet feletti ellenőrzés megteremtésére irányul, akkor komoly nehézsé­gek támadhatnak az általános és teljes leszerelésről szóló egyez­mény előkészítésével kapcsolatos tárgyalásokon. A közlemény rámutat, hogy a szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni: mélységesen elvi kérdés az, hogy megvalósítsák a leszere­lést ellenőrzés mellett, vagy hogy ellenőrzést teremtsenek a fegyverzet felett. A tárgyalások folyamán — mu­tat rá a közlemény — lehetetlen­nek bizonyult a megegyezés az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény előkészítésével foglalkozó szerv összetételét ille­tően, mivel az amerikai javasla­tok szerint a semleges államokat továbbra is távol tartják a le­szerelés kérdésében folytatandó tárgyalásoktól. A szovjet kor­mány elengedhetetlenül szüksé­gesnek tartja, hogy a közgyűlés e tekintetben olyan határozatot hozzon, amely egyenjogú részvé­telt biztosit a leszerelési tárgya­lásokon minden olyan államnak, amelynek ehhez törvényes joga van és mely államok nélkül nern lehet eredményesen tárgyalni. Zorin levele McCloyhoz New York (TASZSZ). V. A. Zorin, aki képviselte a Szovjet­uniót a leszerelés kérdésében folytatott kétoldalú szovjet—ame­rikai tárgyalásokon, 1961 szep­tember 20-án levelet intézett Mri -;yhoz, az Egyesült Államok képviselőjéhez. Megkaptam ez év szeptember 20-i levélét, — hangzik Zorin le­vele — amelyben ön magyarázza azt az álláspontot, amelyet az Egyesült Államok szándékszik el­foglalni a további leszerelési tár­gyalásokon. A kétoldalú véleménycsere fo­lyamán köztünk létrejött megál­lapodás szerint az Egyesült Álla­mok hozzájárult, hogy a leszere­lési tárgyalások elveiről szóló szovjet—amerikai közős kor­mánynyilatkozatba ne kerüljön be az az, ön előtt ismeretes tétel, amelynek elfogadása egyetértést jelentene a fegyverzet fölötti ellenőrzés megteremtésének kon­cepciójával a leszerelés fölötti ellenőrzés helyett. Levelében ön rámutat, hogy ez a tétel »kifeje­zi az Egyesült Államok állás­pontjának kulcs-elemét.-« Ezzel kapcsolatban ki kell je­lentenem, hogy mint ön tudja, a szovjet kormány és annak veze­tője, N. Sz. Hruscsov, nyilatkoza­taiban elég részletesen és vilá­gosan kifejezte az általános és teljes leszerelés fölötti ellenőr­zés kérdésében elfoglalt szovjet álláspontot. A Szovjetunió síkra- száll az általános és teljes lesze­reléssel kapcsolatos intézkedések leggondosabb és legszigorúbb nemzetközi ellenőrzése mellett. A Szovjetunió, amikor ragaszko­dik a leszerelés hatásos ellenőr­zéséhez, és maximálisan meg akarja könnyíteni a megegyezés elérését egy ilyen ellenőrzésre vonatkozóan, ugyanakkor határo­zottan fellép az ellen, hogy el­lenőrzést teremtsenek a fegyver­zet fölött. Az ön leveléből kitűnik, hogy az Egyesült Államok ellenőrzést akar teremteni afölött a fegyve­res erő és fegyverzet fölött, amely a leszerelés ilyen, vagy olyan szakaszában az államok tulajdonában marad. Égy Ilyen ellenőrzés azonban, — amely gyakorlatilag a fegyverzet ellen­őrzését jelenti, — a törvényesí­tett kémkedés nemzetközi rend­szerévé válhat, ebbe pedig ma­gától értetődően, egyetlen állam sem egyezhet bele, ha törődik biztonságával és a világbéke fenntartásának érdekeivel. Az Egyesült Államok e kérdésben elfoglalt álláspontja — ha ra­gaszkodni fog a fentemlített té­telhez — okvetlenül megnehezíti az általános és teljes leszerelés programjában való megegyezést, amely program általános elveit illetően már létrejött közöttünk a megállapodás. Ami a Szovjetuniót illeti — hangzik befejezésül a levél — a jövőben is minden erőfeszítést megtesz a hatásos nemzetközi el­lenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésről szóló szerződés gyors kidolgozása érdekében. Nincs válságban az ENSZ jóllehet, amerikai hivatalos kö­rök nagyon is sokat emlegetik az utóbbi időben az ENSZ »ha­lálát«, a világszervezet »ka­tasztrófáját«. A valóságban az az amerikai manőverezés fog válságba jutni, amely évek hosszú sorún át meg tudta aka­dályozni hírhedt szavazógépe­zetével olyan fontos nemzetkö­zi kérdések érdemi megvitatá­sát, mint az általános és teljes leszerelés, vagy Kína ENSZ- tagsága. A világ képe megváltozott, s ez tükröződni fog a világszer­vezet most kezdődött üléssza­kán is. Az amerikai hivatalos körök most, hogy mentsék, ami menthető, »váratlanul hozzájá­rultak« ahhoz, hogy felvegyék a közgyűlés napirendjére a kí­nai ENSZ-képviselet kérdését. Az amerikai diplomácia, félve a teljes elszigetelődéstől, kény­telen volt visszavonulni, ez a visszavonulás azonban egyben új taktikát is eredményezett. Mert az amerikai diplomácia most a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak hely­reállítása helyett azzal akarja a kérdés érdemi megoldását bizonytalan időre elhalasztani, hogy a közgyűlés egyelőre ma­radjon meg a »Kína ENSZ- képviseletéről« szóló vita kere­tein belül. Hasonló mesterkedés tapasz­talható az amerikai diplomácia részéről a leszerelés kérdésében Is. Az amerikai delegáció ugyanis, az angolokkal együtt, azt javasolja, hogy az általános és teljes leszerelés kérdését és a nukleáris kísérletek megszün­tetését egymástól függetlenül vitassák meg. Ezt a fontos és egymással szoros kapcsolatban álló kérdést így szétszakítani nem lehet. Annál kevésbé, mert az elmúlt évek jó'példát mutattak arra, hogy az ameri­kai küldöttség hozván halogat­ta a megoldást a nukleáris kí­sérletek megszüntetéséről folvó tárgyalásokon, amely vétrölis teljes kudarcba fulladt. De egyébként is, ha létrejön a tel­jes és általános leszerelésről szóló megállapodás, ez eleve kikapcsolja a nukleáris kísér­leteket is, tehát nyilvánvaló, hogy az egész kérdéskomplexu­mot kell megoldani, nem pedig a részletekben keresni a kibú­vót, mint az amerikai diplomá­cia teszi. Az Egyesült Államok leszerelési manőverei kizárólag egy célt szolgálnak: szeretnék törvényesíteni a jelenleg is fo­lyó földalatti nukleáris robban­tásokat. A semleges országok belgrá­di értekezlete felhívással for­dult a Szovjetunióhoz, és az Egyesült Államokhoz, kérve, hogy a jelenlegi, aggasztó hely­zetben mindent kövessenek el a béke fenntartása és biztosítá­sa érdekében. Hruscsov elvtárs újból leszögezte: a Szovjetunió bármikor és bárhol, bármilyen színtű tárgyalásokra hajlandó, s kizárólag az Egyesült Álla­moktól függ, hogy létrejön-e olyan megállapodás, amely tisztázza az összes vitás nem­zetközi kérdést és ezzel elhá­rítja a háború veszélyét. Az ENSZ természetesen nincs válságban, s a világszer­vezet körül mesterségesen szí­tott »válsághangulat« csak újabb mesterkedés, hogy elha­lasszák a fontos nemzetközi problémák megvitatását. Sőt, a világszervezetnek épp most lesz lehetősége arra, hogy való­ban megtestesítse eredeti hi­vatását, a világ népeinek ösz- szefogását, a béke védelmét. Ehhez azonban múlhatalanul szükséges Kína ENSZ-jogainak helyreállítása, hisz a csangkaj- sekista klikk nem képviselheti a több, mint 600 milliós kínai népet. De az is szükséges hoz­zá, hogy végrehajtsák azokat a szervezeti változásokat, ame­lyeket a Szovjetunió javasolt, s amelyek nélkül elképzelhetet­len a világszervezet zavartalan és eredményes munkája. Befejezte „országjárását“ de Gaulle tábornok Maurice Thor ez beszéde Párizs (MTI). De Gaulle tábor­nok vasárnap befejezte a három déli megyében csütörtökön elkez­dett »országjárását«. A köztársa­sági elnök Párizsba visszatérve egymás után fogadja a politikai pártok vezetőit. De Gaulle tábor­noknak a pártok iránti lenéző magatartása Ismeretében általá­nos meglepetést keltett párizsi politikai körökben és a sajtóban is az államfő kezdeményezése. Az Humanité megjegyzi, hogy egyes értesülések szerint a köz- társasági elnök és a pártok kül­döttségeinek megbeszélésein szó lehet a nemzetgyűlés feloszlatá­sának lehetőségéről és új válasz­tások kiírásáról, is. De Gaulle tábornok Francia- ország első pártját, a Francia Kommunista Pártot nem hívta meg az Elysée-palotába. A köz- társasági elnök osztálypolitikája és kommunistaellenessége újból bebizonyosodott. A legerősebb francia párt véleményét azonban Maurice Thorez, a Francia Kom­munista Párt főtitkára vasárnap Vitryben nagyszabású tömeggyű­lésen juttatta de Gaulle tudomá­sára. Thorez leszögezte: — A franciaországi politikai helyzetet a tényleges személyi diktatúra léte és a demokrácia folyamatos visszaszorulása jel­lemzi. Azt az igazságot, amelyet a kommunisták már három é-re kiáltanak világgá, ma már azok is elismerik, akik 1958-ban a nép­szavazáson igennel szavaztatták követőiket, azok is, akik 1960- ban de Gaulle-nak teljhatalmat adtak, azok is, akik ez év ápri­lisában igazolták az alkotmány 16. szakaszának alkalmazását. A köztársasági elnök hatalmának árnyékában a fasiszták előidézte polgárháború veszélye csak nö­vekedett. A francia munkásosz­tály ítélte kudarcra két ízben is Lagaillarde, majd Sálán össze­esküvéseit . A kormány pedig, amely elnéző a plasztikbombás merénylőkkel szemben, megbo­csátó az Összeesküvők iránt, va­lahányszor a veszély eltávolodott, ismét a dolgozók és a demokra­ták ellen fordult. Nemzeti össze­fogásról beszélnek, de nem gon­dolnak másra, csak egy kaszt, egyetlen osztály érdekeire. Végez­ni kell ezzel a rendszerrel — Je­lentette ki emelt hangon Maurice Thorez. — Nemcsak az alkot­mány 16. szakaszáról van szó, hanem az egész alkotmányról az egész rendszerről, amely magá­ban hordja a fasizmus örökös ve­szélyét. Helyre kell állítani, meg kell újítani a demokráciát. A kommunista párt hónapokkal ez­előtt valamennyi demokratikus párthoz programtervezetet jutta­tott el. Azt javasoljuk — mon­dotta Thorez —, hogy vitassuk meg együtt e programot és ké­sőbb együtt is valósítsuk meg. Minden munkás és demokratikus erő egységére, akciójára van szük­ség. Alakítsuk ki ezt az egységet, míg nem késő. Kommunistáknak, szocialistáknak, radikálisoknak, demokratáknak meg kell egyez­nünk, együtt kell megváltoztat­nunk a rendszert, együtt kell megmentenünk Franciaországot*

Next

/
Oldalképek
Tartalom