Tolna Megyei Népújság, 1961. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-23 / 225. szám

19®1. szeptember 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 9.9 Búcsúzóul nem azt mondom isten velük, hanem a viszontlátásra” Az öregek arcán a gyermekek ajándékváró izgalma látszott. Kedvenc szórakozásukat űzték az őszi színekben pompázó park fái alatt. A férfiak a kártyázást, a nők a dominózást, de figyelmü­ket ezúttal nem kötötte le tel­jesen a játék. Tekintetük a szociális otthon felé vezető utat kémlelte. Ven­déget vártak. Egy távoli föld­részről érkezett vendéget, B. T. Dovi urat a togói Vöröskereszt főtitkárát, aki a Magyar Vörös- kereszt vendégeként hazánkban tartózkodik és megyénkbe is el­látogatott. Szabó Zoltán bácsi, a tenge- lici szociális otthon gondnoka kedvtelve nézi a megfiatalodott „házanépét”. Molnár Ferenc bá­csi ingenyakát igazgatja. Aszta­los Péter bácsi bajusza olyan hegyesen van kipödörve és úgy eláll arcától, mint két hegyes ágú nyárs. Huszár volt az öreg, s bajuszára még ma is nagy gondot fordít. No és az asszonyok, ök sem maradtak el a megifjodásban a férfiak mögött. Varga néni és Nagy néni kikeményitett kék kö­ténye úgy áll, mint a ráma, és még véletlenül sem lehet rajta ráncot, gyűrődést látni. És közben megérkeznek a ven­dégek, Kárpáti József, a Magyar Vöröskereszt főtitkára kíséreté­ben B. T. Dovi úr, a togói Vö­röskereszt titkára, a Vöröske­reszt megyei és járási vezetői és a Tolnai Selyemfonógyár Vörös­kereszt-szervezetének kultúrcso- portja. Bolvári Józsefné országgyűlési képviselő köszönti az érkezőket. Az öregek gyermekes kíváncsi­sággal nézik a távoli földrész, Afrika küldöttét, aki azért jött, hogy őket meglátogassa és ta­nulmányozza az öregek szociális ellátottságát. A vendégek végigjárták a ba­rátságosan berendezett és ragyo­góan tiszta hálótermeket, a kony­hát és az ebédlőt. A gazdag élés­kamrát és a ruhanemű raktárt. Megnézték az otthon gazdaságát is. Vétek Pista bácsi a 75 éves állatgondozó büszkén és nagy igyekezettel, ujjain számolgatva magyarázta el a vendégnek, hogy tehene naponta 25 liter tejet ad. Mácsik Pista bácsi folyton a togói vendég körül sündörgött és igen fájlalta, hogy Dovi úr a n^tkllWLíLCiÁ cl lzzcLmlL (pípAll&nuh omiAcc Halló? Itt Bán Gyula, a fá­cánkerti Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet agronómusa be­szél. — Itt pedig a Népújság szer­kesztősége, tessék.... — Reklamálni szeretném a me­gyei lapon keresztül is azt, hogy a szedresi gépállomás mostoha-gyermekként kezeli termelőszövetkezetünket. — Miből következtetik az elvtársak? — Egyik panaszunk az, hogy két héttel ezelőtt levágtuk 41 holdon a silókukoricát. Helyé­re rozsot szeretnénk vetni, s nem kapunk erőgépet, hogy a szántás megtörténjék. — Nem ott van a hiba, hogy az elvtársak késve nyújtották be gépigénylésüket? — Nem, kérem. Két hét óta könyörgünk egy lánctalpas erő­gépért, sőt, tudomásunk szerint Szedresben a háztáji szőlők közötti kisparcellákon lánctal­pas erőgép végzi azt a munkát, amelyet lófogattal is el lehetne végezni. — Ezek szerint, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz. területén nem is dolgozik gépállomási erőgép? — Ezt nem mondhatjuk. Irá­nyítottak hozzánk egy Belo­ruszt, a gépkezelőre nincs, és nem is lehet panaszunk, mert a gép nappal vet, éjszaka pe­dig szánt. De értsék meg, hogy bennünket sürget az idő, mert még 300 holdon kell elvégezni a mélyszántást, nem beszélve a rozs és a búzavetésről. — Halló... Van még valami panasza a tsz-nek? — Igen. Mégpedig az, hogy a gépállomás egy ócskavashoz hasonló tárcsát küldött hoz­zánk, amelyet félnapos munka után a másik fél napra javító- műhelybe kell adnunk. A mű­trágyaszóró géppel is hasonló a helyzet. Ezért érezzük ma­gunkat mostohagyermeknek. — Miért nem tettek észrevé­telt, és miért nem szóltak az elvtársak Sebestyén Ernőnek, a gépállomás brigádvezetőjé­nek? — Tettünk, és teszünk is, amikor találkozunk vele, de mint a telefonbeszélgetés ele­jén is mondottam, a mi terme­lőszövetkezetünk mostohagyer­mek. A brigádvezető csak a dekád vénén keres fel bennün­ket, amikor utalványozni kell a munkát. A telefonbeszélgetést Bán Gyula, tsz-agronómus tájékoz­tatója alapján adjuk közre, s alátámasztjuk azzal a kéréssel. Ne kezeljék a szedresi gépállo­máson mostohagyermekként a Vörös Hajnal Tsz-t. A lehető­ségek figyelembevételével ad­janak több segítséget, de első­sorban több erőgépet. P-né francia és angol nyelven kívül nem beszéli a szláv nyelvet, mert szeretne vele személyesen is be­szélgetni. Mácsik bácsinak telje­sült a szívé-vágya, mert a tol­mács segítségével választ kapott a vendégtől arra, hogy mi a vé­leménye a tengelici szociális otthonról. — Nagyon szép itt minden és ha megöregszem, arra fogom kérni a magyar kormányt, hogy én is idejöhessek — válaszolta a vendég. A közös vacsora után a Se­lyemfonógyár Vöröskereszt-szer­vezetének kultúrműsora szórakoz­tatta a vendégeket és az örege­ket. A lelkes gárda minden egyes tagja külön-külön dicséretet ér­demel, mert előadásukkal hol könnyet csaltak a hallgatóság szemébe, hol pedig vidám jóked­vet varázsoltak az arcokra. A ze­nekar is szívesen játszotta a talp- alávalót. Táncoltak a vendégek és az öregek egyaránt. Tóth Ma­ri néni, aki az első táncosnak kosarat adott azért, hogy ő csak cigány zenére tud táncolni, pi- pás zenére nem, (a szaxofonra értette) később már úgy beleme­legedett a táncba, hogy a kerin­gő zenéjére is csárdást járt. A kultúrcsoport egy francia dallal köszöntötte a togói vendé­get. a togói népet, amelyre D. T. Dovi úr búcsúzóul így válaszolt: — Nagyon meghatott a dal, amelynek francia szövege úgy szól, hogy nekünk újból kell ta­lálkoznunk. Arra kérem a Te­remtöt, hogy önöknek is, nekem is adjon hosszú életet, hogy ta­lálkozhassunk. ígérem, hogy még eljövök Magyarországra, ahol lépten-nyomon boldog és megelé­gedett emberekkel találkoztam. Búcsúzóul nem azt mondom, hoev isten velük, hanem úgy köszö­nök el, a viszontlátásra. Pozsonyi Ignácné Ruhafélékből jobb áruellátás várható a tavalyinál Még nyári melegek uralkodnak nap nap után, de a kereskedelem ben már javában tükröződik az őszi idény. Az ősz a kereskedelemben tu­lajdonképpen azzal kezdődött, hogy augusztusban megrendezték a nyári szezonvégi kiárusításo­kat. Nemcsak Szekszárdon volt szezonvégi vásár, hanem a me­gye több mint 40 községében Ezt követően egyre több boltban je­lentek meg az őszi, téli idényjel­legű cikkek. Napjainkban már ezek uralják az üzleteket. Ter­mészetesen a vásárlók sem fe­ledkeztek meg arról, hogy a me­leg napok után előbb-utóbb kö­vetkeznek majd a hűvös, esős őszi, s majd később a fagyos téli napok. Egyre többen érdeklődnek az üzletekben az őszi kabátok, ballonok s a téli holmik iránt. Mivel új szezon elején vagyunk, nem érdemtelen arról sem be­szélni, hogy mire is számíthat­nak a vásárlók, ha betérnek az üzletekbe. A méteráru-készlet nagyobb lesz a tavalyinál. így előrelátha-o tóan az igényeket is ki tudják majd elégíteni. Egyes méteráru­féleségekből csökkenés várható, ami többek között azzal magya­rázható, hogy a lakosság szíve­sebben vásárolja a készárukat, amelyek minősége — hála fejlő­dő iparunknak — egyre jobb. A férfi készruha-ellátás például sokkal jobb lesz a tavalyinál: idén a tavalyi mennyiség három­szorosával rendelkezik a keres­kedelem és a választékkal sem lesz baj. Köztudomású, hogy női ruhá­ból az ellátás viszonylag jó volt a korábbi időszakokban is, de — a nők legnagyobb örömére — az ősz folyamin tovább javul a vá­laszték. A legnagyobb készletnö­vekedés a gyermekruháknál vár­ható. Leányka átmeneti és téli­kabátból a tavalyi menyiségek kétszerese került, illetve kerül forgalomba, szövetruhákból há­romszoros készletnövekedés vár­ható. A múlt év őszén nagy gon­dot jelentett az iskolaköpenyck beszerzése: a kereskedelem Tolna megyében mindössze 2400 iskola­köpenyt tudott forgalomba hoz­ni. Az idei év őszén ezzel szem­ben közel 10 000 iskolaköpeny áll rendelkezésre Tolna megye üzle­teiben. A tavalyinál jobb lesz az ellátás gyermek tornacipőből. Az idei év őszén gyermekmelegítők­ből, harisnyából, kesztyűből, ci­pőből ugyancsak több kerül for­galomba, mint tavaly. Női cipők­ből a választék terén örvendetes javulás várható. Jelentősen nö­vekszik például az olcsóbb bun­dacipők mennyisége a drágábbak rovására. A férfi félcipők meny- ryisége 40 százalékkal lesz na­gyobb a tavaly értékesített meny- nyiségnél. Az előzetes számítá­sok, felmérések szerint megfelelő ellátás várható bőrkesztyűből és műanyagkesztyűből egyaránt. A jelek tehát azt mutatják, hogy az őszi-téli bevásárlások idején sokkal több megelégedett arcú asszony jön majd ki az üz­letekből, mint tavaly: jobb lesz az áruellátás. — Világos eset. A skót Aber­deen város egyetemének vegyész­tanára kísérletet hajtott végre. Aranypénzt dobott egy savas ol­datba és megkérdezte egyik ta­nítványát: »Meg tudná-e monda­ni, vajon feloldódik-e az arany­érem az oldatban?« »Kizárt do­log!« — válaszolt a tanítvány. »Helyes, és miért nem?« — »Mert ha feloldódna, nem dobta volna bele.« 6. Fodor Géza megkövültén hall­gatta a bejelentést. Valósággal felizzott, amikor minden további nélkül megszólalt: — Kérem, igen tisztelt direktor úr... Nem folytathatta, mert Vértes igazgató ellentmondást nem tűrő hangon letorkolta: — Fodor kolléga, csak ismétel­ni tudom, hogy ez a közlés mi­heztartás végett történt, és efö­lött vitát nyitni nincs módunk­ban. Egyetlen szó erejéig sem. Köszönöm, uraim, most menjenek fel az osztályokba. Fodor Géza magábaroskadtan bandukolt fel a lépcsőn. Az osz­tály feszült kíváncsisággal leste minden mozdulatát. A gyerekek érezték, hogy most még a leve­gő is súlyos terheket cipel, és re­mélték, hogy osztályfőnöküktől megtudnak valamit. Fodor lassan lelépett a kated­ráról, s az első padsor előtt meg­állt. Vontatottan szólalt meg: — Fiúk, mától kezdve üres lesz egy hely az osztályban. Aki azon a helyen ült, társatok és testvéretek. Ezt sohase felejtsé­tek el. ügy emlékezzetek vissza rá, mint aki szerencsétlenül járt. mintha — mintha egy erdei ki­ránduláson elragadták volna a farkasok. Abbahagyta. Látta, hogy Wink­ler Rudi feszeng a helyén, s alig tudja visszatartani a már-már ki­buggyanó mondanivalót. — Winkler, akarsz valamit mondani? — kérdezte a tanár. — Igen, tanár úr, — állt fel Winkler. — Én tudom, mi van a Beckkel. A Beck zsidó, és be­zárták a fatelepre. — Ülj le. Ne felejtsétek el, amit mondtam: Beck Jenő a test­véretek, s ő gonoszságnak esett áldozatul. Most pedig vegyétek elő a könyveket. Nyissátok fel a 125. oldalon. Ma Horatiust fo­gunk olvasni. Ki vállalkozik rá? Felhangzcttak az eposz zeng­ETTENTO ODRIGVEZ »etes sorai, de Winkler Rudi hogysem tudott Horatiusra fi­gyelni. Mindegyre egyetlen gon­dolat körül forgolódott. Hogyan lehet az, hogy otthon, édesapja azt mondta: nagyon helyes, ami a sárgacsillagosokkal történik, Fodor tanár úr meg azt mondja, hogy Beck a gonoszságnak esett áldozatul? Édesapa éppen tegnap este magyarázta el anyunak és neki, hogy az olyanok, mint a Beck, vérszopók és ellenségek voltak, de most megérdemelt sorsukra jutottak, viszont Fodor tanár úr szerint a Beck nekik testvérük, és szerencsétlenül járt...? Eltökélte, hogy ezt azon­nal tisztázza édesapjával. Alig várta az utolsó csengetést, sebesen hazairamodott. Apa és anya már asztalnál ültek, ebé­deltek. És Winkler Rudi elbeszél­te, mit mondott Fodor tanár úr a latin órán, és milyen ellentmon­dás rejlik ebben az egészben. Rudi azt hitte, hogy édesapja majd magyarázatát adja ennek és kisül, hogy itt valami félre­értésről van szó. De Winkler Re­zső, a verebélyi népmozgalmi nyilvántartó hivatal vezetője, az emléklapos tartalékos főhadnagy, semmiféle magyarázatba nem bocsátkozott, hanem csak annyit kérdezett a fiától: — Biztos vagy benne, kisfiam, hogy Fodor tanár úr szóról szóra ezeket mondotta? Nem tévedsz, kisfiam? — Nem, egészen biztos — fe­lelte Rudi, és megint elismételte Fodor Géza szavait. Winkler Rezső ezen a napon nem pihent le ebéd után, hanem •IRTA: HORVATH JÓZSEF elment hazulról. A városházára sietett, és Szomolányi Pétert, az alpolgármestert kereste. — Nem alpolgármesteri minő­ségedben kereslek, kedves bá­tyám — toppant be Szomolányi- hoz —, hanem mozgalmi ügyben. — Kérlek, én most nem igen érek rá, de miről van szó? ■ Winkler Rezső ünnepélyes pózt öltött: — Halaszthatatlan nemzeti ügy. Úgy szólok hozzád, mint a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövet­ség helyi csoportjának elnöké­hez. Kérlek szépen, az én kis­fiam hatodikos gimnazista, és ... Winkler részletesen elmondta, amit a fiától Fodor tanár úr reg­geli megnyilatkozásáról hallott. Szomolányi figyelmesen végig­hallgatta. Végül felállt, és a ke­zét nyújtotta Winklernek. — Nagyon köszönöm, kedves barátom, ezt a közlést. Nagyon jól tetted, hogy felhívtad a fi­gyelmemet. Gondom lesz a ta­nár úrra. Kérlek, senki másnak ne tégy említést a dologról. Mert ugyan már az elmondottak is ele­gendő bizonyságot szolgáltatnak arra nézve, hogy ez a tanár úr egy defetista áruló, de talán még hasznosabb lesz, ha beható meg­figyelés alá vesszük. Várj csak... Nem tudod, kérlek, milyen csa­ládból való ez a tanár? — De, kérlek szépen, az apja Fodor Aurél, kereskedő ember. — Aha, értem. A Horthy Mik­lós út és az Erzsébet királyné utca sarkán ..: — Igen, igen. Szép kis család lehet, mondhatom. — Majd elválik, pajtikám. No isten veled. Légy nyugodt, az ügy jó kezekben van. Mindketten megértőén moso­lyogtak. Több mint két hónap telt el ezután: Fodor Géza még inkább kerül­te az embereket, mint eddig. Gyakran megtörtént, hogy nem is vacsorázott együtt a szüleivel. Kiüzent a mindenesnek, hogy vi­gye be a vacsoráját a szobájába. Az öreg Fodor voltaképpen nem bánta ezt a hirtelen változást. Csak egy kicsit féltette a fiát. Nehogy megártson neki az a döb­benetes élmény, amely az élet árnyékos oldalán vár rá. Időköz­ben észrevette, hogy Géza vásá­rolt egy rádiót. Gyakran lesi a híreket, majd az esti órákban, a jól elfüggönyözött ablaka mögött, külföldi adóállomások műsorát is meghallgatja. Egy este váratlan vendég top­pant be a Fodor-házba. Putnoki úr Fodor Aurél, volt segédje tette tiszteletét hívatlanul. Rend­kívül szívélyes volt, majd elol­vadt. amint a kereskedő kezét szorongatta. Bocsánatért esede­zett, amiért csak úgy, bejelentés nélkül betört a család magányá­ba, de hát fontos mondanivalója van, nem halaszthatta tovább. Fodor gondosan eltitkolta valódi érzelmeit Putnoki úr iránt és be­tessékelte az ebédlőbe. Hallottam, Putnoki úr. hogy megcsinálta a szerencséjét — mondta titkolt iróniával a házi­gazda. —• Bevallom, én sohasem sejtettem. hogy maga ennyire életrevaló ember. Putnoki úr. — Ö. kérem, Fodor úr. az élet forgandó. no meg a szerencse is, ugye. Pedig tessék elhinni, én nem vágytam nagyra, én egy lé­pést sem tettem azért, hoev cég­vezetőnek jelöljenek ki a Krausz- féle vaskereskedés élére. Dehát ha egyszer úgy találták. hogv alkalmas vagyok rá, nem utasíthat tam vissza. Meg aztán... nem is tanácsos az ilyesmit visszautasí­tani. — Halkra fogta a hangját; (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom