Tolna Megyei Népújság, 1961. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

4 fOÉWS OTEÖYEI NEPÜJSAö 1961. augusztus OP" ■■■■I * ■ rr «I _mI_ _ ■ _ Emeljük . sertéstenyésztésének színvonalát Termelőszövetkezeteink sertés- állománya az 1960-as évben nagy mértékben megnövekedett. E számszerű növekedésnek termé szetes velejárója kell hogy le­gyen a tenyésztési színvonal emelkedése. Ehhez azonban tisz­tában kell lenni a kiválasztás alapvető módszereivel. Tisztá­ban . kell lenni azzal, hogy a te­nyésztői munkára nemcsak a törzstenyészetekben, hanem az árutermelő, saját hízóanyagunkat biztosító termelőszövetkezetekben is szükség van. A sertéstenyész­tésben nem lehet a tenyésztő és az árutermelő tsz-ek feladatait mereven elválasztani egymástól. Az árutermelő szövetkezeteknek, a tenyésztő szövetkezetekhez ha­sonlóan, arra kell törekedni, hogy csak olyan egyedek marad­janak tenyésztésben, melyek a jelenlegi követelményeknek a legjobban megfelelnek. Hazánkban jelenleg nagy fel­adatok megoldása előtt áll ser­téstenyésztésünk. Az ország leg­nagyobb részén, a jelenlegi köve­telményekhez igazodva, az eddi­gi lassú fejlődésű zsírsertésfaj- tákról, a gyors fejlődésű fehér húsfajtára térnek át. A fehér hús fajtán belül is az eddigi bacon és sonka típus helyett, egy egy­séges típus, a magyar nagy fe­hér hússertés kialakítása a cél. E típus jellemzője: a törzzsel arányos, könnyű fej. Ráncoktól mentes homlok. Oldalnézetben a homlok és az orrhát találkozásá­nál enyhén homorú fejvonal. Kö­zepes nagyságú oldalt és felfelé álló fülek, melyek tőben törés­mentesen illeszkednek a fejhez. Mérsékelten hosszú, telt nyak. Feszes mar. A törzshöz átmenet nélkül kapcsolódó nyak, váll és mar, ..Egyenes vonalú, jól izmolt telt hát, feszes ágyék, hosszú, egyenes széles, jól izmolt far. Terjedelmes, a csánk felé mélyen húzódó sonka. Ezeknek a külemi tulajdonságoknak kell párosulni a megfelelő szapora- sággal, fejlődési eréllyel, takar­mányértékesítéssel és vágóáru minőséggel. Termelőszövetkezeteinkben e típus követelményeinek megfe­lelő egyedekkel csak nagyon ke­vés helyen találkozunk. A leg­több helyen még görcsösen ra­gaszkodnak a fehér hússertés korán zsírosodó, turcsi orrú (middle) típusához. Azonban bár­mennyire is ragaszkodnak hoz­zá, tudomásul kell venni a piaci követelmények megváltozását és át keli térni az új típus tenyész­tésére. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, de éppen itt van a jelentősége annak, hogy az árutermelő tsz- eknek is foglalkozniok kell a tenyésztői munkával. Az anyaál­latok pótlásáról ugyanis ezeknek a tsz-eknek maguknak kell gon­doskodni. Az árutermelő tsz-ek­nek sem mindegy, hogy egy ko­ca hány malacot ellik, hányat nevel fel, mennyi idő alatt sike­rül a kívánt átadási súlyt elér­ni, mennyibe kerül 1 kg súly- gyarapodás. Miiven módszerekkel válasszuk ki a megfelelő kocákat ? Ahhoz, hogy tenyészetünkben minél előbb sikerüljön kialakí­tani a magyar nagy fehér hús­sertés típusának legjobban meg­felelő egyedeket, elsősorban a kocákat kell átvizsgálni. Meg kell állapítani, hogy melyek azok az egyedek, amelyek ehhez a tí­pushoz legközelebb állnak és ezek ivadékaival kell lecserélni a tí­pusba nem illő egyedeket. Ez a kiválogatás a következő módsze­rek segítségével történhet: 1. az egyedek tulajdonságai, 2. a szár­mazás, 3. az oldalági rokonok és ivadékok minősége alapján való kiválogatással. A7 egyedek tudajdonságai alap ján történő kiválasztás a szelek­ciónak a legrégibb és leggyako­ribb formája. E módszer szerint kiválogathatjuk azokat a kocá­kat, amelyek külemükkel, telje­sítményükkel, egészségi állapo­tukkal, konstituciójukkal bebi­zonyították, hogy a nagyobb kí­vánalmaknak megfelelő teljesít­ményekre is képesek. A megfe­lelő termelőképességgel nem ren­delkező állatot, bármennyire megfelelő külemileg, ne tartsuk meg a tenyészetben, mert az nem emelni, hanem csak ron­tani fogja állományunk színvo­nalát. Ahol bármilyen tenyésztési fel­jegyzés, vagy törzskönyvezés fo­lyik, ott a származás, a család és rokonok ismeretével kell a kiválasztást elvégezni. A szár­mazás ismeretével meggyőződhe­tünk arról, hogy az egyes érték­mérő tulajdonságok milyen mér­tékben öröklődnek. A származás alapján történő kiválasztásnál azonban nem szabad a túl távo­li ősöknek nagy szerepet tulaj­donítani. A szülők és nagyszü­lők után a további ősök szerepe rohamosan csökken és igen ki­csiny a valószínűsége, hogy egy távoli ős számottevően éreztesse hatását. Éppen ezért óvatosan kezeljük az olyan állatot, mely­nek származásában a közeli ősök gyengék, vagy közepesek, de a távoli ősök között egy kimagas­ló tulajdonságú van. A család és oldalági rokonok alapján történő tenyészkiválasz- tással a sertéstenyésztésben is találkozunk, azokban a régi te­nyészetekben, ahol egy értékes kocának az ivadékaiból már meg­felelő számú utód áll rendel­kezésre. E módszer segítségével sikerül az egyes kiváló tulajdon­ságokat rögzíteni az állomány­ban. Az utóbbi években a sertéste­nyésztésben is megindult az utódellenőrzési munka. Hízékonv- ság vizsgáló állomásokat hoztak létre, ahol azonos tartási és ta­karmányozási körülmények kö­zött vizsgálják az egyes tenyész­állatok ivadékait, hogy azok mennyire felelnek meg a je­lenlegi követelményeknek. E - vízs gálát eredménye alapján javasol­ják az illető állat tenyésztésben tartását, vagy selejtezését. Az ivadékvizsgálat jelentőségét ta­lán legjobban Rice megállapítá­sa fejezi ki, alti szerint: „A szár­mazás arra ad támpontét, hogy az állat tenyészértéke valószínű­leg milyen, az individualitás (fenotipus = az érzékszerveink­kel megállapítható tulajdonságok összesége) hogy látszólag mi­lyen, az ivadékvizsgálat pedig arra ad választ, hogy a valóság­ban milyen.” Nagyon sok terme­lőszövetkezet, mely a jövőben sertéstenyésztéssel akar foglal­kozni már ki is használja ezt a lehetőséget tenyészete színvonalá­nak emelésére. Hizékonyság vizsgáló állomásainkon már ott találjuk a termelőszövetkezetek­től ivadékvizsgálatra küldött süldőket, az állami gazdaságok süldői mellett. Ezzel a módszer­rel csak a törzstenyészetekben kell foglalkozni, mert rövid időn belül tenyészanyagot csak a hi- zékonvságvizsgálati adatok isme­retében lehet majd csak eladni. Hizékonyságvizsgáló állomásaink kapacitása sajnos még nem olyan nagy, hogy elbírná, de jó lenne azoknak a tsz-eknek is küldeni süldőket, akik mereven ragasz­kodnak a régi típushoz. nem akarják javítani állományukat, hogy a számok tükrében látva győződnének meg arról. hogy mennyire nem kifizetődő tenyész teniök jelenlegi süldőiket. A megfeleli! kan kiválasztásának szempontjai A sertéstenyésztés színvonalá­nak emelésében, a kocák jó meg­választása mellett igen nagy sze­repe van a tenyészkanoknak. Ad­dig ugyanis, míg egy koca évente 15—20 malacra örökíti jó, vagy rossz tulajdonságait, addig egy tenyészkan, évente négyszeri pá- roztatás esetén 6—10 született ma­lacot számítva is 250—600 ma­lacra örökítheti a nem kívánatos tulajdonságait. Egy jól kiválasz­tott tenyészkannal ugrásszerű színvonal-emelkedést érhetünk el, míg egy rosszul kiválasztott tenyészkan évekre visszavetheti az állomány fejlődését A tenyészkan kiválasztását vé­gezzük fokozott gonddal és le­gyünk figyelemmel: a termékenyítőképességre és szaporaságra, az egészséges, ellenálló szerve­zetre, a fejlettségre és korra, a vérmérsékletre, az örökítőképességre. Ezen fő követelVnények megál­lapításánál a következőket tart­suk szemelőtt: 1. Győződjünk meg a kan ivar­szerveinek kifogástalanságáról. Hiba, ha a hímvessző nem tud a vaszorából kitolódni, ha sérülés folytán elgörbült, vagy daganatok vannak rajta. Hiba a fejletlen he­re, a rejtett heréjűség, a here­sérv, a zacskóhoz hozzánőtt he­rék, az ondózsinórsérv, a here- vízkór. Hiba, ha a kanban nincs elég nemzési vágy. A külsőleg előforduló hibákon kívül lehet­séges, hogy a kan ondójának a minősége olyan silány, hogy nem tudja megtermékenyíteni a kocá­nak minden petesejtjét és ezért kevés malac születik. 2. Gyorsfejlődő sertéseink haj­lamosak az elfinomodásra. Ezért csak erős, edzett, szilárd szerve­zetű, egészséges kant tartsunk a tenyészetünkben. A vékony bőr, a ritka szőrzet, az áttetsző fül, a túl finom csontozat a túlfino- multság jelei és csekély ellenálló képességre engednek következtet­ni. 3. A fehér hús fajtájú kanok, megfelelő táplálás mellett 9—12 hónapos, a mangalicáit 11—13 hó­napos korukban tenyészérettek. Nemzőerejének teljében 2—3 éves korában van a kan és tenyész­tésben tartható, míg párzási ked­ve és termékenyítő képessége nem csökken. Sajnos, kanjaink legnagyobb része elnehezedés mi­att korán kikerül a tenyésztés­ből. Ez különösen az értékes ka­noknál hiba, mert búgató kalodá­val megoldható lenne, hogy a fiatalabb kocákat is búgathassuk velük. 4. A kan legyen mindig élénk vérmérsékletű, de a rosszindu­latú, goromba, vérengző kant, még ha egyébként értékes is, azonnal selejtezzük ki, mert: a) emberre, állatra veszélyes lehet, b) vérmérséklete általában örök­lődik az ivadékaira. Hiba, ha a kan késlekedik a hágással, túl flegmatikus. Hiba, ha nem kellő eréllyel és ügyességgel végzi a párzást. 5. A kan átörökítő képességé­ről csak az őseinek törzskönyvi lapja alapján, legbiztosabban azonban a rendszeres ivadékvizs-. gálattal győződhetünk meg. Hány kannal, hogyan búgassunk ? A megfelelő kan kiválasztása után tisztában kell lenni azzal, hogy hány kocát számíthatunk egy kanra. Ez ugyancsak több té­nyezőtől függ, így: 1. milyen korú a kan, 2. milyen a tápláltsága és a hágókedve, 3. hogyan történik a pározta­tás, 4. mennyi idő alatt akarjuk a kocáinkat bebúgatni, 5. végzünk-e utópároztatást? Ezen szempontok figyelembevé­telével, kézből történő pároztatás esetén 25—30 kocát számíthatunk egy kanra. A csoportos, a hárem­Finis a bányásznapi versenyben A hagyományos bányásznapi versenyben most jön a finis, a végső szakasz. Nézzük meg az elmúlt három hónap eredményeit és csak utána próbáljunk jósol­gatni, hogy ki is lesz a győztes. A két körlet versenyében a má­zai magasan vezet 106,7 száza­lékos eredményével. Körletveze­tő: Garai József. Meg kell je­gyezni, hogy a császtai vízbetö­rés miatti kiesés érezteti hatását a császtai körlet eredményén. Az aknászok versenyében a három hónap összesítése alapján Béres Henrik aknász harmada vezet 107.1 százalékos eredményével, második Breitenstein Ádám har­mada 105,6, harmadik Feil János harmada 104,9 százalékkal. A fejtési csapatok versenyében az 1500 forint jutalomra legna­gyobb eséllyel a 8-as KISZ-bri- gád pályázik 119,1 százalékos eredményével, vezetőjük Ziegen­heim Mátyás, nyomon követi őket a 26-os csapat Deák János veze­tésével, eredményük 116.1 szá­zalék és az 1-es csapat Zádori Sándor vezetésével, eredményük 110 százalék. Az előváj ási csapatok verse­nyében a 12-es csapat vezet 100.3 százalékos eredménnyel, vezető­jük Hollósi Imre. A feltárási csapatok versenyé­ben úgy néz ki, hogy eldőlt már az elsőség kérdése. A sorrend itt így alakult: első a 20-as csapat 128,8 százalék, vezetője Sajti Vil­mos, második a 21-es csapat 105,2 százalék, vezetője Csányi Ferenc, harmadik a 27-es csapat 100 szá­zalék, vezetője Jordáki Lajos A fenntartási csapatok verse­nyében a 25-ös csapat Henczi István vezetésével áll az első he­lyen, 113.3 százalékos eredmény­nyel. Ezek a száraz számok, mögöt­tük lelkes, odaadó munka van. Minden ember kiveszi részét eb­ből a versenyből egyaránt, amit legjobban bizonyít, hogy az üzem termelési terve állandóan 105 százalék felett mozog. Imrő László levelező, Máza Arcképek Harci bácsi Ha az univerzális emberről szobrot mintázna valaki, holt­biztos, hogy Bonyhádi Mártont választaná modellnek. Marci bá­csi »nyilvános« ember. Ez azt je­lenti, hogy neve többször szere­pelt már az újságban. Sokan mégsem a sajtóból, hanem a szín pádról ismerik: cipőgyári mun­kája mellett a műkedvelés, a bű­vészet és az ezermesteri tudomá­nyok koronázatlan királya. Azt mondják, mostanában újabb »bogara« támadt. Szabad idejében az újonnan létesült bonyhádi tájmúzeumnak hódol. Órákat tölt a sok összeadott mu­zeális dolog között. Járókelők sokszor figyelnek fel. ha még éj­fél tájban is világosság szűrődik ki az ablakon. A »jártasabbak« ilyenkor meg is jegyzik: — Most restaurál! A múlt héten öröm érte: vég­re — ha ideiglenesen is, de — új helyet kapott a kis múzeum. Van is dolga a berendezkedéssel. Most még egy kérdést Marci bá­csi: — Ki fizeti meg ezt a sok mun­kát és időt? — A község népe, amely büsz­ke lesz majd az új múzeumra, s ezt a büszkeséget Knábel Vili bácsival együtt elismerésnek is vesszük majd! — Nem kételke­dünk szavainak igazságában. beli és a kézből történő pározta­tás közül ma már leginkább a kézből történő pároztatást alkal­mazzuk, mert a megfelelő párosí­tás alapján történő búgatás, a tervszerű tenyésztői munka csak ezzel a módszerrel képzelhető el. A kanok megfelelő kihasználása érdekében célszerű ezt a párosí- tási módot alkalmazni akkor is, ha csak hízóanyag előállítással foglalkozunk. A kézből történő pároztatást reggel és este végezzük. Egy ivar- zási ciklus alatt kétszer búgassuk be a kocákat, végezzünk utópá­roztatást és így a termékenyülési százalék magasabb lesz. Természetesen hiába választ­juk ki a megfelelő kocákat és a megfelelő kanokat, ha megfelelő párosítással nem gondoskodunk A Tsz-elnök Az arcán mély forradás húzó­dik Nem régi: öt éve lesz októ­ber 28-án, hogy kapta, amikor a magtárt védte. Puskatus nyoma. Cserzett bőrű, napszítta ember. Keveset mond, de nagy nyoma­tékkai ejti a szavakat: — Nem így kell a lelkesedést megmutatni! Holnap meg akár le is állhatunk, mert az ágyat melegítitek, ugye ? .. Csak még egyszer jusson a fülembe ilyes­mi! Ez a regula a két fogatos le­génynek szól, akik kipirult arc­cal állnak előtte az irodában. A »bűn«, amelyért a »szidást« kap­ták, az elnök szemében igen »sú­lyos«: A két legény, virtusból, fogadót abban, hogy melyik hord több kévét a géphez, s majdnem baj lett belőle. — Van ezekben akkora kedv, hogy néha túlzásba is viszik. Pe­dig az egészségre vigyázni kell* Ésszerűen kell dolgozni — mond­ja mosolyogva felém, miután ki­küldte a legényeket — hisz leg­főbb érték az ember! A munká­hoz pedig az kell! Aznap este utolért az eső. Ott mentem el a tsz cséplőszérűje mellett. Amikor legjobban dör- gött és villámlott, egy hajladozó alakra lettem figyelmes, aki egy szál ingben ponyvát teregetett a I kinnmaradt zsákokra. Hatalmas I fénycsóva világította meg a kör- | nyéket, amikor oldalt kapva fe- ; jem, hirtelen belepillantottam a [ felegyenesedő alak arcába: egy j mély forradást láttam rajta 1 öjfeft« . PAL-LÖ arról, hogy a kiváló tulajdonsá­gok átkerüljenek az ivadékokba. Ne mulasszunk el párosft.ási tervet készíteni és abban ponto­san lefektetni, hogy az egyes ko­cákra csak melyik kanok mehet­nek, Ezek mellé jelöljünk ki egy tartalék kant is arra a kocára, mely csak altkor jöhetne számí­tásba, ha az eredetileg kijelölt kan betegség, vagy túlzott igény- bevétel miatt nem búghat. A párosításnál mindig tartsuk szem előtt, hogy az egyik alkati hibát soha ne akarjuk az ellen­kezőjével javítani, mert az nem fog javulást eredményezni. Hibát javítani csak kiváló külemmel lehet. Orbán Róbert mg. mérnök 020202010102024801

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom