Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-02 / 154. szám
1961. július z. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 c/t nöoekao szövetkezeti ember A hárompróbás ember Első látásra elvész a munkásőrök; tömegében. Közepes magasságú, vékony, idősödő em bér. Megjelenésében nincs semmj feltűnő. De ha így ünnepnapon, amikor a kimenő munkásőr-ruha van najta, eléd áll, rögtön észreveszed a 19-es embléma, a partizán jelvény és a munkásőr-jelvény érdekes szomszédságát a mellén. A három jelvény Balaskó János három nagy. próbájáról árul-, kodik. Miközben a Fornádi Állami Gazdaság kultúrtermében a Gőgös Ignác munkásőr- század tagjai néhány pohár bor mellett a megyei pártbizottság vándorserlegét ünnepük, amely nek boldog birtokosává lett a század kiváló kiképzési eredménye folytán, előttem Balaskó József életének három nagy próbájából villanik fel egy-egy pillanatkép a deresedő hajú harcos elbeszélése nyomán. m 1919. Kegyetlen forró a nyár. A katonaruha tapad a testen; Az emberek úgy mozognak, mintha lábadozó betegek lennének. A Vilmos laktanya vöröskatonáit riadóztatják. A fehér- gárdisták monitorokról lövik a központi tanács épületét. Ellen- forradalom ütötte fel a fejét az ország szívében, Hirtelen eltűnik a meleg okozta kába álmosság. GyorAz uzdi Táncsics Tertnelőszö- vetkezet a megye legjobban gépesített közös gazdasága, de ehhez megteremtettek minden feltételt. Gépműhelyük berendezése olyan, hogy úgyszólván minden javítást elvégezhetnek és — ami a legfontosabb, — hozzáértő tagok dolgoznak a műhelyben. A műhely előtt oldalára billentett pótkocsi alatt hegesztő- apparáttal dolgozik egy középkorú, kövérkés, szemüveges ember — Szűcs János, a műhelyvezető. — Gyenge az alváza ezeknek a német gyártmányú trágyaszóró kocsiknak — magyarázza, amint néhány pillanatra megáll a munkában. — Takarmányhordásra akarjuk majd használni, meg kell hát erősíteni az alvázat. De inkább kétszer körülszaladtam volna a falut, mint ezt a munkát csinálni. Alig lehet valamihez hozzáférni... — törölgeti magáról a verejtéket. A pótkocsin ketten dolgoznak, a másik idősebb szerelő — Csapó bácsi — o plató deszkázatát javítja. A két ember minden gép javítását elvégzi. Csapó bácsi a munkagépek — aratógép, cséplőgép, kombájn — mestere, Szűcs János a motorok szakértője, de a hegesztést, esztergályozást is ő végzi. — A javítások során nagyon sok alkatrészt felújítunk mi magunk. Felhegesztjük, utána a meg felelő méretre esztergáljuk. A gépállomáshoz mi már kevés segítségért megyünk, sőt más szövetkezeteknek is végzünk különféle javításokat. A műhelyt igyekeztünk berendezni, mert ahhoz, hogy egy szövetkezet gépesítsen, nagyon sok szerszámról, alkatrészről kell gondoskodnia — jegyzi meg a műhelyvezető. — A villányiié gesztöt, meg az esztergagépet a Közúti Hídfenntartó Vállalattól vásároltuk, azoktól, akik a Sió-hidat építették. Sokat segítettek már nekünk, habár nem is hivatalos patronáló üzemünk — igaz, mi is sok munkát végeztünk a részükre. — Mióta dolgoznak a szövetkezetben? — kérdezzük. san kell cselekedni. Veszélyben a proletár hatalom. Balaskó Józsefet és néhány társát a Margitszigetre vezényelik egy ágyúval. Felbődül- nek a vörös város ágyúi, kattognak a géppuskák, A monitorok fejvesztve (menekülnek. Megindul a budapesti ellenforradalmi erők felszámolása. Letartóztatják és forradalmi törvényszék elé állítják Balaskó József Csap nevű századparancsnokát is. Másnap Kun Béla a Magyar Tanácsköztársaság vezetője beszédet mond a Vilmos-lakta nyában Balaskó József minden szavát őrzi, s őrzi a fényképet is, amit a nehéz napokban készíttetett magáról. 1944. Megbízhatatlan ember; Egy vasútépítő századhoz osztják ... Megkezdődik a szlovákiai felkelés. A századot váratlanul egy Lakatos nevű budapesti szakaszvezető látogatja meg. Az unokaöccsével akar beszélni. Néhány órán belül a század „vörösei” már tudják, hogy a csinos, jómegjelenéső, vadonatúj katonaruhát viselő szakaszvezetőt a partizánok küldték. Rövid vita után a századon belül megszületik a döntés: Át— Egy éve ... Az év eleje óta... — S azelőtt? — Az állami gazdaságban. — Miért jöttek át? — őszintén megmondva, a jövedelem miatt. Itt többet lehet keresni, bár nem nyolc óra hosz- szat dolgozunk, hanem reggeltől estig. Munkalehetőség pedig van. Most itt az aratás, állandóan talpon kell lennünk, hogy a gépek zavartalanul dolgozhassanak. (mennek a partizánok oldalára! A tisztek is egyetértenek a katonákkal. Prékod falunál találkoznak a partizánokkal. Balaskó József néhány napon belül a Balázsi főhadiszállásra kerül rövid időre. A partizánegység összetétele vegyes. Ukránok, románok, magyarok harcolnak együtt. A parancsnok egy szovjet őrnagy. Két lánya is mellette harcol. Az egyiket a prékodi csatában halálos golyó éri. Blaskó József a Balázsi és Prékod közötti jágerházat védi egy szakasznyi magyarral a hitleristák ellen. Ez a negyedik partizán bevetés. Az egységet német gyűrű fojtogatja. A partizánok között vérhas-járvány pusztít. Éhség, hideg, szakadt, rongyos ruha, kevés lőszer. A helyzet már- már tarthatatlan, amikor váratlanul megérkeznek a frontcsapatok, felszakad a gyűrű és a partizánok összeölélkeznek a felmentőkkel. 3 A harmadik, a munkásőr- jelvény is sok mindenre kötelez. Béke van! De az ügy a hétköznapok hősiességét követeli meg katonáitól, A kiváló század hatvankétéves harcosa példát (mutat a fiataloknak. Rendszeresen kiveszi részét a század munkájából. És a termelőszövetkezetben is helytáll. Nádazó mester, ö készíti a szerfás istállók tetőzetét. Sok munkája van. A tamási Vörös Szikra Termelő- szövetkezet új gazdásági épületeire 400 méter hosszúságú tető kell, amely mintegy 1600 négyzetmétert tesz ki. Balaskó bácsi gyakran mondogatja a párttagoknak, akik meghátrálnak a munka nehezétől: „Aki a békés munkában nem hős, nem tud áldozatot hozni, attól nem várhatunk semmit, akkor, ha egy adott esetben eldördülnek a fegyverek. Az ilyen emberben veszedelmes önzés lappang, s a legszebb ügvet is cserbenhagyja, hogy saját életét gyáván menthesse.” (H) M együnk a Hegyi-dűlőn végig, a várongi Petőfi Tsz földjén az állattenyésztési brigádvezetővel, Dukai Józseffel. Beszélgetünk a szövetkezeti életről, munkáról, a termelésről, az emberekről. Sok minden szóba kerül, idő van bőven, arra szántuk a délutánt, hogy széjjelnézzünk a határban. A Hegyi-dűlőben, az árpatábla mellett mély, zöld hegyes erdő húzódik szép szál fenyőfákkal. — Ilyen fa kellene nekünk most jó sok — mutat a szép fákra a brigádvezető — ezekből aztán építkezhetnénk, csinálhatnánk szép szerfás istállókat, ólakat... Mert épület kellene még Vá- rongon is. A Hegyi-dűlő alatt, a faluszélen bizony zsúfolt az istálló, a hatvan hízómarha nem bővelkedik a hellyel. — Jó lenne, ha maguké volna ez az erdő? — kockáztatom meg a kérdést arra számítva, hogy a brigádvezető bizonyára »harap« a témára és ha tündér lennék és tudnám teljesíteni a szövetkezet három kívánságát, bizonyára erdő lenne az egyik. Nem, ez történt. A brigádvezető megállt az árpatáblán, összehúzta a szemét, nézte az erdőt és elgondolkozott. — Tény és való, jó lenne nekünk égy ilyen erdő... A mi szövetkezetünknek bizonyos: jó lenne .. . De hát nem mi vagyunk csak egyedül az országban szövetkezet. Van még rajtunk kívül jónéhány száz. Azoknak is kell fa, azoknak is kell épület. így aztán jó, ha az államé ez az erdő, mert az állam elosztja közöttünk a fát és így az oda kerül, ahol a legjobban szükség van rá. »Felülről« ezt mégis csak jobban látják. Nem felejtem el Dukai JózsefKihasználva több száz holdas, csak juhtenyésztésre alkalmas területeit a bogyiszlói Duna Gyöngye Tsz; évről-évre fejleszti juhállományát. Azt tervezik, hogy a juhok számát 2000-re növelik. Ennyit tudnak ugyanis gazdaságosan tenyészteni. A szövetkezet a juhtenyésztés fejlesztésében eddig is ért el nek ezt az okos beszédét. Egyszerű szavakkal nagy dolgot, a lényeget mondta el, a mi rendszerünk lényegét. Egyszerű szavaiból határtalan bizalom árad a nép állama, az ő és mindannyi- ónk népi hatalma iránt. Dukai József nem mondott nagy szavakat, mégis hitvallást mondott el, meggyőző, szép hitvallást népi államunk mellett. Pedig ö még tegnap egyéni gazda volt, aki »nem látott túl a kerítésen Tegnap még mit törődött ő azzal, hogy jut-e a másiknak fa, vagy más egyéb, talán jobb is volt, ha másnak nem jutott, mert abból előnye neki származott. Két éve szövetkezeti gazda, » brigádvezető Dukai József és a két év alatt sokat tanult a közösségben, felismerte az embereit egymásra utaltságát, az érdekazonosságot a mi rendszerünkben. Belőle már nem a paraszti önzés, hanem az öntudatos szocialistává váló állampolgár szava szól. Tudjuk mindannyian, hogy fejlődünk, fejlődik a gazdaságunk, de szellemi kincseink és öntudatunk is gyarapszik napról-napra, Tudjuk, hogy a szövetkezeti gazdaságok kohójában formálódik az új típusú parasztember: a szövetkezeti gazda. így hát nem is mondtunk el sok újat ezzel az esettel, Dukai József esetével. Mégis örülhetünk, hogy elmondhatunk ilyen eseteket és örülhetünk, hogy napról-napra többet hallunk, olvasunk ilyenről. Mert Dukai József és hasonló társai szavaiból új világ, egy magasabb- rendű világ tökéletesebb emberének a képe bontakozik. De talán a legörvendetesebb az, hogy ezek a parasztemberek a szövetkezetben nőnek ilyen nagyra. (gv) eredményeket. Az alakulás idején meglévő 325-ös létszámú juhállományát másfél év alatt 12Ö0- ra fejlesztette. Az állomány minősége jó, az idei nyíráskor 862 birkáról egyenként 4,11 kiló gyap. jut nyírtak le a juhászok. A gyapjúért a tsz szép jövedelmet: kilónként 49,63 forintot kapott. 'Bokáig VIZ (KISREGÉNY) IRTA: THIERY ÄRPÄD IX; Megfordul. A mozdulat csikorog. A rádió előtt megáll. Átkulcsolja a szék karfáját. (Itt ültem a vacsora alatt). Borzong, mint a rét, ha ráfekszik a szél, A másik szék mögé lép. Kinyújtott lábbal, mintha lemérné a távolságot. (Itt a feleségem ült. Egész este a vendégek arcát figyelte. Izlik-e az étel? A vacsora alatt csak percekre ült le, s amikor kiürült a húsostál, megkönnyebbült sóhajjal, szinte belehullott a szélibe. A régi fekete ruha volt rajta, meg a babos, szobalányos kötény. Kikeményítve. Polgáriasán! Polgári humanizmussal! Házvezetőnő. És akkor... Nem, nem is emlékszem, mit csinált, amikor Molnár letette a telefonkagylót... Nem tudom... Aludt? Hm. mintha itt se lett volna... Addig éli, amíg a vacsora-tartott). Átnéz a harmadik székre, amely félrecsúszva az asztal széléhez simul. (Itt Lendvainé ült. A Sárika. Hidegsült a szájában Láttam, mert én mindent észreveszek, láttam, hogy titokban két kapcsot megoldott a derekán. Úgy nézte Molnárt, mint egy istent..., hátha lelophat valamit a szerkesztő arcáról. Megszokta mellettem, hogy a néma emberi arcokon is tájékozódjon. Milyen pimasz volt! Hét évig reggel nyolctól délután ötig engem bámult. Az este jóformán azt is elfelejtette, hogy a szobában vagyok). A bíró körbe sétál. A következő széket megvetően tovább löki, (Ezen Molnár ült. Szerényen, elnéző mosollyal. A vacsora alatt mindig megvárta, amíg kétszer kínáljuk Óvatos ember. Még vendégségben is csak biztosra megy. Akit másodszor is kínálnak,, az szíves vendég... Barát. Hm. Barát egy másik világból. Szimatoljuk egymást és ráfogjuk, hogy barátok vagyunk... Jó észjárása van. Kár, hogy nem jogász lett, de utálatos és könyörtelen. Nem hiába újságíró. Reklám címek! Beletúr mindenbe. Hangulat, lelkiismeret, egyremegy nála). Tömör tovább lép. Csontos karját keresztbefűzi A következő szék előtt udvariasan meghajol. Finom derű ragyog az arcán, csipetnyi iróniával kergetőzik benne a gondolat (A kórházigazgató kedves neje. A feminista hölgy. Matriarchális társadalom. Tudom, kedveském, hogy a háború alatt a sebész főorvos szeretője volt. Egész este úgy ült itt, mint a megtestesült unalom. Azt is láttam, hogy a kedves kórházigazgató lábát néhányszor megrugdosta... Hej Tériké, Tériké! Amióta elment a sebészfőorvos a városból, olyan maga, mint a levél bélyeg nélkül. Máshová nem érvényes, csak házi használatra). A bíró az asztalra ül. Az ötödik széket lábai elé húzza. (Itt a kórházigazgató %ült. Fontoskodó volt és megjátszotta az unatkozó jenkit Tegnap olvashatott valamelyik detektívregény- ben ilyen unatkozó csodabogárról. Kóstolgatta a bort. Kétségbeejtő! Ez az ember valamikor jogász akart lenni?) r”omor Károly gúnyosan vigyorog. (Te jogász? Barátom, h'szen undorodsz a vérszagtól és napi négy forint zsebpénzt kapsz! Te jogász? Hahaha...) A bíró lábait cipőstől a székre rakja. (Hahaha ... jogász! Detektívre- gényekkel? Sherlock Holmes úr! Aki nekem a hitleri harmadik birodalom joggyakorlatát se tudja elmagyarázni, pedig azt a háború óta a falusi parasztok is értik? Nevetséges, doktor uram. Elragadóan nevetséges. Nem gondolja, hogy belőlem kiváló rablóvezér lett volna? Vagy esetleg élenjáró postai kézbesítő. Hahaha ... t A bíró keserű utálattal nevet. Kiegyenesedik. Óvatosan, mintha a felhőkbe szökne a csend elől. Lábait leemeli a székről. Feláll, Tekintete az újságkötegre hullik, aztán megroskad, mint a háztetőn olvadó hó. öreg és fáradt. Az újságok után nyúl, de a tompa csendben a mozdulat is elfárad. Az asztal túlsó oldalához vánszorog. A rádió előtt a székbe roggyan. Előtte az újságok, egy emberöltő aktái. Az inget kigombolja. Jeges reszketés száguld a gerincén. Szeme alatt mély, durva körök gyűrűznek. Tekintetében buja, nehez lepke csapkod, Minden összekuszálódik. A bútorok keresztben állnak; A könyvszkrény üvegtüske díszei a kecses ívű csilláron remegnek. A szemközti Iványi- Grünvald festmény dübörgő áradattal az asztalterítőre borul és a hálószoba ajtaja ijesztően recseg. A bíró feje kóvályog. (Berúgtam? .;. Nincs közöny. Nincs közöny. A lelkiismeret nem hasmenés. Nem, nem fut át rajtam, nem felejtem el és néhány szagtalan, fehér pirulától nem múlik el.) A villanyba bámul. Homlokára csúszik a száraz fény. S kopasz fejéről négy szem verejék lóg. (Fél tizenkettőkor még itt ültek. Lendvainé szájában a félig rágott falat. A kórházigazgató a tizenkéttedik korty után fejbiccentve csettintett. Tériké szeme gorombán villant, s a következő pillanatban rámmosolygott. Tizenegykor csengett a telefon; Két perc múlva Molnár letette a kagylót...) (Folytatjuk) Róluk kevés ssó esik... 862 birkáról egyenként 4,11 kiló gyapjút nyírtak le a bonyiszlói Duna Gyöngye Tsz-ben
