Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

1961. július a,

TOLNA MEGYEI NTEPÜJSAO

9

FALURÓL FALURA

A két invalidus-tói a Szabad szél-ig

Mozgalmas a határ, csendesek a falvak, ez a jellemzője az idei nyáron a vidéknek. A határban kombájnok zümmögnek, trak torok pufognak, aratócsapatok, szénagyűjtők, kapások szorgos- kodnak ... A faluban a munkaképes lakosság közül kevesen tartózkodnak. Csak öregek tipegnek az udvarokban, vagy üldögélnek az árnyas fák alatt és gyerekek hancúroznak a napközi otthonok udvarán.

Riportereink pillanatképekben számolnak be az idei falusi

nyárról.

Rekord

Ritka alkalom a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezet irodájában megtalálni Pálfi István tsz-elnököt, Molnár András párttitkárt, Bányai Jenő üzemgazdászt. Most azonban eme ritka alkalom részesei vagyunk.

Rekordokról beszélgetünk. Elismeréssel és csodálattal szólnak a tsz-vezetők a tószegi gépállomás kombájnosáról, Tugyi Kálmánról, aki a vezsenyi Tisza- mente Tsz-ben a szövetkezet Be- zosztája búzájából egy napon 745 mázsát csépelt el SZK—3-as kombájnjával. A hírt a Népszabadság röpítette világgá, s bizony szenzáció ez a javából, ilyen teljesítmény ezen a nyáron az országban nem született.

— Nekünk nincsenek ilyen nagy rekordjaink — (mondja Pálfi István tsz-elnök —, de azért kisebb rekordjaink akadnak. Idén 11 holdon 211 mázsa repcemagot termeltünk, s ez megfelel 19,18 mázsás holdankénti átlagtermésnek. Úgy tudom ez megyei rekord. Persze nem azért beszélek erről, hogy ezzel hírnevesek legyünk, csupán azért: jól jött ez is nekünk, hisz 390 forintot kapunk a repcemag minden kilójáért.

Hat községet lát el fagylalttal a hőgyészi - cukrászda

Nyáridőben, amikor a napon harmincöt-negyven fokra szalad a hőmérő higanyszála, ugyancsak kellemes beülni a hűs cukrászdába, ahol halk duruzsoMikor állt meg az óra?

Mint azt lapunk tegnapi szamában közöltük, július 17-évcl indítjuk rejtvénypályázatunkat. A pályázat lényege: három értékes karórát felhúzunk, utána páncélszekrénybe zárjuk és lepecsételjük. Az olvasók feladata, hogy az újságban megjelent szelvényeken megjelöljék, hány órakor, perc- és másodperckor állt meg az óra. Aki eltalálja vagy tippelésével leginkább megközelíti a megállás időpontját, jutalomként megkapja a karórát (esetleg mind a hármat). Az órák elindításáról értesítjük olvasóinkat.

SAJÄT erűből történő beruházások

A mórágyi Rákóczi Termelő- szövetkezet terven felül, saját erőből egy 100 férőhelyes sertés- hizlaldát épít. Az építkezést teljes egészében a tsz építőbrigádja végzi. Ilyen módon épít a mö- csényi Mező Imre Termelőszövetkezet is, ahol egy 250 férőhelyes szerfás sertéshizlaldát építenek, ugyancsak saját erőből.

lássál dolgozik a fagyaltkészítő- gép — bekanalazni egy nagy adag vanília és csokoládé fagylaltot, vagy meginni nagy pohár málnaszörpöt, amelyben egy darab jég úszik. Mindehhez módja van a városiaknak, vagy az olyan községek lakosságának, ahol cukrászda van, de ma még sok az olyan község, ahol nincs cukrászda és sokan a nagy melegbén a mezőn dolgoznak, aratnak.

Ezekre az emberekre gondolt a hőgyészi földművesszövetkezet, sünikor elhatározta, hogy a környező községeket ellátja fagylalttal.

Borbély Lászlóné, a hőgyészi földművesszövetkezet cukrászdájának vezetője mondta el, hogy jelenleg Hőgyészen kívül öt községbe szállítanak fagylaltot. A körzethez tartozó Diósberénybe, Kalaznóra és Felsőnánára, valamint Kölesdre és Kétyre.

Egy-egy alkalommal az árusok — akiknek a helyi tsz fogatot is bocsát a rendelkezésére — 120—150 kiló fagylaltot adnak el. Járják a községeket, s a melegtől eltikkadt emberekhez eljuttatják a hideg fagyaltkészít- ményeket. Jól is esik ilyen nagy melegben nemcsak a tarlón, még az árnyas fák alatt is ebédidő- ben.

Aratók

A kurdi Uj Elet Tsz hatalmas búzatábláját itt, a Sánci dűlőben összekuszálták a viharok. Géppel aratni nehéz lenne, kézzel aratni sem könnyű.

A nagy búzatáblában nyolc, itt az országút mellett a tábla sarkában két aratócsapat fogott munkához: Ignácz István és Orsós János aratócsapata.

Ignácz István csapatvezető az első kaszás, utána felesége szedi a markot, a második kaszás Orsós Imre, akinek ugyancsak a felesége a marokszedője. Orsós Mihólyné kötelet sodor hosszú szárú búzából. Orsós Mihály pedig kötözi a kévéket.

így nézi ki a másik csapat is, Orsós János aratócsapata. A csapatvezető itt is első kaszás, utáXIV.

— Megértem, fájhat, hogy ami neked tegnap még új volt, szép volt, az ma kacat, merő szenti- mentalizmus. Én se vagyok kivétel. De a polgári humanizmus se kivétel barátom! Valamit meg kell értened. Az emberiség fejlődése nemcsak azt jelenti, hogv a kapitalizmusból átlép a szocializmusba, nemcsak azt, hogy űrrakéták száguldoznak a világűrben és egyetlen bombával el lehet pusztítani a világ legnagyobb városát. Tegnap a polgári demokrata velünk tartott a fasizmus ellen. Ma nyugaton él és szívós ellensége ennek a rendszernek. Pedig húsz éve velünk tartott. Érted? A te humanizmusod ma egyenlő már az an- tihumanizmussal.

A bíró a száját rágja.

— Ez, ugye... belátod, hogy... mégis csak sok — hörög, mintha mellére feküdt volna az izgalom.

A szerkesztő az órát nézi.

— Nem sok. Csak fáj.

— Talán többet ittál — próbálkozik makacsul a bíró,

A szerkesztő a kórházigazgató felesége mögé áll. Árnyéka átlépi a kórházigazgató feleségét. Az asszony tekintetével követi. Megszólal, de mintha a lompos árnyékhoz beszélne.

— Valóban sok. Nemcsak fáj, de sok is, ha elveti a polgári humanizmus erényeit és létjogosultságát.

— Elvetem. Elvetem egyszena a felesége szedi a markot. A második kaszás Tölgyesi György, akinek tizenhét éves lánya, Marika a marokszedője. Ignácz Györgyné készíti a kötelet, s a tizenkilenc éves Orsós János köti a kévét.

Három család, közeli rokonok szerveződtek e két aratócsapatba, a kurdi Uj Élet Tsz tagjai. Mindegyikük száznál több munkaegységet szerzett az idén, s azt mondják, most az aratásban és cséplésben legalább még eny- nyit akarnak szerezni.

Ignácz István szerint:

— A norma kétszeresét akarjuk teljesíteni, hadd legyen munkaegység! Ki kell használni jól az aratást, mert itt aztán lehet munkaegységet keresni.

Ahogy ezt mondja, (megragadja a kaszát, hisz minden perc drága, újra nekifeszül a szép termést és jó keresetet ígérő búza aratásának.

Asszonyok és fiatalok dicsérete

Azt mondják Dúzson és környékén, hogy a dúzsi Kossuth Tsz nevét meg kellene változtatni. No nem azért mondják ezt, hogy kifogásuk van Kossuth Lajos ellen, hanem azért, mert nagy elismeréssel beszélnek a dúzsi asszonyokról. így aztán — mint mondják — ráillene erre a szövetkezetre az „Asszonydicséret” név is.

Dúzson a szövetkezetben az asszonyoké a vezető szerep, legalábbis ami a munkát illeti. Kora hajnaltól, késő estig szorgos- kodnak a dúzsi szövetkezeti asz- szonyok a határban és ennek köszönhető, hogy a tsz mezei munkái „naprakész állapotban” vannak. Faragó Ferencné főkönyvelő arról számolhatott be munkatársunknak, hogy a h.ét végére teljesen kész lesz az aratás és a növényápolási munkákat is az elmúlt évek gyakorlatához képest nagyszerűen elvégezték.

Ahogy a dúzsi asszonyokat, úgy dicsérik a csibráki fiatalokat is. A Viharsarok Tsz kicsi, 700 holdas, 73 taggal. Ehhez képest szép, hogy tizenhárom fiatal családtag egész nyáron rendszeresen dolgozik a közösben. A fiatalok jutalma nem marad el, a tsz vezetősége és tagsága prémiumot ad a szorgalmas csibráki fiataloknak.

(- b -) ( - gy -)

Ma este a szabadtéri színpadon Dunajevszkij: Szabad szél című nagyoperettjét mutatják be a »900 éves Szekszárdi ünnepi évforduló alkalmából. Ezzel kezdetét veszi az a rendezvénysorozat, amellyel a helyi szervek megemlékeznek a város kilenc évszázados fennállásáról. Ha országos jellegű rendezvények, országos kihatású megmozdulások nem is jelzik az ünnepi évfordulót, a helyi, elsősorban kulturális szervek több eseménnyel teszik gazdaggá az idei esendőt. Ennek kezdete a szekszárdi központi művészeti együttes színjátszó csoportjának előadása.

Az ünnepi előadás kapcsán felelevenítünk néhány dátumot a város történetéből, amelyek a kulturális fejlődés egy-egy állomását jelzik.

Megelőzően működött már egy meglehetősen kezdetleges zeneiskola Szekszárdon, de az első figyelemre méltó művészi esemény a német színtársulat vendégszereplése volt az 1850. esztendő május havának 13. napján. A darab szerzője ismeretlen, címe: Nemesi gőg és szerelmi boldogság, vagy: A két invalidus. Vígjáték három felvonásban. A szereplők voltak: Schurek úr, Mack úr, Pölzl kisasszony, Schurek kisasz- szony, Schauerné, Schauer úr, Pölzl úr, Gerrard úr.

Hogy a következő színielőadást mikor rendezték, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy a hazafias erők működésbe kezdtek a kultúra területén is. Ennek egyik megnyilvánulása volt a Szekszárdi Dalárda megalakítása 1861-ben. A dalárda működését azonban, éppen hazafias szelleme miatt rövidesen betiltották. Más kulturális jellegű egyesület működéséről nincs adatunk, 1876-ban azonban megkezdte működését a polgári fiúiskola. Feltehetőleg színielőadásokat is tartottak az iskola tanulói, hiszen az iskolai színjátszásnak hazánkban igen nagy hagyománya volt. 1897-ben létrejött a szekszárdi gimnázium is, amely megint csak arra enged következtetni, hogy a kulturális élet területén is voltak számottevő események.

Néhány dátum még, amelyekről meg kell emlékeznünk, ha a város falai közötti színjátszásról beszélünk:

1872-ben ismét létrejött az egy'Bokáig érő\J \ 'IF

(KISREGÉNY) IRTA: THIEUY ÄRPÄD

rűen azért, mert ma antihuma- nizmusnak tartom. Én az emberiességet is az osztályhelyzeten át mérem.

A bíró felcsattan.

— Miféle humanizmus az? Az egyikben keresem az embert, a másikban nem! Csak azért, mert az egyik húsz évvel ezelőtt munkanélküli volt, a másik meg bérháztulajdonos. Ma meg mind a kettő egymás mellett dolgozik a gyárban... Vagy ha vádlottak? Mit számít ez. ha bűnösök? A bűnös bűnös. Osztályhelyzet nélkül is. Mindegy, hogy ilyen, vagy olyan

A szerkesztő visszaül a székbe. Az arca piros, idegesen a bajuszát babrálja.

— Osztálykorlátok — mondja szomorúan, mintha forró, száraz, nyári felhőket nézne.

Hangja sűrű és bozontos.

A bíró feláll. Alakja megkapaszkodik a csillár fényében. Arca fenségesen bánatos és keserű.

— Az, ha neked úgy tetszik. Osztálykor'átok. Engem így tanítottak, Nekem ez a humanizmus volt az ideálom. Erre épültem. Tudod? Erre építettem az ítéleteimet. Nekem ez minden. Tudod? Szeretni az emberben az embert. A legelvetemültebb gonosztevőben is megkeresni a jóságot, mert ha ez nincs, akkor nem tudok miben hinni. Meg kellett találnom bennük. Érted? Meg kell találnom, hogy maradhassak lelkiismeretes bírónak!

A szerkesztő vár.

A bíró, mint egy hórihorgas templomi szobor, az asztal mellett áll. Uralkodik a vendégeken.

Molnár bort tölt.

— Hiszékeny ember vagy — mondja. — Nem lehet veled vitatkozni.

A szerkesztő a pohárba kortyol.

— Ülj le — inti csendesen a

bírót.

Tömör visszaernyed, mintha kezei közül kicsúsztak volna a tények.

— Én csak azt akartam neked bebizonyítani, hogy a polgári humanizmus felületi kezelés a társadalomban. Két forint a koldusnak. Nálunk már ennél többszer már betiltott dalárda. De ezt megelőzően, 1871. április 10-én megalakult a Polgári Olvasókör. Nemsokára, 1890-ben a Szekszárdi Ipartestület jött létre, majd a különböző olvasókörök megalakulásáról tanúskodnak a korabeli jegyzőkönyvek. A különböző olvasókörök, egyletek munkáját kulturális tevékenység is jellemezte. 1891 február 15-én mutatkozott be a Szekszárdi Szín- pártoló Egylet, s a kilencvenes évek elején már figyelemre méltó tevékenységet fejtett ki a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület.

A dalárda és a különböző olvasókörök színjátszó együttesei hosszabb-rövidebb megszakításokkal a későbbiekben is tevékenykedtek.

A munka és a fejlődés a fel- szabadulásig és még az után is néhány évig nem volt egyenesvonalú. A színvonal sok esetben a legjobb akarattal sem volt kielégítőnek mondható, máskor meg, hiába volt a szereplők jó képessége, a színdarab mondanivalója hagyott rengeteg kívánnivalót maga után. Az iparosköri* olvasóköri, legény egyleti színjátszók működéséről nem szabad megfeledkezni, de azt is meg kell mondani, hogy igyekezetük az igénytelen, silány darabok miatt nagyon sokszor hiábavalónak bizonyult.

A felszabadulás után az első időkben gyengébb-igényesebb hivatásos együttesek váltogatták egymást, kisebb műkedvelő csoportok is alakultak. Az ötvenes évektől kezdve nagyon sok forró színházi estével ajándékozta meg a szekszárdi közönséget a Faluszínház (majdani Déryné Színház) a pécsi, a kaposvári, vagy a kecskeméti színház. S közben megalakultak a szekszárdi műkedvelő együttesek is, amelyek legizmosabbja a most is működő központi művészeti együttes a maga színjátszóival, népi táncosaival, zenészeivel.

Befejezésül még annyit: 111 évvel ezelőtt a községi (csak később lett várossá Szekszárdi nagykocsma legnagyobbik termében tartotta Schurek úr kimondhatatlan nevű darabjának bemutatóját, ma a város korszerű szabadtéri színpadán csendülnek fel Dunajevszkij melódiái.

L. Gy.

re van szükség.

A bíró szótlanul ül.

A kórházigazgató álmosan szuszog.

— Hagyjátok abba. Eddig minden olyan remekül ment, csak a kártyaparti hiányzott. Nem kell ostoba veszekedéssel elrontani a hangulatot. Melyikünk erkölcsi mintapéldány? Van jogunk ítéletet mondani a másik felett? Ö ilyen, te olyan vagy. Tűrjétek el. Károly nem azért hívott bennünket, hogy ostobaságokkal szórakoztassuk.

A szerkesztő érdeklődve nézi a kórházigazgatót.

— Ostobaság?

— Az. Ostobaság, ha törvény- széki bírónak harmincnyolc évi szolgálat után igazságról beszélünk. Nyilván tudta, hogy mit csinál. Ha nem tudja, akkor leváltják. Egyike a legjobb hírű bíróknak.

— Ostobaság, mi? — morogja a szerkesztő mogorván. — És mondd csak, az nem volt ostobaság, hogy a polgári humanizmus szemeláttára könyveket és zsidókat égettek? Mi?

A többiek arcára kiül az unatkozás.

A telefon váratlanul felcsengj

Tömör az asztalkához lépj

Felemeli a kagylót, kapaszkodik benne. Hangja színtelen, mint a víz.

— Nem kérem Téves kapcsolás.

(Folytatjuk}