Tolna Megyei Népújság, 1961. július (11. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-06 / 157. szám
1961. július 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO a „A grófi szérűn H Délidő volt, egy kisebb csoport verődött össze beszélgetésre a bikácsi tanácsház előtt. Valahogyan szóba került a hajdani pálfai grófi birtok. Erre jegyezte meg Kozma Ferenc, a tanács hivatalsegédje: — De sokat dolgoztam ott valamikor... Úgy ráuntam a gombócra, hogy azóta sem eszem meg... Kíváncsian figyeltünk fel, hogyan függ össze egymással a grófi birtok, meg a gombócevés? — Tizennégy éves koromban, 1925-ben szegődtem el először az uradalomba — kezdte a történetet. — Szerencsés ember volt, aki aratást kapott akkor. Persze, csak akkor, ha répakapálást, szénakaszálást is vállalt. És a részt csak akkor kapta meg, amikor teljesen betakarította a répát. — Gyalog jártunk át Páliéra Reggel két órakor keltünk, este tizenegy óra volt, amikor hazaértünk. Gyerek voltam még akkor, soha nem tudtam kialudni magam. Sokszor még a vacsora sem kellett, annyira fáradt voltam. De ugyanúgy a többiek is. Úgy ment hajnalonként az egész csapat, mint az alvajáró. Majd a hideg futkosott végig a hátamon, amikor meztelen talpammal ráléptem egy-egy békára... — Az volt a legnagyobb boldogság a számunkra, amikor szénát hordtunk és főleg, ha minél messzebbről. Négyökrös szekérrel jártunk, azok olyan kényelmesen, lassan ballagtak, mintha csak tudták volna, hogy mi ilyenkor pihenjük ki magunkat. — Aratás után Rácegresen csépeltünk. Ott voltunk egész héten, csak szombaton este jöttünk haza. Az egész hétre való élelmet úgy adtuk össze: zsírt lisztet, krumplit, hozzávalót. Összehordtuk a band^gazdához. P7. k vitté ko'S'n. V^lt szakácsnő, az főzte meg. És A szocialista brigádok szerepe az ötéves terv teljesítésében A dombóvári I. számú téglagyár teljesítette első féléves égetési és gépi nyersgyártási tervét — jelentette Kertész Ferenc, a gyár vezetője. A félévben a tervhez viszonyítva bizonyos túltermelésről is beszélhetünk. Az égetők 88 000 téglával termeltek többet, .mint amit a terv fél évre előírt. A gépi nyersgyártásnál 16 000-rel termeltek többet a tervezettnél. A gyár termelésének előrelen- dítője a szocialistabrigád-mozga- lom. Nyolc brigád alakult a dombóvári I. színmű téglagyárban április 4-e tiszteletére, s a nyolc brigádon belül 37 dolgozó írta alá a szocialista szerződést. A brigádok megalakulása óta három hónap telt el, de munkájukat igazolja, hogy a hat hónap eltelte után, miután teljesíjából méltóképpen veszik ki részüket a nők is. A két nő brigádvezetőről Árva Ferencné és Hanti Jánosné szocialista brigádjáról is csak az elismerés hangján beszélnek a telepen. Az az elv érvényesül náluk, ,.egy mindenkiért, mindenki egyért.” A dombóvári I. számú téglagyárban nyolc brigád között indult el a mozgalom április 4-én, a szocialista brigád cím elnyeréséért. A brigádtagok munkakedvét és helytállását növelte az is, hogy az építők napja alkalmából Folyó Sándort, az üzemi párt- szervezet titkárát, Varga Lajost és Venturi Károlyt kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki, három dolgozó pedig pénzjutalmat kapott. minden áldott nap gombóc volt az ebéd. Két hónapig tartott a cséplés, hát az alatt az idő alatt olyan istenesen ráuntam a gombócra, hogy a pokolba kívánom most is — Eleinte megettem belőle legalább tizenötöt. Pedig kemény volt az istenadta, ha valakinek a hátához dobjuk, meg- púposodott volna tőle. Mire a cséplés végére értünk, nagy keservesen tudtam legyűrni kettőt-hármat. Megfogadtam akkor, hogy a gombócra még csak rá sem nézek soha életemben. Azóta ezt állom is, pedig van már jónéhány éve... — Nem felejtem el azt a cséplést sem... Félrészes voltam, tizennégy éves fejjel. A kazlak tövében csináltunk vackot magunknak, ott aludtunk. Aludtunk?... — Éjjel kettőkor sípolt a gőzgép. Felkelni... Az álomtól bódult fejjel kezdtünk munkához. De féltem olyankor, ha a dobra kellett mennem kévét- vágni. Az asztagos is álmos, bódult fejjel dobálta a kévéket és attól féltem, egyszer hoz- zámcsapódik valamelyik és beletaszít a dobba. Dolgoztunk este tizenegyig. Gyerünk még csak, hadd menjen!... Nemcsak az intéző haiszolt bennünket, hanem az emberek is egymást. Ezt a hajszát nem bírták a gyenge fizikumúak... Esténként úgy dőltünk le, mint a zsák. — Emlékszem, egyszer, amikor hajnalban felriasztott a gép sípja, felugrottam és ‘Elkezdtem szaladni a gép felé, hogy idejében odaérjek Futottam. futottam bódultán — ellenkező irányban... — Annak örültünk, ha valami baja történt a gépnek. Egyszer elkanta a dob a ponyvát, amikor dobták fel az »asztalra«, hogy átérezzék, ami kalász, mag összejött rajta. A dob összetört, fel kellett vinni Pestre a gyárba megjavítani. Négy nnnig tartott a javítás, állt a gén. akkor nem győztem aludni. Aiudtr’rn ab’ötam. hogy kipihenjem a sok álmatlanságot, fáradságot. — Azért nem szeretem a gombócot, mert e«vet jelentett azzal az emberte’en murikéval. amePvrl mez '-ellett dolgozni a betevő felmért a grófi birtokon — be a viszszaemléke'7""* Tre—o Ferenc. Bodnár István Erről ia beszélni kell: A „tömegmozgósítás“ feltétele Amikor szülőházamba hazalátogatok, s egyedül maradok szobámban,. gyakran nézegetem eltűnődve J. Kibrik hírneves szovjet rajzolóművész aranykeretbe helyezett szénrajzát. A kép nemrég került szobám falára, s az újdonság erejével hat. A »kommunista szombat« egyik jelenetét ábrázolja. Az előtérben Lenin látható, ahogy talicskát tol, mellette egy munkás lépdel, vállán hatalmas gerendával. Beszélnek. Mindkettőjük arca nevetős. A szabaddá tett munka örömét tükValahányszor ezt a képet nézem, önkéntelenül is eszembe jut az egyik függetlenített községi párttitkár esete. A történet a kép tartalmi mondanivalójával homlokegyenest ellentétes esetet tükUgyanis a termelőszövetkezeti párttitkár, akiről szó van, mióta a szénabegyűjtés, a kapálás és az aratás nehéz és sürgős munkája • beköszöntött, minden szombaton | felhívja a falu lakóit a községi ! hangos-bemondón keresztül a va- | sárnapi munkára, ugyanakkor ő maga egyetlen vasárnap sem megy ki a határba dolgozni az emberek közé. A szövetkezeti tagok az első vasárnap még elnézték a dolgot. ( »Bizonyára sürgős munkája akadt!« — mondogatták. A harmadik vasárnap már gúnyolódtak rajta, az ötödik vasárnap viszont a közöttük dolgozó kommunistákhoz fordultak: »Miért nem nevelitek meg a titkárotokat! Hát mit gondol ez az ember? Ha mi meg tudjuk hózni vasárhap az áldozatot, akkor ő miért nem hozza meg? Neki kellene példát mutatni! Miféle kommunista az, aki nem azt mondja, hogy utánam emberek, hanem azt, hogy fogjuk meg, aztán vigyétek!« Az egyik régi, tapasztalt kommunista szóvá tette taggyűlésen az esetet. A titkár azonban ahelyett, hogy önbírálatot gyakorolt volna, hímelt-hámolt, s ma is a régi munkastílusát követi. Tc- ! kintélye, magatartása következtében, hétről-hétre, vasárnapról-vasárnapra csökken. A párt tömegkapcsolata annak ellenére, hogy a párttagok többsége tekintéllyel bíró ember a faluban, megcsappant e különös magatartás folytán. Mindezt csupán tanulságként írom le. Ma már ott tartunk, hogy a termelőszövetkezeti tagság megköveteli, hogy akik kommunistának vallják magukat, azok kommunista módra éljenek és dolgozzanak! Aki nem kommunista módjára viselkedik, szembe kerül a tömegekkel. A nép elvárja a kommunistától, hogy valóban az legyen! Elvárja, hogy a szavak mindig összhangban legyenek a tettekkel. Elvárja, hogy aki a faluban rendkívüli munkára mozgósít, ott is legyen azon a munkán. A szövetkezeti tagság tűd áldozatot hozni! Föláldozza a pihenő napját, a vasárnapot, mert tudatában van annak, hogy minden nap, minden óra drága, hogy minden késlekedés káros, minden megmentett gabonaszem a zárszámadáskor kiosztásra kerülő jövedelmet növeli. Ugyanakkor a tagság nagy igényekkel lép fel a gazdasági és politikai vezetőkkel szemben. Jogosan bírálja, ostorozza azokat, akik most lustaságból, vagy nemtörődömségből nem tudják megkétszerezni munkájukat, s elvárja, hogy rendkívüli vasárnapi munka idején a falu függetlenített párttitkára is ott legyen a tarlón dolgozók között. Lenini típusú politikai vezetőkre van szükség! S a lenini munkastílus ma már pártunk helyes politikája következtében a kommunisták körében általánossá vált. Annál feltűnőbb, ha egy-két eltévelyedett, magát kommunistának nevező ember nem ehhez tartja magát. Lenin elvtársnak a Nagy Októberi Forradalom győze’~'"tek idején tengernyi munkája volt, mégis elment a kommunista szombatra. Lenin példája örök tanulság minden kommunista szá mára, aki munkára, áldozatvállalásra akarja mozgósítani sikeresen a népet. H. T. tik vállalásukat, elnyerik a szocialista brigád megtisztelő címet. Mit mond Venturi Károly vezető égető a szocialista brigádokról. :— Az égetők munkája csak akkor lehet eredményes, ha a nyersgyártók, a behordok és kihordók jól dolgoznak. És miután ők teljesítették kötelességüket, az égetésnél is zökkenőmentes volt a munka. Apáti Ferenc kihordó brigádvezető arról beszélt, hogy nap- ról-napra javult az összhang a brigádtagok között. Egyik brigádtagjuk Tichi József megbetegedett. A brigádon belül úgy határoztak, hogy Tichi József helyett is dolgoznak csak azért, hogy brigádjuk teljesíthesse a szerződésben vállalt 101 százalékos , termelést. Az elmúlt évben ugyanis két igazolatlan munkanap-kiesés miatt nem kaphatták meg a szocialista brigád címet. Molnár Ferenc szocialista brigádja öttagú és az öt tagból három tagja a pártnak. — A szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítése nálunk nem írott ma- laszt — mondja a brigádvezető. — Mindenki arra törekszik, hogy a kötelező 48 órát becsülettel ledolgozza. Nem ismerjük a késést és az igazolatlan mulasztást. Ha előfordul, hogy a helyhiány miatt nem tudunk dolgozni, kazalozást, vagonrakást, vagy más olyan munkát végzünk, ahol szükség van a kisegítő munkaerőre. A szocialista brigádok munká12. — Azt nem. — Hát? — Magasabb kategóriába helyezem a humanizmus hagyományait. A bíró kiissza a bort. — Osztályharcba, mi? A szerkesztő szemében sajnálkozás úszik. — Azt hiszem, jobb, ha abbahagyjuk. Minek vitatkoznánk ma este? A te világod a te világod. Az enyém az enyém. Jól megférünk egymás mellett. Emberek vagyunk. A bíró felkapja a fejét. — Ahá!? Miért nem mondtad ki, hogy humanisták vagyunk? Mi? Miért szégyelled? A szerkesztő feláll. Puhán nyújtózik. — A végén még azt hiszed, hogy antihumanista vagyok — mondja és szerényen mosolyog. — Tévedsz, csak az én humanizmusom nem egyenlő a tiéddel. Miért tagadnám? Mondom, attól mi még nagyon jó barátok lehetünk. A bíró nem válaszol. A szerkesztőt nézi. A csúszós, kényelmes mozdulatokat. Senki nem zavarja a csendet. A vendégek, mintha elaludtak volna. A bíró bátortalanul, alázatosan megkérdezi: — És véleményed szerint milyen az én humanizmusom? A szerkesztő kilép a csillár ■’rga fénykarikáiból. — Polgári humanizmus, ugye? Hokáig ér (KISREGÉNY) IRTA: THIEÍÍY ÁRPÁD A bíró alig észrevehetően bólint. — Látod, ma ez kevés — mond ja a szerkesztő engesztelve. — Pedig tegnap se volt elég. A bíró cigarettája kialudt. A hamutálba gyűri, de tekintetét nem veszi le a szerkesztő árnyékos arcáról. — Hogy érted? Mi az, hogy tegnap se volt elég? — Te a polgári humanizmust képviseled. Vagyis a koldusnak adok két forintot. A sebesültet a harctéren a kötözőhelyre vonszolom. A vádlottra okvetlenül megértéssel nézek és az emberi méltóságot keresem benne. Negyvennégyben megölt harminc zsidót a Duna-parton? Ez a jogszabályokra tartozik, én pedig humanista vagyok, tehát elsősorban az embert keresem . .. A bíró ellenségesen közbevág. — Nincs igazad! Nem elsősorban az embert, de okvetlenül azt is! (Olyan ez a Molnár, mint a fekete árnyék. Tapad, a szavait nem lehet levakarni . .. Miért nem megy haza? Hát nem látja, hogy térdiig gázol bennem? össze akarja zúzni azt is, ami megmaradt? ... Te feketeszemű fráter! Menj már! Vedd a kabátot, hiszen az előbb a feleséged is csalogatott. Bújj mellé és mondd neki, hogy ez a Tömör ostoba, polgári humanista! Mondd neki, hogy betokosodott polgár, akit kegyelemből a fészkében hagytatok, de a szárnyai már elhullottak. Mondd neki hajnalig. Azzal aludj, azzal kelj... de... de nekem ne mondd.) A bíró harmatos tekintete könyörögve csüng a szerkesztőn, de Molnár a csillár porcelán karikáit nézi. Gondolkozik. A többiek érdeklődve hallgatják a feszes nyugtalanságot. — Nincs igazam Károly? ... Miért? ... Lehet, hogy az igazságszolgáltatás többet kíván a te humanizmusodtól, de én ezt sem ismerem el. Mindegy, ezen nem vitatkozom. De őszintén mondd meg, hogy a ti polgári emberiességetek nem egyenlő azzal a be nem avatkozási politikával, amelyet Hitlerrel szemben Chamber- lainék alkalmaztak? Mondd meg őszintén! A bíró súlytalanul .süllyed az izgalomba. — Ez a te osztályharcos demagógiád! Mert te mindent ösz- szekapcsolsz a politikával! Mert te még arra is képes vagy, hogy a nagy polgári humanistákat el- taposd, és a fasizmussal összekeverd. Mert... mert te mindenre képes lehetsz! Tömör szája fehéren sápad és egybeolvad a bőrével. — Mindenre képes vagyok? Az is lehet Károly. De azt mondd meg nekem, hogy mire képes a te polgári humanizmusod azonkívül, amit Chamberlainék műveltek? A koldusnak adsz két forintot? A koldus egyenlő a társadalmi rendszer embertelenségével. Nincs munkája, nincs nyug díja, mert olyan a rendszer. Nem ad neki. Erre megjelenik a polgári humanizmus. Enyhíteni akarok a szerencsétlen kolduson* mert én általában humanista vagyok ... Adok neki két forintot. Vagy ggy tányér levest, de a tányért alaposan megfigyelem. Az asztalra abban többé nem tálalok. A bíró gyűlölettel nézi a szerkesztőt. Szemhéjait összehúzza* csukott szájjal, sűrűn lélegzik. A szerkesztő a csillárt bámulja. A többiek a bírót. A szédítő csend megreped. A bíró felesége kiviszi az üres tálat. Molnár makacs türelemmel szövi a szavakat. (Folytatjuk.)
