Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-06 / 131. szám

* 1961. június 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Tudósítás az első szántóversenyről A paksi járás mezőgazdasági nagyüzemeiben hetek óta készül­tek a június 4-re meghirdetett első szántóversenyre. Az izgal­mas vetélkedőt megelőző napok­ban a traktorosok minden este »tréningeztek«. Nem is akármi­lyen mesterektől vettek leckét. Jellemzésül egyetlen epizód: jú­nius 3-án délután (kötelező ed­zőgyakorlat volt a versenyző traktorosoknak) a Biritói Állami Gazdaság igazgatója, Nyitrai Mik lós, órákon át szántott, a verse­nyen induló traktoros, Feil Jó­zsef pedig nézte, tanult a mester­től. Vasárnapra mindent pontosan előkészített a szervező bizottság. A Biritói Állami Gazdaságban letakarították egy 26 holdas táb­láról a borsót, s 23 egyenlő par­cellára osztották fel. Pontosan 8 órakor Varga István, a Paksi Járási Tanács elnöke, ünnepé­lyesen megnyitotta az első járá­si szántóversenyt, amely egyben megyei bemutató volt. Fél órá­val később a 23 versenyző kö­zött kisorsolták a parcellákat, felvonultak a traktorokkal, s 9 órakor rakéta jelre megkezdődött a nagy vetélkedés. Sokan úgy képzeltük el a szántóversenyt, hogy időre megy Forster Mátyás, a nagydorogi gépállomás traktorosa verseny köz­ben. A második Szalai András bölcs- ) díjat nem adtak, de az első há- kei traktoros fényképezőgépet, a rom helyezettel együtt részt ve- narmadik Koch György, a Biri- j hét augusztus 20-án a megyei tói Állami Gazdaság traktorosa döntőn. asztali lámpát és igazgatójától egy karórát. A negyedik helyezett szintén a Biritói Állami Gazda­ság traktorosa Feil József, neki Munkában a pontozó bíró, Balogh István, a nagydorogi gép­állomás főagronómusa, aki éppen azt méri, hogy Szalai András, a bölcskei gépállomás traktorosa elég mélyen szánt-e. A legjobb ifjú traktoros, Va- czola István, a nagydorogi gépállomás dolgozója lett, akinek a KISZ járási bizottsága I cigarettatárcát ajándékozott. (Kü­■ lönben pedig a sorrendben ötö­dik) | A Paksi Konzervgyár kollektí­vája nevében Takács István, párttitkár vándorserleget adott a járási versenyen legjobban sze­replő nagydorogj gépállomás kol­lektívájának, amelyet az üzem ebből az alkalomból alapított. | A tudósítást azzal kellett vol­na kezdeni, hogy az első szántó­versenyt igazán kifogástalanul rendezték meg. Nagy volt az esemény iránti érdeklődés, amit igazol, hogy Tolna megye csak­nem valamennyi mezőgazdasági I üzeme képviseltette itt magát. Á ■ megyei pártbizottság és a megyei tanács, valamint a járási párt- bizottságok és tanácsok mezőgaz­dasági vezetőj is ott voltak. Me­gyénk mezőgazdasági vezetői méltán fejezték ki elismerésüket a verseny szervező bizottságának |» és valamennyi induló traktoros nak. Dorogi Erzsébet Külön prémium a várdombi asszonyoknak / ó termést ígérő búzatáblák, szépen soroló kukoricatáb­lák és dúslevelű répatáblák váltogatják egymást a várdom­bi határban. Az Egyetértés Tsz gazdáinak jó munkája nyomán olyan most a nagyüzemi táb­lákon minden, amilyen még nem volt. Bejárhatja az ember akár öt falu határát is, olyan maghozó répát és cukorrépát, mint a várdombi Egyetértés Tsz-nek van, nem lát. E meg­állapításunk mellett szól, hogy a Magtermeltető Vállalat a többszöri dicséret mellé 2000 forint prémiumot utalt ki a szövetkezet asszonyainak. A pénzt adományozó vállalat a szövetkezeti vezetők lelkére kötötte, hogy a 2000 forintot az asszonyok között osszák ki, mert csakis ők érdemlik meg. Ezen nem is lehet vitatkozni. A várdombi szövetkezeti asszo­nyok ugyanis olyan jól dolgoz­nak, hogy példának lehet őket állítani bármelyik Tolna me­gyei falu szövetkezeti asszonyai elé. Miután bejártuk a határt, röpke félórára benéztünk az irodába is. Alig győztük jegyez­ni az asszonyok dícséretét. A munkaegységelszámoló elmon­dotta, hogy amióta megkezdő­dött a növényápolás, ötven asz- szony dolgozik a mezőn. Kis- honti Jánosné, Vízhányó Má­tyásáé és Schmidt Antalné mun kacsapata bandába verődve in­dul minden hajnalban a határ- I ba. Általában 35—40 munka­egységet teljesít egy-egy asz- szony most, a nyári hónapok­ban. Valamennyien megkapják minden hónap elején a 14 fo­rint munkaegység-előleget, s ez se utolsó szempont, amely kö­zös munkára ösztönzi a vár­dombi szövetkezeti asszonyo­kat. A szövetkezet asszony-munka­csapatai egymással versenyezve dolgoznak. Ha előfordul netán, hogy az egyik csapat asszony korábban indul a mezőre, mint a másik, biztos, hogy a követ­kező napon már nem előzi meg azt a munkacsapatot, — amely előző nap későbben indult — senki. A kapásterületet kimér­ték a szövetkezetben, mert ez volt az asszonyok kérése. Sőt, lehetne mondani, ezt követel­ték a vezetőségtől. A kukorica kiparcellázását például az el­múlt héten nem végezték el a brigádvezetők, s ezért az asz- szonyok bírálatot gyakoroltak. Érdemes volt szólniok, mert ünnep ide, ünnep oda, a bri­gádvezetők vasárnap mérték ki a kukoricaterületet. Hétfőn az­tán már kukoricát kapálni in­dultak a munkacsapatok. Egész héten a mezőn dolgoztak, ami­nek eredményeként ma estig a várdombi Egyetértés Tsz-ben befejezik az első kapálásokat. De aztán kezdődik elölről, mert azt mondták az asszonyok, eb­ben az esztendőben gazos terü­letnek nem szabad lenni a vár­dombi határban. Meggyőződ­tünk róla, hogy állják szavu­kat ... Á szövetkezet, többségben férfiakból álló vezetősége az idén több alkalommal részesí­tette írásbeli dicséretben az asz- szonyokat. Jó munkájuk elis­meréseként kapták a 2000 fo­rint prémiumot is. Mi pedig a nyilvánosság előtt adjuk közre a várdombi férfiaknak azt a megállapítását, hogy — kalapot le a szövetkezeti asszonyok előtt. P. E. a termelöszövotSiezetek helyzetéről Az MSZMP Szekszárd Városi Bizottsága június 5-én délelőtt a pártalapszervi titkárok és t.ó- megszervezeti vezetők részére tá­jékoztatót tartott. Az egybegyűl­tek előtt Szabópál Antal elvtárs, a városi pártbizottság titkára a termelőszövetkezetek helyzetéről, a politikai és gazdasági felada­tokról tartott tájékoztatót. az egész, az győz, aki gyorsab­ban tud szántani. Tévedtünk. Az időt ugyanis majdnemhogy fi­gyelmen kívül hagyták a ponto­zó bírók, a minőség döntötte el, hogy ki győz. Ennek okát Mául János, a Gerjeni Állami Gazda­ság főagronómusa, mint fő bíró, így indokolta: — Azt akarjuk itt is igazol­ni, hogy a (mezőgazdasági terme* lésben alapvető munkaművelet, a jó, vagy rossz szántás nem a gé­pen, hanem annak vezetőjén mú­lik. Mert a gép karbantartása, az eke beállítása, az egyenletes mélységű szántás, a barázdák le­zárása, mind-mind a traktoroson múlik, s ez meghatározó lehet a termésben. E rövid kitérő után vessünk egy-két pillantást a startoló trak­torosokra. Egyenletesen zakatol­nak a Diesel-traktorok, szaporod­nak a frissen szántott barázdált, s népes csoportok vitatkoznak a táblán Több mint 106 érdeklődő ag- ronómus Forster Mátyás nagy dorogi és Szalaj András bölcs kei traktoros munkáját di­cséri leggyakrabban. Előhántós ekével, 24 centiméter mélyen úgy szántottak, ahogy az a „nagykönyvben” írva van. De az esélyek ekkor még egyformák voltak, mert hiszen az utolsó for­dulón is elronthatták volna a „művet”. Délelőtt 11 óra 15 perckor is­mét rakétajellel adták tudtul, hogy a vetélkedésnek vége. Ek­kor lépett akcióba a 15 verseny­bíró, akik civilben főagronómu- sok. Tíz feltétel alapján ponto­zással döntötték el a sorrendet... Az ünnepélyes eredményhirde­tést Rév András, a paksi járási pártbizottság titkára végezte el. Az első helyezett Forster Má­tyás. a nagydoropl gépállomás traktorosa egy tranzisztoros táskarádiót kapott. III. 3. EGY LÁNYT MEGÜTNEK í Kopogás. ‘ Az ajtóban harminc év körüli, i jól öltözött férfi áll, széles moz­dulattal hajlik meg Bessy előtt, még meg is lengeti a kalapját, mint valami spanyol grand, s mo- ' solyogva fog kezet a két férfivel. ! Aztán ledobja magát a díványra és elgondolkodva hintáztatja ma­gát a rugókon. | — Mi újság, Jenő? — fordul feléje a házigazda. — Semmi — mondja az új ven- ! dég. — Pestet körülzárták az oro- ! szók. Itt nálatok semmi? Zsugá- | tok van, gyerekek? Olyan csend van a szobában, mintha bevágott volna egy grá- 1 nát. Aztán Tamás meghökkenésén felülkerekedik a humor. — Nem vagy te egy kicsit ha­zudós, Jenő? Radocsay-Schwartz Jenő, a mindenütt bennfentes Radocsay, mosolyog. — Pajtikám, most jöttem Winckelmanntól, egy tétel árut vittem neki. a rádiósai úgy sza­' iadgálnak, mint a bolond. Az j orosz tankok elvágták az összes utat nyugat felé. Hát ez van. I De Radocsay-Schwartznak nem szokás hinni. Radocsay-Schwartz, | akinek szép kettős nevéből csak j a Schwart igaz és a Radocsayt némi iratgyártási machinációkkal ' szerezte, mindenütt bennfentes, | mindenkinek szállít és mindent ! szállít. Mindig tele van pénzzel. 1 Most is azért érdekli a „zsuga”. Hanem a társaság elgondolkodik a híren. És kint szólnak az ágyúk. De ez a karácsonyeste. úgy lát­szik, a váratlan vendégek kará­csonya. G rand otel ungaria Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénve Az ajtót most feltépik és kato- — Megyek — kel föl Péter. Nem naruhában, hadnagyi csillaggal a tartóztatják. Gépiesen kíván még paroliján, revolvertáskásan és egyszer boldog ünnepeket az aj- halálsápadtan berobban rajta egy tóban, észre sem véve, milyen magas, hullámoshajú, szemmel bizarr a kívánság, láthatóan részeg férfi. A folyosón, a lépcsőn anyák, — Vége, komám, vége. Nem gyerekek sietnek, kis bőrönddel, tudtam átjutni. Adjatok valamit takarókkal az óvóhely felé. inni. de hamar. Hamar, az iste- Péter fekszik az ágyon. nit! Konyakos üveg dugójával ve­sződik Bessy, az újonnan jött ki­Nyitott szemmel, álmatlanul.. Hát lehet aludni itt? Az ágyúdörgés, a távoli mo­kapja a kezéből az üveget, nya- rajlások, a közeledő és ismét tá- kát eltöri az asztal peremén és volodó zaj nyitva tartja a sze­mohón, nagy kortyokban iszik. Kissé már tántorog, úgy mondja: mét. Csattanás. De most nem a Na. édes öregeim, jóéjszakát messzi égbolt alól — hanem egé- mindannyiunknak. Itt döglünk, szén közelről. Úgy látszik a szom­értitek? S már csattan mögötte az ajtó. — Hát ez ki volt? — töri meg a csendet Péter. széd szobába érkeztek meg a ven dégek. Valaki ordít. Rondán, részeg, bőgő hangon, akár valami hótt­- Ez, kérlek, báró Petneházy reszeg lump akit a felesege a Lexi. Ha ez mondja a körülzárást, ref]. ™clapok karikatúráin sod- el hi szem. Ez nem mesél a leve- rüfaval f°Sad- Valahogy ilyen elhiszem. Ez nem mesél a leve gőbe. Az élete kész regény ... — Mi lesz most. Tomy? — vib­rál a levegőben a lány hangja. hang ez, mély, bőgő, aztán hir­telen mégis felrikoltó hang. — Miattad maradtunk le! Ré­gen Bécsben lennénk, te hülye — Mi? Ugyan drágám, hát mit cafat! De neked az apádhoz kel­vártál egyebet? Engem nem le­pett meg — gyújt nyugodtan ci­garettára Tamás. Kívülről széles hullámokban ömlik az ágyúdörgés. Bessy a sa­rokban áll. a légó-papírokkal fö­dött. elfüggönyözött ablak előtt. lett mászkálnod, hogy így nem látod többet, úgy nem látod töb­bet! Hát aztán, nem láttad vol­na! így sem látod, mert meg­öllek, az úristenedet! Kié ez a hang? Sohase hallotta — így vélné az egyik percben. A vállai idegesen meg-megrán- A másikban már úgy tűnik: na­dulnak. gyón is ismerős. Most ismét csend a vékony fal túlsó oldaláról. Aztán a férfihang újra, elcsukló, részeg bizonyta­lansággal: — Hazamenni, hülye! Mit ke­resel te otthon? Azt hiszed, az anyád visszafogad az egyszoba- konyhába? És nem is akartál visszamenni azelőtt! persze . .. akkor még volt miért... Én csi­náltam belőled valakit. .. Láhyhang, síró, keserű, de csu­pa indulat lányhang. — Valakit? Mit csináltál be­lőlem? Mit adtál? Krajcáros sta­tisztából pengős statisztát? Mi lettem? Óriási rang! Hölgyeim és uraim, figyelem, következik báró Petneházy Alex elsőszámú sze­retője! Péter felpillant az akaratlan hallgatózás sötét, süket csendjé­ben. Hát persze! Ezért volt olyan ismerős ez a falon túlról jött hang. Ugyanez a hang mondta egy órával ezelőtt Tamás szobá­jában: »Jóéjszakát mindannyi­unknak. Itt döglünk, értitek . ..« Petneházy ... Ö beszél odaát, a falon túl megint. — Miért? Hát mi lehettél vol­na, drágám? Nem mondanád meg? Takarítónő a rákospalotai pályaudvaron! Vagy esetleg fű- tőné, a papád fűtőjének a nagy­ságos neje. — Az apámat hagyd te! A körme alatt a piszok többet ér, mint az egész mocskos életed! Nagyon vékonyak a falak a Hungáriában. Péter az áthallatszó halk csattanásból világosan kö­vetkezteti a jelenet befejezését: a báró pofonütötte a lányt. Az most sír. Vagy nem is sír? Csend van a 215-ösben. S a távolból valószínűtlen, magas hangon aknák vijjognak ... (Folytatjuk-)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom