Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-16 / 140. szám

IMI. június in. TOI,NA IWFOTR1 VÉPÜJBAG 3 Ötletesen premizálják az aratókat, döntőnek tartják a növényápolási munkák jó elvégzését is a dunaföldvári tsz-ekben Dunaföldvárott mind a négy termelőszövetkezetben nagy sze­repe lesz az idén a kézi aratás­nak. A három új tsz-ben — a Virágzóban, a Duna Gyöngyében és az Aranykalászban — sok száz parcelláról, teljes egészében kéz­Mind a négy dunaföldvári tsz idejében kidolgozta az aratás munkamenetét és megállapodtak a munkadíjazás módjában is. A Virágzó Tsz-ben például írásbeli megállapodást kötnek — munka- szerződést —r mindenkivel, aki aratást vállal. A megállapodás szerint ezer öl gabona learatásá- ért három munkaegységet és 20 kiló gabonát kap az arató csapat. A Duna Gyöngye Tsz-ben min­den, az aratásban teljesített mun kaegységre öt, az Alkotmány Tsz­zel aratják le a gabonát. Az Al­kotmány tsz-ben is — amely 800 holdról 4800 holdra fejlődött fel — a gabonák nagy részét kézzel kell learatni, a még ősszel egyé­nileg vetett kisparcellákról. ben két kiló gabonát adnak az aratóknak. A Duna Gyöngye Tsz a betakarítást is premizálja. Minden, a betakarításban telje­sített munkaegységre egy kiló gabonát oszt. Az ösztönző módszerek alkalma­zása a dunaföldvári tsz-ekben jól beválik. A tsz-tagok szívesen jelentkeznek kézi aratásra, a Duna Gyöngye Tsz-ben például 80. a Virágzóban 10o aratócsapat várja már az aratást. kimért területeken elvégzi az aratásig esedékes növényápolási munkákat. A dunaföldvári szövetkezetek eddig eredményesen vizsgáztak A négy dunaföldvári szövet­kezet eddig szép eredményeket ért el. A zöldborsó szedésében letették az első vizsgát. Az anya­gi ösztönzés jó módszere kedve­ző tapasztalatokat adott Duna- földvárott. A négy tsz eddig 52 vagon zöldborsót értékesített szer ződéses alapon, amelyből 16 va­gon exportra ment. Még várható 15—20 vagon zöldborsó szerződé­sen kívüli értékesítése. Ezt az eredményt igazán akkor tudjuk értékelni, ha összehasonlítjuk a tavalyival. A ínúlt évben a MÉK nek Dunaföldvár község összesen alig 35 vagon zöldborsót adott el. A dunaföldvári zöldségterme­lésre tehát nem hozott szégyent, sőt újabb dicsőséget szerzett a szövetkezeti mozgalom. Az előjelekből az látszik, hogy egyéb területen is megállják a helyüket a dunaföldvári szövet­kezeti gazdaságok. A négy tsz vezetői gyakran cserélik ki ta­pasztalataikat, szívesen tanulnak egymástól, ugyanakkor helyesen veszik figyelembe saját szövetke­zetük sajátosságait és nem má­solják le egymás módszerét. És versenyeznek is egymással: ki ér el majd jobb eredményeket? A munka neheze még hátra van! A dunaföldvári szövetkeze­tek ez évi vizsgájának majd a zárszámadáskor derül ki az ered­ménye, de ez az eredmény most, ezekben a napokban dől el a nö­vényápolásban és az aratási mun kákbán. (GY) Nem feledkeznek meg a növény ápolásról sem Az esős időjárás Dunaföldvá­rott késleltette a növényápolási munkákat. A tsz vezetői az ara­tás fontossága mellett tisztában vannak a növényápolás, a kapá­lások és a szénabetakarítás fon­tosságával és szükségességével is. Figyelembe véve a rendkívüli időjárást, célprémiumokkal ser­kentik a növényápolási munkák jó elvégzését. A Virágzó Tsz-ben is lassan halad a kukorica kapálása. En­nek az időjáráson kívül az is oka, hogy a tsz-tagok anyagi ösz­tönzése a kukorica kapálásában nem volt eddig elég kézzelfogha­tó. A vezetőség most határidős A gyón ki járás fsi-tagjai Sztálinvárosban célprémiumot tűzött ki: aki jú­nius 20-ig megkapálja a részére kimért kukoricát és majd a má­sodik kapálást is elvégrí az ak­kor kitűzött határidőre, az egy mázsa csöves kukoricát kap hol­danként, a termés betakarítása után. A Duna Gyöngye és az Al­kotmány Tsz-ben úgy ösztönzik a növényápolást az aratás idején, hogy gabonából adnak bizonyos munkákért, például kapálásért, szénabetakarításért célprémiu­mot. Az Aranykalász Tsz-ben olyan nézet alakult ki, hogy csak az aratásban lehet jól keresni, ezért hanyagolni kezdték a növény­ápolási munkákat A vezetőség most úgy határozott, hogy csak az arathat a kedvező premizálási feltételek mellett, aki a részére Hogyan készülnek a küszöböli álló aratásra? A középiskolai tanulmányi verseny eredménye Az illetékes bizottságok meg­hallgatása után a művelődésügyi miniszter az 1961. évi országos középiskolai tanulmányi verseny díjainak odaítéléséről az alábbiak szerint döntött: Magyar irodalomból a 3. díjat (500 forint) Kurucz Zsuzsa, a kunszentmiklósi Damjanich Gim­názium IV. évfolyamos tanuló­ja érdemelte ki. Történelemből az egyéni ver­senyben a 2. díjat (1000 forint megosztva) Lépes Erzsébet, a jász herényi- Kállai Éva Gimnázium IV. és Mészáros Klára, a buda­pesti Teleki Blanka Gimnázium IV. osztályos növendékei kapták. A 3. díjat (500 forint) Kardos Györgyi, a hajduszoboszlói Hő­gyes Endre Gimnázium III. osz­tályos tanulója nyerte. Történe­lemből a szakköri pálvázat 1. dí­ját a debreceni Tóth Árpád Gim­názium II./d osztályának szak­köre szerezte meg Orosz nyelvből a humán-reál tagozatú osztályok versenyében a második dfiat (1000 forint) Lu­kács László, a zalaegerszegi Zrí- nvi Miklós Gimánziivn IV. a 3. díiát (500 forint) Antal János, a zalaegerszegi Zrínvi Miklós Gim­názium III. osztályos tanulója kanta Matematikából a második díj (1000 forint megosztva) tulajdo­nosai Fritz József, a mosonma­gyaróvári Kossuth Lajos Gimná­zium IV., Kóta József, a tata­bányai Árpád Gimnázium III. és Simonovits Miklós, a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium III. osztályos tanulói. A harmadik díjat (500 forint) Kéry Gerzson, a soproni Széchenyi István Gim­názium III. évfolyamos diákja kapta. A földrajzverseny első díját (2000 forint megosztva) Benkő Géza, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium III. és Tóth Emőke, a budapesti Ságvári End­re Gyakorló Gimnázium IV. év­folyamos növendékei kapták. A 3. díjat (500 forintot) Turhpek Judit, a debreceni Kossuth La­jos Gyakorló Gimnázium IV. osz­tályos tanulója kapta. A kémia-verseny első díjának nyertese Benedek Rozália, az orosházi Táncsics Mihály Gim­názium III. osztályos növendéke, a második díjat (1000 forint) Szil­háti Ilona, a monori József At­tila Gimnázium III. osztályos diákja kapta. A biológia-verseny­ben a második dijat (1000 forint) Kneffel Gyöngyi, a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium IV. évfolyamos tanulója szerezte meg. Gazdasági számtanból az első díj (2000 forint megosztva) nyer­tesei: Guti Júlia, a székesfehér­vári Hunyadi Mátyás Közgazdasá­gi Technikupm IV. osztályos, és Lelkes Anna, a debreceni köz- gazdasági technikum IV. osztá­lyos diákjai, a harmadik díj (500 forint) nyertese pedig Szűcs Lász­ló, a szegedi Kőrösy József Köz- gazdasági Technikum diákja. A könyvviteli verseny 2. díját (800 forint) Hook Katalin, a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum tanuló­ja kapta. Mezőgazdasági könyv­vitelből az első díj (1500 forint) nyertese Kreiter Mária, a sop­roni Fáy András Közgazdasági Technikum tanulója, a második díj (800 forint) birtokosa Kovács Imre, a kecskeméti közgazdasági technikum diákja. Kereskedelmi könyvvitelből a 2. díjat (800 forint) Bakos Borbála, a miskolci közgaz dasági technikum, a 3. díjat (500 forint) Szép Ilona, a bajai Bányai Júlia Közgazdasági Technikum növendéke kapta. Földművesszö­vetkezeti könyvvitelből a 2. díj (800 forint) nyertese Győrfi Jó­zsef, a szekszárdi Bezerédj Ist­ván Közgazdasági Technikum növendéke, a 3. díjat (500 forint) Marcsika Erzsébet, a makói közgazdasági technikum tanulója érdemelte ki. A Hazafias Népfront Gyönki Já­rási Bizottsága az elmúlt félév­ben is fontos feladatának tartot­ta a munkás-paraszt találkozók szervezését, melynek keretében a termelőszövetkezetek tagjai be­tekintést nyertek a gyári, üze­mi munkások életébe, tevékeny­ségébe, a munkások pedig meg­ismerkedtek a termelőszövetkeze­tek tagjainak munkakörülményei­vel. A népfront-bizottság négy ilyen találkozót szervezett az év első felében. A járás területéről négy alkalommal utazott egy- egy csoport Sztálin városba. A gyönki Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetből hatvanan, a felsőnánal Uj Élet Termelő- szövetkezetből két alkalom­mal 55—55 fő, majd a járási tanács és a köz­ségi tanácsok dolgozóinak egy csoportja látogatott el szocialista városunkba. A kirándulások programját minden esetben úgy állították össze, hogy a vendégeknek a gyárlátogatásokon kívül alkalma nyílott a város egyéb részeinek megtekintésére is. A szervezést a két népfront-bizottság — a gyönki és sztálinvárosi — veze­tői végezték el. A vendégek megtekintették a sztálinvárosi filmszínházban a Korunk városa című filmet, amelv Sztálinvárosi mutatja be, s ß filmben látottak alapján dön­tötték el, hogy mit is akarnak megnézi, mi érdekli őket. A kokszoló és a kohó mind­egyik csoport tagjainak ér­deklődését felkeltette. Ezen­kívül látták a meleghenger­művet is. A gyönki Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet tagjai felkeresték a sztálinvárosi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetet. s a tagokkal elbeszélgettek, kicserélték terme­lési tapasztalataikat. Este pedig safe házi előadást láttak, XII. A VENDÉG: A »HALÁLOS TAVASZ« Vécseynek nemcsak mestersége van. Magánélete is. Erről az életről Soós Péter is tudomást szerez, akarva-akarat- lan. Mert a szoba fala nem lett vastagabb az elmúlt napokban és az új szomszéd nagyon moz­galmas életet él. Ajtócsapkodás, izgatott hangú tárgyalás — néha egy nyekergő gramofon muzsi­kája, borotválkozás idején nóta­szó a fürdőszobából: jelzi, hogy Vécsey itthon, sőt nagyon is itt­hon érzi magát. Meg kell adni: kétméteres termete és nagy hangja ellenére elég gyáva le­gény, ha a tüzérségi tűz erősö­dik, ő az első, aki egy kis bő­rönddel elhagyja az emeletet — de mégsem ez az, amiről ismerik. Még csak két hűséges »haverjá­ról«, vagy testőreiről, inkább cinkosairól, sem... Hanem a nőügyekről. Mert nem eshet olyan sűrűn a bomba és az akna, hogy Vécsey fel ne figyelne, ha az óvóhelyre belép egy valamennyire is csinos nő. Teleszájjal henceg sikeres ka­landjaival és közmondásokat is terjeszt önmagáról, amelyek fér­fiasságát vannak hivatva propa­gálni. És vele, vele esik meg. hogy Lujzika, a harmadik emeleti kis szobalány, visszautasítja a köze­ledését... Visszautasítja? Ha fel­érné. talán még pofon is ütné — de így csak egyszerűen elküldi a fenébe és megmondja neki. ki­vel kezdjen ki. S most Vécsey- ben fellángol a dac meg a hiú­ság. — Neked nem kellek, te kis vacak? — mondja mérhetetlen magasról —, aki után Pest leg­szebb női futnak? Hát vedd tu­domásul, hogv ma este idehozok egy olyan nőt. akit te még mo­ziban láttál csak... És az sem mond nemet! r ■ ungaria G rand Ufo tel n H Ritkán tartja meg a szavát Vécsey — most megtartja. Egy óra múlva két »testőrével« (gép­pisztoly a vállon) ott állnak a Galamb utcai lakás ajtaja előtt és valami előállítási parancsot emlegetnek. A mélyhangú dizöz elszürkül a határozott hangra: volt már baja a nyilas hatósá­gokkal »liberális magatartása« miatt, zsidó származású titkára miatt — most meg ez a nagy­hangú zászlós... Elindul, s sápadtan csomagol össze minden értéket egy kis táskába, rejti a rekamié alá. Az­tán már. az utcán figyel fel a hórihorgas géppisztolyos barátsá­gosabbá váló szavaira. — Ha okos lesz. nem lesz semmi baja... S a 215-ös szoba ajtajához ér­ve már tudja, hogyan kell okos­nak lennie. Csak azt nem tudja persze; hogy az előállító »pa­rancsnoknak« annyi joga sincs ehhez a kizsarolt szerelemhez, akár a zászlósi rendfokozathoz. S amikor emlékül otthagyja az arany karóráját is Vécsey Má­tyásnál, az álmatlan éjszaka üres konyakosüvegei és feldőlt poha­rai között, az hiszi, így érzi; nagy-nagy veszedelemtől mene­kül, viszonylag olcsón. A nagy hódító lekíséri a hallig. S vissza­felé fütyörészve, párosával veszi a lépcsőket. Az utcára már nem kisérte le, mert aknáztak az előbb. Kockáztatni — no, egy nőért? S a fordulóban rákacsint az ágyazni siető Lujzikára: — No, kedves, nem látta? Most ment el tőlem a Halálos Tavasz. Nem kellettem, maga kis buta. — Tartsa meg a Karádyját — néz rá szemtelenül a fitos kis Lujzi és Vécseynek megint ke­serű lesz a szájaíze. Mert min­dig az a gyümölcs az érdekes, amely magasan lóg a fán, ame­lyikért kapaszkodni kell. Hanem üsse kő, van most egyéb dolga is. Mindenekelőtt egy jót aludni. Hanem az bajos lesz, mert odalent a hallba éppen most vo­nul be egy kis csoport fekete egyenruhás nyilas A haláltánc éjszakái egyre zordabbak lesz­nek — ma éjjel két találat érte a szállodát, az ötödik emeleten két halott. És a hajnalok egyre kijózanítóbbak: most az egyik tüzér fekszik holtan, szilánktól- találtan a kapu előtt. Ám a raz- ziázni érkező nyilasok vezetője úgy lép rajta keresztül, mintha valami összegyűrődött lábtörlő lenne. És már pattognak is a vezényszavak. Az egyik »testvér« az első emeletet veszi sorra. A másodikon a Csizmadia »testvér * igazoltat, aki afféle rajongó hun­garista. egy prófétikus suszter lendülete keveredik benne egy kis tolvajéval. Vécsey szobájá­ban gyanakodva szimatol körül és az első szava: — Testvér, iga­zolja magát! Itt tivornyáznak, miközben mi vérzőnk... Nem élünk olyan időket, testvér, zni már akasztottunk is azért, mert valaki tivornyázott! — Eredj az anyádba — inti rendre hajnali kábulatából alig ocsúdva Vécsey a rend karsza­lagos őrét. — Itt az igazolvá­nyom, nézd meg, aztán kuss; Éveken át harcoltam a fronton és most ez a köszönet a hunga­rista hazától? (Ha dumáról van szó, abban holmi Csizmadia test­vér a bokájáig sem ér Vécsey­nek. El is hallgat hát hamar). És megy De félóra múlva visszatér — valami fejes nyilassal. Százados karszalaggal. Ennek három fajta kézigránát hintázik az övén — de a fellépése nyugodt, biztos; És azt mondja: — Vécsey test­vér, velünk jössz. Megállapítot­tuk, hogy méltatlan itt tartóz­kodnod... Régi frontkatona vagy, közénk való, parancsom van, hogy a Városház utcában kap­csoljalak be a munkába. A Hun­garista Légiónak szüksége van rád. Remélem, érted, hogy a vo­nakodás — szembenállás a nem­zet akaratával. És Vécsey érti..; Hogyne ér­tené... Amikor levonul a lépcsőn és a hallba ér. gyorsan eszébe jut, hogy szerencsére nincs itt a portás. Fizetni sosem szeretett. Mögötte egy kétségbeesetten síró asszonyt kísérnek a nyilasok, két kislánnyal. És egy evikkeres, ősz férfi szinte zokogó hangja hal­latszik: — De kérem, mi októ­ber 15. után is kivételezettek va­gyunk... Kérem, nekem arany vi­tézség! érmem van.;. — Arra mi fütyülünk — mond­ja könnyedén egy tizenhat éves forma suhanc. — Hol van az már, te biboldó. Na, gyerünk, amíg szépen beszélek. És intőén emeli meg a gép­pisztoly csövét A kis menet kifordul a Hotel Hungária szilánkokra zúzott aj­taján. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom