Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

Wet JC nlas H 1IOCTÄ WFGTTT NEPTTJSÄO Körzeti felvásárlók A műút mellett huszonkét lány és asszony szedi a vöröshagymát a tolnai Aranykalász Tsz föld­jén. Nemcsak szedik, de szépen csomóba is rakják és osztályoz­zák a kövérre duzzadt hagymá­kat. Odamegyünk egy kis cso­porthoz és figyeljük három fiatal lány: Odor Margit, Guld Mária, Magyari Piroska munkáját. Szé­pen, rendben, szakszerűen csinál­ják. Nika Károly megbízott MÉK igazgató megkérdi őket: — Honnan tanulták meg ilyen szakszerűen csomózni a hagy­mát? A cseri es Magyari Piroska nem késik a válasszal: — Itt járt a »fehér ember«, megmutatta, megtanított rá min­ket. — Ki az a “fehér ember«? A három lány kuncog... — Hát a Fehér András! A MÉK körzeti felvásárlója! FEHÉR ANDRÁST ott találjuk a tolna-mözsi vasút­állomáson, zsákokkal bajlódik. A mözsi Űj Élet Tsz részére küldte ezeket a zsákokat a GEV (Gön­gyöleg Ellátó Vállalat) és bizony nem árt átvétel előtt gondosan megvizsgálni a mennyiséget és a minőséget is. A körzeti felvásárló elmondja, hogy négy tsz tartozik hozzá: a mözsi Üj Élet, a tolnai Arany­kalász, a fácánkerti Vörös. Haj­nal és a fácánkerti Oj Barázda. Hetente öt napot tölt el a tsz-ek- ben, kora reggeltől késő estig dolgozik. Tanácsot ad a szövet­kezeteknek a mintegy 30o hold zöldség és újburgonya termelé­sében, szedésében, osztályozásá­ban, értékesítésében. Aztán meg­állapodásokat köt, közvetít min­den ügyes-bajos dolgot a MÉK- kel, átveszi és minősíti az árut. Fehér Andrást nemcsak a szö­vetkezet vezetői, nemcsak a ker­tészeti dolgozók, de úgyszólván mindenki ismeri. Iám, a tolnai lányok elnevezték “fehér ember­nek«, s megtanulták tőle, hogyan kell szakszerűen szedni, osztá­lyozni és csomózni a hagymát. BOKROS JÓZSEF a szomszédos körzet felvásárlója, ö viseli gondját a faddi Lenin és a bogyiszlói Duna Gyöngye Tsz zöldség, gyümölcs és burgo­nya értékesítésének. Most éppen ott járkál a faddi Lenin Tsz ker­tészetében a melegágyi ablakok között, s nézegeti az exportra ke­rülő paradicsomot, paprikát és uborkát. Turk Tibor agrármérnök, a kertészet agronómusa nyilatkozik a körzeti felvásárlók tevékenysé­gének hasznosságáról. — Okos gondolat volt a kör­zeti felvásárlás megszervezése. Sok gondtól és méregtől megsza­badultunk, sok időt takarítunk meg. Mindenekelőtt jó az, hogy a körzeti felvásárló minősít, aki állandóan itt van, segíti a sze­dést, válogatást, osztályozást irá­nyítani. így a minősítésnél nincs vita, szinte szedés közben meg­történik már a minősítés is. Ta­valy a kocsikísérők állapították Termést hoznak a négyéves barackfák Cseresnyés-pusztán A Kanacsi Állami Gazdaság­hoz tartozó Cseresnyés-pusztát mintegy ezer hold olyan homokos terület veszi körül, amelyen nö- vényíéleségeket termelni egysze­rűen nem érdemes. A futóho­mokot hozzáértő szakemberek évekkel ezelőtt vizsgálat alá vet­ték, és megállapították: kéthar­mada alkalmas szőlő és gyümölcs telepítésére, a többit pedig csak­is erdősíteni lehet. Nagy viták után, illetékes or­szágos és megyei szervek 1957- ben beleegyezésüket adták, hogy a szóbanforgó cseresnyési terü­leten az állami gazdaság kajszi- barack facsemetéket és csemege szőlőveszőket ültessen. Még eb­ben az évben — 1957-ben — nyolcvan holdon telepítettek kaj- szibarackfa-csemetéket, s azóta folyamatosan 240 holdra növekedett a gyü­mölcsös Cseresnyés-pusztán. Ugyanitt 200 holdat esem egé­szülő vesszőkkel ültetett be az üzem. A szőlő is, meg a kajszibarack is szereti a cseresnyési futóho­mokot. Ezzel magyarázható, hogy az alig négyéves barackfák már az idén termést hoznak, ami Tol­na megyében ritkaság. A nyolc­van holdnyi kajszibarackos kert­ből a számítások szerint, mint­egy 10 vagonnyi termést tudnak szüretelni. Az első termés minő­ségileg is jót ígér. hiszen ha vala­mi a következő két hétben köz­Befejezés előtt a decsi újtelep villamosítása Befejezéshez közeledik Decs községben a villanyhálózat bőví­tése, amelynek költségeit, a mint­egy 240 000 forintot a községfej­lesztési alapból fedezik. Amint arról már többször írtunk, Decs község sokat fejlődött az elmúlt években, egész falurész épült a vasút mellett több utcával. En­nek a falurésznek a villamosítá­sát old iák meg most a község- fejle«7*A«i alapból. Folynak a munkálatok a7. újtelepre vezető út építésénél is. be nem jön, a barack felét expor­tálni tudja a Kanacsi Állami Gaz daság. Eddig a szokatlanul esős május sem tett kárt a gyümöl­csösben, ezen a vidéken — sze­rencsére — jég sem hullott az idén. Nepn olyan mennyiségben, mint a barack, de termést hoz az idén a három évvel ezelőtt telepített csemegeszőlő is Cseresnyés-pusz­tán, ami szintén ritkaság a kör­nyéken. meg az áru minőségét, akiknek a szakképzettsége sem volt meg­felelő. Nem csoda hát, ha sokat vitáztunk. — Aztán — fűzi tovább a gon­dolatot Türk Tibor — jó ez a negyvennyolc órás írásos megál­lapodás is. A körzeti felvásárló­val kötjük a megállapodást a negyvennyolc órán belül értéke­sített áru mennyiségére, minő­ségére és az átadás-átvétel idő­pontjára. Ha a MÉK nem veszi á.t a rögzített időpontban az árut, ám, vessen magára. A megálla­podáson megjelölt időpontban ér­vényes árat ki kell fizetni akkor is, ha itt pusztul az áru. WIEDERMANN FERENCET a Tengelic-szőlőhegyi Űj Élet Tsz irodája előtt találom. Sok nép nyüzsög itt most a déli órák­ban, indul a falu apraja-nagyja a határba új burgonyát szed­ni. Sürget az idő, mert csök­ken az ár, minden óra késés ráfizetés a tsz-nek. No, a szőlőhegyiek iparkodnak is! Ezen a délutánon mintegy kétszázan tódulnak ki a krumpli- földre, néhány óra alatt 300 má­zsa burgonyát akarnak felszedni. A tsz úgy teszi érdekeltté a ta­gokat a szedésben, hogy minden kiló burgonya felszedéséért fix árat fizet azonnal a szedés után. Wiedermann Ferenc kezdő a felvásárlási szakmában, azelőtt a tengelici tanácson volt közsé­gi agronómus. Három tsz tarto­zik most hozzá: a tengelici Pe­tőfi, a szőlőhegyi Üj Élet és a szedresi Petőfi. Mindhárom tsz zöldség, gyümölcs és étkezési burgonya termelésében tevéke­nyen részt vesz, bonyolítja az üzletet mindkét félnek; a tsz-nek is és a MÉK-nek is a megelége­désére. A megyében huszonnyolc MÉK körzeti felvásárló tevékenykedik. Egy-egy- felvásárlóhoz átlagosan 3—5 tsz tartozik. A felvásárlás­nak új formája ez, amely a MÉK és a tsz-ek közötti kapcsolatok megjavításának, a felvásárlás egyszerűsítésének és hatékonyab­bá tételének egyik módszere. Amit láttunk és amit tapasztal­tunk, azt igazolja: jól beválik már a kezdet kezdetén ez az új módszer. J egyzetfüzetemből: Három kislány, meg a szomszéd néni A néni elzárkózva élt, ma­gányosan ... Volt idő, amikor túlságosan is sokszor elmondta, hogy néki nincs senkije. Vendé­gei ritkán jöttek. Néha, vasár­naponként meglátogatták ha­sonló korú barátnői — mindig egyedül, a férjüket soha nem hozták magukkal. Nagy ritkán az is előfordult, hogy ebédre hívták valahová. Örömmel ment. Úgy készült ezekre a va­sárnapi ebédekre, mintha a mennyegzői ebédjére indulna. Ruháit kirakosgatta az ágyra és nézte őket, válogatott közöttük, hogy melyiket is vegye fel, me­lyik felel meg az időjárásnak, melyik illik az alkalomhoz. Ha valaki éppen az udvaron tar­tózkodott a lakók közül, behív­ta és kikérte a véleményét. Anyák napja volt nemrég. Neki nem volt gyermeke, s ezen lahová, nem ment volna el. De a napon, ha hívták volna is va- nem is hívták. Mintha minden­ki elfeledkezett volna róla. Egye dűl üldögélt egész délelőtt a konyhaajtó előtt. Tán ötször is elmondta, hogy valamit kellene ebédre készíteni, de csak nem fogott hozzá. Olvasott, de nem tetszett a könyv, horgolni is el­kezdett, de nem volt hozzá tü­relme. Ebéd után. amikor mindig pihenni szokott egy órányit, nem várt vendégek érkeztek az udvarba. Három kislány. Mind­egyikük kezében egy kis csokor: s némi zavarral tudakozódtak éppen ő iránta, tőle. — Én volnék az — mondta a néni. — Mit akartok? A három leányka pedig se szó, se beszéd, nyújtotta feléje a piros szekfűcsokrokat, és cäat» tanós csókot is adtak melléje.. És elmondták, hogy anyák nap­ja lévén, ők eljöttek megköszön- • teni a nénit, mert tudják, hogy nagyon egyedül van, és ők azt akarják, hogy ne érezze az egye­düllét unalmát. Beszélgettek, vagy egy órát, elvonultak a né­ni szobájába, s amikor elmen­tek, vidám kacagás csendült az udvaron, s ebben a kacagásban feloldódott a néni nevetése is. A kislányok gyakori vendé­gek lettek a néninél, még a szombati nagytakarításnál is se­gédkeztek. Mindig hívatlanul jöttek, meglepetésszerűen. A gyermeknapon azután a né ni meghívására jöttek el, s ami­kor beléptek a szűk kis szobá­ba, melynek minden zugát is­merték, hisz a szőnyegeket po­rolták, a bútorokat törölgették már — az asztalon gőzölgő tea várta őket, omlós süteménnyel és egy-egy szelet csokoládéval.,. Azóta is jönnek, hol az egyik, hol a másik, hogy segítsenek, boltba menjenek, tejet hozza­nak . i. Mintha hazajönnének. (buai) Ti már tanulók a Simon tornyai Bőrgyárban Most vizsgáztak először a Si- montomyaj Bőrgyárban tímárta­nulók: az első osztályv izsgát hu­szonnégyen tették le — sikere­sen. Eddig központosított volt a tímártanulók képzése és ezért nem tudták megoldani a szak­ember-utánpótlás gondjait. Most helyileg foglalkoznak ezzel a kér­déssel és már az első év ered­ménye is azt mutatja, hogy be­vált a szakmunkás-képzésnek ez a formája; Kiss B. József általános isko­lai igazgató irányításával tanít­ják, oktatják a holnap tímár-mes- téreit. Az elméleti oktatás mel­lett nagy súlyt helyeznek a gya­korlati képzésre. Az ipari tanu­lók azokban az üzemrészekben gyakorolnak kiváló szakemberek irányításával, ahol majd dolgoz­ni fognak a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzése után. A tanu­lók valamennyien Simon tomyai- ak, vagy a környékbeli közsé­gekből jöttek ide szakmát ta­nulni. Miután levizsgáztak, a bőrgyárban dolgoznak tovább; így tehát a jövőben már helyi­leg, áthelyezések nélkül is biz­tosítani tudják a szükséges szak­munkást a Simontornyai Bőr­gyárban. VIII. 8. ÉJSZAKAI INTERMEZZO Tánc tánc, körtánc, kavargó, őrült forgatag. Óriásra nőtt arcok rohannak körbe, mint a vízbe- fúló előtt villámsebesen lepergő élet-filmszalag premier-plánján. A kis Mihalkovics ürge-feje — de a bőrkabátos vállán. Géppisz­tolycső, hideg kék villanással. Papíros, sassal: „Geheime Staats- Polizei.” A francia kártya figu­rái settenkednek az őrült kör­tánc szélén, de a kárókirály nyi­las karszalagot visel. Marika ar­ca, egy hang rikácsol: aki meg­nyeri, azé! Soós Péter hánykolódik az ágyon — és olyan józan, ami­lyenek csak nagyon részeg em­berek tudnak lenni. Világosan, hidegen és undorító éles fényben látja az egész társaságot... Tár­saság, ringyók és stricik. ..Aki megnyerte, azé.” És a lány, a lány, az a sápadt, egykedvű arc. Hát minden mind­egy neki? — Engedjen be, engedjen be, az istenért! Az ajtón kéz dörömböl. Ez is álom? Vagy a kótyagos valóságból egy darabka? — Engedjen be, Péter! Az ajtón, amelynek kilincsét olyan riadt-rémülten rángatta, be­lép, nem — bezuhan Mária. De ez — egy másik lány, mint akit az előbb látott. Egy kislány sír és vacog a kisestélyiben, gyöngy­sorral a nyakán. — Megölte, Péter. Megölte, le­lőtte' Ez a gyilkos, ez a dög! — De kicsodát, Mária drága! r ■ ^jjrand JJotel |j|ungaria _________Bállá Ödön és Baklai Ferenc riportregénye \ (maga sem veszi észre, hogy így mondja.) Nyugodjék meg! Ki ölt meg és kicsodát? — Alex, Penteházy ..: Agyon­lőtte Szántó Ernőt. A volt fele­sége babáját. Nem érti? Jaj, per­sze, hogy is értené, maga ezeket nem ismeri... És aléltan, sápadtan csuklik össze Péter ágya szélén. Valahol, a. félig nyitvahagyoit ajtón át gramafon nyekergése szűrődik be. Péter agyában egy pillanatra felvillan: itt van az ágyam szé­lén ez a baba . .. Atyaisten, hi­szen tetszik, tetszik, ha be se vallom magamnak és neki se, akkor is. Nem szent. És kívánom és ; .; — És, tudja, magát érzem ezen az egész szemétdombon az egyet­len becsületes embernek. A vér forrósága egy tizedmá- sodperc alatt lehűl. S ha van vér Soós Péterben, az most mind az arcába szökik. Szégyenli ma­gát. — Segítsen rajtam, Péter. Vi­gyen innen akárhová. Értse meg: ez az őrült most akárkit lelő. Engem is, hiszen tudja, hogy gyű lölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Mert ideküldte hozzá a nőt. A volt feleségét, Lilit, sze­rezzen neki papírt, a környékü­kön razzia van. Nem segített raj­ta a nő elment. Fél óra múlva itt volt Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt A másik szoba ajtaját behajtot­ták, mert a Pici disznólkodott odabent, azt hiszem a Padlizsán­nal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Penteházy rászólt, nincs ott Lili, ne menj be. Ernő mégis megfogta a kilincset. Az az őrült ráüvöltött: úri becsületsza­vamra nincs ott, ha bemész, le­lőlek. És a következő percben lőtt is. A becsületszava miatt. Ez a féreg, ez a rongy, aki egy vén hercegnő fizetett selyemfiúja volt három évig Cannes-ban, ez..: És már ömlenek a könnyei, s újra, szinte mánikusan. — Vi­gyen, vigyen, vigyen el innen. Péter öltözködik, gyorsan, mint a villám. És tíz perc múlva bekopognak egy kis ajtón a kazánház mel­lett. Belülről Béla bácsi nyugodt baritonja- hallatszik. * Mennek felfelé a lépcsőn. Győ­ré Béla szerelő, fűtő — Marika keresztapja — és Soós Péter tar­talékos hadnagy. katonaszöke­vény. Mennek és nem tudják, hogy ezekben a pillanatokban jön vissza a szálló kapujához Alex báró és a gügye Herczeg Lajos; Immár üres kézzel. A férfi pe­dig, akj imént sebet kapott a szállodai szobában, még két újabb golyóval a testében ott fekszik a Petőfi-tér egyik padja tövében. Alexnek régi álláspontja: a néma tanú a jó tanú. És Szántó immár néma tanú; Azt mondták neki: orvoshoz vi­szik. Nem lesz semmi baj. S most, a szoba felé tartvá; meglátja Pétert. — Kérlek, nem láttad Mari­kát? — fordul hozzá kedvesen; finoman. Péteren átfut á bor­zongás — ugyanúgy, mint Má­rián fél órával ezelőtt. Milyen finom tud lenni. Milyen csiszolt; milyen készséges. — De, láttam — mondja — rideg, kemény, üvegszerúen csen­gő hangon. — Hol? — Ajánlok magának valamit — fordítja magázásra a szót Péter. Ne keresse. És tűnjön el innen nagyon gyorsan. A saját érdekében. És elfordul, mert érzi: az ök­le ütésre lendülne, ha még egy pillanatig „beszélgetne” a 215-ös úrral. — Ahogy gondolod, kérlek .: > Ahogy gondolod — csikorogja Alex, Sj összeharapja az ajkait.. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom