Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-07 / 132. szám

f TÖTWS MEGVET WEPTTJSXö 1961'. junios 5. Kulturális gondok és remények Bátaszéken A pártfunkcionárius: — Nem lehetünk megelégedve vele. A pedagógus: — Nem kielé­gítő. A tanácsi funkcionárius: — Lehetne sokkal jobb is. Egy fiatal, aki az iskola előtt ácsorog: — Nem is tudom, tu­lajdonképpen mi a helyzet. f. És így tovább. A bátaszéki kulturális hely­zet iránt érdeklődő kérdésekre adták ezeket a válaszokat. És valamennyien hozzáfűzték azt is: pedig vannak itt lehetősé­gek, csak valahogy szétaprózó­dik minden. Miben van hát a hiba? A mű­velődési otthon igazgatója nem megfelelő? — Ezt nem lehet mondani. — Biztosan benne is van hi­ba, de végeredményben nem dolgozik rosszul. — Nem rajta múlik, hiszen ő mindent megtesz annak érde­kében, hogy jobban menjenek a dolgok. Akkor hát? Mit kellene ten­ni? A válaszokat érdemes össze­gezni, akkor egyet lehet érteni azzal a tervvel, amelynek ki­dolgozásán már fáradozik a községi pártvezetőség. A kulturális élet Bátaszéken nem elég szervezett, szétforgá- csolódik a munka, és ez a nagy község a kiváló vasutas ének­kar és az úttörő-zenekar, vala­mint az iskolai énekkar mun­káján kívül vajmi kevés ér­demlegeset tud produkálni. Amikor a hibák okait keres­sük és találjuk, mindenekelőtt a szétforgácsolódás tűnik szem­be. A művelődési otthonon kí­vül több klub működik. Pon­Vitigrannal védekezzünk a szülüperonoszpóra eilen A szőlő legsúlyosabb kárt oko­zó betegsége a peronoszpóra. A Növényvédelmi Kutató Intézet megállapítása szerint a peronosz­póra hazánkban 1950—1955-ig évente átlagosan 20 százalék kárt okozott a szőlőtermésben. A peronoszpóra elleni perme­tezéshez ez ideig nálunk általában a rézgálicból készült bordóilevet használták. Az elmúlt években azonban egyre nagyobb területe­ken védekeznek peronoszpóra el­len rézgálic helyett egyéb réz- tartalmú, új növényvédőszerek­kel. E szereik alkalmazása során szerzett tapasztalatpk azt bizo­nyítják, hogy hatásosságuk a peronoszpóra ellen legalább olyan jó, mint a rézgálicból készült bordóiléé, ugyanakkor viszont al­kalmazásuk gazdaságosabb és egyszerűbb, mint a rézgálic hasz­nálata. Az egyik ilyen újabb pe­ronoszpóra elleni növényvédőszer a rézoxiklorid tartalmú Vitig­ran permetezőszer. A Vitigran halványzöld színű, szagtalan, poralakú növónyvédőszer. 1 kiló Vitigran 2 kiló .rézgálicot pótol. A Vitigranból tehát a szőlőpe- renoszpóra elleni első permete­zéskor 0,25 százalékos (100 liter vízhez 25 dekagramm Vitigran) permetlevet kell használni. A későbbi permetezések során ugyanolyan arányban kell a per- metlé-töménységet emelni, mint ahogy a bordódé töménységét nö­veljük. Ha tehát 1 százalékos bordóilével permeteznénk, akkor 0.5 százalékos Vitigran-os per­metlevet használjunk, ha 1,5 szá­zalékos bordóilevet, akkor 0,75 százalékos Vitigran-os permetle­vet. A Vitigran-os permedével ugyanakkor és annyiszor kell per metezni, mint a bordóilével. A Vitigran-os permedé elkészítése rendkívül egyszerű és gyors. Az előírt mennyiségű szert először kevés vízben csomómentesen el­keverjük, majd fokozatosan ad­juk hozzá a szükséges vízmennyi­séget. A Vitigran-os permetlé el­készítéséhez meszel nem kell használni. A vitigrant lehet ke­verni a szőlőnél használatos ro­varölő szerekkel. A Vitigran per­metezőszert a szőlőperonoszpóra elleni védekezésen kívül eredmé­nyesen lehet használni gyümölcs gombabetegségek — varasodás, monilia —, továbbá zöldségfélék peronoszpórája ellen is. Egy hold szőlő egyszeri permetezésénél kö­rülbelül 30—35 forintos megtaka­rítást lehet elérni, a bordóileves permetezéshez viszonyítva. A Vitigran és a bordódé he­lyett védekezhetünk a szőlőpero­noszpóra ellen DNRB-pasztából I készült permetlével is. A DNRB ' használata az elmúlt években jó eredményekkel járt. 1 kiló DNRB paszta 2,5 kiló rézgálicot pótol, tehát 1 százalékos bordódé he­lyett 0,4 százalékos DNRB-s per­metlevet kell használni, vagyis 100 liter vízhez 40 dekagramm DNRB pasztát kell adni. A DNRB-s permetezések időpontja megegyezik a bordóileves és Vi- tigranos permetezések időpontjá­val, tehát ugyanabban az idő­ben és annyiszor kell DNRB-vel is permetezni, mint rézgáliccal, vagy Vitigrannal. A permetezést gondosan kell elvégezni, mert a DNRB paszta nincs' megfelelően színezve, ezért a permedé nem hagy nyomot a levélzeten és nem látható jól a már leperme­tezett levélzet. A DNRB-s per­medé elkészítéséhez meszet nem kell használni. A peronoszpóra elleni ered­ményes védekezés megkívánja, hogy a permetezések mellett po­rozzuk is a szőlőt. A porozást el­sősorban a fürtökre irányítsuk, azután az egész szőlőnövény fe­lületét vonjuk be porozószerrel. A porozás nemcsak azért fontos, mert a veszedelmes fürtpero- noszpóra ellen csak a szakszerű porozással lehet jól védekezni, hanem azért is előnyös a porozó­szer használata, mert a porozást olyankor is végezhetjük — har­matos, nedves tőkén —, amikor permetezni nem lehet. Sőt mivel a nedves felületen a porozószer jobban tapad, törekedni kell ar­ra, hogy a porozást közvetlenül eső után, vagy harmatos szőlő­növényen végezzük. A peronosz­póra elleni porozáshoz rézmész- port használjunk. Egy hold sző­lő egyszeri porozásához rézmész- porból 4—8 kiló szükséges. Kántás István tosabban több klubnak kineve­zett helyiséget tartanak fenn a községben, ahol azonban az összejöveteli lehetőségen kívül csupán néhány szórakozási le­hetőséget találnak az emberek. Művelődésről, szervezett nép­művelésről már nem beszélhe­tünk. De ha nem is ilyen mér­tékben, ugyanez vonatkozik a művelődési otthonra is. Egyál­talán nem lehet örülni annak, hogy itt a fő szórakozás a kár­tya, pénzre, nagy összegekben. És ami csábítja az emberek nem kis százalékát — az ital. Elsősorban az ifjúság lenne hivatott, a pedagógusok irányí­tásával, a kulturális élet fel­lendítésére. A KlSZ-szerveze- tek azonban jelenlegi helyze­tükben nem alkalmasak erre. Nagy erőt képviselhetnének, ha a KISZ-tagság nem lenne szét­aprózva különböző alapszerve­zetekben. Ezekből a hibákból adódnak a teendők is. A községi párt­vezetőség szerint a legcélrave­zetőbb teendő lenne egy egysé­ges KISZ-szervezetet létrehozni a községben. Ez nem zárná ki azt, hogy a különböző munka­helyeken dolgozó fiatalok mun­kahelyi problémáikat saját kö­rükben tárgyalják és oldják meg, a politikai és kulturális nevelő munka elsősorban az egységes szervezetben folyna. És ez a létszámában és haté­konyságában erős szervezet ké­pes lenne arra, hogy a kulturá­lis életet magas színvonalra emelje a községben. A művelődésre, szórakozásra szánt helyiségek szétaprózása helyett a tervek szerint a mű­velődési otthonba tömörítenék minden kulturális megmozdu­lást, a különböző klubokban pedig valóságos klubéletet te­remtenek. Azon is kell gondol­kozni, hogyan lehet a különbö­ző vállalatok. szövetkezetek anyagi lehetőségeit jobban fel­használni a művelődés érdeké­ben, mert a községi tanács ál­tal a művelődési otthonnak nyújtott anyagi támogatás egy­magában kevés. Bátaszék a megye legna­gyobb községei közé tartozik. A lakosság lélekszámúnál, a község gazdasági és társadalmi helyzeténél fogva megvan a le­hetőség arra. hogy virágzó kul- I, turális élet fejlődjék ki. Ennek viszont az az előfeltételé, hogy a jelenlegi helyzetet számolják fel, a községi pártvezetőség és a népművelési bizottság tervei szerint és irányításával. L. Gy. Segít az állam, segítenek a munkások A medina-szőlőhegyi Rákóczi Tsz megalakulása óta sokat fej­lődött. Állatállományukat rész­ben állami támogatással, részben a saját állatszaporulatukból fej­lesztették. Szarvasmarha-állomá­nyuk szám szerint 72, ebből 26 már a saját szaporulatukból szár­mazik. Sertéstenyészetük megkö­zelíti a háromszázat. Az idei év­ben kettőszáz sertés szállítására kötöttek szerződést, az első fél­évre eső hízósertés biztosítva van. A termelőszövetkezetben jól folynak a soron következő nö­vényápolási munkák, ami azzal magyarázható, hogy a kapáste­rületeket egyénekre osztották fel. A tagok kötelességtudással mű­velik meg a számukra kimért kapásokat. A Rákóczi Tsz tagjainak mun­kakedvét emeli és az igyekezet­hez, a szorgalmas munkához nagyban hozzájárul az is, hogy az államtól 300 ezer forint álla­mi támogatást kaptak az idei évben. A tsz majort létesített, s a 300 ezer forint felhasználásával a majort villamosították. Az ál­lattenyésztőknek nem kell lám­pafénynél vakoskodniok, de mun­kájukat megkönnyíti az is, hogy a takarmányelőkészítést, a da­rálást, szecskavágást, répavágást villanymeghajtású gépekkel vég­zik. A tsz-nek jelentős segítséget adnak az őket patronáló buda­pesti üzem, az Optikai Művek munkásai. Á politikai segítségen kívül, amelyet a tsz időközön­kénti látogatásával adnak, gaz­dasági téren is megteszik a ma­gukét a patronáló üzem munká­sai. Építettek egy ötvagonos, vas­vázas kukoricagórét. A góré al­katrészeit kimunkálva szállítot­ták le Medina-Szőlőhegyre és kilenc üzemi munkás a vasár­napját feláldozva végezte el a góré helyszínen történő felállí­tását. A tsz tagsága az államtól és a munkásoktól kapott segítséget úgy viszonozza, hogy időben és jó minőségben végzi el a nö­vényápolást, s ezenkívül igyekez­nek eleget tenni szerződésben vállalt kötelezettsé’geiknek is. Az elmúlt héten 56 szerződött ser­tést szállítottak le, egyenként 116 kilogrammos súllyal. P-né A mázai bányaüzemben sokat tesznek az ember védelme érdekében Pápai István, a mázai bánya­üzem mérnöke adott tájékozta­tást arról, hogyan védik a dolgo­zókat, milyenek a munkavédelmi módszerek. — Üzemünkben rendszeresen oktatjuk a dolgozókat a munka helyes, biztonságos végzésére — kezdte a tájékoztatást Pápai elv­társ —, bevezettük a csoportos oktatást, a műszakiak tovább­képzését. A legutóbbi tanfolya­mon például a résztvevők 98 szá­zaléka vizsgázott jó eredmény­nyél. A munkahelyen nagy súlyt helyeznek a biztonságra. A kü­lönböző vágatok nyolcvan száza­lékán áthúzó légáram van, dé másutt is tökéletes a levegőcsere. Hosszú évek munkája a mos­tani eredmény. A bányában szin­te minimális a baleset. A dolgo­zók a felvilágosító, nevelő szó nyomán betartják az utasításo­kat. Meztelen felsőtesttel például elvétve sem lehet látni dolgozót. Munka közben egymást figyel­meztetik a bányászok, hogyan könnyebb és biztonságosabb a munka. Ritkaságszámba megy, amikor írásban kell valakit ha­nyagságáért figyelmeztetni. Ezt is úgy oldotta meg a bányaveze­tőség, hogy a családnak is kül­denek levelet, melyben segítsé­gül hívják az anyát, a szülőt, hogy a munkavédelmi előírás el­len vétő többet hibát ne köves­sen el. Ennek a »-módszernek« nagy hatása volt. A család is ál­landóan a gyári munkavédelmi szervek mellett áll, segítő szavá­val, törődésével. Természetes, hogy a mázai bá­nyaüzem munkavédelmében >s található még olyan jelenség, mely nem kívánatos. Ilyen pél­dául az is, hogy a szakszervezeti bizottság munkavédelmi felelőse és aktívahálózata az utóbbi hó­napokban szinte semmit nem dolgozik. Egyedül a szakszerve­zet titkára kapcsolódott ebbe a munkába. Hiba az is, hogy kevés oktatófilmet kapnak a tröszt ve­zetőségétől. Pedig ezek sokkal hatásosabb eszközök a dolgozó nevelésében, mint a szavakban elmondott figyelmeztetések. — Bízunk abban, hogy a mun­kavédelmi helyzet e két hiányos­sága rövidesen megszűnik és ak­kor még hathatósabban tudunk a dolgozók érdekében tevékeny­kedni — fejezte be tájékoztató­ját Pápai elvtárs. foU &ác<U Már hajnalodik, hirdették a kakas-kiáltások, s a falusi em­ber szaporán lépkedett kifelé a határba, hogy mire a Nap fel­jön, még a harmaton elkészítse a napi kaszáláshoz szükséges kö­tözőt. Gabonaéréskor a falu ap- raja-nagyja mozog. Ki kaszát fog, ki markot szed, s ha van elegendő munkaerő, az idősebbek kötöznek és összehordják a kész kévéket, hogy ne kelljen a ka­szásnak ilyennel bíbelődnie. Az útmenti fák alatti nyirkos fűben lépkedett a 60 éves Ferenc bácsi, akit szorgalmáról és jár­tasságáról még a gyerekek is is­mertek. — Vigyázz, mert elalszol, szólt oda a kislányának, akinek a sze­mén még ott ült az álom és úgy lépkedett apja mellett, mint a vi­lágtalanok, ha átvezetik az út­testen. — Mondtam már, vigyázz, hisz nekimész a kaszának — . mor­mogta fogai között és elégedet­lenkedett a kislány álmossága miatt. — Ha két nap és éjjel össze­olvadna, ti akkor is csak aludná­tok — célzott az álomszuszék család tagjaira, — pedig még nem is tudjátok, mi az igazi ko­ránkelés. — Valóban, a kis Kati­ka még nem érezte azt, amit ap­ja gyermekkorában, aki egy to­jással és egy nagy szelet kenyér­rel ment kaszálni, mert ha töb­bet vitt volna magával, nem ju­tott volna a hét kis testvérének. De azóta, mint a homokot a szél, úgy hordta szét a sors az egész családot. Most itt él gyerekeivel a dunántúli lankás tájon, hányái már férjhez mentek és unokával örvendeztették meg a . Ferenc nagypapát, aki kötelességtudóan, mint az óra, olyan pontosan kel most is, de nem hajnalhasadás­kor, hanem jóval később, ha ki­virrad. Nyugodtan megreggelizik és elköszön farkaskutyájától, aki kikíséri a kiskapun és visszatér, hogy őrzői tisztségét teljesítse, mig gazdája a tsz raktárában szorgoskodik. A nyarat lucskos ősz követte, s a nedves levegő úgy átjárta tü­dejét, csontjait, hogy alig bírta magát vonszolni. — Csak ezek a csikók lenné­nek már jobbak — panaszkodott — megmutatnám a fiataloknak, hogy kell dolgozni. Valóban megmutatná, mert vé­rébe ivódott a munka és betege a tétlenségnek. Felesége hiába pöröl vele. De ő csak tesz-vesz a maga módján, cipel és rendet tart a raktárban, hogy ne lehessen pa­naszt hallani a munkájára. Az irodabeli emberek annyira megszerették és megszokták a rendet, hogy hiányzott nekik az öreg Feri bácsi, aki éppen a má­sodik hetét töltötte az üdülőben. Lapok, levelek és jókívánságok árasztották el pihenése alatt és hiányérzet, érdeklődés sugárzott minden sor mögül, hogy mikor jön már a Feri bácsijuk, aki ren­det tart, aki az utolsó szöget is a helyére teszi és kiegészíti az ö közösségi életüket. A kétheti pihenő lejárt, s vele együtt a csikóit is rendbehozatta, ahogy mondogatni szokta isme­rőseinek, Megifjodva, felfrissülve Jénte át a tsz kapuját azzal az öröm- érzettel, hogy újra ismerősei kö­zött, a régi munkahelyén van. mely elszakíthatatlan tőle, de a mosoly ajkára fagyott, ahogy meg látta a gépeket és a földön heve­rő, zsákokból kifolyt búzát. Las­san lehajolt, felemelt egy-két szemet, összerágta, miközben sze­meivel a tettest kereste, akinek vontatójáról éppen rakodtak. — Hát, azt a jóistenit a kör­mödnek, mit tettél már megint? — érződött hangjából a harag a fiatal, felelőtlen vontatás iránt. — Tudod-e, hogy nemcsak a tsz-t, hanem magadat is, enge- met, a másikat, mindenkit meg­károsítottál ezzel? Minden szem gabonáért kár és vétek, ami kár­ba vész. Még hevében folyt a vi­ta, amikor megjelent a tsz elnö­ke, aki elmosolyodott s így szólt: Emlékszik még Feri bácsi, ami­kor maguknál voltam, hogy jöj­jön • közénk? — Persze, hogy emlékszem, de hát tudja elnök elvtárs, akkor az ember... — Igen, tudom, nem volt köny- nyű, de érdemes. Vagy nem? — Én még csak azt mondom: Kár. hogy nem tíz évvel ezelőtt kezdődött. CSÍKI ALADÁR

Next

/
Oldalképek
Tartalom