Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 1961 június 4. írókonferencia után Az építőket Bensőséges, családi ünnep­séggel töltik az építők június első vasárnapját. Évtizedés . hagyomány -már ez. Kőműve­sek, segédmunkások, mérnö- - kök, technikusok ünnepelnek, s velük együtt ünnepel az or­t. szag, e napon köszönti őket, az; építőket, a volt beteg, aki az új kórházban nyerte vissza , egészségét, virágcsokorral az , . úttörő, hogy korszerű, jól fel­szerelt új iskolában tanulhat, , ifjú pár gondolata is az építők felé száll, amikor honfoglalás­ra készül az új bérházban.. Mennyi újat építettünk az . eliyiijlt évek alatt! Mennyi újat . építünk egyre, még napjaink- . ban i$. És a . jövőben még töb­bet építünk. Az előrehaladás, az építés; a szocializmus épí- .; tésé egyye többet követel tő­lünk, emberségben, termékben, . . anyagban, becsületben. Most, amikor az építők Tol­na megyei munkásaira emlé- . kezünk, nem mulaszthatjuk1 el ,' áz alkalmát, hogy az emléke­zés fonalás ne pergessük visz- sza a múltba, amikor az épí- ' tőmunkás, a kqművessegéd, jó volt. ha „anlégerségig” vihette, s most, amikor már munkás­szülők,- munkásgyermeke ter­vezi irányítja hatalmas építő- munkánkat, amikor építőmun­kás ül az Országházban, a nép ' ügyék intézi Nemcsak a múlt keSetves kőművesélete jut ' eszünkbe ezen az ünnepen. Em­lékezünk azokra a veszélyt héfn ismerő kőműves szakmun­kásokra, segédmunkásokra, ku­bikosokra, akik először álltak össze, hogy szervezzék a szak- szervezetet, a pártot. Bujkál­tak, harcoltak illegalitásban is, hogy mielőbb eljöjjön a holnap. S eljött! S a kőművesekre, az építőkre; .tervezőkre várt még nagyobb, nemesebb feladat: ~újjáépít-enj aZ országot! Ered­köszöntjiik ponta emlékeztetni) néni' köz- * hely és soha nem unalmas! * Kit nem tölt el büszkeséggel j az a tudat, hogy a három mii- \ lió koldus országa már a seo- 3 cializmust építi, hogy verseny- 3 re keltünk a világ legfejlettebb ' nek tartott nyugati tőkés álla- ‘ mokkái, » • • 3 r’"4 V ii • V * •* Sikereink, eredményeink ne- ’ héz harcunk szülöttei. Az épí- ; tők, akik lényegében szósZe- 3 rinti értelemben is a szöcia- 3 lizmus építői, Tolna megyé- 3 ben is azt bizonyították, amit 3 országszerte, az egész nép. Ha 3 megyénkben az. építők munka- 3 ját végigkísérjük és sorolni 3 kezdjük, alig jutunk végére. 3 Csak a legjelentősebbeket epn- 3 lítsük: Húsztantermes iskola, 3 tucatnyi művelődési ,ház, né- 3 melyiknek párja egész Dunán- 3 túlon nincs, száznál több me- 3 zőgazdasági épület, iskolák, böl 3 csődék, bérházak ezernyi la- 3 kással. És a jövő még szebbet 3 ígér. 3-4 ötéves tervünk első évének 3 nagy feladatait valósítjuk 3 meg! Az év első- öt hónapjá- 3 nak eredményei biztatóak. 3 Már készülnek az építőmunká- 3 sok egész sor létesítmény át- 3 adására, ássák már az újak 3 alapját. És a vállalatoknál dől- 3 gozó, szocialista címért: hac- 3 voló brigádok egyre ragyogóbb 3 munkasikereket érnek el. Az 3 építőmunkások szorgalmas, lel- 3 kés munkája ismert országunk 3 vezetői, pártunk vezetősége * előtt. Ezen a napon erkölcsi, 3 anyagi- elismerésben részesül- 3 nek az építők legjobbjai.­Az építők ünnepén, ezen a j júniusi vasárnapon az ország, « a megye népe köszönti az éoí- « tőket: kőműveseket, mérnökö- 3 két, technikusokat, .gépkezelő- ^ A pécsi HA HIVATALOS BESZÁMO­LÓT kellene írnom, így kezde­ném: A Pécsett megjelenő Jelen­kor című folyóirat megbeszé­lésre hívta meg munkatársait, s vitát rendezett azzal kapcsolat­ban, hogy milyen múmiát vég­zett a lap s milyen feladatok, varnak rá. Á vitában 64 dunán­túli író vett részt, de ott volt a megbeszélésen Egri Gyula, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára és Pal­kó Sándor, a megyei tanács el­nöke is. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy Kóczkás Sándor, az Élet és Irodalom rovatvezetője kétórás előadásban taglalta a Jelenkor munkáját, amelyet élénk vita követett — a beszámító teljés, senkinek nem lehet .égy szava sem. A régi barátság jogán leg­feljebb néhány névvel kellene kiegészítenem a beszámolót, mert ott- volt a kitűnő Tatay Sándor, Csorba Győző, Fodor András; Takáts Gyula, az örök­ifjú Székely Júlia, a'bánatosan fiatal Makay lda, s 'mindenki,1 akinek szava van a' Dunántúl mai irodalmában, élen persze a hivatalos szervezővel, Pákolitz Istvánnal, ki írószövetségi rangjával és anélkül is kitűnő költő. AZ ÍRÓK, Koczkás Sándor beszámolója alapján, széleskö­rű vitát folytattak irodalmunk mai helyzetéről. ■ A tudósító igazat mond, való­ban ez történt két napon át Pécsett, azonban a tanácskozás­nak épp az a-lényege, ami a fe­lületes ú jságírói -érdeklődés- mö­gött van. Mert a pécsi tanács­kozás bizonysága volt annak, hogy a hivatalos megértés és jószándék, egybefonódva az írók egyetértésével és közreműködé­sével, olyasmire képes, ami csak hasznára válik mindannak, amiért küzdünk, szóval és szer­számmal, ebben az országban. Palkó Sándor, a megyei ta­nács elnöke, a Harkányban ren­dezett fogadáson körülbelül ezt mondta: — Más megyékből sokan ta­lán azt hiszik, hogy nekünk semmi dolgunk, hisz egész nap itt ülünk az írók között, s mű­faji, technikai kérdésekről vi­tatkozunk. Hát elvtársak, van nekünk egyéb dolgunk is. Hogy mást ne mondjak, 3000 hold hiányzik a kukoricavetési ter­vünkből, nincs minden rendben a sertéshizlalási terv teljesítésé­vel sem. De úgy gondoljuk, hogy az irodalom ügye is van olyan fontos, mint a kukorica­vetés. Ezért vagyunk örömmel az írók között, s ezért szeret­nénk, ha az írók is örömmel lennének együtt velünk. LEGYÜNK ŐSZINTÉK, vi­déken kevés ilyen kijelentés hangzott el, s a Dunántúl min­den részéből egybesereglett 64 író tanácskozásának ez az őszin­te, emberi hang, ez az Egri Gyyla és Palkó Sándor szavai­ból kisugárzó megbecsülés adott jelentőséget. S természetesen példát is. Maga Palkó Sándor utalt arra, mi lenne, ha a Du­nántúl minden megyéje össze­fogna az írókkal az irodalo­mért. Mert most már nemcsak a Baranya vagy a Dunántúl, hanem az egész ország irodal­máról van szó. Lehetetlen, hogy az ember ne szubjektív szemszögből nézzen egyes dolgokat. Az író dolga ezt egyenesen kézenfekvővé te­szi, hisz az egyedi alkotás célja a kollektív élmény felidézése. Amit Pécsett láttunk, épp en­nek példája: hogyan segíti elő hivatalosan a párt és állami ve­zetés az egyéni élmény kollek­tív élménnyé való érését, ho­gyan válik és válhat az iró egyedi szemléletéből, saját véle­ményéből, a valóságról alkotott képéből a közösség élménye? A pécsi meghívó szerényen csak a Jelenkor című folyóirat problémáinak megvitatását ígér te, de az a tény, hogy a hosszú és fáradságos konferenciát vé­gigülte a megyei, városi pártbi­zottság és a megyei tanács leg­több vezetője, épp azt mutatta, hogy a kérdés túlnőtt egy folyó­irat szerkesztési gondjain, s nemcsak a Dunántúl, hanem az egész magyar irodalom megvi­tatásának kérdésévé emelke­dett. S HA ÍGY NÉZZÜK, lehe­tetlen, hogy ne szubjektív szem­szögből vizsgáljuk a pécsi vi­tát. Mert óhatatlanul felmerül a kérdés, miért éppen Pécsett le­het virágzó irodalmi életet te­remteni? A Dunántúl kilenc megyéje közül miért éppen Ba­ranyában lehetett ilyen nemes együttműködést kialakítani írókkal és olvasókkal? No, de nem erről van szó. A fontos az. hogy a Dunántú­lon, Baranyában megindult a Jelenkor körül egy olyan erje­dés, amely sok jót ígér. A tit­ka? Igazán nem nagy dolog. Az írók amúgy is segítenének, de itt összefogott mindenki, hogy segíthessen is. S azt is tud­ják. hogy nem Baranya a világ. Ezért hívták segítségül a Du­nántúl minden érdemes íróját. A cél közös, s az eredmény — ami nem fog elmaradni — az is valamennyiönk érdekét szolgái­két, segédmunkásókat. ,« -n! Tűz Szekszárdon ]a. Csányi László ::4. •>!*;: ­;r Holland ; -’ :. szakemberek Bonyhádoti ' £■ * U " .jii •> fi. Húsz úttörő utazik Budapestre Újiregből .Ismét egy gyermekjátékból ke­letkezett, tűzesetről számolhatunk be. Egy 7 éves kisfiú Szekszár- don,. Csuka Ferenc, Hrabovszky u. 5. sz. alatti lakos udvarában gyufával játszott és a szalmakaz­lat maggyújtotta. A tüzet egy iskolából éppen hazatérő szom­széd kislány vette észre és azon­nal értesítették a tűzoltóságot. A lángok a veszélyes, szeles időben pillanatok alatt átcsaptak a kö­zéiben lévő istálló és pajta tető­zetére és már a közelben lévő nádfedélű házakat is fenyegették, a tűíöltóság gyors kiszállása és nagy erőfeszítései azonban a tűz tovaterjedését megakadályozták. Csuka' Ferenc nagy elismerés­sel nyilatkozott a tűzoltóság ön­feláldozó, szakszerű munkájáról, ugyanakkor megelégedésének adott kifejezést az Állami Bizto­sító. iránt is, amelynek kárbecs­lőt ugyancsak hamarosan a kár helyszínire siettek és a legna­gyobb lelkiismeretességgel álla­pították meg a bekövetkezett ká­rokat. Csuka Ferenc, mint termelő­szövetkezeti tag, általános háztáji biztosítással rendelkezett, amely­nek keretében 22 900 forint kár­térítésben ' részesült. Megyei KISZ-aktívaértekezlet L Szekszárdon Szombaton délelőtt 9 órai kez­dettel az MSZMP megyei bizott­sága kis-tanácstermében megyei KISZ-aktívaértekezletet tartottak. Az egybegvűltek megbeszélték a június havi taggyűlések látoga­tásának programját. Az aktívaértekezleten számos javaslat és vállalás hangzott el. Az' aktívák a taggyűlésekre fel­készülve mennek, s az ellenőr­zés mellet1-, ielentős politikai se­gítséget - Hanak az alapszervc zeteknek. A kézhezvett kártérítési összeg birtokában azonnal hozzákezdhe­tett az épületi és a gazdásági felszerelésben bekövetkezett ká­rok helyrehozásához, alig néhány nappal a káresemény bekövetke­zése után. Érdemes ezen. elgon­dolkodni, amikor nemrégen még koldulási engedély, sőt hónapo­kon keresztüli koldulás volt szük­séges ahhoz, hogy szegényebb .kö­rülmények között lévő károsult kárát helyreállíthassa. A bonyhádi zománcgyárat két­tagú boUanÚ .küldöttség, látogatta, meg pénteken. Egyik a FERRO holland cég mérnöke, a másik pedig ugyanennek a cégnek az osztályvezetője. A bonyhádi zo­máncgyár és ez a cég . már rég­óta üzleti kapcsolatban áll egy­mással. A bonyhádiak ettől a cégtől kész zománcüveget vásá­rolnak. A holland szakemberek megtekintették az üzemet és tárgyalásokat folytattak az üzem vezetőivel. Ujireg egyike a megye legmeg- közelíthetetlenebb településeinek. Az esős, csapadékos, őszi, téli hónapokban igen nehéz a telepü­lés járművel Való megközelítése. De éppen ilyen nehéz a községből való kijutás is. Az általános is­kola diákjai között igen sokan vannak, akik még a járási szék­helyen sem voltak, még többen, akik nem látták a megyeszék­helyet, s egy sincs, aki a főváros­ban járt volna. Szénay Imre, az. Iskola fiatal pedagógusa még a tanév kezde­tén. elhatározta, hogy úttörőcsa­patát ebben az évben elviszi a fővárosba. A terv sikere érdeké­ben az iskolások színdarabokat tanultak azzal a céllal, hogy a bevételt a kirándulás költségei­nek fedezésére fordítják. A tél folyamán bemutatták a Ludas Matyi és a Csilla című színmű­veket. Tiszta bevételük 1600 fo­rint volt. Ezt az összeget a tanév befejezése után kirándulásra for­dítják. Húsz úttörő utazik 2—3 napra Budapestre, hogy ott ne­velőjük vezetésével mégis mer ked jenek a főváros nevezetességei­vel. A könyvről és a könyvbarátról Egy régi könyv hányatott sor­sáról és egy újdonsült könyvbárát ról hallottam a minap. Vannak „harcos” könyvek, amelyeknek „élete” különös, hányatott, ka­landos és megható, s vannak könyvbarátok, akiknek szenve­délyükké vált a jó könyv széréte- te. Történetem hőse egy vihar­ban megtépázott könyv és egy fiatal építőmunkás, aki könyvra- jongó. A könyv Nem Kiss Sándor bácsit né­zem, a veterán harcost, hanem a könyvet, s úgy tűnik, mintha a könyv beszélne gazdája he­lyett. „Kommunista kiáltvány” -77. a betűk régiek, (megfakultak.. A, bo­rítólapon rozsdaszínű „pecsé­tek”. Vércseppek. Ha az oldala­kat nézi az ember, elsárgult pa­pírt lát. Egyszer tintaceruzával, máskor zöld tintával, majd .kö­zönséges grafitceruzával húzgál- ta valaki alá a szöveget. A mar­gón apró megjegyzések, A ti- zenhármas oldal második bekez­désének margóján csak egyetlen, szó: csudajói Az első magyarnyelvű kiadá­sok közé tartozik. Először ozo­rai részes aratók olvasgatták. Ké­sőbb kikerült a frontra. Rejte­gették. Kabátbélésbe varrták. Amikor a világon először győ­zedelmeskedett a proletárforra- dalom szabadon olvastak belő­le. Kovács IstVáh' ’ völ-öshuszár tulajdona lett, s vándorolt' a hü- szárral együtt Bugyonnij lovas- hadseregének tekervényes útjain. Az ő vére látható a fedőlapon. Halála előtt átadta kenyeres paj­tásának, Kiss Sándornak Ö hozta viasza magyar föld­re. Sapka bélaésébe ’ varrva rej­tegette, majd amikor hazatért a mestergerendára tette egy régi kalendáriumba csúsztatva. A család „bibliája” lett. Mert csak a család tagjai olvashatták a legnagyobb titokban. A házon kívül senki nem tudott róla. de amit hirdetett, az szájról-szájra járt tovább a szegénynegyedben. Reményt nyújtottak, erőt adtak, bátorságot kölcsönöztek a nagy­szerű igék. Egyre inkább gyű­rűzött tovább és tovább. a könyv hatásának hulláma. Tüzet gyúj­tottak az emberek lelkében a siavak, amelyeket a könyvtől kölcsönöztek tulajdonosai, , Most müzeális tárgy. Családi eréklye. Testvérei az elmúlt más­fél évtized során tízezerszám özön lőtték el az országot. Testvérei jobb' papíron készültek, kitű- nőbb tipográfiával, fiatalabbak, szébbek, s mégis neki, az öreg, viharvert könyvnek nagyobb a becsülete! A könyvbarát Vásár van Tamásiban. Sátrak borítják el a község főterét. A könyvsátor előtt állok. Az árus vékony magas fiatalember. Pa­naszkodik. Kevésnek! találja a napi két-háromszáz forintos for­galmat. — Ki a legjobb könyvvásárló a vidéken? — Egy kőműves. Az erdőgaz­daságnál dolgozik. Havonként egyszer jelenik meg nálunk és két-háromszáz forintot hagy min­dig az üzletben. — A nevét nem tudja? — Nem. Régi munkásőr ismerősöm lép hozzám. — Én tudom! Baranyai Zsi- yénik hívják. Félórán belül az erdőgazdaság építkezési előadójával beszélek, Baranyai Zsiga sajnos most mesz- szi tájon dolgozik. — Milyen embernek ismeri? — Nagyon rendes ember Bri­gádvezető. Rengeteget olvas. Művelt munkás! Tegnap meglá­togattam a brigádját. Ebédidő volt. Zsiga félrevonult és olva­sott. Természetesen nem rejti magába a tanultakat. Az emberei szeretik hallgatni elbeszéléseit olvasmányairól. A szocialista bri­gád címért versenyeznek. Tel­jesítményük 130—135 százalék között van. Zsiga javaslatára el­határozták. hogy egy segédmun­kást átképeznek szakmunkássá. — Mennyit keres a Baranyai elvtárs? — Kétezer forint körül mozog a keresete. Két gyermeke van. Kocsolán lakik. Keveset iszik és nem dohányzik. Minden „fölös­leges” pénzét könyvekre fordít­ja. — Van tekintélye Baranyai Zsigának? — Nagy tekintélye van. S ezt szaktudásán kívül elsősorban mű­veltségének köszönheti. A körü­lötte dolgozók között sok az idős ember. Ö huszonnyolc éves. Az idősebbek is elismerik veze­tőjüknek. H. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom