Tolna Megyei Népújság, 1961. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-20 / 143. szám

1961. június 20. VOLNA MEGYEI NKPÜJSAa 8 Pártmunkás arcképek: A fáradhatatlan asszony Fáradhatatlannak ismerik. Nagy munkabírású asszony. Régi párt­munkás. Tagja a tamási járási pártbizottságnak Nehéz fizikai munkája mellett állandó politi­kai munkát végez. SORSA NEMESEBB VOLT az átlagos munkásasszony sorsánál, de ő nem tört meg. Ellenkezőleg 1 Mesedződött. Ráillik egy í’égi mondás: »A kalapácsütés össze­töri az üveget, de megedzi az acélt!« Özvegy Gerussi Lőrin'cnét so­kat gyötörte, sújtotta, kínozta az élet, s ahogy mondja, csak a remény, a változásba, a jobbra- fordulásba vetett hit tartotta benne a lelket. Huszonkét évig volt beteg az édesapja, aki vé­gül is gyomorfekélyben halt meg. Tizenhárom éves korában már munkába állt a Walder-féle fa­telepen, s alig néhány pengőt vitt haza hét végén a Szarka­hegyi szegénytelepre az édesany­jának, amikor megkapta a bérét. Tizennyolc éves korában ment férjhez. Három év után özvegyen maradt. Férjét a tuberkulózis vitte a sírba. Téglagyári munkás lett. Égető. Nehéz munka. Tizenhat évet töl­tött a téglagyárban. Második férje is megbetegedett Tíz évig betegeskedett. A tíz évből alig egy-két évet dolgozott, félmű­szakban. Másfél évig. húzódott rokkant­tá nyilvánítása. Nem kapott táp­pénzt sem. S amíg ügyében meg nem született az igazságos dön­tés. > Gerussiné két műszakban Jól sikerültek a zeneiskola tanévvégi növendékhangversenyei ■A zeneiskola tanévvégi ötödik és hatodik növendék-hangverse­nyére csütörtökön, illetve vasár­nap került sor a zeneiskolában. Június 15-én Husek Rezső és Bodonyi Ferenc növendékei ad­tak számot idei előrehaladásuk- ’ ról. Husek Rezső növendékei kö-1 -J.Ü1 Scherer Erzsébet, Leposa G.vu j la, Klézli Erzsébet és Reglődi Zoltán nyújtott kitűnő teljesít-1 ményt. Közülük is Klézli Erzsé- j bet zongorajátékát kell kiemel­nünk. aki mind. technikai fel- készültségében, mind muzikalitá­sában kiemelkedett a szerepeltek közül. Rajta kívül még Reglődi Zoltán zongorajátéka jelentett kü lön élvezetet. Jól szerepeltek Bo­donyi Ferenc hegedűsei is. Kö­zülük Fejős Ilona és Leposa De­zső hegedült a legszebben. Igen színvonalas volt a vasár­nap délután megrendezett ének­hangverseny is, amelyben a szek­szárdi és a bajai zeneiskola ének­tanszakának növendékei szerepel­tek. Első ízben tavaly került sor a két zeneiskola énektanszakának együttes hangversenyére és az akkori sikeres próbálkozást, si­keres ismétlés követte. A hangverseny alkalmas volt a két zeneiskola növendékeinek összehasonlítására is. És ez az összehasonlítás egyáltalán nem volt hátrányos a szekszárdi növen­dékekre pedig a bajai zeneiskola lényegesen nagyobb múltra te­kinthet vissza, mint a szekszárdi. A szépszámú hallgatóság elisme­réssel fogadta a. műsorszámokat és nem volt ritka a hangverse­nyen az ismétlés sem, Villányi Anikó. Dunai Mária, Ribár Éva, Raák Endre (Baja), valamint Sza­badi; Mária, Erszényi Mária, Tóth .Ágnes, Szőnyi Erzsébet, Faragó Endre és Kaczián János (Szek­szárdi igazán kellemes délutánt szereztek a szépszámú hallgató­ságnak. A hangverseny után a szekszárdi növendékek vendégül látták a bajaiakat. O. I. dolgozott. Napi tizenhat órát a téglagyári égetőben! Férfit is megtört volna ez a munka. Ge- russinét nem törte meg. Mielőtt második férje, aki négy évig ágybanfekvő beteg volt, meghalt volna, megkapta visszamenőleg egy összegben másfél év rokkant­sági nyugdíját. HÁROM, ÁRVÁN MÁRADT gyermeket kellett fölnevelnie. A legidősebb fiút taníttatta. Kohá­szati technikumot végzett Sztá- linvárösban. Most egy kisebb üzem vezetője. Lánya a járási ta­nácsnál dolgozik. Jelenleg képe­sített könyvelői vizsgára készül. Legkisebb fia az idén végezte el kitűnő eredménnyel az általános iskola nyolcadik osztályát, ő is tanulni akar. Beiratkozott a pécsi faipari technikumba. GERUSSINÉT az orvos egész­ségügy; okoknál fogva eltiltotta a téglagyári égetés munkájától. A gyár nem adott könnyebb be­osztást. Igaz, nem is járt utána Most a járási népművelési ház gondnoka. Az igazgató meg van elégedve munkájával. Naponta átlagosan kétszer teszi meg a 2 kilométeres utat a téglagyári te­leptől, ahol lakik, a népművelési házig. Sokan azt képzelnék ezek után, hogy Gerussinénak nincs ideje arra, hogy mozgalmi munkát vé­gezzen. Lukácsné elvtársnő, a járási nőtanács elnöke, az egyik leg­jobb nőaktívaként emlegette be­szélgetésünkkor, s a párt titkára szerint: Gerussiné keveset beszél, de a párthatározatokat nemcsak teljesíti, hanem minden esetben többet tesz végrehajtásuk érde­kében, mint, amennyit a körü­lötte tevékenykedő párttagok csi­nálnak. LEGUTÓBB a termelőszövet­kezetek megsegítése érdekében elhatározták, hogy a termelőszö­vetkezeten kívül álló párttagok is vállalnak kapálnivalót a szö­vetkezettől. Gerussiné, asszony- létére a legtöbbet vállalta. Há­rom hold kukorica, fél hold bur­gonya, fél hold napraforgó és hatszáz öl répa művelésére vál­lalkozott Hogy becsülettel elvé­gezhesse önként vállalt munká­ját, a járási tanácsnál dolgozó lányát és vejét is mozgósította. Most, amikor a kapálások dan­dárja ván, a Gerussi portáról gyakran indulnak hajnali négy órakor hárnryan, kapával a vállu­kon a határba, s mire a reggeli napsugarak fölmelegítik a földet, nyolc óra körül a három kapás már a második műszakba kezd, a népművelési háznál és a ta­nácsirodában. Gerussiné elvtársnő negyven- három éves. Az arca kissé meg­tört. csak a szeme fiatal. Tekin­tetében mindig lelkesedés, fiata­los tűz lobog. Munkájával köz­megbecsülést váltott ki. Szeretik és tisztelik. A környezetébe^ lé­vők példaképként emlegetik. Meggyőződéses kommunista. Amikor a járási pártbizottság tagjává választották, élete leg­ünnepélyesebb, legszebb perceit élte át. Nem a szavak, inkább a lettek embere. Amit mond, azt alaposan meggondolja, minder szavára, minden vállalására szá­mítani lehet, fejlett igazságérze­ténél fogva sosem elfogult, min­dig tárgyilagos, mindig józanul mérlegeli a helyzetet. Munkája mellett képezi magát. Jól ismeri a párt politikáját és t"dja a ten­nivalókat Gondo' fordít arra, hogy a körülötte élőkből is kom­munistát neveljen. SZERÉNY ASSZONY. Zavarba jön, ha dicsérik. Nem fitogtatja az eredményeket, amelyeket el­ért. Csendben, kérkedés nélkül dolgozik. Régi párttag, de soha nem jutott eszébe, hogy előnyö­ket harcoljon ki magának. Nem kiváltságok gyűjtése, nem karri­erista ábrándok, hanem a meg­győződése vezette a kommunis­ták közé. Nem lehet megzavarni különféle tév-eszmékkel, nem le­het szembefordítani a párttal. Kijárta az élet nehéz, küzdelmes iskoláját, s gyötrelmes életébe a párt vitt bizakodást, derűt. A legreménytelenebbnek tetsző idő­szakban is, amikor családját sú­lyos csapások érték, a kommu­nisták embersége, meleg baráti közössége és örökös optimizmusa mentette meg az összeroppanás­tól. H. T. Válaszolunk levelezőinknek Rácz Sándor, Kölesd. A leve­lében kérdezett nagyvonalú ki­állításról, amely az ön szakmá­jával kapcsolatban állna, sajnos nem tudunk felvilágosítást adni. Megnéztük a levelében jelzett újságot is, de abban sem talál­tunk ilyesmiről egy szót sem. Ab ban csak cipőipari kiállításról ír­tunk. Mindenesetre a közeljövő­ben meglátogatjuk és személye­sen majd részletesen megbeszél­jük, milyen kiállítás iránt érdek­lődik. * P-né zombai, B. J. mázai le­velezőnknek. A húsbolttal kap­csolatos panaszukat a Belkeres­kedelmi Minisztérium Tolna me­gyei Állami Kereskedelmi Felü­gyelősége megvizsgálta. Meghall­gatott több vásárlót, a helyi szer­vek vezetőit a boltvezetők mun­kájával kapcsolatban, s apróbb hiányosságoktól eltekintve mun­kájukat megfelelőnek tartotta. Panaszuk tehát nem közvetlenül a boltvezetők hibájából ered, ha­nem a húsellátás körüli nehézsé­gekből. A felügyelőség mindezek mellett ellenőrzéseit továbbra is folytatja a vásárlók érdekében és kéri, hogy a kereskedelmi munkában észlelt hiányosságokat hozzák a vásárlók, a felettes szer­vek tudomására, mivel a hibák megszüntetése elsőrendű feladat a kereskedelmi munka jobbá té­tele érdekében. * Németkéri levélírónknak. A paksi járási tanács vb. mezőgaz­dasági osztálya a panaszt meg­vizsgálta. Eszerint az óvodában és a bölcsődében megüresedett hely­re a jelentkezők közül a község vezetői közösen megbeszélve vet­ték fel a legalkalmasabbakat. Vaszkó Imréné kérelmét elutasí­tották. Ezt azzal indokolták, hogy ezen munkakör betöltésére nem alkalmas. A németkéri Ságvári Tsz Vaszkó Imrénét azonban fel­vette, mint családtagot és a ker­tészetben állandó munkát bizto­sít részére. * Nagymányoki panaszkönyvi be­jegyzésre: A panasz jogosságát a Bonyhádi Sütőipari Vállalat el­ismeri. Indokolásul írják: „Nagy- mányokon csak a 14-es népbolt van a szállítással ily hátrányos helyzetben, mert a 24-es és 25-ös boltok elsőként vannak ellátva. A szállítást megváltoztatni gép- kocsiparkunk növekedéséig nem tudjuk, ellenben mindent elkö­vetünk arra vonatkozóan, hogy a 14. számú Népbolt is a 129/1950. számú rendelet értelmében az át­vételi lehetőség megnyílásától számított két órán belül meg­kapja az általa megrendelt ke­nyér- és süteménymennyiséget.” * Tóth Dénes, Alsópél, Palánki László, Bonyhád. Beküldött írá­saikat helyszűke és a későbbi idő­pont miatt nem tudtuk felhasz­nálni, egyébként várjuk további írásaikat. * „Az idén sincs Kvasszia-for­-jács” című levelére. Igaz, nincs a megyében Kvasszia-forgács és tavaly sem volt bőven — ad te meg a választ Kántás István, a MÜNÖSZER kirendeltség vezető­je. De van más szer is. Nagyon jó például a nikotin-permetezés szappanos oldatban, ha gondosan permeteznek. Nikotin 5 és 10 dekás csomagban kapható és van bőven a raktárunkban, az FJK- szaküzletekben és a 3-as háztar­tási boltban. Tehát a Nikotin, a Wofatox és Holló 10. éppen olyan jól bevált szer, mint a Kvasszia; Mivel a Kvasszia-forgácsot több­ször főzni kell és szakszerűen hí­gítani, ezért van az, hogy nagy­üzemi gyümölcsösökbe irányítot­ták az árut kellő szakértelem és szakszerű felhasználós végett. Felkészültek az aratásra a várongi Petőfi Tsz-ben Az elmúlt hét csütörtökjén megkezdték a repce aratását a várongi Petőfi Termelőszövetke­zetben. A repce aratását egy aratógép végzi, s a learatott mennyiséget kombájnnal csé­pelik el. Előreláthatóan 12 má­zsát takarítanak be egy-egy holdról. A repce learatása után — ha az idő engedi — rövidesen meg­kezdik a kalászosok aratását is a szövetkezetben Erre a célra egy aratógépet kapott a szövetkezet a gépállomástól. Ezenkívül 25 aratópárt hoztak létre a szövet­kezet tagjaiból. XV. 15. HUSZONNÉGY ARANY- KANÁL Az a szó, hogy »tűz«, úgy hat a pincében a rémülettől szinte elalélt anyákra, mintha a bomba a szó szoros értelmében közöttük robbant volna fel. És a gyereke­ket magukhoz szorítva sikítanak. — Sehova nem megyek el in­nen, pusztuljunk el itt együtt, ne­kem elég volt! — Gyerünk fel, akárhová in­nen! — Miért nem jönnek a tűz­oltók? — kérdezi Mimy, a már nem egészen fiatal mixemő, aki itt lakik a közelben a Régiposta utcában, de beköltözött azzal, hogy szállodában mégiscsak ké­nyelmesebb. Most tessék a kényelem. Még egy ilyen előkelő szállóba is bevág a bomba. — Legalább telefonálna valaki a tűzoltókért — nyügösködik. Már előkerült Béla bácsi is. És szervez. Mit szervez? Vödör­láncot. Most tette fel először a légó-parancsnoki sisakot, eddig ott állt az éjjeliszekrényén, a be­teg Zsuzsa számára abban készí­tette a borogatáshoz a vizet. No, de ez véget ért. És sok minden más is. Ezt jelzi, hogy Zsuzsa vértelenül, még mindig halvá­nyan, Máriára támaszkodva le­botorkál a lépcsőn és leül a ko­romsötét pincében, ahol csak né­ha villan fel a berregő kis zseb­lámpák fénye. De nincs rá szükség, mert újra niríákol a villany sárga fénnyel és ez a fény megnyugtat, báto­rít. Hátha mégsem olyan rossz... grand jjotel jj r ■ ungaria ^all^ödöi^sja^kta^eren^^iporlr^énv^ Mennek a vödrök és jönnek a repülők. Sűrű rajokban menny­dörögnek a »Duna gyöngye« fö­lött, mulatók és nagyszállók rom­jai fölött, hangos mennydörgés­sel reszkettetik meg a zúzmaras fákat, elsuhannak a Vár fölött, géppuskatűzzel árasztják el a né­met légvédelmi tüzérség ütegeit — és idelenn végtelen láncban vándorol a vödör. És a Hotel Hungária a máso­dik emelettől felfelé — egyet­len tűztenger. És fentről, valahonnan a ne­gyedik emeletről iszonyatos kiál­tás száll: — Segítség! Valaki odafenn maradt. Ki lehet? A családok nyomban körülnéznek — szinte névsort olvasnak, megvan-e mindenki? De hiszen annyian voltak magá­nyosok ebben a szállodában ... Lehetett valaki a személyzetből is. Akárki, most törött lábbal, két lezuhanó gerenda közé szorulva vergődik és a kiáltása úgy száll a romok fölött, mint valami ret­tenetes másvilági üzenet a Túlsó Partról, ahol már csak a halot­tak hangja hallatszik: — Segítség! Péter tekintete végigfut a lép­csőház romjain. A márvány lép­csősor (a vörös szőnyeg még hol­tában is rajta maradt) törött ge­rinccel hever. — Nem lehet, mérnök úr — néz rá komolyan Béla. És Péter összeharapja az aj­kait. Ha ő mondja, hogy nincs segítség — akkor nincs. De lám, a második emeletre mégis felmerészkedik néhány hős. Milyen hősök? Nézzék csak a kis Mihalkovi- csot! Még sosem volt bátor az életében és íme: most nekibáto­rodott. Megy. Emberekért? Nem. Szajréért. Hátha maradt valami a szo­bákban? Akármi. Mert Mihaikovics nem vet meg semmit, ami érték. Né­hány szál bajusza úgy meredezik az orra alatt, mint a sajtszagot érző egéré. Berúgja az ajtókat és a szikrák baljós pattogása és a szálldosó füst szemet maró fel­hői közepette ideje Van arra, hogy kinyissa a szekrényeket... Mert Mihaikovics Andor alapos ember és az összeomló vár kin­csei nem múlhatnak el Míhalke­vics nélkül. Pénzt! — dé pénz nincs. Hanem talán itt, a 226-os- ban! Kazetta a dohányzóasztalon. Rettenetes lehetett a sietség, amelyben itt hagyták — de itt van. Itt van és Mihaikovics egyet­len pillanat alatt fel tudja be­csülni: értéket talált. Huszonnégy gyönyörű aranykanál. Étkészlet. Már a hóna alatt fogja, ami­kor ráreccsen egy hang: — Mit keres maga itt? — Mi köze hozzá? — Ez az én szobám! — Nem érdekel az senkit, öre­gem. Dúlt arc mered rá, őszes szem­öldök: a szoba gazdája el van szánva, hogy verekszik a készle­téért, ha kell. — Örült! — próbálja megijesz­teni Mihaikovics — leszakad az emelet! De a másik nem is válaszol. A kazetta után nyúl. Mihaikovics elrántja — az aj­tó felé ugrik. Az ajtó előtt: a folyosó már lángtenger. Hiába, vödörrel nem lehet elfojtani ezt a tűzfolyamot — s a lángok között szinte hall­hatóan ingadozik, inog az egész emelet. A szoba gazdája újra elkapja Mihaikovics karját, mikor az a lépcső felé rohanna. — Engedjen el! — Dögölj meg! És ez a kívánsága teljesül. Eb­ben a tizedmásodpercben szakad le az emelet és a perzselő lán­gok sírjában együtt pusztul két ember. És huszonnégy aranykanál. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom