Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-19 / 116. szám

1961. május ltf. A szovjet kormány nagy jelentőségű dokumentumokat terjesztett a genfi nemzetközi értekezlet elé a laoszi kérdés rendezéséről A genfi értekezlet Genf (MTI). Gromiko szovjet külügyminiszter a laoszi kérdés rendezéséről tanácskozó genfi nemzetközi értekezlet szerda dél­utáni ülésén a résztvevők elé terjesztette a szovjet kormány nyilatkozat-tervezetét Laosz sem­legességéről, ezenkívül egyez- mény-tervezetet terjesztett elő a külföldi csapatok és katonai sze­mélyzet Laosz területéről való kivonáséról, s a nemzetközi el­lenőrző bizottság meghatalmazá­sáról. A Laosz semlegességéről szóló szóVj et kormánynyilatkozat-terve­zet többek között ezeket tartal­mazza: '»Az értekezlet 14 résztvevője támogatja Laosz szuverenitását, függetlenségét, egységét és te­rületi sérthetetlenségét, a bel- ügyeibe vgló be nem avatkozás elvét, s egyetértenek abban, hogy ezek az elvek alapvetőek a la­oszi kérdés békés rendezése szempontjából. Az értekezlet résztvevői tudo­másul veszik, hogy a laoszi ki­rályság az 1954-es genfi egyez­ménynek megfelelően kötelezett­séget vállal a semlegesség betar­tására, nem vesz részt semmiféle katonai szövetségben, tömbben, köalíéiióban, nem csatlakozik semmiféle nemzetközi egyez­ményhez, amely közvetlen, vagy közvétett formában katona-poli­tikai- és katonai kötelezettséget róna a laoszi kormányra, nem engedi meg területén külföldi katonai támaszpontok létesítését, nem engedi meg, hogy Laosz te­rületét külföldi államok bármi­féle katonai célra igénybe ve­gyék és nem engedi meg, hogy külföldi államok csapatokat, vagy katonai személyzetet tart­sanak Laoszban. Az értekezlet résztvevői tudo­másul veszik, hogy ezeket a kö­telezettségékét a laoszi alkot­mány fogja rögzíteni. Az értekezlet résztvevői ünne­pélyesen kijelentik, hogy elisme­rik és tiszteletben tartják Laosz függetlenségét és semlegességét, tartózkodnak a belügyeibe való beavatkozástól és nem engednek meg semmiféle olyan tevékeny­séget, amely közvetlenül, vagy közvetve sérti Laosz szuverénl- tását, függetlenségét, semleges­ségét és területi egységét. Köte­lezettséget vállalnak arra, hogy semmiféle politikai feltételhez ne'rrt kötik a Laosznak nyújtandó bármiféle segélyüket. Kötelezett­séget vállalnak arra, hogy Laoszt nem- vonják be semmiféle kato­nai, vagy más szövetségbe, amely öszeegyeztethetetlen a semleges­ség státusával. Kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem enged­nek semmiféle külföldi katona­ságot és katonai személyzetet ál­lomásozni Laoszban, nem enge­délyezik Laoszban külföldi ka­tonai támaszpontok létesítését és nem folyamodnak erőszakhoz Kennedy beaxéde a kanadai parlamentben Ottawa (MTI): Kennedy, az Egyesült Államok elnöke kanadai látogatásának második napján Ottawában beszédet mondott a kanadai parlament két házának együttes ülésén. Beszédében igyekezett nagyobb mértékű együttműködésre bírni Kanadát és javasolta, hogy Ka­nada lépjen be az Amerikai Ál­lamok Szervezetébe A*, elnök beszédének jelentős részét a NATO kérdésének szen­telte. Hangsúlyozta, hogy fokoz­ni kell a NATO nukleáris és ha­gyományos , fegyverzetét, s ezen keresztül katonai erejét. Homá­lyos célzást tett arra, hogy en­nek érdekében későbbi időpont­ban szó lehet olyan tengeri ra­kétakilövő egységek felállításá­ról, amelyek hovatartozás és el­lenőrzés tekintetében közösek a NATO keretein belül. vagy erővel Való fenyegetéshez és nem foganatosítanak semilyen egyéb olyan intézkedést, amely Laosz békéjének megsértéséhez vezethetne. Minden jelenleg Laoszban tar­tózkodó csapatot és katonai sze­mélyt meghatározott időn belül ki kell vonni az ország területé­ről. A jelenlegi értekezleten részt vevő országok egyetértenek ab­ban, hogy minden olyan Laoszra vonatkozó szerződés és egyez­mény. — beleértve a SEATO- szerződést is, — amely ellent­mond az ország független és semleges státusának, érvényét veszti. A2 értekezlet résztvevői felhí­vással fordulnak a világ minden országához, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben Laosz füg­getlenségét és semlegességét és ne folyamodjanak semmi olyan cselekedethez, amely megsért­hetné Laosz függetlenségét és semlegességét. Laosz függetlensége és semle­gessége megsértésének veszéfye vagy megsértése esetén az érte­kezlet résztvevői kötelességet vállalnának arra, hogy a veszély elhárítása céljából tanácskozást folytatnak. A nyilatkozat aláírásának pil­lanatában lép életbe«. A szovjet kormánynak a kül­földi csapatok és katonai sze­TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG mélyzet Laosz területéről törté­nő kivonásáról és a nemzetközi ellenőrző bizottság meghatalma­zásáról szóló egyezmény-terveze­te többek között javasolja: Minden külföldi csapatot és katonai személyt ki kell vonni f aosz területéről az egyezmény életbelépésétől számított har­minc napon belül. A2 egyezmény életbelépésének pillanatától szüntessék meg bár­miféle fegyver, lőszer, hadianyag szállítását Laoszba, kivéve a La­osz védelméhez szükséges meg­határozott mennyiségű egyszerű fegyverzetet. A nemzetközi ellenőrző bizott­ság meghatalmazáséra vonatko­zóan a szovjet kormány Javasol­ja, hogy az 1954-es genfi egyez­mény alapján India, Kanada és Lengyelország képviselőiből ala­kult nemzetközi ellenőrző ás fel­ügyelő bizottság szigorúan a tűz- szünetl megállapodás keretei kö­zött, a laoszi hatóságokkal szo­ros együttműködésben folytassa tevékenységét Laoszban. A bi­zottság ellenőrzi a külföldi csa­patok és katonai személyzet ki­vonását Laoszból. A nemzetközi bizottság az 1954-es genfi egyezmény két társelnökének közös vezetése és felügyelete mellett végzi tevé­kenységét. Az egyezmény aláírásakor lép életbe. amely Laosz jövőjét van hivat­va biztosítani, már az első ér­demi tanácskozási napon döntő szakaszába érkezett. Gromiko szovjet külügyminiszter a részt vevők elé terjesztette a szovjet kormány nyilatkozat-tervezetét, s ezzel együtt egy egyezmény- tervezetet a külföldi csapatok és katonai személyek kivonásá­ról, valamint a nemzetközi el­lenőrző bizottság meghatalma­zásáról. Az értekezlet kezdetén Csen Ji kínai külügyminiszter mél­tán feltűnést keltő beszédében arra hivatkozott,*, hogy a laoszi probléma nem elszigetelt kér­dés, hanem megoldásától a Dél- kelet-Ázsiában kialakult hely­zet normalizálása függ. Rusk amerikai külügyminiszter be­széde világos bizonyítéka volt az amerikainak halogató taktiká­jának, amellyel igyekeznek el­odázni a laoszi kérdés érdemi megoldását. Gromiko a szovjet kormány nevében olyan javas­latot terjesztett az értekezlet elé, amely mind Laosz szem­pontjából, mind a Laosszal ösz- szefüggő nemzetközi kérdések megoldása szempontjából döntő fontosságú és a legkedvezőbb lehetőségeket rejti magában. A Szovjetunió javaslatának lénye­ge az, hogy Laosz váljék sem­leges országgá, területéről von­ják ki a külföldi csapatokat és katonai személyzetet, az érte­kezlet résztvevői pedig kötele­zettséget vállalnak Laosz füg­getlenségének és semlegességé­nek tiszteletbentártására. Ez a javaslat világosan meg­mutatja a laoszi probléma ren­dezésének egyetlen járható út­ját, amely biztosítékot nyújt arra is, hogy Délkelet-Azsiúnak ebben á térségében a jövőben ne alakulhasson ki olyan hely­zet, amely netVicsak Laosz lé­tét fenyegeti, hanem egész Dél- kelet-Ázsia békéjét is. A szovjet javaslat annak is Varsó (MTI). A* Argumenty című lengyel lap »A Vatikán és Kuba« címmel cikket közölt. Be­vezetőben utalt arra, hogy a Va­tikán sohasem emelte fel tilta­kozó szavát a Batista-rendszer rémtettei ellen, de azonnal ak­cióba' kezdett, amikor Kubában a nép vette kezébe a hatalmat. A lap a következő tényekre hívja fel a világ közvéleményé­nek figyelmét: —1 1959. november 8-tól 15-ig a Vatikán Kolumbia egyik vá­rosában értekezletre hívta össze a dél-amerikai országok püspö­keit. A tanácskozás hivatalos té­mája a »latin-ameHkai országo­kat fenyegető kommunista befo­lyás« volt. Valójában azonban ar­ról esett szó, hogyan lehetne megbuktatni Fidel Castro kormá­nyát. Civetti, a pápai kúria kép­viselője nem is titkolta a jelen­lévők előtt bizonyos vatikáni kö­rök kapcsolatát a CIÁ-val. Ezt követően Antonio Samore, a vatikáni »külügyminisztérium« képviselője Latin-Amerikába, majd pedig az Egyesült Államok­ba utazott, hogy kapcsolatot te­remtsen a dél-amerikai püspöki kar és a CIA között a »Castro- kérdés végleges megoldása« ér­dekében. Samorét New Yorkban fogadta Allen Dulles, Spellmann bíboros és Cushing kardinális. A meg­beszélésen Kubát illetően energi­kus lépéseket határoztak el. Ezt tükrözte a kubai püspöki kar pásztoriéi'ele, amely a katoliku­félreérthetetlen bizonyítéka, hogy a Szovjetunió következe­tesen a béke fenntartására tö­rekszik, a világ bármely részé­ről legyen is szó. Rusk ameri­kai külügyminiszter első felszó­lalásában még arról beszélt* hogy túl korai lenne részletes javaslatokat tenni, — mint mon dotta — az értekezletnek be kell érnie azzal, hogy a részt­vevők általánosságban körvo­nalazzák véleményüket. Csat- tanós választ adott erre Gro­miko, amikor a szovjet javas­lattal nem általánosságban, ha­nem konkrétan a laoszi hely­zetre terjesztette elő javaslata­it. A megoldás kézenfekvő, s a szovjet javaslat éppen ezt fog­lalja megában. Közismert tény, hogy Laosz békéjét az Egyesült Államok nyílt katonai beavat­kozása dúlta fel, mert a Ken- nedy-kormány éppúgy, mint elődje, hatalmas katonai segít­séget adott Laosznak, hogy olyan viszonyokat teremtsen ott, amely számára a legkedve­zőbb. Nyilvánvaló tehát, hogy a katonai beavatkozás tényét kell megszüntetni, a laoszi kér­désnek nemzetközi részét pe­dig csakis azzal lehet megolda­ni, ha Laosz alkotmányéba ik­tatja semlegességét, amit a genfi értekezlet résztvevői sza­vatolnak. A laoszi kérdésnek rendezése másképp nem is képzelhető el. Az amerikaiak Időhúzása és ha­logató taktikája kizárólag arra irányul, hogy ha már az érte­kezletet nem sikerült megaka- dályozniok, legalább megnehe­zítsék munkáját. Azonban, amint az értekezlet első tanács­kozásaiból kiderül, a résztvevők többsége nagy helyesléssel fo­gadta a szovjet javaslatokat, amelyek a laoszi nép számára és a nemzetközi enyhülés szempontjából is a legjobb és a legtermékenyebb megoldását ígérik a laoszi problémának. sokat harcba szólította Fidel Castro kormánya, s a kommu­nizmus ellen. Az invázió előtt néhány nap­pal, április 5-én Guatemala kül­ügyminisztere a Kubával kap­csolatos kérdések megbeszélésére Eómába utazott. Sokakat meg­döbbentett, hogy a külügyminisz­ter, miután nem titkolta utazá­sának célját, teljesen elkerülte az olasz kormányszerveket és ki­zárólag a Vatikán képviselőivel tárgyalt. Néhány nap múlva megkezdő­dött a kubai ellenforradalmárok kudarcba fulladt inváziója. A Vatikán álláspontja azonban az agresszorok súlyos veresége után sem változott meg, és máris újabb ellenforradalom tervein dolgozik. A szentszék szeptember 15-re Ve­nezuela fővárosába összehívta a latin-amerikai rádió-propaganda egyházi szakértőit, hogy össze­hangolják a kubai lakosság ré­szére készülő ellenséges propa­gandaadások műsorszámait. Az értekezleten részt vesz Antonio Samore is. aki onnan azonnal az Egyesült Államokba utazik jelen­téstételre. Kuba példája bizonyítja, hogy a Vatikán mennyire igyekszik megakadályozni minden forradal mi változást a világban. Tükrözi, hogyan kapcsolódnak a szentszék céljai és módszerei az amerikai imperializmus, a nemzetközi re­akció »éllovasának« céljaihoz és módszereihez — írja a lengyel lap. Közlemény Nasszer és Sekou Touré tárgyalásairól Kairó (TASZSZ): Közös közle­ményt adtak ki Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság és Sekou Touré, a Guineái Köztársaság el­nöke között lefolyt tárgyalások­ról. '• A közlemény rámutat arra; hogy Nasszer és Sekou Touré „újból leszögezte: folytatni akar­ja a közös harcot az Idegen ura­lom és az Imperializmus minden új és régi fonmája ellen Afriká­ban, Ázsiában és a világ más részeiben.” A két elnök szükségesnek tart­ja a nemzetközi feszültség meg­szüntetését, a nemzetközi kérdé­sek erőszakos megoldásának el­tiltását, támogatja a nukleáris fegyverkísérletek megtiltására, áz általános és teljes leszerelési egyezmény megkötésére Irányu­ló erőfeszítéseket. A közlemény határozottan el­ítéli azt a tényt, hogy az impe­rialista országok nem hajlan­dók megadhi a teljes független­séget a gyarmati és függő orszá­goknak. f , A két elnök szükségesnek tart­ja az afrikaj népek szolidaritá­sának fokozását. Támogatja az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának politikáját. Minden segítséget megad Kongó harcoló népének és a Gizenga vezetése alatt álló törvényes kormánynak. Sekou Touré elnök a közle­ményben megelégedését nyilvá­nítja azzal a javaslattal kapcso­latban, hogy a közeljövőben hív­ják össze az el nem kötelezett országok értekezletét, mert ezen országok kapcsolatai és tárgya­lásai nagy jelentőségűek a2 egye­temes béke megszilárdítása szem­pontjából. * *y : Lemondott a dél-koreai kormány Washington a puccsisták pártján Szöul (MTI). Csütörtökön két és félnapos bujkálás után előkerült Csang Mjun dél-koreai miniszter- elnök. A kormány rendkívüli ülése utón a kabinetfőnök beje­lentette, hogy Csang Mjun mi­nisztertársaival egyetemben le­mondott a katonai junta javára. Később a szöuli rádióban a mi­niszterelnök bizonygatta, hogy jószántából mondott le, mert el akarta kerülni a vérontást. , Az AP egyik jelentése hozzá­fűzi, hogy Csang Mjun lemon­dásának bejelentése előtt Green amerikai ügyvivővel tárgyalt. A nyugati hírügynökségek köz­lése szerint minden jel arra mu­tat, hogy a dél-koreai puccsisták­nak sikerült megszilárdítanok ha­talmukat. A katonai junta a szöuli rá­dióban bejelentette, hogy a fegy­veres erők parancsnokai is támo­gatják a „forradalmat” Beszédet mondott a szöuli rá­dióban Csang Do Jung tábornok, a katonai junta vezetője is. Meg­ismételte célkitűzéseit, a kom- munistrcllenes harc fokozását sürgette. Szavaiból kitűnt, hogy1 a hatalmat egyelőre nem hajlan­dó átadni a politikusoknak, ez csak akkor történhet meg, ha „elérkezik az alkalmas időpont”. A nyugati hírügynökségek köz­lése szerint a dél-koreai esemé­nyek alakulásával párhuzamosan egyre módosul a washingtoni hi­vatalos körök magatartása is. Míg kezdetben az amerikai kor­mánykörök Csang Mjun rendsze­re mellett törtek lándzsát, ké­sőbb azonban az óvatos „pár­tatlanság” álláspontjára helyez­kedtek, újabban p>edig már a puccsistáknak kínálgatják barát­ságukat. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője szerdán még csak annyit mondott, hogy az Egyesült Államok szöuli nagykövetsége ál­landóan kapcsolatban van ,.mind­két fél” képviselőivel. Chester Bowles viszont — aki Rusk távollétében a külügymi­niszteri teendőket látja el — a szenátus külügyi bizottságában kijelentette, igen megnyugtatóan hatnak rá a Dél-Koreában hata­lomra került tábornokok politi­kai megnyilatkozásai. A Vatikán és Kuba Az Argumenty címíí lengyel lap érdekes leleplezései

Next

/
Oldalképek
Tartalom