Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-18 / 115. szám
4 TOEWX MEGYEI JJOTÜJSÄG 1961. május ti?; Hatalmas léptekkel fejliídik Tolna megye oktatásügye Erről Í8 beszélni kells A családtagok neveléséről Tíz esztendő nem nagy idő a szocializmus építésében, de ha arra gondolunk, hogy tíz esztendő alatt mit fejlődött a megye oktatásügye, egyenesen elképesztő. Tudatosítanunk kell ezeket az eredményeket, ugyanakkor mindazokat elismerés és dicséret illeti, akik ennek a gigantikus méretű fejlődésnek az egyes tégláit rakták össze. Gondolunk itt az iskolákat, óvodákat építő munkásokra, azokra a községi tanácsokra és általános iskolai, óvodai intézményekre, ahol a községi tanács és az iskola, a szülői munkaközösség összefogása nagyszerű eredményeket hozott, szocialista államunkra, amely soha nem tapasztalt anyagi áldozattal igyekezett az elmúlt tíz esztendő alatt is felszámolni a megye általános iskolai tanteremhiányát. Iskoláink számában nem sok Változást észlelünk. 1951-ben 206. ma 210 általános iskola van a megyében. Ha azonban azt tekintjük, hogy 1951-ben még csak 42, most pedig már 71 a teljesen osztott általános iskoláinknak a száma, akkor már észrevehető fejlődést kell látnunk az oktatás minőségében. E téren azonban korántsem tettünk meg mindent. Éppen ezért a jövőben törekednünk kell arra, hogy a tanyák és kis községek ifjúságának is teljesen szakosított oktatást nyújthassunk. Éppen ezért évről évre tovább kell folytatnunk a körzetesítés munkáját. Az 1960—61. tanévben kilenc kis iskola felső tagozata került osztott felső tagozatba, ahol már nem egy nevelő vezeti az V—VIII. osztályt, hanem minden tárgyra képesített tanárok oktatják az ifjúságot. Ez a munka folytatódik az 1961—62. tanévben is. Újabb tíz iskola kerül körzetesítésre. A legnagyobb méretű fejlődés a tanterem-ellátottságban mutatkozik. 1951-ben még csak 805 volt a megye általános iskolai tantermeinek a száma, ma pedig már 1066. Tehát a szaporodás 261 tanterem, pedig évente sokra rúg azoknak a tantermeknek a száma, amelyek kiesnek a tanításból átalakítás, vagy elhasználódás miatt. így pl. 1960-ban is 28 tanterem szűnt meg az oktatás céljait szolgálni. A nagymérvű tanterem-szaporulat tette lehetővé azt, hogy bár a tanulólétszám 34 741-ről 37 884-re nőtt, az egy nap kétszer használt tantermek száma mégis 165-ről 133-ra esett vissza. Oktatásunk korszerűsítését mutatja az a viszonyszám is, hogy ma már csak 35 tanuló jut egy-egy tanteremre, 1951-ben pedig még 46 volt az egy tanteremre jutó tanulóknak a száma. Ma már egy tanulócsoportban átlagosan 31 tanuló van, tíz évvel ezelőtt még az átlagszám is meghaladta a 40-et, ami annyit jelentett, hogy voltak tanulócsoportok 70-es, 80-as létszámmal is. Az oktatás színvonalának emelkedését mutatja a nevelők létszámának nagymérvű növekedése is. így pl. 1950-ben még csak 1,16 nevelő jut egy _ tanulócsoportra, 1960-ban már 1,32, hiszen a tanerőlétszám 1950 óta 1091-ről 1578-ra nőtt. Még szembetűnőbb a változás, ha azt tekintjük, hogy 1950-ben még egy nevelőre 39 tanuló jutott, ma pedig már csak 24. Általános iskoláink nagyszerű fejlődése mellett nem nagyon tör- pül el óvodáink fejlődése sem. Bár az óvodai intézmények száma 93-ról „csak'’ 136-ra nőtt tíz esztendő során, az óvónők száma 113-ról 261-re, a férőhelyek száma 4950-ről 6813-ra emelkedett, a gyermekcsoportok száma is 112- ről 232-re nőtt. O. I. Pillanatképek A munka Józsika hangosan olvassa:-dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". Figyelem a gyermeket. Erősen gondolkozik. Megragadta figyelmét a mondat. Emészti, emészt- geti. Az arca mindig pirosabb lesz. Valamit nem érthet. Tudom, előbb-utóbb meg fog szólalni. így is történik. — Nem akarom zavarni, de szeretnék valamit kérdezni! — mondja. — Hát csak kérdezz! Nem za- V arsz — Miért tartotta József Attila annyira fontosnak, hogy a munkásságot dolgozni tanítsa? — Kötelessége volt! — mondom határozottan. — A költőnek ez is kötelessége? — kérdezi. — A jó költőnek igen. Szent kötelessége. — Népe iránti kötelessége? — Igen. Lásd csak, milyen célt tűzött ki maga elé! Lapozgatok egy darabig. A gyerek lesi mozdulataimat. Elé tartom a könyvet. — Olvasd! — Most kiemeljük az x-et‘, — mondja. — Helyes, csinálja csak! — válaszolom én. Az arca értelmes, szeme csillog. örül, mert sikerült megoldania az egyenletet. Elköszön. Amint megszorítja a kezemet, majdnem felszisszenek. Erős a munkáskéz, erős a munkásakarat is. A tanuláshoz is... Pedig egész nap dolgozott. Anyák napján A gyermekek szavalnak, énekelnek. Egy kis harmadikos lép fel a pódiumra. — Drága édesanyám — kezdi. Nem tudja folytatni. Leszalad a pódiumról és az édesanyja karjai közé fut. A kislányok arca könnyes, a fiúk is könnyeznek. A szülők sorai közül is szi- pogás hallatszik. Valami meggondolatlan kis bogárka a szemembe repülhetett, mert én is keresgélem a zsebkendőmet. — B — I DÉDtSZ közleménye Felhívjuk fogyasztóink figyelmét, hogy a Nehézipari Minisztérium Villamosenergiaipari Igazgatósága határozata értelmében az áramszolgáltató vállalatok kötelesek elköltözés esetén »kijelentő lap«-pal ellátni a fogyasztót. Az új fogyasztási helyen az áramszolgáltató vállalat csak akkor kapcsolja be a fogyasztót, ha az »kijelentő lap«-pal igazolja, hogy előző fogyasztási helyén áramszámláját rendezte. Gyakorlati végrehajtás: ha a fogyasztó jelenlegi fogyasztási helyéről elköltözik; elköltözése előtt pár nappal ezt a szándékát bejelenti az illetékes pénzbeszedőnél, körzetszerelőnél, üzemvezetőségen. A bejelentés alapján az áramszolgáltató vállalat megbízott közege a helyszínen leolvassa a fogyasztásmérőt, soronkívüli számlát állít ki és kiadja a »kijelentő lap«-ot. Ezzel a kijelentővel igazolja új fogyasztási helyén azt, hogy áramszámla-tartozása nincsen, tehát bekapcsolható. Kijelentő lap nélkül új fogyasztási helyén nem kapcsolják be. Kérjük az elköltözést bejelenteni. A párttagok családtagjaira gondolok. A napokban Döbrö- közön jártam, s ott taggyűlésen vetődött fel a kérdés: Lehet-e jó kommunista az, aki a családtagjait, közvetlen hozzátartozóit nem képes szocialista szellemben nevelni. Miközben a kérdést boncolgatták előttem, eszembe jutott egy idős kommunista ismerősöm, aki 1945-ben, feleségével, három fiával és két lányával együtt lépett be a kommunista pártba, öt elemit végzett ember volt. Tudományos alapon nem ismerte a •marxizmus—leninizmust, de tudott agitálni. Egyszerű érveinek volt hatása. A felszabadulást követő második évben két szomszédjával együtt járt a kommunista párt gyűléseire, a szegény negyedből. Nagyszerű ember vol t! Minden alkalmat megragadot1, hogy a párt igazát hirdesse. A halálos ágyán a párt szeretetét hagyta testamentumként népes családjára, s unokáira. Tizenhat esztendő telt el a felszabadulás óta. Ma a párttagság általános és politikai műveltsége lényegesen magasabb, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Mégis feltűnő hiányosságok mutatkoznak jónéhány helyen a párthoz tartozók családtagjainak nevelése terén. Ha a problémát behatóan tanulmányozzuk, két kérdés vetődik fel. Mi az oka annak, hogy a férjnek, aki a falu politikai életének kiemelkedő alakja, házastársa idegenkedik a politikai munkától, még a nőtanács munkájából sem veszi ki a részét, sőt előfordul az is. hogy templomba járogat? Mj az oka annak, hogy a politikai életben munkálkodó férjnek és feleségnek olyan gyermekei vannak, akik nem vállalnak feladatot a KISZ-munkában és nem egy esetben a KISZ-en kívüli, a KISZ-szel szembenálló, huligánkodó galerikbe keverednek? Az okot mindkét kérdésben egy dolog váltja ki: a párttag sokrétű munkája mellett megfeledkezik arról, hogy közvetlen környezetét nevelje, formálja és a saját kommunista mására alakítsa át. Pedig aki erről megfeledkezik, annak egyre nehezebb a helyzete. Az egyik _ elvtárs, akinek effajta családi problémái voltak, keserű hangon jegyezte meg: Nekem nagyon nehéz, mert ingatag a »hátországom!« Annak könnyű, aki mellett kommunista feleség és kommunista gyermekek állnak. Ebben igazat is adtam neki; Csak akkor kerekedett vita közöttünk, amikor tagadta annak lehetőségét, hogy közvetlen környezetét át lehet formálni, ö ugyanis »próbálta«, de nem sikerült neki. Beszéltem a feleségével is. Kiderült, hogy türelmes nevelés, hosszantartó magyarázgatás és tapintatos magatartás helyett a mi elvtársunk a »könnyebbik« végét választotta a dolognak. Erőszakos. parancsoló módon akarta feleségét átnevelni, Ahelyett, hogy például a vallásos világnézet tudománytalan, hamis állításait cáfolta volna, egyszerűen megtiltotta feleségének, hogy templomba járjon. Az asz- szony nem ment el templomba, mert félt, hogy a férjét »megszólják« érte. de vallásos maradt s a gyermekeit is istenfélelemre nevelte. A család a legkisebb közösség. A családtagok érzelmi síkon kö- zelállnak egymáshoz. Az agitá- ciós ráhatás a tapasztalatok szerint könnyebb a családon belül, mint »idegenek« felé. De türelmes nevelés, agitálás, meggyőzés nélkül a családon belül sem alakulhat ki még alacsony szinten sem a politikai összhang. A kommunistának rendkívül fontos feladata, hogy közvetlen környezetéből a szocializmus ügyéért lelkesedni és harcolni tudó embereket neveljen. (H) A vonatok késése nélkül folyik a dombóvári állomáson a nagy átalakítási Május 8-án kezdték meg a a dombóvári vasútállomás pécsi oldalán a biztosító berendezések felújítását. Az állomás pécsi oldalán napjainkban több száz pá- lyamunkás dolgozik. Váltókat cserélnek ki és építik a biztosító berendezések új alapját, szerelik felújítási munka a forgalmat biztonságossá tevő elektromos egységeket. A négy napja folyó munkálatok idején a forgalom zavartalan volt. A vasutas dolgozók munkáját külön dicséret illeti: húszharminc évvel ezelőtti módszerekkel továbbítják menetrend szerint a vonatokat. — »...Egész népemet fogom, nem középiskolás fokon tanítani«. — Köszönöm szépen! — mondja és hozzáteszi; — Bizony az a Horger professzor »mellényúlt« a dolognak... A munkás Egy órája jött meg a munkából. A kis szobájában ég a villany. De hirtelen kialszik a fény. Talán szórakozni megy?... Kopognak mindjárt nálam. Józsi nyit be. — Jó estét! — Magának is! Azt hittem szórakozni megy. — Hát ahogy vesszük. Magához jöttem volna. — örülök, hogy felkeresett, — Mit csinál? — Már semmit! Mára befejeztem. — Tudna szakítani számomra egy órácskát? — Igen! Csak nincs valami baj? Matematika könyvet vesz elő, meg egy jegyzetfüzetet. — Hát egy-két elsőfokú egyenletet kellene megoldanom. Nem segítene? — Kezdhetjük. Nézem a kezét, amint ír. Nagy ez a kéz. Erős. Csákányt szorongat naponta. Nézem Józsi arcát. Fél lábbal már az életben EMLÉKSZEM — utolsó éves gimnazista koromban, alig vártuk már a pillanatot, hogy kezünkbe vegyük az érettségi bizonyítványt és kilépjünk az iskola kapuján, s ezzel a lépéssel ki az életbe A diáknak itt kezdődik a felnőtté válása. Hosszú éveken keresztül várja a pillanatot, amikor négyszemközt találhatja magát az élettel, a maga módján önállóvá válik. Megtettük néhányan azt is, hogy még az iskolaidő alatt munkát vállaltunk, hogy valamilyen formában pénzt kereshessünk. Milyen kedves volt ez a munkával keresett pénz. Sokkalta kedvesebb, mint a hazulról kapott zsebpénz, mert az könnyen elment fagylaltra, krémesre, de amit mi kerestünk, az sokáig ott lapult a zsebünkben, nagyon megnéztük, hogy mire adjuk ki. Abból még az imádott leányka is nagy meggondolás után kapott csak egy- egy krémest, s amikor a fizetésre került a sor, büszkén jelentettük ki, hogy saját keresetünk. így ismerkedtünk az élettel. A napokban a bonyhádi köz- gazdasági technikum negyedik osztályának egyik tanulójával, Sárgi Annával beszélgettem. Azért vele, mert ő — mint többen is az iskolából — nem szándékozik tovább tanulni az érettségi után, hanem a járás valamelyik termelőszövetkezetében akar elhelyezkedni. Vajon miért nem tanul tovább? Miért akar szövetkezetbe menni? A BENNEM FELÖTLÖ kérdésekre tőle, a legilletékesebbtől kértem választ, s ő komolyan válaszolt, mintha máris annak a szövetkezetnek a munkájáról beszélgetnénk, amelyben majd dolgozni fog. — Már első osztályos korom- tó' kezdve szövetkezeti könyvelőnek készültem. Iskolánkban könyvelőket képeznek. Mehetnék iparba is, de én szövetkezetbe akarok menni — Faluról jött talán? — Nem. A szüleim itt élnek Bonyhádon. Édesapám a zománcgyárban dolgozik. — Ismeri a termelőszövetkezetekben folyó munkát? — A lehetőségekhez mérten igen. Sokat jártunk ki szövetkezetekbe. Pályázatot készítettünk a termelőszövetkezetekben folyó munkáról, feldolgoztuk azok gazdálkodását. s kimutattuk, hogy okosan, jól gazdálkodtak-e, vagy sem. — Ön szerint Bonyhádon melyik termelőszövetkezet gazdálkodott a legjobban? — A Petőfi, ANNÄT várja az élet, s ő várja, hogy megkezdhesse munkáját. Talán el sem lehet dönteni, hogy ezekben a pillanatokban mi okoz számára nagyobb izgalmat: az érettségi vizsgára való felkészülés, vagy az a gondolat, hogy néhány hét múlva már dolgozik, fizetést kap és mire költi majd a fizetését. Szerinte az izgalmak egyformák. Szeretne legalább jeles rendűén leérettségizni és szeretne jól dolgozni. Hogy mire költi majd a fizetését? Sok mindent szeretne egyszerre vásárolni, de okosan be is akarja osztani A fizetése felét egy ideig a szüleinek szándékozik adni, mert továbbra is otthon fog lakni. úgy akar kijárni leendő munkahelyére De szeretne ruhát, cipőt is venni, mert amint mondja, az utóbbi években a szüleinek sok kiadásuk vol+, és a ruházkodásra kevesebb jutott, mint korábban. Vajon mennyi ez a kevesebb? Vajon hány öltözet ruhája van Annának? Sietve összeszámolja és mint aki biztos a dolgában kimondja: — Körülbelül nyolc öltözet ruhám van. — Cipő’ a nyári szandálokkal együtt? — Tíz — hangzik a válasz. — Inkább téli holmit akarok majd venni. Télikabátot és cipőt télre, ha kijárok, kell. Már kérdezni akarok tőle valami újat, de ezt a végére hagyom, előtte még arra vagyok kiváncsi, hogy ők maguk járnak munkahely után, vagy segít az iskola is? Az igazgató helyettesétől megtudom. hogy az iskola segít az elhelyezkedésben a diákoknak. ÉS MOST az utolsó kérdést; egy kicsit visszatérve az öltözködéshez is. — Megkérdezte-e már az édesanyját, hogy ennyi idős korában hány öltözet ruhája és hány pár cipője volt? — Nem — hangzik a kissé szemérmes válasz. — Nem. Nem tudom. Biztos nem volt annyi, mint nekem. — És az édesapját megkérdezte-e már, hogy hányszor volt munka nélkül? Hogyan kapott munkát, először? — Ezt se kérdeztem még. Nem is gondoltam rá. Amikor elbúcsúztunk. Anna sze mében ott ég a kíváncsiság, s ha hazamegy választ fog kérni a szüleitől kérdéseire Buiü
