Tolna Megyei Népújság, 1961. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

1961. május 21. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG ff . GYERMEKEKNEK A tizenkét hónap Hol volt, hol nem volt, he­tedhét országon is túl volt, élt egyszer egy szegény ember. En­nek a szegény embernek volt három fia. De bizony, nagyon szegények voltak. El is határoz ta a nagyobbik fiú, hogy el­megy és szerencsét próbál a világban. Másnap el is indult. Egyszer kiért egy széles országúira. Hát amint megy, látja, hogy ott ül az árokparton tizenkét ember. Amint odaér, megszólítja az egyik, az, amelyiknek nagy fe­hér haja és hosszú szakálla volt: — Te szegény legény! Mit szólsz ehhez a hónaphoz? — és az egyik emberre mutatott. Mert a tizenkét ember a tizenkét hó­nap volt. — Öh — mondja a legény — én ismerlek titeket. Te vagy a December. Akire rámutattál, az meg a Március. Hát én egyikő- töket sem szeretem. Ezzel ment tovább. Elérkezett a király városába. Ott beállt szolgálni. Abban az országban három napig tartott egy esztendő. De bizony nem kapott semmit a legény. Üres kézzel, üres tarisznyával indult hazafelé. Na, most a középső gyerek ment, hogy szerencsét próbál­jon. De ő is úgy járt, mint a testvére. Ekkor előállt a legkisebbik fiú. Székely népmese ­— Elmegyek én szerencsét próbálni, édesapám. — Menj fiam, menj — mond­ta az apja — járj szerencsével. Elbúcsúztak és elment. Amint halad előre, találkozik ő is a tizenkét emberrel. Köszönt ne­kik illendően. — Mi járatban vagy? — kér­dezték. — Hát én bizony megyek sze­rencsét próbálni. — Na, ezen az úton jó felé haladsz. De pihenj meg egy kicsit nálunk. Ülj ide közénk. A legény leült. — Hát — mondta az öreg December — mit szólsz ehhez a Március hónaphoz? — A Márciushoz? Ezt jól is­merem. Ez hozza a tavaszt. Napsugarával vidítja az em­bereket, akik szorgalmasan dol­goznak, kihasználják a hónapo­kat. — Mit kívánsz ezért, amit mondtál? — Én — mondja a legény — nem kívánok ezért semmit. Nem jár ezért semmi. Szívem szerint mondtam, amit mond­tam. — Na jól van. Jól beszéltél, szegény legény. Ha te nem is kívánsz semmit, de azért (mi adunk neked valamit. Ezt a botot. Vidd el és menj haza. A többit majd meglátod. Megkö­szönte a legény a botot és el­indult visszafelé. Haza is ért Ügyeskedjünk ! Fele bor ' Válaszd el a bort a víztől úgy, hogy felül bor, alul víz legyen és a kettő élesen elváljék egymástól. A válasz az lesz, hogy ez lehetet­len. Bebizonyítjuk az alábbi rajz szerint, sorrendben, a számokat figyelembe véve, hogy ez mégis lehetséges, nem csoda. Végy egy hengeres poharat. Ké­szíts oda vörös bort és vizet. Töltsd félig a poharat vízzel. Majd vágj egy vékony szelet ke­nyeret, azután nyomd rá a pohár fele víz szájára úgy, hogy az egy koron­got vágjon ki a kenyérből, s ezt óvatosan engedd rá a víz színére. Vedd elő a borosüveget és a bort öntsd óvatosan a víz színén úszó kenyér közepére. A folyadék tér­fogatának növekedésével a kenyér lassan a pohár széléig fog emel­kedni. Tudjuk jól, hogy a bor faj­súlya kisebb a vízénél, így az óvatosan öntött vörös bor élesen elválik a víztől. Próbáld meg, ha nyugalmas helyen tartod, napokig csodálni fogják ügyességedet. szerencsésen. Kérdezi ám az apja: — Mit szolgáltál, fiam? — Semmit, csak ezt a botot. — Ezt a botot? — csodálko­zik az apja. Mit csináljunk ez­zel a bottal? Van ilyen itthon is elég. — Hát én nem tudom. Ne­kem ezt úgy adták. És elme­sélte, hogyan járt a tizenkét emberrel. — Akkor mégiscsak tudhat ez a bot valamit — szólt az apja. Próbálgatták, letették, fel­vették, de a bot nem csinált semmit. Egyszer csak azt mond­ja neki a kisebbik fiú: — Mit tudsz botom? — Erre aztán megmozdult a bot. Ügy elverte a két nagyobbikat, hogy csak úgy porzott. Alig tudta a legény visszaparancsolni. Este lett már és leültek vacsorázni. Krumplit ettek héjába főve, sóba mártva. Ekkor a kisebbik­nek eszébe jutott a bot. — Mit tudsz botom? — kér­dezte. Hej, elámultak ám! Mert a bot olyan dús asztalt terített, hogy még. így segítette gazdag­ságra a bot a szegény ember legkisebb figt. Immár gazdag ember lett. Mert megtanulta ki­használni minden hónapot és munkával tölteni napjait. Két bátyja pedig egészen ellustult, mert nem dolgoztak és mindent az öccsüktől vártak. De bizony a bot ezt egyszer megelégelte és úgy elverte őket, hogy maga is eltörött. Ekkor aztán a legkisebbik ki­utasította a házból a két világ­lustáját. Még ma is henyélnek valahol, ha éhen nem haltak. (Mesélte özv. Mezei Má- tyásné, gyűjtötte Kelemen Zoltán.) TÖRD A FEJED! i. 2. A legutóbbi „Törd a fejed” rejt­vény megfejtései: 1. Visszaeső. 2. Térítő. sz SZ SZ sz sz SZ sz sz sz PAD SZÉK A SZÉK Tréfás kérdések 1. Miért nem harapja le a pék a kifli végét? . ' . 2. Ki az, akinek hat lába van, s mégis négyen jár? 3. Mi áz, ami mindig nyílik és sosem virágzik? Az elmújt heti tréfás kérdések megfejtései: 1. Búvár. 2. Igen, mert a torony teteje nem tud ug­rani. 3. Ha megfagyott. Csiga-biga... Csiga-biga, csigariga, hátára nőtt a putrija. Ha eső hull: vígan mászik, föl se veszi, hogyha ázik. Csiga-biga, csigariga, nézd csak, nézd csak kis Marika: fejecskéje szarvát dugja, nyomán fölfénylik az útja. Csiga-biga, csigariga, háza körkörös karika. Nyújtogatja szarvacskáját, így járja be kertiünk táját. Csiga-biga, csigariga. Ha rászakad az éjszaka, hogy a csillag se találja: behúzódik a házába... MISZLAI GYÖRGY Agitáció a félidőben A cukrászdába igyekszem egy feketére ... Idegeim a szo­kottnál felajzottabbak, mert a házunk előtt egész délután nagy futballcsata volt két ut­ca gyerekei között. Elkezdték úgy három óra körül és sok­szor hosszabbított félidőkkel most, hat óra után hagyták abba. De most csönd van, s amikor a kapun kilépek, lá­tom, hogy a gyerekek — akiket délután magamban dohogva, nem éppen kedveskedő szavak­kal illettem — az egyik kőra­kás körül csoportosulnak és va­lamit nagy komolyan beszél­getnek ... Talán taktikai meg­beszélés? Gondolom magamban és el akarok mellettük sietni, de lépteim kénytelen vagyok lelassítani, sőt megállni is, ami­kor melléjük érek. Csupán a kíváncsiság téteti ezt velem, mert néhány elkapott szó fel­kelti az érdeklődésemet... Ügy teszek, mintha eloldózott volna a cipőfűzőm és a közvetlen kö­zelükben kötözgetem. Valami »Szittyó« gúnynevű srác viszi a hangot, öt isme­rem, mert ő tudja a legnagyobb erővel rúgni a labdát a ház falához ... Most egészen más­ról beszél. Valahogy így: »— Én mondom neked, édesapám, hogy amelyik téeszben dolgoz­nak, ott van is dohány.« Egy másik srác mondani akar valamit, de alig hagyja el a száját két szó, az előbbi letor­kolja. »— Honnét tudnád te? A te apád nem ott dolgozik .,. Az én faterom, az ott van. Ke­res is ... Mi?! Hogy keveset?... Amit ott keresett, abból vette ezt a lasztit is. Ha a tied töb­bet keres, akkor miért nem vett neked? Hé?« Ez hatásos és érthető magya­rázat volt a többi gyerek szá­mára is. Helyeslőén bólintot­tak, némelyik egy »úgy vád­nál, vagy »igaza van«-al is ki­fejezte véleményét... És mint­ha szél kergette volna szét őket, a következő pillanatban már ismét kergették a közös­ben keresett pénzen vett focit. b. g. A zsibongóban divat lett a taps Kellemes, hangulatos hely dél­utánonként a Szekszárdi Köz- gazdasági Technikum. Jól érzi magát itt az ember. A folyosó­kon jövés-menés, izgalmas ping­pong-csaták a zsibongóban, a szuterinból, a kollégisták kony­hája felől jobbnál-jobb illatok áramlása felfelé — csupán apró­ságok — mégis építőkockái annak az otthonos, családias hangulat­nak, amellyel itt találkozik az ember. Ez az iskola valóban második otthona az idejáróknak. Van itt minden. Jól felszerelt tornaterem, szép társalgó, televízió, lemez­játszó, jó lemezek, rádió, könyv­tár — s mi kell több egy diák­nak? Hát1 kell még más is ... Per­sze, hogy kell. De az is van! A társalgóban mindig akad valaki, aki feltesz egy-egy szívgyógyító vagy vérpezsdítő lemezt — kinek mi kell éppen. Vannak olyanok is, akik kinn ülnek a napsütötte fal tövében és ott hallgatják az andalító melódiákat. Rendszerint — lány mellett fiú ül, s valami egészen »-más-« dologról beszél... mint amiről Németh Lehel éne­kel egy ablakkal beljebb. Na, de lássük ugyebár a zsi­bongót. Ha az iskolát szállodához ha­sonlítanám, akkor a zsibongó len­ne benne a hall. A különbség »csak« annyi, hogy itt fotelek, dohányzóasztalok, s a repülőtár­saságok reklám-fényképei helyett ping-pong asztalokat, s az iskola sportversenyeiről készült képeket láthat az ember. A foteleket az üvegfal előtti vasrács pótolja. Ezen üldögélnek erős tízpercek­ben a fiúk — akárcsak a fecskék a villanydróton. T,ágas, levegős, napfényes »par­kírozóhely« a zsibongó — diák­nyelven mondva. Most székekkel van tele. Körös-körül fiúk és lá­nyok ülnek. Fiatalok és »öregeb­bek« — keverve-kavarva. Az erő­sebb nem pártokat alakítva vitázik a futball-eseményekről, a gyöngéb bik pletykál egy kicsit. Amikor megérkezik az igazgató elvtárs, kíséretében a vendégekkel, meg­szűnik a zsongás. Szokás szerint végigmérik a nég nem látott idegeneket, s vé­gül a kedélyek csillapodásával egyidőben megkezdődik az isko­laszövetkezet negyedévi közgyű­lése. Elkezdődik, folyik és befe­jeződik, (Mint minden • tanácsko­zás ...) A gyűlés története he­lyett inkább egy-két érdekessé­get próbálok csokorba szedni. ITT KIZÁRÓLAG AZ ÉSSZERŰSÉG DÖNT . .. Az iskolaszövetkezetben csak — tagság és vezetőség van. Nincs tanár—diák viszony. Itt minden hozzászólás valóbán előbbre akar­ja vinni az ügyet. Senki nincs, aki azért beszélne' csupán, — hogy hozzászóljon. Ami igaz, az igaz! Kimondha­tatlanul örül a »tagság«, hogy megmondhatja, mi a véleménye erről, meg arról. Egy-egy jó hozzászólás után csak úgy dübörög a taps. Azt hiszem, Bársony Róbert igazgató, Kovács Győző bácsi és Jablonszky Lajos tanár is jóleső érzéssel hallották hozzászólásuk után a viharos, helyeslő tapsot. Az volt az érzésem, hogy a di­ákok eme elismerése minden más dicséretnél többet jelentett a há­rom pedagógusnak. SZÉP EREDMÉNYEK Kiflit, csokit, pamutot, s min­den olyasfélét, amire diáknak, ta­nárnak szüksége van, lehet itt kapni; a szövetkezetnél. Pontos leltárak, mérlegek mutatják, hogy évről-évre egyre nágyobb jelen­tőséggel bír az életre nevelés e kitűnő módszere. A mostani mér­legbeszámoló elhangzásakor fel­jegyeztem egy-két számadatot is. íme: ­Negyedéves forgalmi tervtelje­sítés: 121 százalék. Tiszta- nyereség: 3300 forint. Költségszinten belüli gazdálko­dás: a tervezett 4,4 forint helyett 3,67 forint. — Szép! És amit számokkal nem lehet mérni: A FISZ-esek szakadó esőben szántottak, vetettek. Nyúltenyésztő-brigád alakult. Szóval — komoly dolog ez az is­kolaszövetkezet. Erről beszélget­tünk Bársony Róbert igazgatóval a gyűlés után, mielőtt bemutat­ta nekünk az új — közel 40 000 forintos beruházással épített — szövetkezeti boltot. VÉGRE VAN EGY SZÉP BOLTUNK, mondja! Hogy pedagógiai szem­pontból mit jelent ez a bolt? »Elsősorban az elméleti okta­tás - és a gyakorlati munka elmé­lyítésének fontos eszköze. Ezen túlmenően esztétikai szempont­ból is jelentős. A tisztaságra, rendre és a szépre nevelés nagy segítője lesz. Vál-töztatni lehet majd benne a különböző típuso­kat.« Azok a szülők tehát, akik csak ritkán járnak szülői értekezletre, meglepődve láthatják és mond­ják majd: Na! Itt is havonta áll már a »fejetetejére« minden. Hát igen! Változik, gazdagodik a szekszárdi Közgazdasági Tech­nikum is. Méghozzá olyan gyor­san, amilyen ütemben az egész ország fejlődik. Az ülés befejeztével elcsitul a zsibongó. A társalgóban viszont most kezdődik az »élet«. Dalok, ritmusok varázsa terül el oda­benn a szívekben. A »fékek« ki­engednek, s a 16 éves fantázia Sorrento, Nápoly, vagy Haway felé repül. Meggyorsul egy ki­csit a vér csörgedezése és az arcokra pajkos mosoly szökik. Fertöszögi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom