Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-09 / 83. szám
1961. április 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO GYERMEKEKNEK A vasfazék Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még a nagyapa és nagymama épp olyan kisgyermek volt, mint ti vagytok, egy vadonatúj vasfazék került a konyhába. De nem ám olyan, amit ma használnak, hanem tiszta öntöttvasból való. Kívül fényes kék, belül pedig fehér zománc borította. Szép volt ez a vasfazék, azt meg kell hagyni, hanem volt egy nagy hibája. Igen csak büszke volt a csinosságára. Űton-útfélen, aki csak összeakadt vele a tűzhelyen, vagy a kamrában, ezt hallotta tőle: Konyhánkban a legszebb [vagyok, A testemen zománc ragyog. Belül fehér, kívül kék, Én vagyok a vasfazék. Bennem fő a spenót, sóska. Ettől lesz erős a Jóska. Kék a színem, mint az ég. Én vagyok a vasfazék. Bármennyire igaza yolt a vasfazéknak. mégsem szép, hogy valaki állandóan kérkedik és dicsekszik. Sokfélét lehetett benne főzni, ezért sokat is használták. Tették ide, tették oda. hol itt, hol Ott pattant le róla a zománc. Végül már alig lehetett felismerni, milyen színe volt új korában. Ö persze ezt nem vette észre. Egyre csak a régi nótát hajtogatta. Bezzeg most már a tejesköcsög is kinevette, pedig az csak cserépből volt. A vasfazék mégsem lett szerényebb. Egyszer azután le akarta venni valaki a tűzhelyről, és csak úgy puszta kézzel emelte fel. A vasfazék olyan irgalmatlanul megégette az illető ujját, hogy az kiejtette a kezéből. Zsupsz!... Egy nagy csörömpölés, a vasfazéknak megrepedt az oldala, egyik füle pedig poz- dorjává tört. Behajították erre őkigyelmét a kamra legsötétebb zugába. Ott már csak a polc lábának énekelhette: Konyhánkban a legszebb vagyok ... De soha nem jutott tovább, a polc lába mindig közbevágott: Mit beszélsz itt össze-vissza kony bárói, ugyan, oda te már soha nem kerülsz. Ott már neked semmi hasznod nem veszik. Teltek az évek. Egy nagytakarításnál felfedezték a sötét sarokban. — Hát ez az ócskaság miért foglalja itt a helyet? — mondták. azzal kiröpítették a szemétdombra. Éppen egy fületlen bögre mellé került, akinek rögtön el is kezdte régi nótáját. Hanem annak mondhatta, nem lévén füle, egy szót sem értett belőle. Egy törött tányér azonban meghallotta és szigorúan rászólt: — Ej, ej, te vasfazék, ahelyett, hogy igyekeznél hasznossá tenni magad, még mindig ilyen dölyfös vagy. Nagyon elszégyellte magát a vasfazék. Egész éjjel azon gondolkodott, miképp tehetné magát hasznossá, de semmi nem jutott eszébe. Reggel első dolga volt, hogy tanácsot kérjen. A tányér elmondta neki, hogy ő hiába igyekszik vizet gyűjteni — amivel a szomjas madárkákat megitatná —, mindig kifolyik belőle. Próbálja meg a vasfazék, rajta kisebb a repedés, benne biztosan megmarad a víz, A vasfazék ettől kezdve gyűjteni kezdte az esővizet. Már majdnem tele volt, mikor hallja, hogy felette madárkák csivitelnek. — Csip, csip, csirip, csirip, végre találtunk vizet. Csip, csip, csirip, csirip, milyen kedves ez a vasfazék. Tovább múlt az idő. Egyik nap. két kis fiúcska állt meg mellette. — Nini, egy vasfazék! — kiáltották, majd felkapták és elvitték az öntödébe, ahol vadonatúj vasat csináltak belőle. Utána egy gyárba került, s mire felocsúdott, már játékvonat volt. Éppen az a két kisfiú kapta ajándékba. akik megtalálták, mint vasfazekat. Kacagva játszottak vele, s nap-nap után dicsérték. ö azonban most már szerényen hallgatott, egy kukkal sem árulta volna el. hogy milyen kérkedő volt vasfazék korában. Zolnay György TÖRD A FEJED! Hétfő Kedd Szerda Péntek Kolbász Siker Siker Siker ÚTTÖRŐÉLET Prágai pionírokat várnak a dombóvári úttörők Mozgalmas napok zajlanak a dombóvári 628. számú Zrínyi Ilona úttörő-csapat életében. Dr. Kincses György csapatvezető és Tarr Lajosné csapatvezető-helyettes még 1960 szeptemberében gazdag programot állított össze a csapat részére. Az elmúlt hat hónap alatt a célkitűzéseknek megfelelően ezek nagy része megvalósult. Leginkább említésre méltó közülük egy új csapatotthon létesítése. amelyet 1961 elején adtak át a pajtásoknak. A csapatotthonban az úttörőcsapat sport- és kirándulási felszerelései, valamint a szórakoztató játékok is megtalálhatók. Mozgalmasnak ígérkezik a nyári szünidő is. A nyári hónapokban önálló sátortábort terveznek a Balaton mellett. Ugyancsak a nyár folyamán prágai pionírok látogatását várják, akiknek részére kéthetes, bőséges programot állítottak össze. Ezek között MEZŐN Fű, fű fűre lépek, kő, kő kőre lépek — ide is, oda is, vajon utam hova visz? Séta, séta, szép bokréta, kimegyek a mezőre — sárga virág, kék virág, anyukának csokrot kötök belőle! Bősz Jenő szerepel hazánk fővárosának, s a környező ipari és történelmi nevezetességű városoknak a meglátogatása. Viszonzásul a Zrínyi Ilona úttörő-csapatból 30 pajtás látogat el a baráti Csehszlovákiába. ahol alkalmuk lesz az ottani úttörő-életet megismerni. A csapatot a Dombóvári Építőipari Ktsz KISZ-szervezete patronálja. A tőlük küldött őrsvezetők a középiskolák kiszistáival együtt vállalták az őrsök vezetését. A vezetők személye biztosítékot nyújt arra, hogy ezt a gazdag programot az úttörő-csapat teljes egészében megvalósítja. Gundy Sarolta gimn. KISZ őrs v. Dombóvár Legutóbbi »Törd a fejed« rejt- 'nyünk megfejtései: 1. Jobba- 2. Ég és föld között. Nincsen rózsa tövis nélkül ? Forduljunk oda a társaság egyik tagjához és mondjuk neki — Fogadjunk egy forintba, hogy nem tudod hibátlanul háromszor elmondani, de gyorsan; rózsa, tövis nélkül. Az rááll s elhadarja: rózsa tövis nélkül, rózsa tövis nélkül, rózsa tövis nélkül. Ekkor megmondjuk neki, hogy elvesztette a fogadást, mert csak ezt kellett volna mondani: rózsa, rózsa, rózsa. Mi ugyanis világosan megmondtuk, hogy rózsa mondandó tövis nélkül. Tréfás kérdések 1. Hogy mehet egy nyuszi egyszerre három felé? 2. Ha hét égő gyertyából négyet eloltunk, hány marad? 3. Lehet egy óra alatt Pestről Szegedre menni gyalog? Az elmúlt heti tréfás kérdések megfejtése: 1. Lyuk. 2. Egyet se, mert a veréb ugrik. 3. ötvenkettő. BIZALOM . . . C igarettaszünetben p'ut a tavaszi szél a mező föx lőtt. Még a fák ágai között is könnyedén elsuhan, az apró levél nem feszül neki erejének. Leemeli a kalapot is az ember fejéről, ha nem vigyáz. S ahogy a naki Napsugár Termelőszövetkezet néhány tagja rakja a kombájnszalmát egy halomba az út mellett, bizony segít a szél is. Néha jobban is, mint kellene, mert tovább viszi a villányi szalmát, mint a három öreg azt gondolta. Durczi Lajos bácsi régi ismerősünk. Bor mellett melegedtünk vele össze, s az ilyen ismeretség 'artós szokott lenni mondja. S ahogy közeledünk hozzá, látlak, hogy jóleső érzéssel nyugtázza igazát: hogy ö sem felejtett el bennünket, mi sem feledkeztünk meg róla, Rágyújtunk és szélnek eresztjük a füstöt. Utána pislantunk, amint elkapja és egy lebbenés- sel szétszórja körülöttünk, bepó- lyál vele bennünket, azután meg lefejti rólunk és ki tudja hová viszi. — Hozhattak volna egy kis jó szekszárdi vöröset — mosolyodik el Lajos bácsi pajkosan, idézve utolsó találkozásunkat. — Elkelne itt a mezőn — toldja meg a másik öreg. — Úgy is keveset ittunk mi itt.' Nem értem a szavait. Ma ittak keveset... Megmagyarázza: — Már csak L x azért mandom, mert valamikor itt voltunk ezen a környéken, a szomszédos pusztán részesaratók. Aztán borra nemigen jutott. Lajos bácsi mesélt már erről korábban és most ismét mesélni kezd, tekintetét végighordozva a környéken és egy karmozdulattal is kíséri szeme villanását. A három öreg összenéz, mintha egymás szeméből olvasnák ki, hogy mit is mondjanak el a sok szomorú év történetéből. Azután egyikük elkezdi. — Ez itt körülöttünk mind papi birtok volt. Itt dolgoztunk. Egyi- kü.. : majd 30, a másik 25, a harmadik 20 évig. Ide jártunk aratni, meg csépelni. Hajnalban, amikor megkondult a.hajnali harangszó, már a helyszínen kellett lenni... Igaz? — fordul kérdőn két társa felé. — Bizony — mondja Lajos bácsi. — Ha valaki elkésett, levontak tőle 20 kiló búzát. Emlékszem, ott dolgoztunk a feleségemmel hajnaltól késő estig a pusztán, a három ■ gyermek pedig itthon volt. Minden este 11 óra körül hazaszaladtam, hogy megnézzem őket. Szegények aludtak már. Csak rájuk néztem. Megcsókoltam őket és mentem vissza. — Csúnya világ volt — szól közbe az öszbajuszú Jóska bácsi. — Az alkormányzó, a Sotonyi kiszámolta ceruzával papíron, hogy mennyi idő alatt lehet gabonával megrakni egy kocsit. És behajtotta az embereken, ha megszakadtak is... 7 evet huncutkásan, lecsüngő ■f ' ősz bajusza alatt: — most éjjeliőr, valahol a Balaton mellett. — Egyszer vadásztunk itt az erdőben — veszi át a szót ismét Lajos bácsi — és az egyik hajtó azt mondta, hogy nem bír már menni a fáradságtól, mert a cipője olyan nehéz a ráragadt sártól, mintha egyik-egyik 20 kilós lenne. »Az én csizmámon 100 kiló sár van« — válaszolt mérgesen az alkormányzó. — És mi volt a hajtó bére? — kérdeztem. — Mi? Két nap kellett hajtani a vadászaton és akkor az illető kapott munkát a téli fakitermelésnél az erdőben. Volt a községnek is erdeje, de elvették az urak és Baranyában, a M’ecsekben adtak helyette. Legalább 50 kilométerre ide. Tudták, hogy oda nem tudunk elmenni kitermelni és így megmaradt nekik az is. ... A cigaretta . a körmünkre égett már, ledobtuk a csikket és beletapostuk a földbe, nehogy szalmába vigye a parazsat a szél. A három öreg ismét munkához látott. (BUNI) Csők utakat fúrnak Madocsán Miért kötötted be a pajtásod száját? Fagylaltot hoz nekem. A madocsai Igazság Tsz-ben érdekes munkát végez a tsz-tagokból szervezett házi fúróbrigád: csőkutakat fúrnak, hogy ezzel az új, olcsó vízszerzési módszerrel még az idén 300 hold földet öntözhessenek. A Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság gépeivel eddig már két csőkutat fúrtak és ebben az évben kilenc csőkutat terveznek üzembe állítani. A kutakból nyert vízzel öntözik a 200 holdas kertet és 100 hold legelőt. Felvételünk Cere Kovács János, Szabó István, Dobos Mihály, Tar- czal János és Szabó Sándor fúrósokat örökítette meg munkaközben. Foto: Jantner
