Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
■f A vőlegényt hozó eső Feltornyozott frizurával, vakító fehér ruhában a leány ott állt az ablak üvege előtt, és önelégült mosollyal vizsgálgatta az üvegből visszatekintő „tükörbeli mását”. Később pillantása az égre szállt, amelynek felhőtlen kékje mintha csak az ő szeme ragyogása lett volna: józanul, hidegen és részvétlenül ragyogott. Az ablak alatti kert virágai, a távoli rét füvei, körül a mezők zöldje, a falombok s az út pora szomjazva néztek fel a makulátlan kékségben tündöklő mennyboltra, de azon a felhőnek még a legkisebbje sem mutatkozott. — Csodás lesz a mai majális, hogy ragyog az ég! — csicseregte a fehérruhás leány a szobába belépő édesanyjának, aztán hozzátette: — Ugye, nagyon cuki ez a sokfodrú tüli? Boriska meg fog pukkadni az irigységtől! Boriska egyelőre nem készült megpukkadni. Csalánt aprított a favágó tuskóján, aztán megkeverte korpával és a kiskacsák elé szórta. — Boriskám. miért nem készülődsz már? Nemsokára jön a busz. Nehogy lemaradj. Mondják, Bo-" zóky is ott lesz a majálisban. Bozóky, a fiatal, nőtlen állatorvos éppen a nyakkendőjét csomózta volna, amikor hirtelen, élesen és sürgetően felberregett a telefoncsengő. — Halló, itt Bozóky-lakás! — jelentkezett kicsit morózusan a doktor. — Kérem, doktor úr, legyen szíves, induljon azonnal, a csirke úgy hullik, mint ősszel a légy! — szólt ki a telefonból egy könyörgő női hang. Bozóky abbahagyta az öltözködést. Nyakkendőjét kedvetlenül dobta az ágyára, és bújt ki a csauszínű cipőből, meg a középszürke, szép kétsoros nad- ' Tágjából, és húzta a csizmanadrá- j got, bilgerit, a bőrbekecset, s pillanatok múlva mór hördült is a motorkerékpár, majd kikanyarodott az utcára. A motoros feltekintett az égre. A Balaton irányából nagy bodor felhők kavarogtak a falu fölé, és máris koppant az első csepp a doktor kabátján. A motor suhanva nyelte a kilométereket. Utasa mereven nézett a messzeségbe, de azt még meglátta, hogy a fehérruhás lány állt az ablakban, s talán az eget vizsgálta, mert észre sem vette Bozóky üdvözlésre lendülő karjának mozdulását. Nem így az udvaron kacsáit etetgető Boriska. Két kezében magasra emelgette az etetőteknőt, s jobb híján ezzel intett vissza a köszönő Bozókynak. Szakadt a hűvösleheletű, jószágé tavaszi zápor. Tortyogva nyelte a zúduló cseppeket a szomjas föld, s nagyot lélegzettek a magukhoz térő növények, de Bozókynak a nyakába csurgóit az égi lé. Amikor a baromfitelepre megérkezett, olyan volt már, mint egy szivacs. Még a dereka körül is esőcseppeket érzett. A csirkék megmenekültek. Az eső elállt. A mező ragyogott, és Bozóky ment vissza a faluba. Otthon a csend s az eső utáni jó szag elálmosította, s ahogy ruhájából kibújt, nem átöltözött, csak meg- fürdött és pizsamába öltözve elvetette magát az ágyon. Nem tudta, meddig aludt, csak az elmulasztott ebéd hiányát érezve ébredt, amikor a szállás- adónéja stirgetőleg keltegette:-------------------------------------------7-------TÉ NAGY SÁNDOR: (Bááiú égi/ LabdawziafátáL Labdavirág, lény bői Pikkelyeseden sziromgombolyag, kinek a tenyere gömbölyített nagyanyám kuksoló salátái fölé? Látom az ámulatot gyermek-szememen, amivel csikó-koromban ünnepeltelek, ha kevés volt :nár a szegénység képzelt pengőiből vásárolt képzelt gumilabda. Az volt csak a játék, törpe fácska, mikor labdáiddal célbavetted a szíveket, zsonglőrködtél a szépségeddel, mint a szavakkal én most, szó-inas, s a tekintetek kismacska-cirógatásai hozzád gurultak játszani. Egy baltasuhijitás — egy társsal kevesebb. Kiöregedtél, barátom, nincs bocsánat, törzsedben az idő görcseitől megbotlik a nedv, nem tudsz már úgy gömbölyödni, mint szerelmesebb korodban; persze, mindezt nem vádként mondom el, inkább magamat-biztató szavak ezek, hogy most célozzam meg jól a szíveket, amikor a vérkeringés tűzijátéka türelmetlenül raj zolódik a cselekvések arculatára. mi .......................... nwmrnn uiiiim n mrwwi — Doktor úr, doktor úr! Keljen már, a hasára süt a Hold, és a majális már régen áll a kul- túrház nagytermében. Annyi a gyönyörű lány, mint az égen a csillag! Bozóky kászálódott, öltözködött. Ebédet, vacsorát egyszerre evett, és indult a bálba. Amikor felnézett a sűrűcsillagos májusi égre, hirtelen eszébe jutott Boriska meg a fehérruhás leány. És Bozóky udvariasságból a fehérruhást is megforgatta, de igazán, szinte önfeledten csak Boriskával táncolt, és mert az esőcseppek nemcsak szivárványt tudnak az égre varázsolni, de néha nagyítólencsének is bizonyulnak, Bozóky nem tudott szabadulni az esőben látott képtől, de különösen nem a Boriskáétól, hát nem volt abban semmi szokatlan, hogy a Keszthelyen frissiben vásárolt karikagyűrűt nem a szebb, fehérruhás lány, hanem Boriska ujjára húzta fel a doktor, aki talán maga sem tudta, hogy a tavaszi zápor nyittatta rá a szemét Boris- kára. Borsi Darázs József Távol a Földtől (Folytatás az 5. oldalról.) A Fő tér felé ballagott. A sarkon betért a tejivóba. Fél liter langyos tejet kért két barnára sült kiflivel. Elgondolkozva kortyolta a tejet, bele-belemártogatta a kiflivéget. „Lehet, hogy az asszonynak van igaza? Abba kellene hagyni a repülést, és valami biztonságosabb, nyugodtabb foglalkozás után nézni? Ledolgozni a napi nyolc órát, utána szórakozni, pihenni gondtalanul...” Ez motoszkált a fejében és az is, hogy ha nem lenne vadászrepülő, akkor a felesége sem idegeskedne többé. Megnyugodna, újra a régi, kedves mosoly honolna arcán, és nem őszülne tovább. Még huszonhét éves sincs, és oldalt mór ezüstösen csillog néhány hajszála. A féltő aggodalom, a szorongó várakozás napjainak jele... Azután ezt gondolta: „Ha egészen ősz lesz, akkor is éppen úgy fogom szeretni, mint most... De legalább ne féltene annyira, legalább tudnám, megnyugtatni valahogyan. Hiszen nem mehet ez így tovább. Vagy az asszony betegszik bele, vagy én készülök ki hamarosan ...” — Őrnagy elvtárs, felment a kollégája! — mosolygott rá barátságosan egy bőrkabátos férfi, aki a szomszéd asztalnál telepedett le jókora sajttal és egy csöbör kakaóval. Értetlenül nézett a bőrkabátosra. — Egy szovjet repülőőrnagy felrepült űrhajóval. . . Az előbb mondta be a rádió ... Öt- vagy tízpercenként megismétlik — magyarázta a férfi. Azután felzsongott a tejivó. „Űrhajón kilőtték... Huszonhét éves ... Szovjet őrnagy ... Bámulatos ... Nahát!... De hogyan jön majd vissza? ...” Gilicze őrnagy lázasan pattant fel az asztal mellől. Reggelijét félbehagyva rohant ki az utcára. Otthon ajtóstól rontott be. Egyenesen a rádióhoz. Lázas izgalommal kapcsolta be és az asztalra tenyerelve, feszülten várt. Felesége meglepetten állt mögötte. — Mi az?... Mi történt? — kérdezte dermedt rökönnyel. — Pszt! Csendet! — intett ujjá- val a férj és a rádióra mutatott. Feszült némasággal hallgatták a zenét, míg végül félbeszakadt, majd felharsant a bemondó hangja. Elhangzott a rendkívüli közlemény. Szovjet repülőőrnagy a világűrben a Vosztok űrhajón ... Jurij Alekszejevics Gagarin. Gilicze őrnagy a telefonhoz lépett. Izgatottan tárcsázott. — Halló! Te vagy az? Hallottad?! — ordított bele a kagylóba. És mondta, mondta a nagy esemény hírét. Azután mást hívott. Majd két hívás között őt hívta valaki. — Igen. hallottam! Ép- nen most akarta1 ak felhívni . . Szédületes! Micsoda esemény! És ő is repülőgép vezető! Felesége közben az ablakon kiáltott ki valakinek: — Egy szovjet repülőőrnagy felment a világűrbe szputnyik- kal! — Nem szputnyikkal. űrhajóval! — helyesbített a férj, majd letette a telefont. A rádió hamarosan megismételte a hírt és később újabb és újabb részletekkel egészítette ki. Egyikük sem mozdult a készülék mellől. Az asszony arca kipirult és hosszú hetek óta először telepedett rá a régi, nyugodt, kedves mosoly. — ű is őrnagy, mint te... Huszonhét éves, akárcsak én ... — mondta csendesen, majd leült férje mellé a kanapéra. Újra csengett a telefon. Az őrnagy felugrott. — Igen, hallgatom, alezredes elvtárs! Vargával, Csótival és Mészárossal már beszéltem, ők is hallgatják ... Nem mozdulok ... A 0611-est úgyis csak ebéd után kell berepülnöm ... Hogyan? Dehogy tartok! Nem először repülök be olyan gépet, amelytől fáznak a fiatalok... Jó az a gép. ismerem minden csavarját... Letette a kagylót és visszaült felesége mellé. Az asszony mindent hallott, de nem szólt semmit. Csillogó szemmel, szelíden mosolygott a férjére. Az őrnagy úgy érezte, büszkeség árad hitvese tekintetéből. — Úgy nézel rám, mintha én repültem volna a világűrbe! — mondta tréfásan és szorosan átkarolta az asszony vállát. Egész délelőtt a rádió mellett ültek. Mielőtt Gilicze őrnagy elindult a repülőtérre, feleségével együtt meghallotta az újabb közleményt: Gagarin őrnagynak felesége és Icét kislánya van. A nagyobbik lány kétéves, a kisebbik egyhónapos ... Egymásra néztek és mindketten ugyanazt gondolták: „Lám, nekik is éppen két lányuk van és mindkettő pontosan annyi idős, mint a mieink.,,” Tolna megye művészeti emlékei A döbrököxi várrom A Kapos árteréből alig kiemelkedő halmon — hajdani szigeten —, a Fekete-berekben áll két vaskos faltömb; Debregecz várának romjai. Mikor épült, nem tudni pontosan. Az 1300-as évek elején Apor Lászlóé volt, majd a század végén a királyra szállt. 1443-ban a Héderváriak kezén van, majd Werbőczy István tulajdonába kerül, aki Debregecz akkori birtokosának, Latzkinak lányát vette feleségül, Werbőczi István szerkesztette meg a hírhedt „Tripartitum”-ot, a jobbágyságot röghöz kötő törvényeket az 15I4-es parasztfelkelés után. Ö maga is részt vett a felkelők leverésében. 1525-ben az ország nádora lett. A döbröközi várrom ma emlékeztetője — Werbőczi révén — a magyar jobbágyság évszázados gúzsbakötöttségének, kegyetlen kizsákmányolásának. (B. I.) KÖKÉNY LÁSZLÓ: Elégia Hol nyúlfiak s tarka pillék táncán derül az ég, a megria.dt nagy kék madár, s lányom Gizi-szárnyán leng a tömött, hegyes határ: itt vagyok én, Kispest s a nagy világ két térde közt, öreglegény. Dél van. Csirkék csőrén magért kiált az éh, papsajt rebbenti szét poros tollát, szöcske csöndje köp pan, s a pók egy kék tüll-vitorlát feszít két ág közé, hogy megfogja véle az elemózsiát. De jó is itt, heverve a fűben; lányom szívén jókedv visít. Szél jön, sírva mondja, hogy az űrbe dobta magát egy pacsirtát őt hallgatom, csigafúrós nyelvén dallá ömlik szét az atom. Ö, eltörött zaj az utak mentén: béke. húzz el az ész fölött, galambzajjal teljen az égi csűr, föld meg fehér-friss szavakkal, hogy nyúlfiak s tarka pillék táncán fényesedjen a megriadt nagy kék madár, s lányom Gizi-szárnyán lengjen minden hegy, völgy, határ, s daloljak én Kispest s a nagyvilág két térde közt, öreglegény. Pályázati felhívás Alulírott szervek pályázatot hirdetnek megbízások elnyerésére. A pályázathirdető szerveknek az a célja, hogy megteremtsék a dolgozó nép életével, szocialista fejlődésével foglalkozó irodalmi és képzőművészeti alkotások létrehozásának feltételeit, és lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az írók, képzőművészek megismerjék s éljék népünk életét, munkáját, örömét és küzdelmét. A megbízást nyert írók és képzőművészek élmény- és tapasztalatszerzés céljából egyhónapi időtartammal fizetés nélküli szabadságot kapnak; ez alatt az idő alatt a megbízó szervek egy-egy alkotó részére 3—5000 Ft-ot biztosítanak a zavartalan alkotó munkára. A pályázók 1961. május 15-ig írásban jutassák el a megyei tanács művelődésügyi osztályához, hogy az élményszerzésre, anyag- gyűjtésre, illetve az alkotómunkára szánt időt mikor és hol kívánják eltölteni, továbbá, milyen művet, milyen műfajban kívánnak megalkotni. A pályázathirdető szervek az írók és képzőművészek fizetésnélküli szabadságát egyetértésben megbeszélik az illetékes vállalatokkal, intézményekkel. A megbízásokat közös megállapodás után adják ki a pályázathirdető szervek. Pályázni lehet olyan művek tervével, melyek mai életünket, elsősorban a munkások és parasztok életét kívánják bemutatni. A pályázók tervében szerepelhet: elbeszélés, kisregény, regény, drámai mű. versciklus, illetve grafika, akvarell, olaj- és szobor- kompozíció. A megbízás a szerzői tiszteletdíjat nem érinti. A pályázat tervében meg kell jelölni a mű elkészülésének határidejét. A művek publikálására a Jelenkor folyóirat, illetve a kiadó ad lehetőséget; a képzőművészeti alkotások esetében a közületi vásárlások kiszélesítését biztosítják a pályázathirdető szervek. Baranya megyei Tanács, Pécs mj. Városi Tanacs, Szakszervezetek Megyei Tanácsa I
