Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-19 / 91. szám

4 TOT,WA M150VF7 WT?PT?.TStti tön. április 19. „Elmennék én is ••• A tanteremben teljes csend uralkodik. A máskor olyan élénk gyereksereg pisszenés nélkül figyel. Szemük egészen kerekre nyílik a nagy csodál­kozástól, arcukon lelkesedés, tű nődés, valami különleges izga­lom. neplést, amelyben a moszkvaiak részesítették. Láthatták a híres űrhajós mosolygó arcát, azt a pillana­tot, amikor Hruscsov elvtárs megöleli, láthatták apját, any­ját, feleségét. Milyen tantárgy kötheti le ennyire a tolnanémedi iskolá­sok figyelmét? Tantárgynak nem tantárgy. A tanítás nemrég ért véget. Valami nagyszerű, izgalmas do­log, amiről majd bizonyára so­kat mesélnek az unokáiknak, ez kerítette hatalmába őket, s ez az ember első űrrepülése. Milyen nagyszerű volt az az elmúlt néhány napon, hogy az iskolának van televíziója. Szemtanúi lehettek a nagy eseménynek, amikor Jurij Ga­garin, a világ első űrhajósa megérkezett a vnukovói repülő­térre, láthatták a Vörös-téri ün Talán egy sem volt a tolna­némedi iskolások között, aki ne cserélt volna azzal a kis pionírlánnyal, aki virágcsokor­ral köszöntötte Gagarin őrna­gyot és vörös nyakkendőt kö­tött a nyakába. A felvonuló moszkvaiak lel­kes ünneplése aztán már őket is elragadta; integettek, zseb­kendőt lobogtattak — a tele­víziós készülék felé. Mintha csak ott lettek volna ők is. Amikor a televíziós közve­títés véget ért, meg is jegyezte a hetedikes Pászti Tibi: Én is elmennék űrhajósnak, ha hívnának. Nagyszerű dolog lehet az ... B. I. Erről is beszélni kell: Garay Jánosról A megyében mindenki ismeri, mindenki tud róla egy-két dolgot mondani, de életének alapos is­merője kevés akad. Szekszárd egyik termelőszövet­kezete felvette a nevét. Közvéle- ménykutatás-félét végeztem a szövetkezet tagjai között. Tudják, hogy költő volt, azt is tudják, hogy a »Háry János« az ő nevé­hez fűződik, de többet a város ér­telmiségei közül is csak kevesen tudnak röla. A város főtere, mozi és termelőszövetkezet viseli a ne­vét. Illik, hogy megismerjük éle­tét is. Nehéz élete volt. Tizenkét test­vére közül csak öt maradt élet­ben. ö volt a legidősebb. Szülei szűkösen élő kiskereskedők vol­tak, majd később apja a városi árvák gyámja lett. Szelíd, csendes, komoly fiúként ismerték. A gimnáziumban ki­tűnő eredménnyel tanult, s gaz­dagabb gyermekek tanításával tartotta fenn magát. Orvosnak készült, majd a böl­csészeire ment, végül is elhatá­rozta. hogy minden erejét és tu­dását az írásnak áldozza. Ekkor teszi a következő hitvallást: »író vagyok testestől, lelkestől; Az irodalmon kívül nincs állásom, s nem is akarom, hogy legyen; Nincs életem, mert lényem hazá­mon kívül csak az irodalomé«. Kevesen ismerik újságírói te­vékenységét. 1833-ban a Regélő es a Honművész társlapoknak dol­gozik, havi 20 Ft-ért. Később a »Tudományié'« nak, a »Regélő rajzolatokéinak, a »Jelen koré­nak, az »Aurórá«-nak, a »Hírnök« nek és a »Honi vezér«-nek dolgo­zik. Verseket, novellákat, útirajzo­kat, színházi bírálatokat, tanul­mányokat, adomákat írt, híreket szerkesztett. Ügyes, gyorskezű hírlapírónak tartották. 1842-ben Vajda János­sal a Regélő Pesti Divatlap című szépirodalmi hetilapot szerkesz­tette. Később a lapot Vahot Imre vette át és Petőfi lett a segédszer­kesztője. A 48-as forradalomban kevés szerepet játszott. Eötvös József egyetemi magyar tanárnak ne­vezte ki. A szabadságharc leveré­se után elvesztette állását. Súlyos beteg lett. Családja nyomorgot.t. A szabadságharc leverését követő terror növelte testi és lelki szen­vedéseit. Megvakult, majd később idegösszeroppanást kapott, 1853. novemberében 41 éves korában meghalt. Családját nyomorban hagyta maga után. Harminc év­vel később szülővárosa szobrot állított emlékére á város főterén. Halála után az úri rend meg­próbálta nevét kisajátítani, de Garay a népé maradt. A költő ál­modozva kiáltott fel egykoron: »Ily dús e föld, ily áldott Egy minta gazdaság Melynél szebbet, sem jobbat Nem látott a világéé Ha a termelőszövetkezet föld­jén szétnézne, amelyet róla ne­veztek el, büszkén ismételhetné el á rég leírt sorokat. H. T. Levelekre válaszolunk Bódog Mihály, Dombóvár. A rendelőről szóló tudósítás kiegé­szítésre szorul. így közölni nem tudjuk. Várjuk a kiegészítést! * Sántha Jenő, Szekszárd. A te­metkezési vállalat munkájával kapcsolatos levelét megkaptuk. Közlésre alkalmasnak nem talál­tuk, de a levél másolatát elküld­tük a vállalatnak, hogy a levél­ben írt hiányosságok többé elő ne forduljanak. A vállalattól kapott választ levélben közöljük majd. * Horváth Lajos, Dombóvár. Pa­naszát a Belkereskedelmi Minisz­térium Tolna megyei Állami Ke­reskedelmi Felügyelőségének, ki­vizsgálásra megküldtük. Válaszu­kat az alábbiakban közöljük: „Horváth Lajos beküldött pa­naszában nem közölte a vásárló nevét, lakcímét, valamint a vá­sárló által vásárolt bor minősé­gét. Fentiek hiányában a vizsgá­latot a Dombóvári Földművesszö­vetkezet ú j dombóvári egységében megfelelő alappal nem lehet ki­vizsgálni. Ettől eltekintve fel­ügyelőségünk vizsgálatai során az egységet felül fogja vizsgálni. A vizsgálat eredményéről értesíteni fogjuk.” * Sz. Gy.-né, Mucsi. Amint a lapban olvasta, az „Ifjúvá avató ünnepély Mucsiban” című írását felhasználtuk. Kérjük, továbbra is tudósítson bennünket községük életéről. Csillag András és neje, Me- dina-Szőlőhegy. A járási tanács mezőgazdasági osztálya, a terme­lőszövetkezeti tanács Tolna me­gyei megbízottja foglalkozott hoz­zánk küldött levelével, s ennek alapján panaszára a következő választ adhatjuk: A 6/1960. kormányrendelet ér­telmében öregségi díjra egy csa­ládból csak egy személy jogosult, még akkor is. ha egy családból több. korhatáron felüli termelő­szövetkezeti tag van. így tehát önök is. jóllehet ketten vannak tsz-tagok. de csak egyikük kaphat öregségi díjat. Ugyanezen rendelet előírja azt is, hogy a 9 forintos SZTK-díjat, amit a termelőszövetkezet fizet önök után az SZTK-nak, meg kell önöknek téríteni. A rendelet ér­telmében önök kötelesek egyen­ként 9 forintot SZTK-díj címén a termelőszövetkezetnek havonta megfizetni. * Hortobágyi ■ Klára. Értény. Örömmel értesültünk arról, hogy községük KISZ-szervezete élén­ken bekapcsolódott a kulturális élet fellendítésébe. Szívesen helyt adtunk írásának is. Kérjük, a to­vábbiakban is tudósítson bennün­ket KISZ-szervezetük munkájá­ról. a faluban történt események­ről. * Horváth Józsefné, Dombóvár. A közügyek iránti nagyfokú fele­lősségérzetéről tett tanúságot, amikor dombóvári létére decsi problémát írt meg a lap szerkesz­tőségének. A levelében írtakat ki­vizsgálás céljából az illetékesek­nek megküldtük, s az eredmény­ről értesíteni fogjuk. Szakkönyv készül a nyugdíjas pihenőnapokon Fridrich Gyula bácsi, a selyem­fonógyári dolgozók köztisztelet­ben álló főmérnöke a közelmúlt­ban ment nyugdíjba. Több évti­zedes munka után sem pihent meg a kiváló szakember. Köny­vet ír, mely a maga nemében egyedülálló, hézagpótló lesz. Frid­rich Gyula a hernyóselyem-készí- tésről ír szakkönyvet. A könyvet mintegy nyolcvan ábra illusztrál­ja maid. A nyugállományban lévő kiváló szakember kcyryve a közeljövőben elkészül. Mint értesültünk, a ké­szülő könyv utolsó simításait vég­zi már a nyugdíjas szakember, és hamarosan sajtó alá kerülhet a hernyóselyem-feldolgozás új szak­könyve. A nevelés, a termelés élenjáró harcosai a szocialista brigádok A Szovjetunióban, a hétéves ■í*- terv soha nem látott fel- emelkedést biztosít a dolgozók­nak. A technika, a tudomány színvonala, az ipar termelékeny­sége és termelése óriási léptekkel halad előre. A Szovjetunióban a haladás meggyorsítására a mun­kások, szovhoz- és kolhoz-parasz­tok tízezrei új módszert, a kom­munista brigádmozgalmat hozták létre. Az anyagiak megteremtésé­nek egyik legjobban segítő.mód­szerét. E módszer lényege: az ember formálása, kommunistává nevelése. A Szovjetunióban elért kima­gasló eredmények híre hazánkba is eljutott. A dolgozók legöntuda- tosabbjai gyorsan felismerték e mozgalom jelentőségét. Nem má­solták, hanem a magyar viszo­nyoknak megfelelően alkalmazták ezt a mozgalmat. Csakis így, a dolgozók kezdeményezése nyomón születhettek a hároméves tervben — akkor bontott szárnyat e moz­galom hazánkban — olyan ered­mények a Tolna megyei gyárak­ban, üzemekben is, hogy hírük országos lett. Éveken át kísérletezgettünk, próbálgattuk a munkaverseny kü­lönböző formáit. A dolgozók önte­vékenysége találta meg azt a formát, amelyik legjobban segíti a termelést, amelyik legtöbbet nyújt az ember neveléséhez. Két- száztíz brigád, 2675 inunkása har­col a szocialista címért, A verseny követelményei — melyeket a dolgozók maguk ál­lapítottak meg — nagyok. Szigo­rúan használják a mércét a cím odaítélésekor. Viharos hangulatú termelési tanácskozásokon dönte­nek arról: megérdemli-e a brigád a kitüntető címet. Az iparban 27 brigád 321 tagját, a mezőgazda­ságban 4 brigád 34 tagját tüntet­ték ki e sokat jelentő címmel. A szocialista brigád munkaver­seny forma eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ahol a pórt, gazdasági és szakszervezeti veze­tők megfelelően, közösen, a nagy ügyhöz méltóan foglalkoznak a brigádokkal, ott az eredmények nem maradnak el. Jó példa erre a tolnai selyemgyár és a Bony­hádi Cipőgyár. Nagy a szocialista brigádok em­bert formáló ereje, a selyemgyár fiataljai idős házaspárt segítenek rendszeresen, egy másik brigád egy notórius fegyelmezetlenkedőt nevelt szorgalmas, becsületes dol­gozóvá. Egy másik brigádban olyan társukat nyertek meg — saját példájuk nyomán — a tami­lásnak, hogy most, aki ezelőtt hallani sem akar a tanulásról, a legszorgalmasabb látogatója az esti iskolának. A cipőgyár Tóth szo­cialista brigádja kollektíván vesz részt a Szakma Ifjú Mestere ver­senyben is. Sáth Sándor textil­gyári brigádja, is kiemelkedő ered ményeket ért el a nevelésben. Mindemellett, a szocialista brigá­dok a termelés első sorában áll­nak Er^dménveik példák a dol­gozók előtt. S a siker legnagyobb érdeme, hogy nem úgy érték el, mint hat—nyolc évvel ezelőtt, nem futtatták őket, azonos körül­mények, vagy talán még nehezebb feltételek között dolgoztak, mint a többi' k (Gondoljunk csak a szigorú vállalásokra.) S ezt látják a dolgozók is. S ezért különösen nagy a becsülete a szocialista bri­gádoknak. A múlt évben Tolna megye ipara teljesítette a tervét. Néhány üzemben, objektív ténye­zők hátráltatták a munkát. De ez nem a szocialista brigádmozga­lom eredménytelenségét „igazol­ja” — mint egyesek állították. A brigódmozgalom már bebizonyí­totta: a termelés, a nevelés a leg­fontosabb, legeredményesebb gyá­ri módszere. Hatása az egész ter­melő közösségre nagy. Mágnes­ként, különös vonzóerőként hat a dolgozók százaira a szocialista brigád léte, termelési és társadal­mi jellegű eredménye. Tapasztalható volt néhány he­lyen bizonyos mértékig a sablo- nosság, a csak termelési feladatok kitűzése. De mindez olyan helyen fordult elő, ahol a brigádokat uta­sításra hozták létre, és a vezetők látva a brigádmozgalomban rejlő hatalmas lehetőségeket, csak a termelési feladatok megoldására ösztönöztek. (Még akkor sem ért­hető ez, ha éppen így, és itt szo­rított a cipő!) Számos gyárban, gazdaságban a műszakiakat kérték a brigádok, hogy segítsék őket a munkaszer­vezési kérdések megoldásában. Ez a legtöbb esetben eredményes volt. A Simontornyai Bőrgyárban a műszaki dolgozók ígéretet tet­tek a brigádok segítésére — az ígéret azonban nem vált tetté. S talán ennek következménye az is. hogy a bőrgyárban nem érnek el olyan eredményeket, mint más gyárakban, A szocialista munkaverseny gazdája, szervezője, legfőbb pat- rónusa mindenütt az üzemi szak- szervezeti bizottság. A szakszerve­zetek munkájától függ jórészt a brigádok jó, vagy rossz munkájaj A szakszervezeti bizottságok — a tapasztalatok alapján állíthat­juk — e kérdésben meglátták a jót, felismerték hatalmas jelentő­ségét és ehhez mérten nyújtottak segítséget. Elég csak a Dombó­vári Fűtőházra, a két tolnai tex­tiles gyárra, a Bonyhádi Cipő­gyárra hivatkozni. *4 íA'éves tervünk első évének cseppet sem könnyű fel­adatait valósítják meg üzemeink­ben. Az első negyedévet sikeresen zárták: teljesítették legtöbb gyár­ban a tervet. Különösen ott értek el kimagasló eredményeket, ahol a szocialista brigádok versenye is magas színvonalú, ahol a dol­gozók munkájához minden segít­séget megadnak. A vasúton, a textilipari üzemekben például tar tani tudták, sőt nem egy helyen túlszárnyalták a tervben megálla­pított mutatókat. S a további si­kerek fő záloga, biztosítéka az is, hogy a szocialista brigádmozga­lom egyre szélesedik, mind több dolgozó kapcsolódik e nemes, embert formáló, a szocializmust építését meggyorsító mozgalom­hoz. A kommunizmust építő szovjet emberek dicső példája — sajátos formában — követésre talált me­gyénkben is. Mint értesültünk, az idén mintegy huszonöt szocialista brigádvezetőnek teszi lehetővé a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy az idén a Szovjetunióba utaz zon és ott megismerkedjék a kom munista brigádokkal, a mozgalom mai és a kommunista brigádok tagjaival. A kommunizmust építő Szovjetunióból visszatérő szocia­lista brigódvezetők bizonyára hasznosítják megyénkben az ott látottakat, tapasztaltakat, a haza, a nép javára. — pj — A Hőgyészi Állami Gazdaság 240 hold erdőt telepített az idén Megvénk egvik levnammbb ól- I lami gazdasága, a 18 380 holdon gazdálkodó Hőgyészi Állami Gaz­daság szántóterületén vannak olyan dűlők, amelyek szántóföldi növénytermelésre kevéssé alkal­masak. Ez mintegy ezer hold. Az állami gazdaság távlati terve sze­rint ezen a területen erdőket lé­tesített, Az erdőtelepítést ez év tavaszán megkezdték. 240 holdat ültettek be facsemetékkel. A szá­mítások szerint ősszel újabb 500 hold erdő létesítését kezdik el az állami gazdaságban. Ha a felsőbb szerv az állami gazdaság erdő- telepítési tervét jóváhagyja, né­hány éven belül a szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas térü- ' leteket beültetik facsemetékkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom