Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

1961. április 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A MAI FA KoTácsIstván, a MEDOSZ főtitkára adta át az Élüzem kitüntetést a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozóinak Az építőbrigád tagjai 13—14 órát dolgoztak egy műszakban az elmúlt néhány napon, hogy a sze­relőcsarnokát a nagy eseményre tető alá hozzák. Sikerült. Itt tar­tották meg március 31-én Tolna megye legnagyobb állami gazda­ságának Élüzem-avató ünnepsé­gét. Pártunk és kormányunk a ma­gas kitüntetéssel is elismerését fe­jezte ki a Dalmandi Állami Gaz­daság dolgozóinak az 1960. évben elért eredményekért. Az a hely­zet ugyanis, hogy az állami gaz­daság fennállása óta első alka­lommal a termelés és a termelékeny­ség emelésével, valamint az önköltségek csökkentésével több mint 7 millió forint ab­szolút nyereséggel zárta az évet. Az Élüzem-kitüntetést Kovács István, a MEDOSZ főtitkára adta át a gazdaság igazgatójának, Vass Istvánnak. A Dalmandi Állami Gazdaság Élüzem-avató ünnepségén ott volt Tolnai Ferenc, a megyei pártbi­zottság mezőgazdasági osztályveze tője, Virágh István, a járási párt- bizottság titkára, Nagy János, a termelési igazgatóság vezetője és az állami gazdaság által patronált termelőszövetkezetek küldöttei is. Az Élüzem cím elnyerése alkal­mából Géczi Károly, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának osztályvezetője az állami gazdaság három ve­zető szakemberének és hat jól dolgozó fizikai munkásá­nak átadta az “Állami Gazda­ság Kiváló Dolgozója” jel­vényt és oklevelet. Az Élüzem címmel járó 75 500 forintot és az igazgatói alapból 332 000 forintot jutalomként osz­tottak ki a gazdaság legjobb dol­gozóinak. Minden száz munkaegység után 14 suunkaegységet kapnak prémiumként a lápafői termelőszövetkezet fiataljai A lápafői Aranykalász Terme­lőszövetkezet tagjai legutóbbi közgyűlésükön úgy határoztak, hogy a szövetkezetben dolgozó fiatalok minden teljesített 100 munkaegységük után 14 munka­egységet kapnak prémiumként. Kéfszáz munkaegység után ez a prémium már 28-ra emelkedik. A szövetkezet tagjai ezzel az ösz­tönzési módszerrel azt akarják elérni, hogy a fiatalok megta­Pák számításukat a szövetke­zetben, s mivel ők háztáji földet nem kapnak, ilymódon részesül­jenek jutalomban elvégzett mun­kájuk után. A szövetkezet fiataljai — hogy a felnőttek bizalmára rászolgál­janak, ifjúsági brigádot alakí­tottak. A tizenkét tagú brigád a növénytermesztésben dolgozik. Jól haladnak a tavaszi munkák Kocsolán Átadták a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját a Dombóvári Vasúti Csomópont dolgozóinak A kocsolai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben befejezték a tavaszi talajmunkákat. A vetni- való jelentős része már a föld­ben van. A termelőszövetkezet tagjai a tervezett- 50 hold borsó, 30 hold zab és zabosbükköny, 20 hold mák, 3,5 hold maghozó répa ve­tését befejezték. Az elvetett ter­mények nagy része már szépen zöldell. A cukorrépából 50 holdat, a napraforgóból 120 holdat, a bur­gonyából pedig 65 holdat vetettek el eddig. Az építés ütemét tekintetbe véve a számítások szerint egy hó­napon belül két új halastó ké­szül el a Vörös Csillag Tsz-ben, ■ 6 hold területen. A termelőszö­vetkezet KISZ-fiataljai felaján- ’ották, hogy' fásítják a szövetke­zeti majort. A termelőszövetkezet tervei szerint 300 holdon végeznek ez évben istállótrágyázást. A terv nagy részét már teljesítette á tsz tagsága. Ugyanis ebben az évben 210 holdon már elvégezték az stállótrágy ázást. L U Másfélezer hátai hímestojás került bolti forgalomba Évről évre növekszik az érdek­lődés és a kereslet a bátai hímes- tojások iránt. A néprajzi szakem­berek körében, de nem szakkö­rökben is megbecsült különleges­ségnek számít egy-egy bátai hí­mestojás, amit a népművészet mestere Dér Józsefné készít. Dér Józsefné évtizedek óta festi hús­vét előtt a tojásokat és az ország minden részébe jut belőle, sőt nem egy példány már külföldre is eljutott. Az elmúlt években sok bátai hímestojás bolti forgalom­ba is került s a megnövekedett keresletet Dér Józsefné egyedül már nem tudta kielégíteni, ezért az idei húsvétra több tanítványa ' s festett tojásokat. A megnövekedett kereslet miatt a decsi háziipari szövetkezet, amely felelevenítette a sárközi népművészetet, úgv tervezi, hogy "Vitán Dér Józsefné vezetésével hímestojás-festő tanfolyamot szer­vez. Szobrot kapott Boiit liád A felszabadulás évfordulójára értékes művészeti alkotással gya­rapodott Bonyhádi a járási szék­hely központjában levő Széche­nyi téren felállították Nagy Ist­ván munkásleányt ábrázoló szob­rát. A csaknem két méter magas, mészkőből készült szobrot a mű­velődésügyi minisztérium aján­dékozta a községnek. Népfront-bizottsági ülés Konyhádon Ülést tartott a Hazafias Nép­front községi bizottsága Bonyhá- don. Az ülésen a községfejlesz­tési tervet tárgyalták meg és a népfront-bizottsági tagokon kí­vül részt vettek a községi tanács­tagok is. A községfejlesztési terv ismer­tetése után vita alakult ki, amely­nek során foglalkoztak a népfront •eladatával és határozatot fogad­ok el a társadalmi munka szé­leskörű megszervezésére. Háromezerötszáz vasúti dolgo­zót ért kitüntetés. Felszabadulá­sunk tizenhatodik évfordulójának előestéjén ünnepséget tartottak a Vasutasok Művelődési Otthoná­ban. Háromezerötszáz vasutas dolgozó küldöttei, a kiváló terme­lési eredmények részesei töltötték meg a feldíszített termet. A vas­utasok ünnepére eljött Németh József, a közlekedés- és posta­ügyi miniszter helyettese, hogy átadja a Dombóvári Vasúti Cso­mópont dolgozóinak a Miniszter- .anács és a SZOT vörös vándor- zászlaját. Részt vett a vasutasok nnepségén Daradics Ferenc elv­iére, az MSZMP megyei bizottsá­gának titkára, Gróf József, a vasutasok szakszervezetének tit­kára, Tóth József, a Pécsi Vasút- igazgatóság igazgatója, Tölgyes Lajos, a KPM I/VII. szakosztály vezetője, Hoffmann János, az IZMT elnöke, Tengerdi Gyula, a íárási pártbizottság osztályveze­tője. Németh József elvtárs szólt az ünneplő vasutasokhoz. Elmondot­ta, hogy a csomópont dolgozói milyen kitűnő munkát végeztek az elmúlt évben. A vasútállomás, de különösen a fűtőház dolgozói országosan is kitűnő termelési eredményt értek el. — Átadom önöknek a Minisz­tertanács és a SZOT vörös ván­Április 4-e, hazánk felszaba-1 dulásának évfordulója alkalmá­ból huszonegy Tolna megyei ter­melőszövetkezeti tagot a Kiváló Termelőszövetkezeti Tag jelvény­nyel és oklevéllel tüntettek ki Szekszárdon a megyei tanács klubjában szombaton délelőtt. A kitüntetéseket a földművelés- ügyi miniszter nevében dr. Vigh Dezső, megyei tanácselnök-helyet­tes adta át kis ünnepség kereté­ben. Kitüntetéseket kaptak: Bíró La­jos, a zombai Parasztbecsület Tsz fogatosa, Ezer Ferencné, a tolnai Aranykalász Tsz munka­csapat-vezetője, Gyergyádesz Im­re, a dombóvári Alkotmány Tsz 1 gyümölcs-kertésze, Hostyánszki dorzászlaját, köszöntőm önöket ebből az alkalomból és kívánom, hogy hosszú ideig Dombóvárott hirdesse a vasutas dolgozók hő­sies munkáját. Dolgozzanak úgy, ngy birtokukban maradhasson e zászló — mondotta Németh Jó­zsef elvtárs. Daradics Ferenc elvtárs, az VISZMP megyei bizottságának i lkára a pártbizottság elismeré­sét, köszönetét tolmácsolta. — Őrizzék meg ezt a zászlót, érjenek el a jövőben is olyan ter­melési eredményeket, hogy so- '-áig díszítse a Dombóvári Vasúti Csomópontot, a munka dícsére­tét, elismerését jelképező vörös vándorzászló — mondotta többek között Daradics elvtárs. Fuxberger János, a vasutas szakszervezet megyei elnöke, fo­gadalmat tett háromezerötszáz vasutas dolgozó nevében, hogy az idén is túlteljesítik tervüket, a vándorzászlót megtartják. Ezután átadták az emléklapom kát, melyek igazolják, hogy elő­ször tüntették ki a csomópontot e nagy kitüntetéssel. Több mint százharmincezer forint jutalmat, mintegy száz oklevelet, félszáz kiváló dolgozó jelvényt adtak át a termelő munka legjobbjainak. Az ünnepség után a késő esti órákig együtt szórakoztak a dom­bóvári vasutasok. | József, a bátaszéki Búzakalász I Tsz, Joó Józsefné, a páifai Egyet­értés Tsz, Kovács Antal, a kis- tormási Dózsa Tsz, Kovács Fe­renc, a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz, id Köbl János, a tamási Vörös Szikra Tsz, László Zoltán­ná, a bonyhádi Petőfi Tsz, Po- tyondi József, a faddi Lenin Tsz, Pomozi Gyuláné, az aparhanti Búzavirág Tsz, Leitmann Andor- né, a tolnanémedi Kossuth Tsz, Sándor István, a kisszékelyi Áp­rilis 4. Tsz, és Szeifert Anna, a teveli Kossuth Tsz tagja. A felsoroltakon kívül még nyolcán kaptak kitüntetést. A kitüntetettek nevében Gyer- gyádesz Imre mondott köszönetét a kitüntetésért. Termelőszövetkezeti tagokat tüntettek ki Szociális segélyt adtak az idős tsz-tagoknak 4 Danakömlődön A dunakömlődi Szabadság Ter­melőszövetkezet legutóbb tartotta rendes negyedévi taggyűlését. Uhrin Vendel tsz-elnök vázolta a múlt évi eredményeket, majd is­mertette a következő munkák menetét. Végül javasolta, hogy az április 4-i ünnep alkalmával a rászorult, idős tagok részére szo­ciális segélyként legalább 200— 300—400 forintot adjanak szemé­lyenként. A tagság e javaslatot elfogadta. így szociális segélyt kapott a termelőszövetkezetben huszon­nyolc személy. Befejezésül meg­kezdték a tagságnak az előlegek kifizetését munkaegységenkint 15 f őri ntot. Pápista János levelező, Dunakömlőd Jól sikerült díis os találkozó Mőgyészen Jól sikerült találkozót szerve­zett a gyonki járási egyesített énekkar a hőgyészi művelődési otthonban. A találkozó eltért a simontomyai előadástól, itt a há­rom kórus külön-külön is bemu­tatta műsorszámait, majd a kö­zösen tanult dalokat együtt ad­ták elő. A találkozó számot adott a gyonki járás kórusmozgalmá­nak fejlődéséről s megmutatta az utat, amelyen az év ' ' knak tovább kell haladniuk. I: Az óceán ezüstkék habokat fod­rozott a sziget felé. Szép volt a tajtékok versenyfutása, ahogy szerették volna utolérni egymást, hogy egyesülhessenek, hogy ne legyen értelmetlen és hiábavaló a fehér habruha, az örökös egy­más után sietés. Sisteregtek és susogtak, násztáncát járták a szépnek, a meleg napnak, a ha­tártalan végtelennek — és egy­más után és mégis: egymás nél­kül csapódtak a partnak, ahol egy utolsó, gyöngyöt szóró szik­rázással hulltak ezer és millió cseppé, hogy átadják a helyüket és a sorsukat az utánuk követ­kezőknek. A bágyadtan bókoló pálmafák a parton élő koszorúi voltak en­nek a csillogó parádénak, csak a látófa kopasz fokai nézték egy­kedvűen és hangtalan a távolba- vesző kékséget. Mozdulatlan volt a messzeség, mintha saját nagyságától der­medt volna meg és valami majd­nem kézzelfogható csendesség borult az egész látóhatárra. Egy- egy bágyadt sirály hangtalan re­pülése fehér cikcakkot rajzolt az égre. A csendnek és a szépnek ez az ölelkező harmóniája békességet sugárzott. A sziget, az óceán, a pálmák és a sirályok, a víz hab­ja és a kék magasság fehér fel­hői így és ezért tudtak olyan jól meglenni egymással. Úgy látszik, a békesség az élet közös neve­zője: egymástól távoleső dol­gok is egybeépülnek benne. Miene-no, az orvos is valami effélét gondolt magában, amint az ijesztően törékeny vitorlásban odafordult utastársához: — Uitaka-Ti, hallod,.,? Éne­Jánossy Zoltán: Tikit ;(A VAKOK SZIGETE) kel az óceán ... Uitaka-Ti nem válaszolt. Mesz- szenéző szemekkel állt a vitorla- rúd tövében, és mint egy bronz­ba álmodott szobor, észak felé nézett. Megszokta már, hogy gyerek­kori játszópajtása, tudós orvos­barátja néha olyat is kérdez tő­le, amire nem is lehet válaszol­ni. Tovább figyelte az ég és víz határát, és néha a napra nézett, hogy biztos legyen az irányban. Délfelé járt, nemsokára meg kel­lett látniok a szigetet. — Uitaka-Ti, nem érted a ha­bok beszédét....? A horizont szélén — mint az óceán lapjába szúrt vékony kis tőr — függőleges árnyék villant fel. — Ott a látófa! Mieno-no, ott a sziget! Az orvos is felállt a kormány mögül és elnézett a mutatott irányba. Érezte, hogy a megha­tottság mindjárt erőt vesz raj­ta, ezért inkább egy tárgyilagos megállapítással elébe vágott a gyöngeségnek: — Legalább százra ugrott a pulzusom. Uitaka-Ti, te tudod hogy mi az a pulzus? • Hazafelé menni mindig jó. Az otthon több, mint a nagyvilág. mert egy kicsit mindig az édes­anya tárt karját is jelenti és az otthon a kikötő, ahol biztos és nyugodt a rév, ahol viharvédett az élet, és ahonnan elindulva mindig egy kicsit odafelé me­gyünk. Miene-no és Utiaka-Ti . számára a sziget jelentette az otthont. Az életet. Még az ál­mokat is, ami pedig az ő életük­ben nagyobb valami volt a va­lóságnál is. Hányszor beszéltek róla, hogy egyszer vége lesz majd minden rossznak: annak, hogy ők a nagy fehér hajók árnyéká­ban szorongják át a nappalukat, ahol a fehér urak korlátái unos- untalan a legtöbbet veszik el tőlük: a szabadságukat és ahol Miene-no-t, ezt a nagyszerű fia­tal orvost a konzul úr taknyos kölyke leköphette, csak azért — csak azért! — mert nem egyszí­nű a boriik... És vége lesz a kikötő éjjeli bűzének, ahol az olaj, a hal és a rum szaga ült orgiát, ahol részeg matrózok ölelgették a kikötők rongyait, és ahol csak két igazság között le­hetett választani: pénz, vagy erő. Nekik nem volt pénzük, amit a „Két cápa” füstös ivójában a pultra szórhattak volna és az erő sem az ő oldalukon volt. Ne­kik a jogot a fehér rendőrök gu­mibotja osztogatta. Mindent kibírtak. Még ezt is elviselték, mert tudták, hogy ez csak átmenet. Miene-no elvégzi az egyetemet — igaz, hogy külön kell ülnie az előadásokon, távol a fehérektől — és azután haza­mennek. Az egész sziget haza­várja őket. Uitaka-Ti-t még Ti- kiti is várja, Tikiti. Elég volt, ha becsukták a sze­müket. Miene-no ilyenkor orvo­si diplomát látott, Uitaka-Ti pe­dig egy leányarcot, óriási sze­mekkel, kemény bronz-barna melleket, egy könnyű kis raffia- szoknyát és hallotta Tikiti halk- rebbenésű sóhajtását: — Hazavárlak, Uitaka-Ti... Valahogy így énekelt most az óceán, a nagy, a kék-ezüst, és vitte a piroga-t, repítette haza­felé. Már látszottak a hálók, s partra húzva a csónakok. Uitaka-Ti nehezen bírt magá­val. Ez az utolsó pár száz yard hosszabb volt, mint az eddig megtett sok száz mérföld. Mint­ha megállt volna a szél és a piroga is csak egyhelyben ringa­tóznék a hullámokon. — Mieno-no, engem Tikiti a parton vár... Biztos, hogy ott vár. Azt ígérte ... Az orvos összehúzott szemek­kel leste a partot. Valami meg­magyarázhatatlan rosszat érzett. Már olyan közel voltak, hogy egy egész sereg csónakkal kellett volna találkozniok, és egyetlen egyet sem lát. Legalábbis a ví­zen nem. (Folytatjuk.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom