Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-11 / 84. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. április 11. Sirnontornya tavaszi napsütésben és árnyékban Volt alkalmam látni a simon- rosban irodalomra és történelem- napokat él. Abban igaza volt ba- tornyai gyerekeket, amint a tava- re tanítja a diákokat — lévén rátomnak, hogy a falu külső képe szí napsütésben hancuroztak. A gimnáziumi tanár —, bementünk lényegében nem változott meg — legkedveltebb játékszer a labda, a tanácshoz, s az elnökhelyettes- Simontornya községből nem lett Labdáztak. Kerestem, kutattam, sei. Nagy Sándorral beszélget- időközben közkedvelt vidéki kis- hogy vajon melyik közülük az a tünk. Beck Zoli és az elnökhe- város. Viszont az is érthető, hogy lyettes csakhamar megállapítot- Zoli barátóm minden egyes haza- ták, hogy ez a község bizony nem jövetelekor egy új bérházat, étbizonyos „kis-császár”, vagyis a labdatulajdonos. Mert ugye valamikor a gyermekseregben valósá- sokat fejlődött. gos kis-császár volt a vlabdatulajValahányszor donos. Kiváltságos tulajdonjoga- mindig ugyanaz a termet, utcát és egyéb létesít- hazajövök, ményt szeretne látni. Vajon kikép fogad, nek ne lennének hasonló kívánnak tudatában valósággal uralko- mint amikor tíz egynéhány éve ságai a saját falujával szem- dott a többiek felett. Ha ellenkez- először vettem búcsút a falumtól ben ... De hát a sok kicsi is sok- mondta Zoli. ra megy — különösen, ha a kicsik Szokásomhoz híven szorgalma- mellett olyan adatokat is féljetek vele. tiltakozásul felkapta labdát, hogy viszi haza, mire más megoldás nem lé- san jegyezgettem a többiek vén — teljesítették kívánságát, során mellékesen elejtett Igaz. most is észrevettem, amint kát. az egyik gyerkőc a labda-tulajbeszélgetés gyezhet az újságíró, mint a 300 új adató- ház. a vízmű és a többi... Mostanában mindenki tavaszi Hogy mi az a simontornyai és nyári ruhát vásárol. Ezt ugyan dón joggal akart hatalmaskodni. A újtelep? Körülbelül háromszázan csak láttam: a simontornyai leátöbbiek kórusban mondták neki: építkeztek ott. Mit játszod meg magadat? — Nagyon jó gondolat volt nyok, fiatalasszonyok szeretnek a sütkérezni a szép, modern vonalú ízt hiszed, hogy csak neked van vízmű megépítése. Régi probléma tavaszi ruhákban. Öltözködésük, labdád? Én enyémet. is kihozhatom az volt a községben a vízellátás. Barátom egész utcasorokat mu A basáskodni akarót elküldték, tatott. Szemlesütye. pironkodva hagyta el a játszóteret, és pár percen be- egy ép ház sem a front lül tíz labda is előkerült. külsejük a jó élet vitathatatlan jele. fiatalok, idősebbek szorgalmasan dolgoznak, és annak nyo- Ezen a részen nem maradt mán tisztességesen élnek. Derűs után. tavaszi napok köszöntöttek SiNagv harcok voltak itt. Minden montornyára. Csip-csup dolog az egész. Ne- tető leégett. Látod, abban a pinkem sem jutott volna eszembs megírni, ha ennek előzményeként nincs egy különleges élményem. cében kucorogtunk több százan. Nem akarom idézni azt a sok gatni. Csakhogy a fény mellett árnyé5.!: is van, és ezt sem lehet elhalladatot, amit leírtam. A lényegük Beck Zoltánnal, egykori ősz- egy: a falu lakossága — apraja- den rendjén, még akkor sem tálytársammal, aki egy alföldi vá- nagyja — derűs, örömteli hétköz- dolgoznak, jól keresnek, jól TOURA3ZOK Emlékezés A zászlóalj merev vigyázzban állt, mint a cövek. Nádasdy alezredes megsimogatta szakállát és felnézett az égre. Az állomáson .katonavonat futott keresztül. A frontról jöttek. A szakállas vadember megkezdte a szokásos napi szónoklatot, amely abból állott, hogy megjönnek az új fegyverek és győzünk! Ezt már hallgatni is unalmas volt. A fiúk közben a szerelvényt bámulták. Egyszer valaki felszisszent és ez a felszisszenés, minf áram futott keresztül mindenkin. Az „ales” mindezzel nemigen törődött, nem is vette észre, annyira el volt foglálva a katonák harci kedvének - fokozására szánt, ezerszer megunt szófecsérlésével. A szemek az elvonuló szerelvényt pásztázták és nem kis megdöbbenésünkre a következő szöveg díszelgett a szerelvény egyik kocsiján: „Wir. dir- alte Äffen, sind die neue Waffen”. Ez magyarul így hangzik: „Mi, az öreg majmok, mi vagyunk az új fegyverek”. Az alezredes mindebből nem látott semmit, mert háttal állt a szerelvénynek, meg le is foglalták gondolatai. Hadonászott; hogy tetszetősebbé váljék szónoklata. Vég nélkül szaporította a szót, amikor a második században halkan sziszegte valaki: — „Marha!” Megismertük a hangot. Kondor József, görög-latin szakos tanár volt a tettes. Az alezredes felnézett és felordított: — Ki pofázott Kondor kilépett a sorból. — Én, alázatosan jelentem. — .Mit mondott Ön, anyaszo- morító?! — Alázatosan jelentem, azt, hogy marha hideg idő van. — Igaz ez? — kérdezte a századot a nagyúr. — Igenis, igaz — volt az azonnali válasz. A tiszt megnyugodott. — De máskor ne pofázz bele a beszédembe, mert úgy rúglak... hogy az... — és dőlt belőle a szó, a szitok, az átok. A „nagyböjti prédikáció” befejeztével az alezredes eltávozott. Kondor csak akkor sápadt el. — Te, kár volna az utolsó napokban meghalni, vetette oda Korsós Pista. Mindannyian fellélegeztünk. Budapest akkor már felszabadult. Erre a történetre legalább két tucatnyi Tolna megyei ember emlékszik, mert együtt remegtünk Kondor Józsiért. Kár lett volna érte! Most ki tanítaná Homéroszt az égjük alföldi gimnáziumban? Viszonzás A feleségem Rachmaninov: Cis- moll prelüdjét játszotta, amikor megzörgették az ablakot. Két orosz katona állt ott. Mind a kettő mosolygott. Oroszul szóltak hozzám, de nem értettem belőle semmit. Látva tétova tekintetemet, az egyik németre fordította a szót. így meg is értettük egymást. — Ha nincs kifogása ellene, hallgatnánk egy kis muzsikát. Be is jöttek. Leültek és rágyújtottak. Hallgatták a zenét. Csajkovszkij darabot is szerettek volna hallani. Kívánságuk teljesült. Megnéztem a vállukat. Nem találtam rajta rangjelzést. Az egyik engedélyt kért, hogy ő is játsz- hassék. Odaült a zongorához és felcsendült Bartók Medvetánc-a... Viszonzásul. Aztán órájukra néztek és meleg kézfogás után távoztak. Bállá A fiatalok körében nincs minha öltöznek. tehát jó anyagi körülmények között élnek. Valóságos vadnyugati esetek tartották hosszú időn keresztül rémületben a falu lakosságát, elsősorban a nőket. A' „főszereplők” serdülő gyermekek voltak — amint később kiderült —, jó munkakörülményekkel és a szülők nemtörődömségével. Amikor hatósági intézkedésre került sor-, a szülőket is megkeresték. A szülők ártatlan hangon tiltakoztak: — Az én gyermekem nem olyan, az nem csinál ilyet... Persze a tények mást mondottak. Kiderült, hogy amíg a szülők otthon nyugodtan ültek, elkápráztatta őket gyermeküknek jó munkahelye és. hogy nagy anyagi jövő áll előtte, noha még csak 17 éves. Ugyanakkor a gyermek gátlástalanul garázdálkodott a községben. És nem egy ilyen eset volt. Akárhogyan is nézzük a dolgot, ez nem illik azokhoz a szülőkhöz, akik egyébként szépen gyarapodnak anyagiakban. Az anyagiak mellett például a gyermekek neveléséért is nagyobb felelősséget kellene érezniük. Én így láttam Simontornvát a tavaszi napsütésben és árnyékban. Rnda Ferenc Nemcsak ktsz-ekben történik ... „Hitkor már kezdeni kell — nem pedig vetkőzni“ Egyik ktsz mérlegzáró közgvű- iiújságra írják a későn jövő, kelésén hallottam a címben idé- sőn munkába álló dolgozót, Ugyan zettet. Az eredmények, a jó ebben a ktsz-ben számították azt módszerek mellett szenvedélyes is ki, hogy nyolc óra munkaidőhangon vitatták meg a ktsz tag- bői csupán hat órát dolgozott a jai, hogyan tudják a munkát tér- munkás. Egy órát anyagra, szer- melékenvebbé tenni, melyek a számra várt — munkaszervezési munkaszervezési hibák, hol szorít probléma — és egy órát vett igénybe a sétálás, beszélgetés, tízóraizás. későbbi munkába ála cipó. Azt hiszem, nemcsak ktsz-prob léma az, hogy a munkások nem lás, stb. hétkor kezdenek, csak hétre mennek be reggel műszakkezdésre. Sok bizonyíték van erre. A bé- lvegzőórák legtöbb gyárban ezt igazolják. A munkás legtöbb m€goWódna a munka termelé' g kenységének emelése, minden küA KISZÖV főelőadója Pollák Andor elvtárs, mondotta egy másik ktsz-ben. hogy a munkaidő kihasználásával, kidolgozásával esetben hét óra 'néhány perccel ér a gyárba, ekkor kezd átöltözni, és jó negyednyolcra jár már az idü , a mutatókat, többet hozna amikor termelni kezd. S hogy „ iönösebb megerőltetés nélkül, a többi lehetőség pedig csak javíts óra felé mée néhány falat a dolgozóknak a tizenharmdik tíz óra tele, meg nenany íaia. hayi borítékban. S ezen az erte„bekapására” abbahagyja a mun kát, csak nő a nem munkával __,TO_ t öltött „munkaidő” Az említett frQ,.mr,nk. ktsz-ben — szándékosán hallgatjuk el, melyikről van szó, mert azóta már jórészt e hibát kijavították — úgy oldották meg e kérdést, hogy felelőssé tették a kezleten sem mondta senki, hogy Sőt! Mint értesültünk, a megyében már minden szövetkezetben vizsgálják e problémát és a tagság saját maga oldja meg. Nemcsak ktsz-ekben, de más dolgozókat társukért. Először üzemekben is volna lehetőség e csak figyelmeztetni kellett. Arra „módszer” átvételére, máj; nem került sor, hogy a fa- (pj) Nyílt leve egy pártvezetőségi taghoz önnek tulajdonképpen vita közben elmondtam már, amit itt leírok, csupán azért vetem papírra gondolataimat, mert úgy érzem, másokkal is vitatkoznom kell. Az ön által képviselt nézeteknek akad néhány híve. Nagyra becsülöm nyíltságát, éppen ezért nem írom ki a nevét. Nem a név a fontos! Sokat beszélt faluja »kulákjai- ról«. Kulákökról, akik nem léteznek, mióta faluja minden parasztjából termelőszövetkezeti pa raszt lett. Aztán valami olyasfélét mondott, hogy jelenlegi politikánk hibája, hogy — falun nincs osztályharc: Vitatkoztunk! Sokáig és szenvedélyesen. És végül is elismerte, hogy az átszervezés új helyzetet teremtett. A gazdasági ré- tegeződés megszűnt és ma már csak a gondolkodásbeli különbségek vannak meg. Vannak, akik szocialista módon élnek és gondolkodnak és akad még szép számmal, akinek érzés- és gondolatvilágát még most is a megvert kapitalizmus befolyásolja. Az osztályharc most is dúl! Egyik oldalon állnak azok, akik egyéni boldogulásukat a közösség boldogulásán keresztül akarják elérni, a másikon pedig azok, akik egyéni önző érdekeiket előtérbe helyezve, a közösséget károsítják. Ez az osztályharc szükségessé teszi, hogy ne hátrafelé nézegessünk, hanem előre. Ne azt nézzük, ki, mi volt, hanem azt, hogyan munkálkodik a mában, mit ad a közössé ' nek, előre viszi-e a termelőszövetkezetek ügyét. Ne a szavak, hanem a végzett munka szerint értékeljük az embereket. A becsületes, jó munkát végző emberek megtalálják egymás kezét. Szép és nehéz utat tettünk meg. Sokan érdemeket szereztek harcaink során. Akiknek érdemeik vannak, soha ne felejtsék el, hogy a régi érdemekre a mában is méltóknak kell lenni. Aki régen példát mutatott, annak az egyre bonyolultabbá váló mai életben is példát kell mutatnia. A gondolkodásmódban megbúvó kapitalizmus elleni osztályharc rendkívül nehéz dolog. Az önzés, t észrehajlás, megvesztegethetőség, a naplopás, a mások becsapásának, megcsalásának haszonélvezése, a személyeskedés; veszedelmes, lappangó csökevé- nyek! Ezekre kell össztüzet irányítanunk. A közösség erejével kell kigyomlálnunk a kapitalista gondolkodásmód eme örökségeit azokból, akik még mindig terhelve vannak általuk. A közösség erejével! Ezt szeretném sokszor ismételni és aláhúzni. Mert a termelőszövetkezeti közösség nagy része becsületes, jószándékú ember, s egyre több szocialista jellemvonást mutat fel. Bizonyára emlékezik rá: azt mondta, hogy az átszervezésben részt vevő agitátorok a nagy munkák idején is jók lennének arra, hogy a lustákat, a munkából elmaradozókat agitálják. Amikor ezt mondta, megfeledkezett egy óriási helyi lehetőségről. Olyan lehetőségről, amelyet ott, az önök falujában sajnos még nem használnak ki megfelelően. A jól dolgozó pár- tonkívüli termelőszövetkezeti tagokra gondolok! Most, a fejlődésnek ebben a szakaszában külső segitségvárás helyett elsősorban is őket kell bevonni az agitáeió- ba. Ők menjenek el a tétlenke- dökhöz, a munkából kimaradókhoz és ők agitáljanak! Az ő segítségük a legnagyobb segítség a pártalapszer számára a nevelő műnk ‘ Az ő szavuknak óriási éritől. tele van, mert tettekkel mulatják az utat. A ma még nehéz, mindennapi munka tetteivel. Falusi osztályharcunk jelenlegi szakaszában az foglal el helyes álláspontot, aki a termelőszövetkezet megszilárdítása érdé kében minden erejét, minden tudását latbaveti és bátran felveszi a harcot mindenkivel, aki a megerősödés, a kibontakozás, a hiba eltakarítása útjába áll. Vitánk végén, amikor búcsút vettünk egymástól, osztotta véleményemet. Jó lenne, ha e nyílt levél azok nak is hasznára válna, akik nem, vitatkoznak, akik rejtegetik gondolataikat, akik magukban tartják véleményüket, s ezáltal zavaros elgondolásaik nem egy esetben zavaros cselekedeteket szülnek a legnagyobb »jóindulat« mellett is. HAYPÁL TIBOR Ülést tartott a TIT irodalmi és művészeti szakosztálya A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat küldött-közgyűlésre készül. A járási szervezetek és a TIT egyes szakosztályai egymás után tartják meg közgyűléseiket. Pénteken délelőtt a TIT-klubban az irodalmi és művészeti szakosztály tagjai jöttek össze, hogy megtárgyalják a szakosztályok munkáját. Bevezetőben Szállásy Ernő, a TIT titkára tájékoztatta a szakosztályok tagjait az időszerű kérdésekről, majd Gyalog Béla, az irodalmi szakosztály munkásságát ismertette. Érdemes a szakosztály-elnök jelentéséből néhány adatot kiemelni: Az irodaimi szakosztály az I. félévben 16 előadó előadásában 69, a II. félévben 27 előadó előadásában 98 előadást tartott. Az előadásoknak 9000 hallgatója volt. A legtöbb előadás Petőfivel, Gárdonyival és Mikszáth Kálmánnal foglalkozott. A beszámoló szerint hiba volt, hogy a népi demokráciák irodalmának problémáit egyáltalán nem tűzték napirendre. Úgyszintén a mai magyar irodalom kérdésével is csak elvétve foglalkoztak a szakosztály tagjai, örvendetes, hogy a falusi előadások lá- togatottabbak voltak, mint a városiak. A termelőszövetkezetekben pl. 26 irodalmi előadásra került sor. Hiányosság viszont, hogy az ipari munkások körében mutatkozott a legkisebb érdek- i lődés az irodalmi tárgyú előadások iránt. Végül arra figyelmeztette a szakosztály tagjait az elnöki beszámoló, hogy a közönség előadásigénye sokszor egyáltalán nem szerencsés. A mai magyar irodalom iránt pl. éppen ezért nem mutatkozik érdeklődés a hallgatóság körében, mert a széles rétegek általában nem ismerik még a mai magyar irodalmat. Bodonyi Ferenc, a művészeti szakosztály nevében a modern zene háttérbe szorulásáról szólott és arra hívta fel a figyelmet, hogy a hangversenyek és az ismeretterjesztő előadások között lényegesen szorosabb kapcsolatot kellene teremteni. Tucsni László felszólalásában a szekszárdi és vidéki hangversenyélet eredményeit ismertette. Ezután beható eszmecsere alakult ki a megye képzőművészetének problémái, a megye kórusainak, zenekarainak eredményei, hiányosságai körül. Végül is a szakosztály úgy döntött, hogy az idei sikertelenségek ellenére is fenn kell tartani az ifjúsági hangversenysorozatot, az 1961—62. hangversenyévadra is meg kell szervezni a Zenebarátok Körét és elfogadta az 1961—62-es hangversenyévadra vonatkozó tervezetet. A szakosztály-ülés végül küldötteket választott a közgyűlésre és a szakosztályi tisztségeket töltötte be. O. I.
