Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-23 / 95. szám
Í961. április 23. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄQ GYtRMEKEKHEK Egy kis egér nagy kalandjai Egyszer a kis egér elindult világot látni, öreganyja útravalót is készített neki. Csendes, szép idő volt. amikor előbújt a lyukból, így hát bátran nekivágott az útnak. Ment, csak ment a kis egér, egyszerre csak odaért egy rettentően nagy tóhoz. Noha egyedül volt, mégis így szólt: — Itt bizony minden okoskodás nélkül még emberrel is odaállnék versenyt úszni! — azzal átúszta a tavat, és egészen oda volt a büszkeségtől. hogy ez milyen jól sikerült neki. De amikor visszapillantott, nem látott mást, csak az öreganyja lábanyomát, amiben víz gyülemlett össze. Erre aztán más utat választott, és ahogy ment-ment, egy rettentő n^gv hegyhez ért. Egyszeriben átugrotta, és újból igencsak eleműit a saját erején. De amikor visszapillantott, nem látott egyebet, csak egy csomó száraz füvet. Ismét más útra tért hát. Azon egy jegesmedvével és egy barnamedvével találkozott, akik éppen összeverekedtek. Nagy bátran átbújt közöttük. Persze, igen nagyra volt a bátorságával. De amikor visszapillantott, nem volt ott más. csak egy poloska, meg egy légy. Végül megint hazavetődött, és elmesélte öreganyjának különös kalandjait. Az csak annyit mondott rá: — Cc! — és hozzátette — mindig is ilyen beképzelt, kelekótya voltál... (Eszkimó népmese.) Hajóhinta Leng a hinta, mint az inga, lebben kurta rokolya. Repül rajta kis Katinka, s ég felé tör mosolya. Óh, mert szállni fölrepülni ez ám csak a csuda jó! Jobb, mint iskolában ülni. Álmot sző itt a hajó. Hangos a park, a kedv csattan, alkonyt bont a délután. S száll Katinka a magasban csillagtérekig talán. Elrepülni, mint a madár, az lenne csak a csuda!... De reccsen a hajó-batár: lefékezett anyuka ... MISZLAI GYÖRGY Ketten csevegnek — Esetem Kelemennel — Legutóbb Játék a szavakkal címmel néhány példát soroltunk fel, ahol csak »e« betűt lehetett használni a szavakban. Sikerült újakat találni? Most egy egész történetet mutatunk be e módszerrel írva. TÖRD A FEJED! Legutóbbi „Törd a fejed” rejtvényünk megfejtései: 1. Fennkölt. 2. Kétes. Tréfás kérdések 1. A legrosszabbul járó zsebórán hány óra késést állapíthatunk meg ránézéssel? 2. Ha János szőke, de nem any- nyira szőke, mint Ferenc, és ha Mária szőke, de nem annyira szőke, mint János, akkor hármuk közül ki a legszőkébb? 3. Melyik „ész” nem egész? Az elmúlt heti tréfás kérdések megfejtései: 1. Egyet, mert a másodikat már nem éhgyomorra eszi. 2. Veszprém. 3. Vasaló. A mágneses fal Egy támla nélküli széket tégy a falhoz és mérd ki a szék szélességének kétszeresét. Erre a távolságra állj összetett lábbal, majd kinyújtott karral fogd meg a szék két szélét és derékben meghajolva támaszd a fejed a falnak. A feladat az: tessék nyugodtan (térdhajlítás nélkül) a széket felemelni, majd a székkel együtt felegyenesedni, azaz rendes, függőleges helyzetbe állni. Nyugodtan fogadhatsz bármibe barátaiddal, hogy ez sem neked, sem nekik nem fog sikerülni. Mit gondolsz, miért? (A jövő héten eláruljuk, ha addig nem sikerül kitalálni.) — Merre tekeregsz, Kelemen? — Veled megyek Szegedre. — Ez eleve lehetetlen, mert menetelem helye Derecske ... — Nekem Szegedre kell mennem. Bepereltem szerelmemet, mert nem szeret. Felperes leszek ... — Eh, te kerge kecske, ez nem lesz helyes! — Nem tehetek egyebet. Nem szeret, elvette eszemet, lehetetlen helyzetbe kergetett... Megverem — szemmel... — Ne tedd! Ne perlekedj, me- nessz egy szerelmeslevelet kedvesednek ... — Szerelmeslevelet? Fene megette! Kedvesem szerelme szertelen ... Kellemes ez nekem? E helyen gebedek meg! — Ne keseregi! Keresek neked szebbet.. . Ezt el kell temetned. Szeretetmentes szerelem nem helyes ... — Elepedek! — Ne lehetetlenkedj! Szervezeted gyenge, enned kell. Eszel egy keveset? — Nem kell, mert petrezselyem levest ettem ecetes tejjel... Jelenleg meg perecet recsegtetek... — Te gyenge ember! Kellemetlen lesz ez belednek . .. Kenyeret kell enned! — Nem tehetem meg ezt sem, mert keveset keresek. Lehet, ez lett ellenszenves bennem kedvesemnek . j. — Melletted el kell keserednem, Kelemen! Te beteg zerge! Ne tedd fel nemes lelkedet egyet len szerelemre ... Elrebegte: Kazár Mátyás Országúton Gyermekszáj Zireg, zörög, nyikorog, — országúton mi forog? Kicsi kocsi megy a kútra, csak egy pici csacsi húzza. — Hé te csacsi, hova viszed azt a nagy-nagy dézsa vizet?! Állj meg csak egy pillanatra, hadd lépjek a kocsibakra! Víz, víz dézsa víz, jut még ebből nekem is, kicsi kocsi, kicsi bak, eloltom hát szomjamat! Bősz Jenő — Mami, ügyes állat ez a tyúk, éppen akkora a tojása, hogy bele fér a tojástartóba... A pálfai cukrászda története Aki ma végigmegy Pálján, cukrászdát hiába keres. Nem is találhat, mert nincs. De most lesz! Teljesül a falu régi kívánsága. A »hogy s mint vagy« után jólesik majd egy kis fagylalt, vagy kávé, s a fiatalok is leülhetnek végre valahova beszélgetni »erről—arról« ... Szóval! Nívót, színt visz a falu életébe, akárhogy nézzük. Egy csütörtök este történt Pálfán .. . A földművesszövetkezet igazgatósága ülést tartott. Az egyik hozzászóló azt fejtegette, hogy a részjegy-tervet csak úgy teljesíthetik, ha a szövetkezet érdeke a tagság, a falu érdekével ta- •-'zlk. Ekkor értem oda. Pár perc múlva a cukrászdáról volt szó ... Világosan megmondtam: »Elvtársak, egyelőre nincs keret! A beruházások most a mezőgazdaságban fontosabbak. Csak akkor 'ehet szó cukrászdáról, ha a tagság anyagilag hozzájárul —, de még ez is kevés! Az egész falunak össze kell foani.« Magam is elcsodálkoztam azon, ami ezután történt. Elsőnek Lakatos József, a tsz elnöke kért szót. Röviden beszélt, de nagyon sokat mondott: »Elvtársak, én még ma hozzáfogok s a két szomszéd utcát lejárom. Beszélek az emberekkel. Biztos, hogy hozzájárulnak, ismerem őket!-« Ezután Keserű Mihály, a felügyelő bizottság elnöke vállalt két utcát, s azután a többiek. Tíz vere alatt »elfogyott« a falu ... A KISZ-titkár vállalta, hogy bált rendeznek, s a teljes bevételt felajánlják. A tsz építő-brigádja pedig egy teljes hét társadalmi munkát vállalt. Szinte minden dolgozó, minden szerv adott egy »téglát« az épületre. Ilyenek hát a pálfai földművesszövetkezet igazgatóságának tagjai. Derék emberek! Igazi munkásai a szövetkezetnek, falunak. Hétfőn korán reggel telefonhoz hívtak. Pálja keresett. Az ügyvezető jelentette: 9200 forint hozzájárulás van eddig! De lesz még több is. És mindez három nap alatt történt... Hamar megérkezett a MÉSZÖV segítsége is. Egy 45 000 forint értékű fa{)y- laltgép. A cukrászda építéséhez ma már minden készen áll. Remélem, az egészségügyi szervek a szükséges szemlét rövidesen elvégzik, s akkor indulhat a munka. Illetve — folytatódhat! Eddig történt. És Szoboszlai Jenő, a járási földművesszövetkezeti központ elnöke — ö mondta el nekem ezt a történetet — még egyszer kivipálja a füzetében a 9200-as szá mot. Beszélgetésünk végén Szoboszlai elvtárs arra kért, hogy csak a pálfai igazgatóság tagjairól írjak, mert ez az ö munkájuk, ők csináltak mindent. Egy »idegen« számadatot azért mégis megkockáztatok: a gyönki járás 1961. évi részjegybefizetési tervének teljesítése április 22-én (!) 120 százalék. Azt hiszem, ez elég is... FERTŐSZEGI Ruházkodásunk számokban elbeszélve A múlt nyáron külföldiekkel üdültem együtt — németekkel és szovjetekkel. Közülük Heinz gépipari technikus volt Kari Marx- Stadt-ban, Inga pedig építész- mérnök Rosztovban. Amikor az üdülőben összeismerkedtünk, ők már bejárták fél Magyarországot. Az egyik ebéd után Heinz elégedetten állapította meg: — Nálatok Magyarországon mindenütt jó konyha van. Nagyon ízlik az itteni étkezés. — Már sokat hallottam a híres magyar ételekről — toldotta meg Inga Heinz elismerését. Aztán, hogy tovább sorolják a magyar- országi tapasztalataikat, megállapították: — Nemcsak jól táplálkoznak, hanem jól is öltözködnek a magyarok. Amikor ezt mondták, nem a balatonföldvári Motel és a Keringő közönségére gondoltak, hanem az átlagemberre. Megjegyzésük az országjárás során szerzett átlagtapasztalataikat tükrözte. A külföldinek a csodás Balaton mellett az is nagy élmény volt. hogy mi magyarok jól öltözködünk, hiszen ez nem szerepelt az azelőtt hallott magyarországi nevezetességek között. Heinz és Inga megállapítását most számadatokkal szeretném hitelesíteni. Amit láttak, az valóság volt. Tolna megyében nem jártak, tehát nem itt szerezték tapasztalataikat. De hogy megállapításuk megyénkre is vonatkoztatható, az biztos. íme, ruházkodásunk számokban elbeszélve: 1955-ben 265.2 millió forintot fordított megyénk lakossága ruházkodásra. Akkor az egy főre eső átlag még nem érte el az 1000 forintot. A következő évben, 1956-ban már 336.3 millió forint volt a megye ruházati forgalma. Ebből egy főre már több mint 1240 forint jutott. A következő két évben 1957-ben és 1958-ban bizonyos pangás volt tapasztalható ezen a téren az ellenforradalom gazdasági következményeként. De 1959-ben már ismét ugrást mutat a statisztika: 370,8 millió forintot költött ruházkodásra megyénk lakosságéi, egyegy fő pedig átlagosan — a csecsemőket, aggokat is beleszámítva — 1373,40 forintot. A múlt évben ugyancsak jól ruházkodtunk, mert a statisztika további emelkedést mutat. Növekedett az összforgalom, s ebből az egy főre jutó vásárlás már meghaladta az 1450 forintot. Persze, néha bosszankodunk az üzletekben, mert esetleg nem kaphatunk olyan árut, amilyet szeretnénk. De azért minden évben jobbak a ruházkodási viszonyaink. Lehet, hogy Heinz és Inga idén is ellátogat Magyarországra. Nem akarok jósolni — ahhoz nem is értek —, de sejtem, hogy majd megjegyzik: — A Balaton szebb, mint tavaly volt — sok mindent építettek egy év alatt. És mintha az idén még a tavalyinál is jobban öltözködnének az emberek. Minden jel arra mutat, hogy a változások hasonló megjegyzésre késztetik majd őket. Ez pedig nem az elkerülhetetlen udvariaskodés lesz, hanem a vitathatatlan tényekből fakad. A minap egy értekezleten voltam, amelyen az egyik kereskedelmi vezető felelőssége teljes tudatában kijelentette, hogy a kereskedelem ruházati felkészültsége az idei nyárra sokkal jobb a tavalyinál. Ez nemcsak forintban kifejezve jelent növekedést, hanem a választék tekintetében is. Elsősorban a különösen kedvelt nyári, idényjellegű cikkek forgalomba kerülő mennyiségét növelik. Ezt így kívánja a vásárlók érdeke. Hozzá kell tenni azt is az igazság kedvéért., hogy nemcsak a divatújdonságok választékbővítéséről van szó. Ez vonatkozik például a mezőgazdasági munkások idényjellegű ruhaellátására is. Örömmel várom külföldi barátaimat. Megnyugtató érzéssel sétálok és szórakozom majd velük, hiszen nemcsak természeti szépséget látnak majd. hanem a Balaton mentén, a csinosodó. korszerűsödő falvakban mind jobban öltözködő embereket. Boda Fér an«
