Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

1961. március 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Politikai tömegmunka a gyönki gépállomáson a gyönki gépállomás párttitkárát, Szolnoki István elv­társat munkafelvétel ügyében ke­resték éppen akkor, amikor a gépállomáson jártam. — Traktoros vagyok és a gép­állomáson szeretnék elhelyezked­ni — mondja a jelentkező a be­mutatkozás után, miközben mun­kakönyvét átnyújtja a párttitkár­nak. — A gépállomásnak szüksége van a munkaerőre. A munka­könyv is rendben van, nincs sem­mi akadálya annak, hogy nálunk dolgozzék — mondja Szolnoki elvtárs. Ezután megbeszélik a fel­vétellel kapcsolatos részletkérdé­seket, majd a jelentkező családi élete és egyéb dolgok iránt érdek­lődik a párttitkár. — Négy családom van... Eddig még nem volt semmiféle kihágási ügyem — válaszol a kérdezett. — A felvétellel rendben is len­nénk, csak még egy kérdésem volna — így a párttitkár. — Tagja-e az elvtárs valami­lyen tömegszervezetnek. Nálunk ugyanis minden dolgozó szerve­zett munkás. Ezt azért mondom meg előre, nehogy kényszerítés­nek fogja fel, ha a szaktársak ezt szóváteszik. A szakszervezet az összefogás, a mozgalmi munka előiskolája, a párt és a tömegek közötti hajtószíj. Javaslom, hogy gondolkodjék majd ezen és ha úgy döntött, hogy tagja akar lenni a szakszervezetnek, szóljon a bri­gádbizalminak. — Ismerem a szakszervezet fela­datát', két évvel ezelőtt tagja vol­tam. Igazolni is tudom — vála­szol a traktoros és zsebéből elő­veszi a szakszervezeti tagkönyvét. A TAGSÄGI KÖNYV nem igen szól tulajdonosa tényleges tag­sága mellett. A két év alatt mind­össze egy-két tagsági bélyeget ra­gasztottak a könyvbe. — Rosszul tette az elvtárs, hogy a szakszervezeti tagságát elha­nyagolta — mondja a párttitkár, de mindenestre jól teszi, ha fel­keresi az üzemi bizottság titkárát. így szereztem tudomást arról, hogy a gyönki gépállomás párt- szervezete foglalkozik a tömeg­szervezetek munkájával, a tömeg­neveléssel. Megtudtam azt is, hogy a gépállomás 46 tagú párt- szervezete komoly segítséget ad a körzetébe tartozó termelőszövet­kezeteknek. A fejlettebb pártta­gok közül 15-en olyan pártfelada­tot kaptak, hogy segítik a tsz-párt- szervezetek megerősítését, politi­kai munkáját. Segítenek abban, hogy az adott tsz-ben eredményesebben gazdál­kodjanak. Segítenek a párt szer­vezeti felépítésében, a gyűlések jó előkészítésében. Résztvesznek a tsz-pártszervézet vezetőségi és taggyűlésén. Segítenek abban, hogy az új legyőzze a régit és az emberek gondolkodásába az enyém helyébe az új, a miénk kerüljön előtérbe. MINDEZ MOST VAN KIALA­KULÓBAN, de mint kezdrmé- nyezés megszívlelendő és köve­Egy tűzrendészed ellenőrzés tapasztalatai A tűzrendészet társadalmasítá­sa igen fontos feladat országunk­ban. A tűzrendészen szervek, a tanácsok, gazdasági és pártveze­tők igen komoly erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. Ezek­nek az erőfeszítéseknek kétség­kívül szép és komoly eredményei vannak, de sajnos, tapasztalunk súlyos hiányosságokat is. Ezt bizonyítja a napokban Grá- bócon megtartott ellenőrzés. A mőcsényi Mező Imre Termelőszö­vetkezet grábóci üzemegységében ugyanis vajmi keveset tettek a tűzesetek megelőzése érdekében. Nem akarom részletezni a tapasz­talt sok hiányosságot, de tény az, hogy a szövetkezet vezetői megfeledkeztek arról, hogy a sza­bályok be nem tartásából komoly tűzkárok keletkezhetnek. (Sajnos, erre már számos példa van.) Az újonnan alakult szövetkeze­tektől nem várja senki, hogy má­ról holnapra több ezer forintos beruházással szerezzenek be tűz­védelmi felszereléseket. Amit azonban költségek nélkül, házi­lag is meg lehet valósítani, azt feltétlen biztosítani kell a szövet­kezeteknek is, hiszen a szabályok betartása elsősorban saját érde­kük. Bízom abban, hogy a tsz-veze- tőség — de más szövetkezetek ve­zetői is — megszívleli a tanácso­kat, és nagyobb gondot fordít a tűzvédelmi szabályok betartására. VÁL PÁL Bonyhád tésre méltó, annál is inkább, mi­vel a termelőszövetkezetek sok nehézséggel küzdenek és igénylik is a különböző szervek segítségét. A gépállomás pártszervezete szívügyének tekinti a termelőszö­vetkezetek megerősödését, meg­szilárdulását és ehhez konkrét munkával hozzá is járul. Ez volt a jó tapasztalatom amelynek alapján arra gondol­tam, hogy a gépállomás pártszer­vezetének belső szervezeti élete is rendezett, s ugyancsak megle­pődtem, amikor ennek ellenkező­jét tapasztaltam. Becsületükre válik az elvtársaknak, hogy az eredmények mellett a hibákról is beszéltek. — Többször előfordult, különö­sen az elmúlt évben, a kampány- munkák idején, hogy hónapokig nem tartottunk taggyűléseket, ar­ra való hivatkozással, hogy a munka dandárjában nem érünk rá értekezni. Ez a szemlélet — most már magunk is belátjuk — helytelen volt. Az igaz, hogy ami­lyen az elmúlt ősz is volt, min­den munkaidőt, percet ki kellett használni — mondja Szolnoki elv­társ. — Ennek ellenére párttag­jaink igényelték azt, hogy párt­taggyűlésen beszéljük meg a prob­lémákat. A taggyűlések elhaloga- tása miatt párttagsásunk meg is bírálta a pártvezetőséget. — Hogy mennyire szívleljük meg a bírálatot? Először is úgy, hogy az idei évre elkészítettük a pártszervezet munkatervét, s en­nek alapján már rendszeresen megtartjuk a pártrendezvényeket. Kedden, 21-én taggyűlést tartot­tunk, ahol az első napirendi pont­ként a Moszkvai Nyilatkozatot ismertettük. A második napiren­di pontban a gépállomás tavaszi munkákra való felkészülését vi­tattuk meg. Felkészülésünk álta­lában jónak mondható. Eddig 50 erőgépünk dolgozik, kint a terü­leten. Gépeink 10—15 százalékát alkatrész hiánya miatt nem tud­tuk még kijavítani. Amennyiben a hiányzó alkatrészeket megkap­juk, március közepe felé már ezekkel a gépekkel is megkezdjük a munkát — mondotta Szolnoki elvtárs. EDDIG TARTOTT A BE­SZÉLGETÉS. amelyet félbe kel­lett szakítani, mert a gépállomás párttitkárának újabb látogatója akadt. P-né. Szakadáti képeslap Kanyarog az országút, úgy ereszkedik le a dombról a völgy­be, s itt a dombok védte katlan­ban sorakoznak tarka összevisz- szaságban Szakadat község há­zai. Szép és hangulatos ez a fa­lu, változatos a táj, az utcák, a házak. Különösen szép a feb­ruári napsütésben, emberek nyü­zsögnek az utcán, gyerekek za­jától hangosak az udvarok. Érdemes szétnézni, végigsétál­ni a völgybe szorított utcákon és elbeszélgetni az emberekkel. Udvarokból kertek Az idegennek feltűnik, hogy az udvarokon kerítést fabrikálnak és a legtöbb szakadáti udvart már kerítések osztják el szaka­szokra. Megváltozott az udvarok rendeltetése. Eddig a paraszti porta üzemi központja volt a kisgazdaságnak, most az Arany­kalász Tsz a falun kívül építi az üzemi központot, odo kerül az állatok zöme, a raktárak, a gépek. A ház udvarokból eltű­nik a hatalmas trágyadomb, nem forgolódik a portákon a kocsi, ] nem sorakozik a sokféle gazda­sági felszerelés. Kerteket csinál­nak Szakadáton az udvarokból, virágos és zöldséges kerteket. Ezeket kerítik, választják el a ' gazdasági udvartól, amely a porta végébe szorult. I Fritz Andráséknak, Zei Józse- féknél a Fő utcán és Gubó Gé- 1 záéknak a Rákóczi utcában már teljesen megváltozott az udva­ruk, a rideg gazdasági udvar he­lyett kert díszük a ház körül. Barátságosabb így az otthon. Tiszta marad a cipő-•“Szakadáton is el lehet menni bárhová száraz úton, tiszta ci­pővel, a községet teljesen I »ehá­lózza a betonjárda. Azt mondja a tanácstitkár, hogy 1949. óta annyi minden épült itt, mint az­előtt száz év alatt. Villanyt ka­pott a falu, kultúrotthont mozi­val, szép földművesszövetkezeti boltot, modern, kéttantermes is­kolát. Támfalakat építettek a partokhoz és vízelvezető csator­nákat, hogy megakadályozzák a víz romboló munkáját. A termelőszövetkezet meg üzemi központot épít a falu mel­lett. Múlt évben elkészült egy sertésfiaztató, egy hizlalda, nö­vendékistálló és juhszállás. A szociális és kulturális fejlő­dés mellett a szövetkezet létesí­tésével, fejlesztésével most nagy arányú gazdasági fejlődés is bontakozik Szakadáton egyre erőteljesebben. Kevés a fiatal a tsz-ben Mert még az sem elég ma már a falusi fiataloknak, ami Szálkán megtalálható. Nem elég nekik az, hogy minden háznál rádió szól, hogy mindenkinek újság jár a faluban, hogy televíziót néz­hetnek a tanácsházán, hogy mo­ziba járhatnak és kultúrterembe és kevesli azt is, hogy csak 10 forint előleget fizet munkaegysé­genként a tsz. Bene Géza 23 éves fiatalember ott áll a tsz irodája előtt, süt­kérezik a napsütésben, visszaér­kezett az ebédszünetről, hogy társait megvárva folytassa a mor- zsolást. — Sokan elmentek iparba a szakadáti fiatalok közül is. Én maradtam. Maradtam, mert sze­retem a mezőgazdaságot és itthon is megkeresem azt a havi 1200 forintot — mondja és legalább itthon vagyok. Persze, jobban szeretik a fiatalok a havi fixet, a pénzfizetést. Valahogy úgy van az, hogy a fiatalok a terményt nem számítják keresetnek. Per­sze ez helytelen, mert a pénz­nek egy -részén is terményt kell venni, dehát a mai fiatalok így gondolkodnak: Csak a pénzkere­seten tudnak venni szép ruhát, tudnak menni szórakozni. Van valami igazság Bene Géza szavaiban, meg lehetne azt csi­nálni, hogy azt a fiatalt, oki úgy kéri, csak pénzben díjazná a termelőszövetkezet és a ter­melőszövetkezeti átlagnál maga- sab belőleget adna neki. A százéves Schneidler néni Fiatalokról csapjunk át a má­sik végletbe: Schneidler Jánosné szakadáti lakos május 5-én lesz 100 esztendős. Az öreg néni még fürge észjárású, s mindenre em­lékszik, nagy idők tanúja. Az első világháborúban egy fia, a másodikban három unoká­ja vesztette életét. Nyolc gyer­meke közül egy lánya él külföl­dön, az 81 esztendős. Dédunokái és ükunokái számát nem is lehet megállapítani. A nőtanács az úttörők és a községi tanács már készülnek Schneidler néni 100. születésnap­jának megünneplésére. Illően fel- köszöntik és megajándékozzák. Még a születésnapi jókíván­ságokat megelőzve kívánunk jó egészséget és még hosszú életet Schneidler néninek. - is-os ­Horváth József: ARANYKALITKA Ülést tart az SZMT elnöksége A szakszervezetek megyei ta­nácsának elnöksége március má­sodikén ülést tart. Az SZMT ve­zető titkára, Horváth József elv­társ tájékoztatja az elnökség tag jait az Időszerű politikai és gaz­dasági feladatokról. A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottsá­gának munkájáról Antal Ger­gely szb-titkár ad jelentést. Ezen az ülésen tárglalják meg az 1961. évi üdülési tervet is. Március 13-án kezdődik a téglagyártási idény A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés gyáraiban néhány nap múlva befejezik a téglagyártó gépek javítását. Az egyesülés öt üzemében az idén több mint 40 millió nyerstéglát készítenek, mintegy öt százalékkal többet, mint a múlt évben. A tervek szerint — amennyi­ben az időjárás kedvező lesz — március 13-án, hétfőn kezdődik a gyárakban a téglagyártási idény. Előtte próbajáratást tartanak a kijavított gépekkel. A téglagyá­rakban már mindenütt megala­kították a brigádokat. Értesülé­sünk szerint több mint 20 i.iun- kabrigád, 300 tagja határozta el, hogy munkaversenyben végzi munkáját, s céljuk elnyerni a szocialista munkabrigád címet. 46. A csókavári kupec nem foly­tathatta az elbeszélést. Szeren­csés melle kidomborodott, és egy rekedtes kiáltás tört fel belőle. Minden porcikája remegett. Bott- lik, aki maga is megrendültén fi­gyelte a kupec mondókáját, mégis uralkodott magán, s most erősen megszorította a mellette ülő Sze­rencsés karját. Az magához tért ettől a kemény szorítástól. A ku­pec hátrafordult: — Szólt valamit uram? Bottlik felelt Szerencsés he­lyett: — Nem, csak asztmás a kollé­gám, és kínozza a párás idő. De hiszen meg is érkeztünk Csóka­várra, ugye, Szimcsák? — Igen — bólintott a sofőr. Szerencsés egy pillantást ve­tett az ablakon túlra. Izgalma csak fokozódott. Érdekes, mintha vadidegen városban járnának. Mégis... az ott a víztorony... Most kanyarodnak a vasútállomás ut­cájába. Igen, ott a csóka vári ál­lomás. — Itt kiszállnék — mondta a köpcös emberke. — Itt lakom nem messzire. Hát igazán nem akarnak beiönni egy harapásra? Tessenek elhinni, nagyon szíve­sen. A feleségem is nagyon örül­ne. — Nem — szabadkozott ismét Bottlik. A bőbeszédű útitárs ezt na­ivon sajnálta, aztán hosszú há- lálkodás közepette elbúcsúzott s kiszállt a kocsiból. Szerencsést elöntötte a verej­ték. Bottlik most már gyöngéden szorongatta a karját, s odasúg­ta neki: — Jó, ez így, nagyon jó... Nyu­godjék meg. A sofőr megszólalt: — Most már dirigáljanak, Bottlik úr, merre? Egyenesen — hajolt kissé előre Szerencsés. Az út végén befor­dulunk, a patakmederrel párhu­zamosan megyünk tovább. Maga is elcsodálkozott, nem is­mert rá a saját hangjára. Nemsokára előbukkantak a gyár kivilágított szerelőcsarnokai. — Az ott, ugye? — súgta Bott­lik Szerencsésnek. — Nyilván. — Szimcsák, kérem úgy amint megbeszéltük. A gyárkapun in­nen vagy tíz méterrel megáll és felnyitja a gépháztetőt. Mi sétá­lunk addig, amíg maga dolgozik. Rendben? — Rendben. Bottlik úr. A Pobeda lefékezett. Szimcsák kiszállt a bocsiból. Valaki kint állt a gyárkapun. Alighanem a portás. Szimcsák felnyitotta a gépháztetőt, belepillantott, aztán kitárta a kocsi ajtaját. — Hát kérem, egy kis baj van. Meg kell javítanom a motort — mondta jó hangosan, hogy a por­tás is meghallja. Addig talán tes­senek sétálni egyet. Bottlik és Szerencsés kikászá­lódtak a kocsi üléséről. A portás egykedvűen figyelte a jelenetet A két utas cigarettára gyújtott. Bottlik szintén jó hangosan meg­szólalt: — Az ördög vigye el ezt a motort. Na mindegy. Nézelőd­jünk egy kicsit. Erre, jó lesz? Szerencsés bólintott. Erősen figyelt. Lassan lépkedtek a ke­rítés mentén. Szerencsés óvatosan körülnézett. Emlékezetébe idézte ezt a környéket. Nem tévedés. Ott volt a kis fahíd, ehelyett épült ez a nagy vashíd. Itt egy darabon kiirtották az erdőt. Semmi kétség, ez az erdei tisztás, erre épült a gyártömb. Benézett a kerítésen. A hold­világnál kitűnően tájékozódott. Igen itt van az a parkocska, ami­ről Júlia beszélt. És ott... ez az az öreg magányos fa. Szó sem lehet tévedésről. Bottlik izzó tekintettel für­kész: — Szerencsés arcát. Sze­rencsés jelentőségteljesen bólin­tott, jelezte, hogy igen ez az. Bottlik alig tudta leplezni ide­gességét. Mintha megbabonázta volna az arany közelsége. Merész lépésre szánta el magát. Karon- fogta a vejét és a portás felé sé­tált vele. Szerencsés tétován követte, de Bottlik szorításából megértette, hogy az öregúr feltétlen bizo­nyosságot akar és kockáztat. En­gedett, lesz, ami lesz. A portás a kapufélfának vetett háttal állt, cigarettázott és mesz- sziről figyelte a sofőr munkáját. Szerencsés megpróbálta kivenni az alakját, majd közelebbről az arcvonásait. Megnyugodott. Tel­jesen ismeretlen ember volt. Bottlik ráköszönt: — Jóestét — biccentett a por­tás. — Hát bedöglött? — Be. Elég baj az, mert sietős az útunk. — így szokott az lenni, kérem. — Hanem ez igen szép gyár. És szép helyen van. — Hogyne kérem. Jó darab er­dőt ki kellett irtani körös-körül. — Látom egy kis parkocska is van benne. — Hát igen. Látták az elvtár­sak azt a szökőkutat a parkban? Kérem, színes lámpákkal lehet megvilágítani a vízesést. Jó, hogy ide tervezték a mérnökök ezt a parkot. Meg azt az öreg fát is meghagyták, az a park dísze. Há­rom ember is alig éri át, olyan vastag a törzse. (Folytatjuk.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom