Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-04 / 54. szám

1961. március 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG o Egy este Darvas Józseffel Bölcskén Emberek és épületek A tamási Széchenyi Tsz építési brigádja és annak vezetője Itt, ahol szép rendben sora­koznak a tamási Széchenyi Tsz szerfás épületei egy évvel ez­előtt még a szántott föld bar- nállott. Most meg elgyönyörkö­dik az ember a szépen elkészí­tett épületekben, szépek messzi­ről is, közelről is. Tavaly, március 5-én állott meg ezen a helyen pár ember, szétnézett itt, s Füves József a tsz-elnök, meg Olasz József az újdonsült építési brigádvezetö egyeztették a rajzokat a tereppel. — Ide kell építeni a hizlaldát, ide meg a fiaztatót, itt kereszt­ben megépítjük a kocaszállást, hogy elfogja a szelet, emide a szarvasmarha Istállókat, oda meg a lóistállókat építjük. Köröskörül erdősávot létesítünk. Ez lesz a mi központunk ... Sár volt akkor is, ha engedett a fagyos föld, meg hideg volt, mert ér itt a szél. a csípős, fa­gyot hozó márciusi szél.. De hozták a kocsit, a fát, reg- gelenís fűrészes, baltás emberek csoportosultak és nekifogtak az építéshez. Olasz József vezeté­sével Antii István, Ny, Tóth Im­re, Tóth István, Balog János, Ku- dari János Egyetlen embernek sem volt semmiféle szakképzettsége. Olasz József, a vezetőjük amolyan ezermester hírében állt, mert még a felszabadulás előtt a környező pusztákon dolgozgatott a bátyja mellett ács-segédmunkásként és otthon, meg itt-ott, ahol éppen munka akadt „fusizott”. Majd a nincstelen Olasz József is kapott a felszabadulás után 6 hold föl­det, azóta aztán kevésszer volt szekerce, meg balta a kezében. A többiek, a brigád többi tagja is parasztemberek voltak.. — Elcsodálkoztam, amikor ide küldtek engem is — mondja Ba­logh János. — Nem értek én ehhez, mondottam —, de azt mondták ezt kellene most csi­nálni, mert kényes, fontos mun­ka és ide talpig ember kell. Igv hót beleegyeztem, csinálom. Most meg már egy éve itt dolgozom, aztán úgyszólván a szakmám lett az építési munka Hát így fogtak hozzá a munkához és maguk is elcso­dálkoztak, amikor elkészüli az első, 120 férőhelyes hizlalda. — Az Isten se gondolta volna, hogy azokból a girbe-görbe fák­ból ily szép ól kerekedik, ily ta­karos lesz még a nádtető is. Az első hizlalda építése után jött az újabb girbe-görbe fák tö­mege, azokból meg fiaztatót kel­lett építeni, méghozzá gyorsan, mert közeledett a kocák elláse. Aztán újabb 120 férőhelyes hiz­laldához fogtak, majd juhho- dályt, juhászlakot, anyakoca pi­henőt, két takarmányos házat, 100 férőhelyes növendékistállót építettek. Nem világjáró művész állt csü­törtökön este a zeneiskola hang­versenydobogóján, az érdeklődők mégis zsúfolásig megtöltötték a termet. Ez az érdeklődés a megye első és eddig egyetlen zeneokta­tási intézménye tanári hangver­senyének szólt. Első számként a kislétszámú Liszt Ferenc kórus finoman csiszolt énekszámaiban gyönyörködhettünk, és egyúttal a zeneiskola sokoldalú tanárát, Bo- donyi Ferencet ezúttal nemcsak mint szakavatott karmestert, ha­nem, mint népdalfeldolgozó szer­zőt is üdvözölhettük, aki művében a Tolna megyei népdalokból nyúj­tott át egy csokrot. Az énekkar számai után egymás után lépett a közönség elé Füzesy Zoltánná (zongora), Polgár Mar­I Volt munka egész évben! Ösz- szel kifutókat betonoztak, majd téliesíteni kellett a nyári szál­lásokat, úgyhogy a szélérte ol­dalt egy téglával felrakták, a szélvédett oldal mellé meg kuko­ricaszárat rögzítettek. A télen meg újabb épületek előkészítésén dolgoztak itt, meg kukorica gó- rékat fabrikáltak, számszerint ötöt. Most kezdenek hozzá hama­rosan újabb két 120—120 férő­helyes süldőszálláshoz, lóistálló, juhhodály, kanászszállás, gépszí­nek, meg beteg elkülönítők épí­téséhez. A vállalat is épít nekik most egy 100 férőhelyes növen­dékistállót. Igazi, nagyüzemi központ ala­kult itt tehát. Kell is, mert több mint 200 szarvasmarha még sza­naszét tenyészik különböző istál­lókban. Kell, mert fejlesztik a ser téstenyésztést, múlt évben 460 hízottsertést adtak el, idén is eladnak 600-at és még ezen kí­vül 200 süldőt, a jövőben pedig 800 hízót tervez értékesíteni az 1400 holdas tsz. Az építők nagy §zerepet vállaltak magukra: szakképzetlenül, de igaz szívvel fogtak hozzá a mun­kához és szép eredmény szüle­tett: szép üzemi központ a kezük nyomán. Ez az üzemi központ je­lenti az állattenyésztés fejleszté­sének egyik nagyon fontos bázi­sát. Szeretik-e a munkát a tamási Széchenyi Tsz építési brigádjá­nak a tagjai? Olasz József me­séli, hogy fia szakképzett kő­műves. Ipari tanuló volt Kom­lón. letette a vizsgákat és meg­hallotta, hogy mit csinálnak it­ten és mit akarnak csinálni, erre fogta magát és hazajött. Eljött ide, az építőbrigádba kőműves­nek Olasz József örült neki, szakképzett munkaerővel gyara­podott a brigád. így ő, a bri­gádvezető és egyben építésveze­tő is összedolgozhat a fiával. Nemcsak Olaszék, de minden brigádtag megszokott és szeret itt dolgozni. Egységes, jó közösség ez az építőbrigád és hogy ilyen, abban része van Olasz József­nek, méghozzá nem is kicsi. Az 5 lelkesedése ragadta magával a brigádot, az hogy ő lelkesen dol­gozott, nemcsak az eszével, de a kezével a legnehezebb terepen. Egyszer a múlt nyáron nagy melegség szakadt az építőkre. Olasz József a fiával, Pistával betonozott az ólban, pár ember meg a tetőn dolgozott. A tetőfe­dőkről szakadt a verejték, a be- tonozóknak jobb volt, árnyékot adott a félig kész nádfedcl. Az egyik brigádtag megjegyezte epé­sen: „Az Olasznak esze van, ilyen­git (zongora), Rutkai Lajosné (he­gedű), Bodonyi Ferenc (hegedű és cselló), Kalocsa Zoltán (klarinét) és Husek Rezső (zongora), hogy Erkel, Händel, Beethoven, Cho­pin, Liszt, Bartók és Weiner mű­vein keresztül adjanak ízelítőt fel- készültségükből. Anélkül, hogy bárkit is ki akar­nánk emelni, hadd említsük meg azt. hogy ezúttal volt alkalmunk hallani először Kalocsa Zoltánt, az iskola fafúvós tanárát, aki kul­turált klarinétjátékával nagyban hozzájárult az est sikeréhez csak­úgy, mint Létay Menyhért, aki közvetlen hangú, szakavatott kon- ferálásával igen megkönnyítette az elhangzott művek megértését. O. I. kor a hűvösre húzódik, ott beto­noz ...” Olasz József nem mérgesedett meg, nem szólt semmit, letette a szerszámokat és felment ő is a tetőre. Rakta a nádat a tik­kasztó melegben. Az emberek elhallgattak és a volt parasztok, azok is, akik mó­dosak voltak — mert ilyenek is vannak ebben a brigádban — megtanulták becsülni és tisztelni a volt nincstelen napszámos Olasz Józsefet. Becsülik benne az em­bert, a tudást és a lelkesedést a szövetkezetért. így lett egysé­ges ez a brigád, a közös cél. a vezető példája hozta őket össze. S ma már úgy megy minden, mint a karikacsapás. I Az ember úgy van, ha látszik munkája eredménye, az örömmel tölti el, mert minden emberben él az alkotás vágya. Nos, ezek a szövetkezeti építők: Olasz József, a fia Pista, Antii István, Ny. Tóth Imre, Tóth István, Balogh Já­nos. Kudari János itt láthatják az épületeket, a nem is akármi­lyen épületeket, kezük munkájá­nak az eredményét. S ez öröm­mel tölti el őket, értelmet ad az életünknek.-is-os ­Nagy napja volt csütörtökön a bölcskei színházkedvelő közönség­nek. Egy estére megjelent a köz­ségben Darvas József Kossuth- díjas, a Magyar írók Szövetségé­nek elnöke, hogy részt vegyen a Hajnali tűz bölcskei előadásán. Az Állami Déryné Színház mu­tatta be telt ház előtt Darvas Jó­zsef új drámáját a mai magyar irodalom egyik kiemelkedő alko­tását. Kasztner István, a községi ta­nács elnöke köszöntötte a ked­ves vendéget. Részt vett a foga­dáson és a Hajnali tűz bemuta­tóján Daradics Ferenc, a megyei pártbizottság titkára és Rév And­rás, a járási pártbizottság első titkára is. Zsúfolásig megtelt a májusban felépült új művelődési otthon színházterme, s a közön­ség, a bölcskei szövetkezeti gaz­dák érdeklődéssel várták az elő­adást. Parasztokat mutatott be a dráma, olyan parasztokat, mint amilyenek mindenütt megtalálha­tók az országban, akik sok vívó­dás után, végül is megtalálták igazi helyüket a szövetkezetben. Róluk írta Darvas József — ne­kik írta. S hogy megértették, hogy igaznak, őszintének érezték, mi sem bizonyítja, mint az az ün­neplés, amelyben a színészeket, de mindenekelőtt a jelenvolt szerzőt részesítették. A találkozón kérdésekkel for­dultunk Darvas József Kossuth- díjashoz, tájékoztassa lapunk ol­vasóit munkájáról, terveiről. A kérdéseket és az azokra kapott válaszokat az alábbiakban is­mertetjük: — Honnan merítette a Hajnali tűz témáját, járt-e a községekben a szervezés idején? Parasztszármazású vagyok. Ré­gebbi írásaim is paraszttárgyúak. Azóta mindig érdekelt ez a té­ma. Magam is, mint országgyűlé­si képviselő — az orosházi járás képviselője vagyok — részt vet­tem az átszervezés munkájában. Ebben a darabomban nem a mostani évi, hanem az 1959— 60-as szervezési munkát mutatom be. Az élmények, a konfliktusok lényegében ugyanazok voltak leg­utóbb is, mint akkor, tehát ér­vényesek a tavalyi nagy átala­kulásra is. így jutottam, közvet­len gyakorlati munka közben a témához, amit a Hajnali tűzben dolgoztam fel. — Milyen érzés találkozni azok­kal a falusi emberekkel, volt egyéni, ma szövetkezeti gazdák­kal, akikről és akiknfk íródott a dráma? Izgalmas dolog velük találkoz­ni, hiszen az ember nem önma­gának ír, hanem olvasóinak. Ta­lálkozni az olvasókkal egy kicsit vizsga. Vizsgája az írónak. Külö­nösen izgalmas egy ilyen talál­kozás, mint a mai, hiszen a vá­rosi lakosság nem tudja olyan él­ményközelségből érzékelni a pa­raszti valóságot, mint a falusi. Ez az első alkalom, hogy község­ben látom a Hajnali tűz-et. — Vannak-e Tolna megyei em­lékei, tapasztalatai? Számomra egyik legismeretle­nebb megye. Dunaföldváron, Szekszárdon és Dombóvárott jár­tam már, de futó látogatások vol­tak csak. Remélem a jövőben kö­zelebbi kapcsolatba tudok kerülni Tolna megyével is. — Milyen darabon, regényen dolgozik jelenleg? Most készítünk a Hajnali tűz- ből filmet. Most ez foglalkoztat. Várkonyi Zoltán fogja rendezni. Következő tervem ismét színda­rab: A kommunista erkölcs for­málódásainak problémáit dolgo­zom fel benne. Ha ezeken túl le­szek, az átszervezés során szer­zett élményanyagból regényt sze­retnék írni, hiszen a mezőgazda­ság szocialista átszervezése óriási írói feladat és a szélesebb epika nyelvén is szeretném megörökí­teni. Letenyei György a business alvilágban senki sem vitatja el tulajdonjogát a volt Weinberger-üzemre. Sőt, dicsérik az eszét, mert olcsón vette a gyá­rat a kényszerhelyzetbe jutott Weinbergértől. Ha egy ilyen üz­let létrejöhet, miért is ne venne Felpéczy az ő aranyából? A tárgyalásból, amely a füle hallatára folyt, Szerencsés keve­set értett. Az világos volt, hogy Bottlik nyélbeütötte az üzletet. Végül Bottlik előhúzott a zsebé­ből egy összehajtogatott írást: — Tehát akkor írásban is per­fektuáljuk, igaz uraim? Tessék, az én aláírásom már rajta van és Turner úr kézjegye is, mint ta­nú, ő is aláírta. — Mi ez? — kérdezte Szeren­csés. — Formaság. Egy kontraktus. Jogász nyelven lekörmölve min­den, amiről itt szó volt. Tessék, írd alá. Szerencsés elővette töltőtollát. Gyorsan átfutotta a szerződést, de alig értett valamit annak jogászi tolvaj nyelvéből. Felpéczy gondosan eltette az írást, majd bocsánatot kért és ki­ment a szobából. Bottlik jókedvű volt. Barátságosan megveregette a veje vállát: — Minden rendben, barátocs- kám. Felpéczy egy aktatáskával tért vissza. A táskát átadta Szeren­csésnek: — Tessék, uram. A táskát majd alkalmasint visszakapom. Het­venezer forint, A továbbiakat, majd úgy, amint megbeszéltük, felesége őnagyságával bonyolítjuk le. (FolytatjukJ Hatalmas érdeklődés a zeneiskola tanári hangversenyén Fellendült az olvasómozgalom a gyönki járásban A gyönki járásban a felmérések és a statisztikai adatok alapján az elmúlt évben fellendült az olvasó­mozgalom. A járás községeinek összesítő jelentései alapján 49 156 kötet könyvet kölcsönöztek ki a falusi könyvtáraktól. Ez azt jelenti, hogy egy-egy olvasóra 17 könyvkölcsön­zés jutott. A legkeresettebbek voltak a szépirodalmi művek, amelyekből 24 652 kötetet kölcsö­nöztek ki az olvasók. A szépirodal­mi művek után sorrendben az if­júsági regények, elbeszélések iránt nyilvánult meg nagy érdek­lődés, amelyekből több mint 19 000 kötetet forgalmaztak. Ah­hoz viszonyítva, hogy a gyönki járás döntően mezőgazdasági jel­legű járás, alacsony a mezőgazda- sági szakirodalmak iránti érdek­lődés, amelyekből 1420 kötet volt a kölcsönzés. Az elmúlt évben emelkedett a járás községi könyvtárainak könyvállománya 2638 kötetről 11 050 kötetre. Jelenleg — figye­lembe véve a beiratkozott olvasók számát — egy-egy olvasóra hét kötet könyv jut a gyönki járásban. Honrólh József: ARANYKAUTKA 48. Hát persze — bólintott Bottlik — te nem is szakadhatsz el a pozíciódtól, természetesen. Még csak gyanút sem szabad ébresz­teni. De van nekem egy tippem. Hidd el, Júlia valóságos zseni. Született üzletasszony. Tudod mit? Bízd rá az egészet. Majd ő mindent lebonyolít. Csak Fel- péczyhez kell eljönnöd, meg kell alapoznunk a dolgot. A javát már most is rámbízhatod. A többit, pedig bízd csak Júliára. Nos? Szerencsés kapva-kapott az ajánlaton. — Jó. Remélem, Júlia elvál­lalja. — Okvetlenül. Hát akkor gye­rünk. Giziké, fizetek! Felpéczy már várta őket. A bemutat­kozásnál éles, átható tekintettel vette szemügyre Szerencsést. Bár- dolatlan fickónak látszik — álla­pította meg —, de nem tesz semmit. Fő, hogy temérdek pénze van. Felpéczy a tettek embere volt. Nem teketóriázott, nyomban a tárgyra tért. A tanácskozás azon­ban Bottlik és Felpéczy között folyt Szerencsés hallgatagon ült. Apósa az egész ügyletet már tü­zetesen előkészítette. De a be­szélgetésből az is világossá lett Szerencsés előtt, hogy apósa igen nagy tekintély abban az üzleti alvilágban, amelyről még mindig, nem tudott magának teljes képet alkotni. De annyit már értett, hogy ez az alvilág létezik. Érdekes Fel­péczy, akárcsak apósa, úgy tesz, mintha csupán valami történel­mi rövidzárlat keletkezett volna, amely átmenetileg gátolja vala­melyest az üzleti élet normális rendjét, de amely hamarosan el is múlik s minden a rendes me­derbe terelődik megint. És mi­lyen biztosak a dolgukban! Egy szemernyi kétségük sincs, hogy nemsokára fordul a kocka és megint birtokukba vehetik va­gyonukat. Az üzletek lebonyolí­tásának módja teljesen megfelel a viszonyoknak, de a lényeg ugyanaz. Apósa most már megbizonyoso­dott az aranykészlet létezése fe­lől, s az ő garanciájára a bu­siness alvilág elismeri őt gazdag tőkésnek, akit átmenetileg meg­fosztottak tőkéjétől. Azon már nem is csodálkozott, hogy Fel­péczy hajlandó papíron meg­venni az arany egy töredékét. Hi­szen apósa elmesélte neki, hogy Weinberger, a dúsgazdag textil­iparos, mielőtt kivándorolt volna, eladta szabályszerűen államosí­tott üzemét Vladár Bélának, aki e percben ugyan a lábát se te­heti be abba a gyárba, de azért

Next

/
Oldalképek
Tartalom