Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

4

TOLVA KEGYEI VEPÜJSAG

1961, március 19<

flsszonyoknak — lányoknak

Gondolatok egy nőnapi ünnepség után

Szépen feldíszítették a nagy- kóayi művelődési ház termét, a színpad felett piros drapérián fehér betűkkel köszöntötték az asszonyokat és a lányokat. Ezen az estén a nőket ünnepelte az egész kö2ség. Hat hétig készültek a műsorra, amelyben jelenetek, szavalatok, énekszámok hirdették a nők egyenjogúságát, megváltozott szerepüket a társadalmi életben és békevágyukat, amely a békemozgalom jelentős erejét képezi.

Az ünnepség előtt a község és a termelőszövetkezet vezetőivel beszélgetünk. Arról folyik a szó, hogy mit tesznek a nők Nagykó- nyiban, hogy veszik ki a részüket a társadalmi életből és a termelőszövetkezet munkájából. Sárdi István, a termelőszövetkezet elnöke nyilatkozik:

A kártalanításra jogosultak

A termelőszövetkezet tagja az őt ért üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség okozta munkaképességcsökkenés, vagy megrokkanás esetében:

a dolgozó társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet és annak végrehajtása tárgyában kiadott 67/1958. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet rendelkezései szerint baleseti járadékra, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult, és mindaddig, amíg az üzemi baleset következtében gyógykezelésre szorul, igényt tarthat az 1955. évi 39. sz. törvényerejű rendeletén alapuló betegségi biztosítás üzemi baleset esetében járó szolgáltatásaira.

Az üzemi baleset következtében meghalt termelőszövetkezeti tag hozzátartozója: özvegyi nyugdíjra, árvaellátásra, illetőleg szülői

— Az asszonyok és a lányok nélkül semmire sem mehetnénk. Kétszáz asszony rendszeresen dolgozik a termelőszövetkezetben. Eredményeinket, azt, hogy egy év alatt több mint négymillióval gyarapodott a tiszta vagyon, az asszonyok jó munkájának is köszönhetjük. Nálunk úgyszólván minden munkát elvégeznek az asszonyok: még silóztak is, és éjjeli nappal dolgoztak ősszel, a betakarításkor.

Neveket említenek, olyanok nevét, akik a jók között is a legjobbak voltak: Gulyás Béláné, özv. Neumaier Lajosné, Szabó Györgyné, Apáti Józsefnét dicsérik.

Nagy Ferencné, a nőtanács elnöke erre megjegyzi:

— Hát igen, a munkában elsők az asszonyaink, csak a vezetésI ben nem elsők...

nyugdíjra jogosult ugyancsak az 1958. évi 40. sz. rendelet alapján.

A baleseti kártalanítás kizárólag azokra vonatkozik, akik tagként dolgoznak a termelőszövetkezetben. Azok a családtagok, akik nem tagjai a termelőszövetkezetnék, erre a szolgáltatásra akkor sem tarthatnak igényt, ha egyébként rendszeresen részt vesz nek a munkákban.

Mikor üzemi baleset a baleset ?

A kártalanításra irányuló jogosultság szempontjából az a baleset az üzemi baleset, amely a termelőszövetkezet tagját a közös termelőmunka végzése közben, vagy azzal összefüggésben, vagy a közös munkával előállított termények és termékek feldolgozásával, szállításával és értékesítésével járó, munkaegység ellenében végzett tevékenység közben, vagy munkába, vagy onnan lakására menet éri.

Az ember kicsit elcsodálkozik ezen, hisz Nagykónyiban míg a tanácselnök is nő. Takács Erzsébet elvtársnő vezeti és jól vezeti a tanács munkáját. Miért panaszkodnak hát a nagykónyi asszonyok, hogy nincs elég részük a vezetésben?

Ábrahám Józsefné, a tsz tagja adja meg a választ erre a kérdésre.

— Az a baj, hogy egyetlen asz- szonyt sem választottak be a tsz vezetőségébe.

Kiderül, hogy amikor felfejlődött a nagykónyi tsz, a kis szövetkezetből négyezernyolcszáz holdas, az e°ész falut magába tömörítő nagyüzem lett, nem választották be az asszonyokat a vezetőségbe. A férfiak így érveltek:

— Este úgy is dolguk van otthon az asszonyoknak, nem érnek rá gyűlésekre járni, maradjanak csak otthon, végezzék el rendesen a házi munkát. Úgy se értenek a gazdálkodáshoz, nem tudnak komolyan hozzászólni a komoly kérdésekhez.

Az asszonyok eleinte beletörődtek ebbe a lehetetlen állapotba, de most már, amikor látják, hogy munkájukra szükség van a tsz-ben, most már felismerik helyüket és szerepüket az új falu életében, a tsz gazdálkodásában, azt szeretnék, sőt azt akarják, hogy válasszák be őket a tsz vezetőségébe.

Igazuk van a nagykónyi asz- szonyoknak. Helytállnak a munkában, méghozzá nem is akárhogyan, hanem példásan, kitűnően, jogúk van hát részt venni a vezetésben is. A termelőszövetkezet szabadítja fel a falusi asz- szonyokat. A szövetkezeti élet teszi lehetővé egyenjogúságukat, és éppen a termelőszövetkezeti demokrácia kívánja meg, hogy a nagykónyi '200 szövetkezeti asz- szonynak is legyen képviselete a vezetőségben. Ne csak nőnapi ünnepségen, hanem az életben is ismerjék el a férfiak Nagykónyiban is a nők egyenjogúságát.

Szolgáltatások a termelőszövetkezeti tagok számára

Gyári tollrajzok

A tűzőnő

Kattognak a tűzőgépek. A munkateremben dolgozók többsége nő. Egyenletes mozgással siklik a futószalag. A gépeknél ülők észre sem veszik, hogy a terembe léptünk. A munka teljes figyelmet kíván.

— Hol dolgozik Kresz Teréz?

Paksi András, a Bonyhádi Cipőgyár KISZ-titkára, aki Teri nevét először hozta szóba előttem, az egyik gép fölé hajló, vékony- arcú, szőkehajú lányra mutat.

— ö az! De előbb talán beszéljünk művezetőjével.

A művezető házon kívül van. Potzner Béláné, a helyettese, amikor megkérdem, kit tart a legügyesebb fiatalnak a műhelyben, gondolkodás nélkül rávágja.

— Kresz Terézt.

— Miért?

— Mert gyors munkaerő. Saját munkáját hamar elvégzi, s akkor sohasem pihen, hanem segít a gyengébbeknek. Segít, pedig a segítségért nem kap pénzt, csak megbecsülést. A munkatársak megbecsülését a legjobb tőkének tartja. Nem véletlen, hogy őt szeretik a legjobban a műhelyben. Gyakran segít Gernernének és Khiesznének. Legutóbb egy tanulólányt vett pártfogásba. Segített neki a tűbeállítás bonyolult munkájában. A tisztaságra is kínos gonddal ügyel. Ha meglát I egy papírhulladékot, vagy eldo-1

bott bőrdarabot, nem restell lehajolni érte. ,

Kresz Teréz, amikor gépéhez lépünk, nem áll le a munkával. Hátsó szíjtűzést végez. Könnyedén fut a fekete bőr a tű alatt.

Megtudjuk, hogy három év óta dolgozik a gyárban. Most tizennyolc éves. Az általános iskola elvégzése után hathónapos átkép- zős tanfolyamra iratkozott be. Kiváló eredménnyel tette le a vizsgát. Azóta ő tanít másokat. Ha gyakorlatlan fiatal kerül a műhelybe, Paksi András, a KISZ- titkár Kresz Teréznek szól. Teri szeret tanítani! Nem telik el egy hónap sem, s már jelenti: a tanítvány megtanult »úszni«, újat kérek. Sok energiát fordít mások megsegítésére, s ezt teljesen önzetlenül teszi. Természetes dolognak tartja, hogy az erősebb, a tapasztaltabb segít a gyengébbnek. Keveset hallott a szocialista jellemvonásokról, s mégis magától értetődőnek tartja, hogy e jellemvonások észrevétlenül hozzánőttek lényéhez.

Mielőtt ellépnék a gépétől, megkérdem :

— Milyen célt tűzött maga elé?

— Meg akarom szerezni az érettségit — válaszolja.

Paksi András még hozzátoldja:

— Bárkivel merek fogadni, hogy Kresz Teriből idővel még mérnök is lesz.

H. T.

Képviselői beszámoló Nagyszokolyon

Megyénk országgyűlési képviselői sűrűn meglátogatják a falvakban választóikat. Fogadónapokon, családlátogatások alkalmával, képviselői beszámolókon találkoznak velük. beszélgetnek az ország és a falu problémáiról s egyéni kérdéseiket is megtárgyalják.

Ilyen esemény történt az elmúlt napokban Nagyszokolyon: Hunyadi Károly országgyűlési képviselő kereste fel a község lakóit. Meglátogatott néhány családot. majd fogadónapot tartott. Sokan felkeresték s a község, a

tsz és egyéni problémát beszéltek meg. Amit lehetett, azt rögtön a helyszínen el is intézte Hunyadi elvtárs. Az autóbusz ügyének, a tsz-istálló építési gondjának megoldásához pedig segítséget ígért. Este került sor a képviselői beszámolóra, A tanácsház nagytermét erre az alkalomra zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Dobos Ferencné, a községi tanács elnöke megnyitója után Hunyadi elvtárs a Moszkvai Nyilatkozatról beszélt, majd beszámolt a parlament legutóbbi költségvetési vitájáról.

Lánykaruhák

Qáuos bícii, meg. a

Mellékelten közlünk néhány lányka tavaszi ruhát. Mint láthatjuk, a lezserebb vonalak do- minálnaki

1. rajz: Kétrészes, világos, nop- pos tweed ruha. Egy felé menő. nagyhajtásos szoknyával. A kabátkaszerű felsőrész eleje színben harmonizáló paszpolozással, mely a hátulról előre jövő övrészig tart. A kézelő széle szintén paszpolozott. A kabátka gallér nélküli, az alája viselt blúz gallérja hajlik ki rá.

2. rajz: Egyszínű szövetruha. A felsőrész boleró hatású szabásvonallal. Derékban a bőség belső szegőzéssel kivéve. Az eleje hól- pántra apró gyöngyház gombokat teszünk.

3. rajz: Apró pepita szövetruha, lezser, enyhén hosszabbított derékvonallal. A szoknyán a paszpolozás (ferde pánt) mellett szem- beránecal, tovább puhán, apró haj fásokkal. Az öv hátul angol masniba végződik.

4. rajz: Igen csinos, új vonalú kötényruha. Derékban nem elvágva. Hátán hasonló szemberáncos megoldással. Kissé derékon aluli övvel, melyet úgy helyezünk el, hogy kicsit blúzosra visszatoljuk. A ruha háta tetszés szerint, végig, vagy félig gombolódik.

Mini két szürke táltos paripa, úgy horkannak minden gyeplőhúzásra. Pedig János bácsi nem nagyon huzgálja a gyeplőt. Egyetlen pisszenésére indulnak, állnak a paripák. A sárga homokfutó meg olyan csendesen kanyarodik be az udvarra, hogy gumikerekűnek hinné az ember.

Kényelmesen, nyugodtan kászálódik le a bakról Heronyáni János, az alsónyéki termelőszövetkezet hatvanhárom éves parádéskocsisa. Aztán komótosan megnézi a lovakat, megsimogatja szőrüket, megveregeti a fejüket, majd a »jáhrnű« műszaki szemléjét végzi el. Megcimbálja kicsikét a kocsi hátsó részét, majd elégedetten bólint. A kocsi meg a lovak »rendben találtattak...»

— Apró gyerekkorom óta mindig a ló volt az istenem. Az volt számomra az igazi ünnep, amikor felpattanhattam egy paripára, aztán vágtathattam a rónán. Bő gatyámszára csak úgy úszott utánam. Aztán jött az első világháború, meg a sok katonáskodás. A huszároknál szolgáltam és az én lovamat ugyancsak simogathatta fehér »próbakesztyüvel« a mindig haragos strázsamester, porszemet nem lelt azon. Amikor a mi svadronunk felvonult Pécsett, bizony megakadt a lányok szeme a sok remek legényen, csillogó szőrű lovakon.

be a tavaszi napsugár rügyfakasztó melege. De János bácsi az emlékezésnél tart még:

— Már komoly házasember voltam, amikor Bornemissza bárónál szolgáltam. Még a báró csak valahogy időnkint emberszámba vett, de a főintéző, az egy kutya szerzet volt. Mindig, mindenkibe belekötött. Rám meg különösképpen haragudott. De én igyekeztem elkerülni őt, félrehúzódtam az útjából. Pedig amolyan negyvenkilós nyápic emberke volt.

Megváltozott életéről, nyugodt munkájáról beszél most:

— Jó a becsületes emberfiának % termelőszövetkezetben. Itt egész

embernek érzi magát a szegény ember. De hát lassan kimegy a divatból az a szó, hogy »szegény ember». Mer’ aki dolgozik, az megkeresi az övét. Aztán én fiatal koromban álmodni sem mertem volna annyi szép ruháról, meg motorról, meg szórakozásról, ami a mai fiatalnak osztályrésze. Mintha nem becsülnék meg eléggé a gyerekek...

A két szép szürke ismerősen horkan fel, amikor az öreg ismét kimegy a kocsihoz. Megint elvégzi a »műszaki szemlét«, aztán vidáman csettint a két szürke felé:

— Nő, lovacskák, most aztán usgyi, hazafelé! Vár a vacsora. Engem is, titeket is...

Kigombolja felső kabátját, mert itt a helyiségben ugyancsak me- : leg van. A nagy ablakon ömlik I

Mintha kacagnának a kocsi sárga küllői...

SZIGETI