Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-16 / 64. szám

1961. március 16, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Élenjáró módszerekkel Hogyan értek el rekord tejtermelést a Középhídvégi Állami Gazdaságban ? Sokszor esik szó manapság a szarvasmarha-tenyésztés megjaví­tásáról, a hozamok emelésének lehetőségeiről. Az agrár-szakem­berek véleménye megoszlik. Van­nak, akik azt állítják, hogy a magyar-tarka szarvasmarhából a mostani tartási és tenyésztési vi­szonyok mellett többet már nem lehet kihozni. Vannak viszont, akik meggyőződéssel vallják, hogy a tejtermelést a meglévő - adottságok mellett is legalább 45—50 százalékkal lehetne emel­ni, különösebb befektetés nélkül. Persze csakis a tenyésztési mun­ka megjavításával, szakszerű gon­dozással, és takarmányozással. Mi is az utóbbi nézetet vall­juk. Igazunk bizonyítására el­mondjuk, hogy a Középhídvégi Állami Gazdaságban ilyen mód­szerekkel termeltek 1959—60-ban 4356 káló tejet — átlagban min­den tehéntől. (A termelőszövet­kezetek törzskönyvezett tehenei­től megyei viszonylatban ugyan­ebben az időben átlagban 2876 kiló tejet fejtek.) Mielőtt azon­ban a részletekre térnénk, fon­tosnak tartjuk elmondani, hogy a termelőszövetkezetekben és a szóbanforgó állami gazdaságban azonos fajtát, a magyar-tarka bonyhádi tájfajtát tenyésztik. Az állami gazdaságban folynak ugyan kísérletek dán-vörös szarvasmarhával. Ezek valami­vel magasabb zsírtartalmú, de jóval kevesebb tejet termelnek, mint a magyar-tarka. A törzs­könyvi ellenőrzés alatt lévő 201 magyar-tarka tehéntől ugyanis 4477 kiló tejet fejtek évi átlag­ban, ami a tehenészet nagyságát véve alapul megyénkben legjobb j eredmény. A gazdaságban tavaly minden liter tej előállításán 15 fillért takarítottak meg, ami az állam­nak eladott 1 254 000 liternél már tekintélyes összeg A tenyész üsző-nevelés is itt a legolcsóbb. Egy kiló tenyészüszőt 50 szá­zalékkal olcsóbban állítanak elő, mint megyénk többi me­zőgazdasági nagyüzemében. De nézzük elpbb a tejtermelést. A gazdaság tehenészetében egyedülálló a munkaszervezés. Minden istállóban van egy bri­gádvezető, akihez négy tehenész és háromtagú takarmányos mun­kacsapat tartozik. A brigádveze- tök nem rendelkeznek agronó- musi képesítéssel, valamennyien fejőgulyásként kezdték, de külön­böző tanfolyamokat végeztek, s ezért egy-egy istállóban kifogás­talanul irányítják a munkát. Az ő feladatuk ellenőrizni a takar­mányozást, a fejést és naponta háromszor mérik külön-külön minden tehén tejtermelését. Kö- zéphídvégen ugyanis háromszor fejnek naponta. Ezt sem tartja sok agronómus ésszerűnek, a kö- zéphidvégiek azonban sikerrel al­kalmazzák. Természetesen egye­di takarmányozás folyik. Napi 8 liter tej termeléséhez szükséges alaptakarmányt kap minden te­hén. Amelyik ennél több tejet termel, annak pótabrakot adnak, így érték el, hogy az elmúlt év­ben nyolcvan magyar-tarka te­hén, több mint 5000 liter, 3,8 százalék zsírt tartalmazó tejet adott átlagban. Rendelet a halászati és horgászati tilalmi időkről A Magyar Közlöny legutóbbi száma közli a földművelésügyi miniszter rendeletét a halászati és horgászati tilalmi időkről. A rendelet kimondja többek között, hogy a Balatonon és a hozzá tar­tozó vízrendszeren április 20-tól május 20-ig tilos a halászat és a horgászat, valamint a halak úgy­nevezett szoktató etetése. A Bala­tonon és vízrendszerén kősüllőt április 1-től május 20-ig, a tíz ki­lónál kisebb súlyú harcsát ápri­lis 20-tól június 30-ig, pontyot pe­dig április 1-től június 15-ig ki­fogni nem szabad. Az ország egyéb természetes vizein a süllő és kősüllő halásza­ta, horgászata március 20-tól áp­rilis 30-ig, a ponty halászata és horgászata pedig május 2-től jú­nius 20-ig tilos. Tíz kilónál kisebb súlyú harcsát május 2-től június 30-ig tilos kifogni. A fajlagos ti­lalmak nem terjednek ki — az Ipoly kivételével — az országha­tárt alkotó természetes vizekre. A Körösökön egész éven át til >s a márna és a kecsege halászata és horgászata. A Tiszán és vízrend­szerén — a tiszalöki erőmű felett — egész éven át tilos a tok fo­243 új tagot vettek fel megyénk KISZ-szervezetei február hónapban A KISZ I. Kongresszusának ha­tározata értelmében KlSZ-alap- szervezeteink bővítik taglétszá­mukat, az arra érdemes, munká­ban, tanulásban példát mutató fiatalokkal. Február hónapban megyénk KISZ-alapszervezetei 243 új ta­got vettek fel. A megyében műkö­dő KISZ-alapszervezetek taglét­száma ennek ellenére, mivel jó- néhány KISZ-tag elhagyta a me­gyét, február hónapban 9722-ről mindössze 9816-ra emelkedett. Viszonylag kielégítő volt a KISZ-építőmunka a tamási járás­ban, ahol 26 alapszervezetben 64 tagot vettek fel egy hónap lefor­gása alatt. Komoly fejlődés ta­pasztalható a dombóvári járás­ban is. ahol február hónapban 53 fiatal kérte felvételét a KISZ-be. gása. Ugyanakkor a műtárgyak­kal határolt soroksári Duna-ág- ban a harcsa fogása egész éven át szabad. A rendelet módosította a kifog­ható ponty méretét is, így termé­szetes vizekből a 32 centiméter­nél rövidebb ponty kifogása egész évben tilos. 58. De Benkő... Ö megcsalja Ben- kőt is, aki visszahozta az életbe, aki mellé állt a fogság remény­telen, öntudatlan éveiben, aki mindenét megosztotta vele, aki­nek derűs, tiszta lényéből táplál­kozott a lelke, áld visszaadta hi­tét és megtanította arra, hogy érdemes élni... És aki úgy bízik benne, mint még soha senki más. Hiszen úgy állt a gyár vezetősé­ge elé, mint az égből pottyant ember, azt sem tudták, kicsoda, és ebben a mai világban, ami­kor két kézzel kotorásznak az emberek származásában, számon Az etetést óramű pontossággal végzik. Ebben a gazdaságban nem fordulhat elő, hogy a tehe­neket egyik nap öt órakor, a másik nap hat órakor kezdik el etetni. A szakemberek kidolgoz^ ták az etetés és fejés pontos rendjét, amitől nem szabad el­térni. Ez a magas tejtermelés „titka”. A Középhídvégi Állami Gaz­daságban a jó tejtermelés egyik feltétele a tenyésztési munka, sem olyan bonyolult, amit ne lehetne bárhol alkalmazni. Az elmúlt három évi kísér­letek alapján egy évvel le­rövidítették az üszőnevelési Időt. Általános tapasztalatok szerint az üszőket kétéves korban fog­ják tenyésztésre, mert legtöbb ekkor 4 mázsa. Középhídvégen viszont, a jó tenyésztési munka következtében, amikor az üsző kétéves, akkor már leellett, vagyis tehén. S nem is akármi­lyen. Az első borjas tehenek évi tejtermelése tavr.lv megha­ladta a 3000 litert. Az üszőnevelésnek ezt a so­kat emlegetett jó módszerét kész ségesen átadják a középhídvégi ek a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. Több­ször megnézték már tavaly is a gazdaság ridegtartásos borjúne­velőjét, a szakemberek feljegyez­ték a tenyésztési adatokat. A baj ott van, hogy a gyakorlatban nemigen alkalmazzák. Pedig megérné, mert minden üsző felnevelésén — a középhídvégi tapasztalatok szerint — legalább 3000 li­ter tejet lehet megtakaríta­ni, ami egy közepes nagy­üzemben tízezrekre rúg. Félreértés ne essék, a világért se akarjuk azt mondani hogy ne kísérletezzenek a szakembe­rek külföldi szarvasmarha fajta hazai tenyésztésével. Erre szük­ség van. De a tejtermelést a ha­zai fajta piros-tarka szarvasmar­hánál is növelni lehet és kell is. Ezt a közéohídvégi példa meg- cáfolhatatlanul bizonyítja. Tovább javult a tagdíjfizetési morál a szekszárdi pártszervezeteknél némi kiesést a tagdíjfizetésnél, hogy a kommunisták közül töb­ben a megye más területein részt vettek a termelőszövetkezetek szervezésében, s ez idő alatt nem­igen tartották a kapcsolatot a A megyei pártbizottságon úgy tartották számon a megyeszék­hely pártalapszervezeteit, mint ahol a legjobb a tagdíjmorál, ahol a legrendszeresebben fizetik a tagdíjat, s ahol talán a legtöbben fizetik túl a szervezeti szabályzat- Pártalapszervezetekkel. ban meghatározott összeget. A a gazdasági felelősök a megbe- varosi partbizottság azonban ami- szélés után valamennyi hátralé- kor megvizsgálta a múlt évi ada- kost felkeresték, akik természe- tok alapjan a tagdíjfizetés hely- tesen eleget tettek a szervezeti zetet megállapította, hogy a jó szabályzatban meghatározott kö- eredmenyek ellenére még számos telességüknek. javítanivaló akad. Ez év február közepén egy megbeszélésen ismertették a szer­zett tapasztalatokat a pártalap- szervezeti titkárokkal, ahol egy­úttal megvitatták annak módját is, hogyan lehetséges a megyei szinten elért jó eredményt tovább javítani. Mindenekelőtt kellett javítani néhány alapszer vezetnél a tagnyilvántartást. Mert pé'dául a pedagógusoknál és a Béke Termelőszövetkezetnél az alapszervezethez érkező tagok csak a párttitkárnál jelentkeztek, a gazdasági felelősnél nem, így részükre nem igényeltek tagbé­lyeget sem. A rossz nyilvántartás eredményeként ez a két alapszer­vezet például hónapokon keresz­tül 85—92 sz'z-lákra t'ljeít'Ue a tagdíjfizetési kötelezettségét. Számos más alapszervezetnél az év utolsó hó jaiban az okozott A tervszerűbb gazdasági munka eredményeként, tovább erősítve a tagdíjfizetési morált, a városban lényegében megszűnt a tagdíjhát­ralék. A városi pártbizottságon úgy vélik, hogy ezt az eredményt — kivételes esetektől eltekintve, mint például valaki külföldön „„ tartózkodik —, tartani lehet. Most, a tavaszi munkák megkez­désével a városi pártbizottság el­sősorban azoknak az alapszerve­zeteknek kíván segítséget nyúj­tani a tagdíj-fizetési munkáknál, amelyek mezőgazdasági területen dolgoznak. Az elmúlt hetekben végzett jó munka hatására, 99,1 százalékos eredménnyel Szekszárd város to­vább javította helyzetét a járá­sokkal szemben, amelyek néhány lized százalékos lemaradással kö­vetik. Megvizsgálta az üzemek helyzetét a városi pártbizottság Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén meg­vizsgálta a minisztériumi és he­lyiipari üzemek, valamint ktsz-ek 1960. évi termelési eredményeit. Megállapították, a város üzemei, ktsz-ei 1 százalékkal teljesítették túl a termelési mutatókat. Ehhez hozzájárultak a szocialista brigá­dok, amelyekből 20 eredménye­sen dolgozik a város üzemeiben. Dorogi Erzsébet Az elmúlt évben fellendült az jjító-mozgalom is. A mezőgazda- sági gépjavító vállalatnál a be­nyújtott és elfogadott újításokkal közel 1 millió forint megtakarí­tást értek el. A vállalat vezető- I •> 90 000 forintot fizeteti ' újítóknak. Versenyen dofpzik a két regöiyi tsz Egészséges versenyszellem ala­kult ki Regöly két termelőszövet­kezete, a majsai Népszabadság és a községbeli Jókai Tsz tagjai kö­zött. A Népszabadság Tsz-ben több mint 600 holdon végezték el a tavaszi szántást. 100 holdon el­vetették a borsót, 70 holdon a tavaszi árpát. Végzik az ősziek fej trágyázását, készülnek a bur­gonya vetésére. A Jókai Tsz tagjai szépen ha­ladnak a tavaszi munkákká': a borsón és a tavaszi árpán k.' a zabot is elvetették. »>. két tsz tagjai élénken figye­lik egymás munkáját, mert, mint mondják, egyik sem akar lema­radni a másik mögött. Horváth József: ARANYKAUTKA Ettől a gondolattól irtózva igyekezett menekülni. Pedig mi­nél inkább szabadult volna tőle, annál fenyegetőbben ágaskodott fel agyában a felismerés: egy­szer minden kalandor kitörheti madárijesztő, igaz? Ezt akartad mondani. — Ugyan szívem, még az hiányzik, hogy felhúzd az orro­dat. Mindjárt itt lesznek. Azt akarom, hogy nett légy. Végre ott tartják és számbaveszik ’olyan tá- a nyakát. De hogyan is fordulhat- tartunk, hogy egy Felpéczy keresi .............................................................na vissza? Nincs út visszafelé. És a társasagodat. Orul, hogy eljo­voli rokonait is, akikkel soha két szót sem váltott — Benkő habo­zás nélkül fedezi őt a becsületé­vel, a tisztességével, a bizalmával. És Szerencsés, nyakig merül- lcözvén a mocsokban, a meg-meg- moccanó lelkiismeret serkentésé­re úgy nézett fel Benkőre, mint az egyetlen cölöpre, amelybe leg­alább félkézzel belekapaszkod­hat, mielőtt orrán-száján át be­omlik a fullasztó mocsár leve, s ha ezt a cölöpöt elengedné, vég­képp elsüllyedne nemcsak a vi- láf?. de önmaga előtt is. Rutinos alakoskodó volt már, szemrebbe­nés nélkül hazudott bárki képé­be, de Benkő tekintete előtt visz- szarettent. Nem tudta rászánni magát, hogy egyszer meghívja Benkőéket az otthonába. Pedig neki szívesen adna, de nem lep­lezheti le magát előtte. Mint a magasfeszültségű villamosáram, úgy futott végig a gerincén a megrettenés: ha Benkő megtudná, amit sohasem szabad megtudnia, vajon... vajon megbocsátana-e neki? ha egyszer eljön a számonkérés órája. Benkő is elfordul tőle, ő végzetesen egyedül marad. Csak ezt ne! Lelkének utolsó tiszta érzésfoszlányával kapaszkodott Benkő barátságába. Egy pillana­tig sem ringatta magát abban az ábrándban, hogy Benkőben cin­kosra találhat. hét hozzád. Vacsora után én a mamával és Felpéczynével félre­vonulok, ti kártyázzatok és dis- kuráljatok. Majd elfelejtem, fiacskám, amikor megjönnek, te kezet csókolsz Felpéczynének. Gyere, próbáljuk ki. Szerencsés tiltakozni akart, de Júlia sodró lendületétől nem ju­De vajon nem sejt valamit tott szóhoz. Esetlenül kezet csó­Benkő? Erre a kérdésre még min­dig nem tudott felelni, bár az em­lékezetes beszélgetés óta százszor is megpróbálta kitalálni a való­ságot. Júlia asszony már fél nyolckor szemügyre vette Szerencsést. Mutasd magad! Fordulj csak, szent isten, milyen rosszul áll ne­ked ez a nyakkendő. Várj, hozok másikat. Emeld feljebb az állad. Úgy, ez jó lesz. Ugye, milyen más? Hol a díszzsebkendőd? Szerencsés leplezetlen gúnnyal kísérte ezt a túlárad^ eondosko- dást: — Ha nem babrálnál annyit velem, olyan lennék, mint egy költ a fejedelmi pózban tetszelgő Júliának. — így ni. És természetesen a mamának is. Egyébként üzleti ügyekről nem kell társalognod. — Ha már itt tartunk, meg­mondanád nekem, Júlia, hánya­dán is állunk mi pénzzel? — kér­dezte Szerencsés. — Mire van szükséged? — kér­dezte vissza az asszony. — Semmire. Csak úgy egyál­talán. — Erről majd beszélünk, ha ragaszkodsz hozzá. Kár ezzel fog­lalkoznod. Úgy állapodtunk meg, hogy ez az én gondom. Van elég, kész. Nyolcra megjöttek a vendégek; Szerencsés és Júlia elragadó szí­vélyességgel fogadta őket. Bott- lik mama, Júlia és Felpéezyné azonnal ruháik kölcsönös csodá­latába merültek. Szerencsés, Fel- péczy és Bottlik papa elhelyez­kedtek a süppedős fotelekben. Felpéczy tüzetesen szemügyre vette a lakást. Nagyon tetszett neki. No lám — gondolta füs­tölgő szivarja mögött — miből lesz a cserebogár? Milyen tehet­ségesen rázzák ezek a rongyot! Hát persze, a Bottlik lány utolér­hetetlen ízlése fényeskedik itt minden zugban, nyilván nem Szerencsésé. De hiszen az mind­egy. Szerencsés egyenrangú társ, akármi volt. Egyik napról a má­sikra sok tekintélyes polgár fölé­be kerekedett. Ilyen forgandó a szerencse, az ám, nőmén est omen s a pénz nem is nagyon nézi, ki mellé szegődik. Akárki mellé az megnő egy-két fejjel. A vacsora pompás volt, a terí­ték egyenesen káprázatos. Júlia kitett magáért. A vendégek nem győzték magasztalni a kitűnő há­ziasszonyt. Felpéezyné máris el­tökélte magában, hogy ha sor ke­rül a viszontlátogatásra, csak azért is felülmúlja Szerencsásnét. Kerül, amibe kerül, de felül­múlja. Vacsora után a három férfi kártyaasztalhoz telepedett. Kide­rült, hogy mind a hárman szen­vedélyes ulti játékosok. Tokaji száraz szamorodnival fűtötték a kártyaszenvedély kazánját. Csak­hamar joviális légkör töltötte be a szobát. (Folytatjuk;)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom