Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

1961. március 2.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Politikai tömegmunka a gyönki gépállomáson

a gyönki gépállomás

párttitkárát, Szolnoki István elvtársat munkafelvétel ügyében keresték éppen akkor, amikor a gépállomáson jártam.

— Traktoros vagyok és a gépállomáson szeretnék elhelyezkedni — mondja a jelentkező a bemutatkozás után, miközben munkakönyvét átnyújtja a párttitkárnak.

— A gépállomásnak szüksége van a munkaerőre. A munkakönyv is rendben van, nincs semmi akadálya annak, hogy nálunk dolgozzék — mondja Szolnoki elvtárs. Ezután megbeszélik a felvétellel kapcsolatos részletkérdéseket, majd a jelentkező családi élete és egyéb dolgok iránt érdeklődik a párttitkár.

— Négy családom van... Eddig még nem volt semmiféle kihágási ügyem — válaszol a kérdezett.

— A felvétellel rendben is lennénk, csak még egy kérdésem volna — így a párttitkár.

— Tagja-e az elvtárs valamilyen tömegszervezetnek. Nálunk ugyanis minden dolgozó szervezett munkás. Ezt azért mondom meg előre, nehogy kényszerítésnek fogja fel, ha a szaktársak ezt szóváteszik. A szakszervezet az összefogás, a mozgalmi munka előiskolája, a párt és a tömegek közötti hajtószíj. Javaslom, hogy gondolkodjék majd ezen és ha úgy döntött, hogy tagja akar lenni a szakszervezetnek, szóljon a brigádbizalminak.

— Ismerem a szakszervezet feladatát', két évvel ezelőtt tagja voltam. Igazolni is tudom — válaszol a traktoros és zsebéből előveszi a szakszervezeti tagkönyvét.

A TAGSÄGI KÖNYV nem igen szól tulajdonosa tényleges tagsága mellett. A két év alatt mindössze egy-két tagsági bélyeget ragasztottak a könyvbe.

— Rosszul tette az elvtárs, hogy a szakszervezeti tagságát elhanyagolta — mondja a párttitkár, de mindenestre jól teszi, ha felkeresi az üzemi bizottság titkárát.

így szereztem tudomást arról, hogy a gyönki gépállomás párt- szervezete foglalkozik a tömegszervezetek munkájával, a tömegneveléssel. Megtudtam azt is, hogy a gépállomás 46 tagú párt- szervezete komoly segítséget ad a körzetébe tartozó termelőszövetkezeteknek. A fejlettebb párttagok közül 15-en olyan pártfeladatot kaptak, hogy segítik a tsz-párt- szervezetek megerősítését, politikai munkáját.

Segítenek abban, hogy az adott tsz-ben eredményesebben gazdálkodjanak. Segítenek a párt szervezeti felépítésében, a gyűlések jó előkészítésében. Résztvesznek a tsz-pártszervézet vezetőségi és taggyűlésén. Segítenek abban, hogy az új legyőzze a régit és az emberek gondolkodásába az enyém helyébe az új, a miénk kerüljön előtérbe.

MINDEZ MOST VAN KIALAKULÓBAN, de mint kezdrmé- nyezés megszívlelendő és köveEgy tűzrendészed ellenőrzés tapasztalatai

A tűzrendészet társadalmasítása igen fontos feladat országunkban. A tűzrendészen szervek, a tanácsok, gazdasági és pártvezetők igen komoly erőfeszítéseket tesznek ennek érdekében. Ezeknek az erőfeszítéseknek kétségkívül szép és komoly eredményei vannak, de sajnos, tapasztalunk súlyos hiányosságokat is.

Ezt bizonyítja a napokban Grá- bócon megtartott ellenőrzés. A mőcsényi Mező Imre Termelőszövetkezet grábóci üzemegységében ugyanis vajmi keveset tettek a tűzesetek megelőzése érdekében. Nem akarom részletezni a tapasztalt sok hiányosságot, de tény az, hogy a szövetkezet vezetői megfeledkeztek arról, hogy a szabályok be nem tartásából komoly

tűzkárok keletkezhetnek. (Sajnos, erre már számos példa van.)

Az újonnan alakult szövetkezetektől nem várja senki, hogy máról holnapra több ezer forintos beruházással szerezzenek be tűzvédelmi felszereléseket. Amit azonban költségek nélkül, házilag is meg lehet valósítani, azt feltétlen biztosítani kell a szövetkezeteknek is, hiszen a szabályok betartása elsősorban saját érdekük.

Bízom abban, hogy a tsz-veze- tőség — de más szövetkezetek vezetői is — megszívleli a tanácsokat, és nagyobb gondot fordít a tűzvédelmi szabályok betartására.

VÁL PÁL Bonyhád

tésre méltó, annál is inkább, mivel a termelőszövetkezetek sok nehézséggel küzdenek és igénylik is a különböző szervek segítségét.

A gépállomás pártszervezete szívügyének tekinti a termelőszövetkezetek megerősödését, megszilárdulását és ehhez konkrét munkával hozzá is járul.

Ez volt a jó tapasztalatom amelynek alapján arra gondoltam, hogy a gépállomás pártszervezetének belső szervezeti élete is rendezett, s ugyancsak meglepődtem, amikor ennek ellenkezőjét tapasztaltam. Becsületükre válik az elvtársaknak, hogy az eredmények mellett a hibákról is beszéltek.

— Többször előfordult, különösen az elmúlt évben, a kampány- munkák idején, hogy hónapokig nem tartottunk taggyűléseket, arra való hivatkozással, hogy a munka dandárjában nem érünk rá értekezni. Ez a szemlélet — most már magunk is belátjuk — helytelen volt. Az igaz, hogy amilyen az elmúlt ősz is volt, minden munkaidőt, percet ki kellett használni — mondja Szolnoki elvtárs. — Ennek ellenére párttagjaink igényelték azt, hogy párttaggyűlésen beszéljük meg a problémákat. A taggyűlések elhaloga- tása miatt párttagsásunk meg is bírálta a pártvezetőséget.

— Hogy mennyire szívleljük meg a bírálatot? Először is úgy, hogy az idei évre elkészítettük a pártszervezet munkatervét, s ennek alapján már rendszeresen megtartjuk a pártrendezvényeket. Kedden, 21-én taggyűlést tartottunk, ahol az első napirendi pontként a Moszkvai Nyilatkozatot ismertettük. A második napirendi pontban a gépállomás tavaszi munkákra való felkészülését vitattuk meg. Felkészülésünk általában jónak mondható. Eddig 50 erőgépünk dolgozik, kint a területen. Gépeink 10—15 százalékát alkatrész hiánya miatt nem tudtuk még kijavítani. Amennyiben a hiányzó alkatrészeket megkapjuk, március közepe felé már ezekkel a gépekkel is megkezdjük a munkát — mondotta Szolnoki elvtárs.

EDDIG TARTOTT A BESZÉLGETÉS. amelyet félbe kellett szakítani, mert a gépállomás párttitkárának újabb látogatója akadt.

P-né.

Szakadáti képeslap

Kanyarog az országút, úgy ereszkedik le a dombról a völgybe, s itt a dombok védte katlanban sorakoznak tarka összevisz- szaságban Szakadat község házai. Szép és hangulatos ez a falu, változatos a táj, az utcák, a házak. Különösen szép a februári napsütésben, emberek nyüzsögnek az utcán, gyerekek zajától hangosak az udvarok.

Érdemes szétnézni, végigsétálni a völgybe szorított utcákon és elbeszélgetni az emberekkel.

Udvarokból kertek

Az idegennek feltűnik, hogy az udvarokon kerítést fabrikálnak és a legtöbb szakadáti udvart már kerítések osztják el szakaszokra. Megváltozott az udvarok rendeltetése. Eddig a paraszti porta üzemi központja volt a kisgazdaságnak, most az Aranykalász Tsz a falun kívül építi az üzemi központot, odo kerül az állatok zöme, a raktárak, a gépek. A ház udvarokból eltűnik a hatalmas trágyadomb, nem forgolódik a portákon a kocsi, ] nem sorakozik a sokféle gazdasági felszerelés. Kerteket csinálnak Szakadáton az udvarokból, virágos és zöldséges kerteket. Ezeket kerítik, választják el a ' gazdasági udvartól, amely a porta végébe szorult.

I Fritz Andráséknak, Zei Józse- féknél a Fő utcán és Gubó Gé- 1 záéknak a Rákóczi utcában már teljesen megváltozott az udvaruk, a rideg gazdasági udvar helyett kert díszük a ház körül. Barátságosabb így az otthon.

Tiszta marad a cipő-•“Szakadáton is el lehet menni bárhová száraz úton, tiszta cipővel, a községet teljesen I »ehálózza a betonjárda. Azt mondja a tanácstitkár, hogy 1949. óta annyi minden épült itt, mint azelőtt száz év alatt. Villanyt kapott a falu, kultúrotthont mozival, szép földművesszövetkezeti boltot, modern, kéttantermes iskolát. Támfalakat építettek a partokhoz és vízelvezető csatornákat, hogy megakadályozzák a víz romboló munkáját.

A termelőszövetkezet meg üzemi központot épít a falu mellett. Múlt évben elkészült egy sertésfiaztató, egy hizlalda, növendékistálló és juhszállás.

A szociális és kulturális fejlődés mellett a szövetkezet létesítésével, fejlesztésével most nagy arányú gazdasági fejlődés is

bontakozik Szakadáton egyre erőteljesebben.

Kevés a fiatal a tsz-ben

Mert még az sem elég ma már a falusi fiataloknak, ami Szálkán megtalálható. Nem elég nekik az, hogy minden háznál rádió szól, hogy mindenkinek újság jár a faluban, hogy televíziót nézhetnek a tanácsházán, hogy moziba járhatnak és kultúrterembe és kevesli azt is, hogy csak 10 forint előleget fizet munkaegységenként a tsz.

Bene Géza 23 éves fiatalember ott áll a tsz irodája előtt, sütkérezik a napsütésben, visszaérkezett az ebédszünetről, hogy társait megvárva folytassa a mor- zsolást.

— Sokan elmentek iparba a szakadáti fiatalok közül is. Én maradtam. Maradtam, mert szeretem a mezőgazdaságot és itthon is megkeresem azt a havi 1200 forintot — mondja és legalább itthon vagyok. Persze, jobban szeretik a fiatalok a havi fixet, a pénzfizetést. Valahogy úgy van az, hogy a fiatalok a terményt nem számítják keresetnek. Persze ez helytelen, mert a pénznek egy -részén is terményt kell venni, dehát a mai fiatalok így gondolkodnak: Csak a pénzkereseten tudnak venni szép ruhát, tudnak menni szórakozni.

Van valami igazság Bene Géza szavaiban, meg lehetne azt csinálni, hogy azt a fiatalt, oki úgy kéri, csak pénzben díjazná a termelőszövetkezet és a termelőszövetkezeti átlagnál maga- sab belőleget adna neki.

A százéves Schneidler néni

Fiatalokról csapjunk át a másik végletbe: Schneidler Jánosné szakadáti lakos május 5-én lesz 100 esztendős. Az öreg néni még fürge észjárású, s mindenre emlékszik, nagy idők tanúja.

Az első világháborúban egy fia, a másodikban három unokája vesztette életét. Nyolc gyermeke közül egy lánya él külföldön, az 81 esztendős. Dédunokái és ükunokái számát nem is lehet megállapítani.

A nőtanács az úttörők és a községi tanács már készülnek Schneidler néni 100. születésnapjának megünneplésére. Illően fel- köszöntik és megajándékozzák.

Még a születésnapi jókívánságokat megelőzve kívánunk jó egészséget és még hosszú életet Schneidler néninek. - is-os Horváth József:

ARANYKALITKA

Ülést tart az SZMT elnöksége

A szakszervezetek megyei tanácsának elnöksége március másodikén ülést tart. Az SZMT vezető titkára, Horváth József elvtárs tájékoztatja az elnökség tag jait az Időszerű politikai és gazdasági feladatokról. A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottságának munkájáról Antal Gergely szb-titkár ad jelentést. Ezen az ülésen tárglalják meg az 1961. évi üdülési tervet is.

Március 13-án kezdődik a téglagyártási idény

A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés gyáraiban néhány nap múlva befejezik a téglagyártó gépek javítását. Az egyesülés öt üzemében az idén több mint 40 millió nyerstéglát készítenek, mintegy öt százalékkal többet, mint a múlt évben.

A tervek szerint — amennyiben az időjárás kedvező lesz — március 13-án, hétfőn kezdődik a gyárakban a téglagyártási idény. Előtte próbajáratást tartanak a kijavított gépekkel. A téglagyárakban már mindenütt megalakították a brigádokat. Értesülésünk szerint több mint 20 i.iun- kabrigád, 300 tagja határozta el, hogy munkaversenyben végzi munkáját, s céljuk elnyerni a szocialista munkabrigád címet.

46.

A csókavári kupec nem folytathatta az elbeszélést. Szerencsés melle kidomborodott, és egy rekedtes kiáltás tört fel belőle. Minden porcikája remegett. Bott- lik, aki maga is megrendültén figyelte a kupec mondókáját, mégis uralkodott magán, s most erősen megszorította a mellette ülő Szerencsés karját. Az magához tért ettől a kemény szorítástól. A kupec hátrafordult:

— Szólt valamit uram?

Bottlik felelt Szerencsés helyett:

— Nem, csak asztmás a kollégám, és kínozza a párás idő. De hiszen meg is érkeztünk Csókavárra, ugye, Szimcsák?

— Igen — bólintott a sofőr.

Szerencsés egy pillantást vetett az ablakon túlra. Izgalma csak fokozódott. Érdekes, mintha vadidegen városban járnának. Mégis... az ott a víztorony... Most kanyarodnak a vasútállomás utcájába. Igen, ott a csóka vári állomás.

— Itt kiszállnék — mondta a köpcös emberke. — Itt lakom nem messzire. Hát igazán nem akarnak beiönni egy harapásra? Tessenek elhinni, nagyon szívesen. A feleségem is nagyon örülne.

— Nem — szabadkozott ismét Bottlik.

A bőbeszédű útitárs ezt naivon sajnálta, aztán hosszú há- lálkodás közepette elbúcsúzott s kiszállt a kocsiból.

Szerencsést elöntötte a verejték. Bottlik most már gyöngéden szorongatta a karját, s odasúgta neki:

— Jó, ez így, nagyon jó... Nyugodjék meg.

A sofőr megszólalt:

— Most már dirigáljanak, Bottlik úr, merre?

Egyenesen — hajolt kissé előre Szerencsés. Az út végén befordulunk, a patakmederrel párhuzamosan megyünk tovább.

Maga is elcsodálkozott, nem ismert rá a saját hangjára.

Nemsokára előbukkantak a gyár kivilágított szerelőcsarnokai.

— Az ott, ugye? — súgta Bottlik Szerencsésnek.

— Nyilván.

— Szimcsák, kérem úgy amint megbeszéltük. A gyárkapun innen vagy tíz méterrel megáll és felnyitja a gépháztetőt. Mi sétálunk addig, amíg maga dolgozik. Rendben?

— Rendben. Bottlik úr.

A Pobeda lefékezett. Szimcsák kiszállt a bocsiból. Valaki kint állt a gyárkapun. Alighanem a portás. Szimcsák felnyitotta a gépháztetőt, belepillantott, aztán

kitárta a kocsi ajtaját.

— Hát kérem, egy kis baj van. Meg kell javítanom a motort — mondta jó hangosan, hogy a portás is meghallja. Addig talán tessenek sétálni egyet.

Bottlik és Szerencsés kikászálódtak a kocsi üléséről. A portás egykedvűen figyelte a jelenetet A két utas cigarettára gyújtott. Bottlik szintén jó hangosan megszólalt:

— Az ördög vigye el ezt a motort. Na mindegy. Nézelődjünk egy kicsit. Erre, jó lesz?

Szerencsés bólintott. Erősen figyelt. Lassan lépkedtek a kerítés mentén. Szerencsés óvatosan körülnézett. Emlékezetébe idézte ezt a környéket. Nem tévedés. Ott volt a kis fahíd, ehelyett épült ez a nagy vashíd. Itt egy darabon kiirtották az erdőt. Semmi kétség, ez az erdei tisztás, erre épült a gyártömb.

Benézett a kerítésen. A holdvilágnál kitűnően tájékozódott. Igen itt van az a parkocska, amiről Júlia beszélt. És ott... ez az az öreg magányos fa. Szó sem lehet tévedésről.

Bottlik izzó tekintettel fürkész: — Szerencsés arcát. Szerencsés jelentőségteljesen bólintott, jelezte, hogy igen ez az.

Bottlik alig tudta leplezni idegességét. Mintha megbabonázta volna az arany közelsége. Merész lépésre szánta el magát. Karon- fogta a vejét és a portás felé sétált vele.

Szerencsés tétován követte, de Bottlik szorításából megértette, hogy az öregúr feltétlen bizonyosságot akar és kockáztat. Engedett, lesz, ami lesz.

A portás a kapufélfának vetett háttal állt, cigarettázott és mesz- sziről figyelte a sofőr munkáját. Szerencsés megpróbálta kivenni az alakját, majd közelebbről az arcvonásait. Megnyugodott. Teljesen ismeretlen ember volt.

Bottlik ráköszönt:

— Jóestét — biccentett a portás. — Hát bedöglött? — Be. Elég baj az, mert sietős az útunk.

— így szokott az lenni, kérem.

— Hanem ez igen szép gyár. És szép helyen van.

— Hogyne kérem. Jó darab erdőt ki kellett irtani körös-körül.

— Látom egy kis parkocska is van benne.

— Hát igen. Látták az elvtársak azt a szökőkutat a parkban? Kérem, színes lámpákkal lehet megvilágítani a vízesést. Jó, hogy ide tervezték a mérnökök ezt a parkot. Meg azt az öreg fát is meghagyták, az a park dísze. Három ember is alig éri át, olyan vastag a törzse.

(Folytatjuk.}