Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-12 / 61. szám

1961. március 12. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG i GYERMEKEKNEK A pórul) árt róka Messze, messze, ahol a nagy hegyek vannak, meg nagy er­dők, élt egy öreg néni. Az erdő lakói anyókának hívták. Taka­ros kis háza volt neki, amit mindig szépen kitakarított. A ház előtt ldspad, körülötte vi­rágok voltak. Mert anyóka na­gyon szerette a virágokat. És a virágok, hálából a sok-sok ön­tözésért és kedves szóért, szé­pen nyitogatták színes kelyhü- ket. Szőlőlugasa is volt. Négy kis fürt nőtt rajta. Vigyázott is ám rájuk anyóka, nehogy baj érje őket. Egyik reggel, ahogy feléb­redt, kiment virágait köszön­teni. Hát uramfia, hiányzik egy fürt szőlő! Ugyan, kinek kel­lett? Hiszen még éretlen vala­mennyi. — Legalább várta vol­na meg míg megérik és én jó szívvel adtam volna belőle — siránkozott anyóka. Másnap megint hiányzott egy fürt. Harmadnap a harmadik. Már csak egy maradt. Szomorú volt anyóka nagyon. Mert a szőlőfürtöket kis unokájának nevelte, aki a városban élt és beteg volt. Ezzel akarta gyó­gyulásakor megörvendeztetni. Amikor kiült a kis házikója elé a padra, mindig sírdogált bánatában. Arra ment egyszer az őzmama. — Miért sírsz anyóka? — kérdezte. — Ne is kérdezd, őzikém, nagy az én bánatom — felelt sírva az anyó. — Ellopták a féltve nevelt szőlőmet. A kis unokámnak tartogattam és lásd, valami go­nosz megdézsmálta. Jaj, jaj mit adok én most már az uno­kámnak gyógyulása napján. élyeggyüj tőknek A 900 éves Szekszárd jubiláris Magyarországi Pártja az illegális rendezvényeibe a szekszárdi bé- Szabad Népet. Az 1906-ban szü- lyeggyűjtő kör is bekapcsolódik, letett Rózsa Ferenc nemcsak a Augusztusban nagyszabású kiállí- lap főszerkesztője, hanem számos tást rendez. Már több megbeszé- cikk írója is volt. 1942. május 25- lésen vitatták meg, milyen le- én tartóztatták le, de a sok kín­gyen a kiállítási anyag, hogy az zás ellenére — mely halálát okoz- méltó legyen a nagy ünnepség- ta — sem tudták meg tőle a hez nyomda helyét. Ebben az évben tartják meg a Az első negyedévben még a nemzetközi bélyegkiállítást, fel- budapesti állatkert alapításának szabadulásunk óta először Buda- 95. évfordulójára ad ki a posta pesten. Erre az alkalomra a ma- egy bélyegsorozatot 12 forint 30 gyár posta igen ízléses kiállítású fillér értékben. Egy vöröskereszt bélyegsorozatot ad ki 8 forint 30 sorozat pedig. 8 forint értékben fillér értékben. Az aránylag kis kerül kiadásra. Még a múlt év- példányszámban kiadásra kerülő ben kiadott várak sorozat érté- bélyeg a gyűjtők körében igen keinek kiegészítését is tervbe vet- nagy érdeklődésre tarthat igényt, te a posta. Február 1-én adta ki a posta Következő alkalommal a kül­Rózsa Ferenc tiszteletére az év földön megjelenő bélyegújdonsá- első bélyegét 1942. februárjában gokról írunk, indította meg a Kommunisták __________________ <*■ Gy­Ú ttör 6 -hír adó Az Erzsébet-híd építéséért Sok kicsi sokra megy. Régi és talán már elcsépelt mondásként hangzik, de a mi esetünkben és országos viszonylatban is vitatha­tatlan igazság, hogy számos nagy alkotásunk köszöni létét az apró áldozatok összetevődésének. Jelenleg is ilyen apró áldozatot kér az ország. Nem nagyot, min­denkitől csak annyit, amennyire képes. A tamási úttörőkhöz is kérő szóval fordult a szövetség: gyűjtsenek vasat, hasznos hulladé­kot, hogy az Erzsébet-híd — romjaiból újjáépülve — ismét ha­zánk szívének gyönyörűsége és a két part összekötője legyen. A Tamási Általános Iskola 4038 számú, Hámán Kató, és a 4816 számú Táncsics Mihály út­törőcsapata elsők közt óhajtotta kivenni a részét a gyűjtési moz­r Ügyeskedjetek! ZENÉLŐ POHÁR Vékony falú talpaspoharat töltsünk meg körülbelül félig vízzel. Bal kezünkkel a pohár talpát leszorítjuk az asztalhoz, hogy a pohár szilárdan álljon. Jobb kezünk megnedvesített mutatóujját kissé rányomva, körüljárjuk a pohár száját. Ek­kor kellemes hangot kapunk, melynek magassága attól függ, hogy mennyi víz van a pohár­ban, s milyen vastag a pohár. Különféle poharakkal egész sor különböző hangot kapha­tunk. * A múlt heti Ügyeskedjünk megoldása: Nyolcszor, legfel- iebb kilencszer. galomból. Rövid néhány hét alatt az őrsök egymással versenyezve komoly mennyiségű fémhulladé­kot adtak át a MÉH vállalatnak. Minden őrsöt és külön-külön minden pajtást a cél tudata ha­totta át. Csak ezzel magyarázható az eddig soha nem tapasztalt lel­kesedés és iram. A lelkes szavak helyett beszél­jenek az adatok. A fiú és leány­csapat a kisdobos rajokkal együt­tesen 129 mázsa 54 kiló hasznos fémet gyűjtött. A legjobb ered­ményt érte el az I. raj: 46 mázsa 53 kilót. Az őrsök versenyéből ki­válik a Lottó őrs, 24 mázsa 50 ki­lóval, az őrs vezetője Végh Győző. Egyénileg kimagasló eredményi Dózsa György, a Tengerész őrs tagja ért el, 10 mázsa 56 kilóval. Dicséretképpen említjük meg a rongy- és papírgyűjtésben kiváló Pillangó leányőrsöt is. Nem dicsé­rő szóért, hanem a nagyobb célért fáradoznak a tamási úttörőcsapa­tok, Bárhogyan alakul a verseny, mindig lelkiismeretesen, úttörő­készséggel állnak a gátra, más­részt a többi úttörőcsapatot is ha­sonló tettekre lelkesítik. — Ne sírj anyóka — vigasz­talta az őz, hanem állítsd fel estére a csapdát és meglátod reggelre megtudod ki a tolvaj. így is tett. Alig várta anyó­ka, hogy a madarak énekelni kezdjenek. Kiment, megnézte a csapdát. Hát uramfia! Egy ró­kafark volt benne. De a gazdá­ja sehol. Ezalatt a patak mellett, a nagy tölgyfák árnyékában egy kis róka sírt keservesen. Volt is rá oka, hiszen nem volt már farka. Fájt is a seb kegyetlenül Meg az, hogy a róka farok nél­kül nem is róka. Hisz a róká­nak ez a dísze. Meg nélkülözhe­tetlen is, hiszen ha lopni megy, ezzel söpri el maga után a nyo­mokat. A nagy sírásra előjött a mo­sómedve. — Látod, látod — korholta — megérdemled a sorsodat! Miért loptad el az anyóka sző­lőjét? Tudhattad volna, hogy a máséhoz nem szabad hozzá­nyúlni. Aztán jött az őzmama. így szólt a rókafiúhoz: — Késő bánat, eb gondolat! Most legalább kétszeresen bűn­hődsz. A csúfolódásodért is megkaptad a magadét. Emlék­szel, hányszor nevetted ki a fiaimat, hogy nincs farkuk? És te fitogtattad vörhenyes far­kadat és nevettél rajtuk! Úgy kell neked. Aztán kisvártatva öccse is megjelent a túlsó parton, ö meg ezt mondta: — Látod, látod. Inkább jöt­tél volna velem te is az erdei óvodába. Ott jót tanul minden kis állat Bagolv mesternél. — Ezzel otthagyta. De pár lépés után még visszafordult és így szólt: -Legjobb lesz. ha vi­lággá mész, mert az erdő lakói úgysem fogadnának be már maguk közé«. A póruliárt róka meg bűn­bánóan, lehajtott feiiel oldal- gott ki az erdőből, fel a sziklás hegyek irányába. Kelemen Zoltán TÖRD A FEJED! 1. SZÉK PAD A SZÉK 2. R R R R Legutóbbi Törd a fejed rejtvé­nyünk megfejtései a következők: 1. Réges-régen (REGE „srégen”). 2. Gátló körülmény (G „átló” KÖ­RÜLMÉNY). 3. Petőfi Sándor. 4. aki másnak vermet ás, maga esik bele. Tudtok számolni ? 1. Ha 3 fiú 3 pohár tejet 3 perc alatt iszik meg, akkor 60 fiú 30 pohár tejet mennyi t idő alatt fo­gyaszt el? 2. Pál 15 évvel öregebb, mint Péter. Együtt 85 évesek. Hány éves Péter és hány Pál? 3. Hány háromjegyű szám van a számsorban? * Az elmúlt heti találós kérdések megfejtése: 1. Kék és sárga. 2. Aludttej. 3. Lehetséges: 5 Zenész játszott (hangszeren). 4. Hogy le ne essék róla. CSALAFINTA FELADAT DOBD EL A ZSEBKENDŐT! A legegyszerűbb mozdulatot is megbéníthatják a mellékkörül­mények. Ugye, egy összecsomózott zsebkendőt akárki át tud dob­ni egyik szobából a másikba? De írjuk elő, hogy: Oldalt álljon. A nyitott ajtótól két méternyire. Bal kézzel az ajtó felé. És ekkor adjuk jobb kezébe a zsebkendőt, azzal a meg­szorítással, hogy jobb kezét háta mögé helyezve, háta mögött dobja át a zsebkendőt az előbb említett ajtón a másik szobába. Aligha tudja megcsinálni! „Ahová egyszer betesszük a lábunkat, oda legközelebb már hívnak bennünket” Meglepetés volt már az első I szereplés is. Előtte semmit sem tudtunk a dombóvári népi tánc- együttesről, s akkor egyszeriben egy kiváló csoport már-már akro- batikusnak ható produkciójával lepett meg szakembert és Érdeklő­dőt. Félő is volt, hogy a formai bravúrok, az akrobatikus mozgás helytelen irányba tereli majd a csoport munkáját A helyes irá­nyításnak köszönhető, hogy nem ez következett be, hanem AZ ISMERETTERJESZTÉS SZOLGÁLATÁBA ÁLLÍTOTTÁK A MŰVÉSZETI MUNKÁT, úgy, hogy az mit sem vesztett értékéből, sőt magasabb szintre emelkedett általa. A műsorok összekötő szövege bemutatja egy-egy község, egy- egy táj néprajzát, népművésze­tét. utal társadalmi viszonyaira S mindezt illusztrálják a táncok, így nemcsak gyönyörködtet a műsor, hanem oktat, tanít, isme­reteket terjeszt. S éppen ezért nem panasz, ami kor arról beszélnek a művelődé­si ház vezetői, hogy — először mindenütt ráfizeté­ses volt az előadás. De ahová egyszer betettük a lábunkat, on­nan rövidesen jött a meghívás s az új előadáson már zsúfolt ház fogadott bennünket. De ezen túl, TÖMEGMOZGALOMMÁ LETT A NÉPI TÁNCKULTÜRA A DOMBÓVÁRI JÁRÁSBAN Ök mondják: — azelőtt a képzőben működ­tettünk egy csoportot. A tagok azóta már tanítanak a község­ben. Ahová az egykori tánccso­port tagjai kikerültek, minde­nütt működik már népi tánc- együttes. S éppen ennek eredményekép­pen ma már elmondhatjuk — ha vannak is még kívánnivalók — tömegmozgalommá lett a környé­ken a népi tánckultúra. AZ UTÁNPÓTLÁST A MŰVE­LŐDÉSI ház Úttörőcsapa­ta JELENTI. A táncegyüttes tagjai valameny nyien diákok. Ök, ahogy elhagy­ják az iskolát, többségükben Dombóvárról is elkerülnek. S hogy az utánpótlás biztosított le­gyen, arra is gondoltak a műve­lődési ház vezetői. Megszervezték a járási műve­lődési ház Tinódi Lantos Sebes­tyén úttörőcsapatát. Nem tudom az országban van-e ilyen, a me­gyében mindenesetre ez az egyet­len. Az úttörő szövetség orszá­gos központja a működést enge­délyezte, s a működésben nem is lehet kivetnivalót találni. Sőt... Száztíz tagja van a csapatnak, amelynek célja, hogy keretében olyan művészeti képzést kapja­nak az úttörők, amelynek bizto­sítására az iskolában nincs lehe­tőség. Megalakult a fúvószenekar, a tánccsoport és az énekkar. Ve­zetője Bodai József tanár. Ö az, aki sikerre vitte a „nagyok” tánc- csoportját is, s ő neveli az után­pótlást, amely egyre inkább nem az utánpótlás szerepét tölti be csupán, hanem önálló műsorok előadására is képes. A KISZES RAJVEZETÖK KLUBJA is működik az úttörőcsapat mel­lett. Ez a nagy táncegyüttes tag­jaiból áll. így válik egységes egésszé a kiszes munka, az úttörő tevékenység és a népi tánckultú­ra, de a többi művészeti ágak ápolása a járási művelődési ház kebelében működő művészeti együttes keretén belül. Minden­esetre követendő példa a többi művelődési házak, otthonok szá­mára. Végül még annyit: Az úttörő zenekar november 7-én bemutat­kozott, s március végén bemu­tatkozik az énekkar és tánccso­port is. (letenyei) Napjaink anekdotái 'Theley bbák A történetről jó ideig csak La­jos bácsi, a felesége és a három népnevelő tudott. Ma már az egész falu ismeri históriáját. Elő­ször Pakson a -járásnál« hallot­tam róla. Később ö maga beszél­te el élete legmelegebb óráinak történetét, anélkül, hogy tudta volna foglalkozásomat. Amikor megtudta, hogy újságíró vagyok, utánam szaladt a tanácsházhoz és arra kért, hogy egy sort se írjak az elmondottakról. Végül is meg­állapodtunk abban, hogy a csa­ládi nevét nem tüntetem fel írá­somban. * Januárban történt. Javában tartott még az átszervezés. Lajos bácsiéknál még senki nem járt a népnevelők közül. Nyugtalanul várta őket. Egy este a kutya veszettül ugat­ni kezdett. Lajos bácsi tanácstala­nul nézett a feleségére, aztán hirtelen elhatározással ruhástul, csizmástól a dunna alá bújt és a fal felé fordult. A népnevelők hárman voltak, s amikor Lajos bácsi feleségétől megtudták, hogy a gazda torok­fájásban szenved, két éjszaka aludni sem tudott és csak alig néhány perce szenderült álom­ra, sajnálkozni kezdtek. Sajnálkoztak, de nem mentek el. Helyet foglaltak az asztalnál és suttogni kezdtek a ház asz- szonyával. Lajos bácsi helyzete percről percre kellemetlenebb lett. A dunna valósággal fojtogatta. Iz­zadtságban fürdött. Nagyokat só­hajtott. A báránybéléses bekecs, n bársonynadrág és a csizma úgy átforrósodott a dunna alatt, hogy szinte égette a testét. A népnevelők nem tágítottak. Beszédjükből nem értett semmit, csak a hangjukat hallotta. Az egyik nő volt. Időnként fojtott gacagással tarkította a sustorgást. Az ingaóra éppen negyedszer ütött ,amikor megmozdult a dun­na és Lajos bácsi gőzölgő ruhá­ban lelépett az ágyról. Arcáról patakzott a verejték. — Adják ide azt a nyilatkoza­tot! Nem bírom tovább! Inkább aláírom! — kiáltotta. A népnevelők először, csak ámultak, majd kirobbant a ne­vetés. Lajos bácsi a pincébe ment, s öblös, boroskancsóval tért vissza. — Annyi nedvességet veszítet­tem — mondta a bajusza alatt, mosolyra húzódó szájjal —, hogy szükség van egy kis utánpótlás­ra. A második kancsó után Lajos bácsi megkérdezte: — Aztán mondják csak! Hogy a fészkesfenébe tudtak olyan ren­geteget beszélni az asszonnyal. A tanítónő agitátor, aki egész este kuncogott, válaszolt. — Ahogy beléptünk a szobába, mindjárt tudtuk, hogy valami rendellenesség van a dologban. Ugyanis Lajos bácsi bal csizmá­jának a talpa kikandikált a dun- na alól. Azért tartottuk szóval Mari nénit, mert tudtuk, hogy Lajos bácsi előbb-utóbb feladja a harcot a dunnával. * Lajos bácsiból jó szövetkezeti tag lett. A tavaszi munkákat az ő kezdeményezése folytán már tél utolján megkezdte a szövet­kezet. HAYPÁL T1BQ&

Next

/
Oldalképek
Tartalom