Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

1961. március 11. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 8 Második műszak a szőlőkombinát építésénél Tizenöt éves a madoesai Az első nap tapasztalatai Két órakor a műszakváltásnál mindkét brigád teljes létszámmal a feldolgozó épület tövében tár­gyalja a várható eseményeket. A nappalosok elmondják sorjában, mit dolgoztak, az éjjelesekkel meg a művezető, s a brigádveze­tők közük, hogy mit kell dolgoz- niok. Nyisztor Bernát brigádja a BH-elemeket rakja majd fel az irodaházra, a Brun-daruval. He- ronyányi János brigádja a nagy­panelokat rakja majd a feldol­gozó üzemre. A BH-elemeket előkészítették az irodaház elé. A darutól néhány lépésre rakták össze az építőele­meket, innen kell majd a tető­re szállítani, s ott elrakni a be­tongerendák közé. A feldolgozó üzem födémét, a 7—8 mázsa sú­lyú nagypanelokkal rakják majd tele. Itt az anyagot nem tudták előkészíteni, mert ehhez nincs hely. Két tehergépkocsi hordja majd a Panther autódaruhoz. Egy másik Panther pedig a te­hergépkocsikra rakja. A két ko­csi'győzi majd a szállítást. — Ha minden jól megy, nyolc órára végzünk a nagypanelokkal — mondta Sárer főművezető. A BH-elemekkel egész műszakban tudnak dolgozni. Szerda este, öt óra után ér­keztem a munkahelyre. Dolgozott mindkét brigád. Szaporán szállí­tották a daruk a nehéz elemeket az épületek tetejére. — Eddig minden jól megy, nem volt még üzemzavar. Mindkét A Hazafias Népfront Szekszárd Városi Bizottsága az IBUSZ-szal közösen társasutazást szervezett március 9-én Budapestre. A vá­ros négy termelőszövetkezetének közel 40 tagja látogatott el kü­lön autóbusszal a fővárosba. Megtekintették az Országházat, amely mély benyomást keltett a kirándulókban. Érdeklődéssel ke­resték meg a Tolna megyei kép­viselők helyeit a parlament ülés­termében. Az országház után a Mezőgazdasági Múzeumba láto­gattak el, ahol a korszerű me­zőgazdasági módszereket tanul­mányozták. Ellátogattak a szek­brigád teljes létszámmal itt van, sőt, Nyisztor is fenn van az épü­leten, segít a brigádnak, pedig ő délelőttös. — Pintér művezető tá­jékoztat a munka állásáról. Gáspár József, a Brun-daru ke­zelője már a második nyolc órát dolgozza — csak csütörtökön ér­kezik meg a váltó Komlóról. A darut lent Barabás Mihály és Or­bán Jeromos szolgálja ki. Fent, az épület tetején Bíró Sándor négy társával húzkodja az építőelemeket a padlókon, a ge­rendák közé. Amíg Gáspár Jó- zsefékkel beszélgetünk a Brun- daru mellett, a Panthert állítják. Egy födémszakaszt beemeltek, és a darut előbbre kell vinni. Az utolsó szakasz hét elemét kell még beemelni. Fél nyolcat mutat az óra. Az átállás több mint ne­gyedórát vesz igénybe. A daru beállítását különös gonddal keü végezni. Körülbelül egy mázsá­val nehezebb elemeket kell be­emelni, mint a daru maximális teherbírása. Amikor beállítják a darut — előtte megbeszélték, hogy bírja-e majd a gép a nehéz súlyt — még egyszer ellenőrzik. Próbaemelés. A próbaemelés után újból szinte­zik a darut. Lent, a daru mel­lett és fent az épületen is áll egy irányító. Centimétereket halad csak felfelé az elem, a daru hát­só kerekei megemelkednek, egyik munkás, aki csak az autódarut fi­gyeli, közli a kezelővel. A kezelő megáll, azután újból lassan emel. szárdi kirándulók az állatkertbe és a botanikus kertbe is. A kiránduló parasztoknak igen nagy élményben volt részük, s ezért azt javasolták a Hazafias Népfrontnak, hogy több alkalom­mal szervezzen hasonló kirándu­lást. Javasolták, hogy tegyék le­hetővé ilyen formában Szeged, vagy Miskolc városának megte­kintését. is. A Hazafias Népfront városi bizottsága magáévá tette a javaslatokat, elhatározta, hogy több hasonló jellegű városnézést szervez majd az IBUSZ-szal kar­öltve. Az épület tetején, tizenkét méter magasban leengedi, úgy hogy csak az irányítókra van utalva. Az elemet nem tudták helyére tenni. Nyolcvan centiméterrel »hórukkolni« kell. A negyvenes falon egy ember feszítővassal, milliméterenként tolja előbbre az elemet. Húsz percig tart ez a munka. A többi hat elem felra­kása nem tart húsz percig. Ezután mennek vacsorázni. A vacsoraidő elhúzódott. Kilenc óra is elmúlt már. A valamikori prés­ház, most iroda, itt van az étkező is. Fehér viaszkosvászonnal terí­tett asztal mellett, meleg vacso­rát esznek a munkások., Mirelité tökfőzeléket, hússal. — A dolgozók egy része kérte, hogy adjunk vacsorát, a konyha­munkások, mint látja, megtartot­ták ígéretüket — mondja Sárer József. — Azt igen, mert tököt főztek — toldja meg az egyik építőmun­kás. Az irodában részterveken dol­goznak még a technikusok mikor bemegyünk. Itt összegezzük az első műszakot. — A gépek kihasználása jó volt. Ez az első közös megállapítá­sunk. Az utolsó panel elúsztatta egy kicsit a munkát, de így sem jártak rosszul a munkások. Ki­számítjuk a teljesítményt. Hat órát doleozt«'- a nazvornelosok, 7 forint 10 filléres órabért értek el. Tehát jobban kerestek, mint a délelőttösök. Az egy főre eső ter­melési érték 122 forint volt. Ez is jobb a nappali eredménynél. A világítás még nem tökéletes mindenütt. A BH-elemeket rakó brigádhoz még egy reflektort kell felállítani. És azt is megvalósít­ják, hogy »totyogó munkát« éj­jelre nem tesznek. Ilyen például a nagy panelok berakása. Éj­jelre — már csütörtökön — át­szervezik a munkát. A hajtató házra nappalosok rakják fel a fö­démet, az éjirlesek meg a sala­kot hordják. Éz a munka nem olyan fényigényes. Az első éjjeles műszak tapasz­talatai ezek. Az emberek véle­ményét a második műszakról leg­közelebb írom meg. Pálkovács Jenő Szekszárdi dolgozó parasztok Budapesten népi együttes Az idén ünnepli fennáüásának 15. évfordulóját a madoesai föld­művesszövetkezet népi együttese. Az együttes a fennállása óta el­telt idő alatt jelentős tevékeny­séget, munkát fejtett ki a népi kultúra, hagyomány megőrzése, feltárása érdekében. A tél folyamán az együttes számos előadást tartott. Legutóbb Bölcskén és Madocsán szerepel­tek, most Baranya megyébe, Szentlőrincre van meghívásuk. E meghívásnak is rövidesen eleget tesznek. A Baranya megyei ven­dégszereplésre az együttessel uta­zik a hetven éves Tolnai József* valamint a közel hatvan éves Boldog István és Tarczel István is. A fennállása 15. évfordulóját ünneplő népi együttes, az ez al­kalomból rendezendő ünnepség­re májusban meghívja az együt­tes régi alapító tagjait is, akik idős koruk miatt ma már nem szerepelnek Az együttesről fennállása óta két filmet is készítettek. A ter­vek szerint az ünnepség alkalmá­ból bemutatják ezeket a filfrie- ket a község lakossága előtt. Eredményesen mükedik a színműfár a megyei könyvtárban Ma már megyénk úgyszólván valamennvi községében, települé­sén, üzemekben és hivatalokban működik színjátszó csoport. A csoportok, képességeikhez mér­ten kisebb-nagyobb igénnyel vá­logatják össze az előadásra kerü­lő színdarabokat. A megyei könyv tár nagy segítséget nyújt a szín­játszó együtteseknek a megyei színműtár felállításával és mű­ködtetésével. A színműtár a megyei tanács művelődésügyi osztályának kezdeményezésére jött létre és színdarabok köl­csönzése mellett szakmai taná­csokkal, felvilágosítással, a mű­sorpolitika befolyásolásával és helyes irányításával is segíti a i csoportok vezetőit és tagjait. A másodfokú bíróság felemelte a volt bonyhádi gyógyszerész börtönbüntetését A másodfokú bíróság megvál­toztatta a járásbíróság ítéletét, amelyet özvegy Sterba Emilné, volt bonyhádi gyógyszerész ügyé­ben hozott. Amint arról hírt ad­tunk lapunk hasábjain, a járás- bíróság I év és 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte. A másodfokú bíróság felemelte a börtönbünte­tést 2 év és 2 hónapra és az ere­deti társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett sikkasztás, ha­nyag kezelés, többrendbeli ártúl­lépés és a gyógyszerészet terén elkövetett bűntett mellett még árdrágító üzérkedés bűntettében is elmarasztalta, özvegy Sterba Emilnét kötelezte mind az első. mind a másodfokú bíróság a 14 000 forint kár megtérítésére is. özvegy Sterba Emilné nem a receptek szerint készítette el a gyógyszereket, megváltoztatta az összetételt, nem használta fel az előírt és szükséges hatóanyagot, I az olcsóbb gyógyszert drágábban adta. a gyógyszeres-dobozokat I meglopta. Mindez azonban csak néhány adat abból, ami miatt a bíróság bűnösnek mondotta ki. Bonyhádon sorsolták a lottót Ma délelőtt 10 órai kezdettel kezdték meg Bonyhádon, a zsúfo­lásig megtelt járási művelődési házban a lottó 10. játékhetének sorsolását. A 10. játékhéten Bony­hádon négyszerannyi lottószel­vény fogyott el, mint az előző he­tekben átlagosan. Országos vi­szonylatban pedig közel 5 millió szelvényt adtak el. Az első szá­mot Biró András, cipőgyári mun­kás, a másodikat Baksa János, adóügyi előadó, a harmadikat Kvéder János bányász, a negye­diket Szerencsi István bányász, I az ötödiket Danes István őrnagy húzta. A nyerőszámok: 14, 26, 49, I 58, 81. Árubemutató Dunaföldvárott és Nagydorogon Nagyszabású árubemutatót ren­dez szombaton és vasárnap Duna- földváron és Nagydorogon a föld­művesszövetkezet. Az árubemu­tatót mindkét községben a műve­lődési házban rendezik meg. A bemutató keretében konzerv és édesipari termékekkel ismerked­hetnek meg a látogatók. Érdekes­sége a bemutatónak, hogy a kiál­lított áruféleségek a helyszínen megvásárolhatók. Az árubemutató egy hétig tart nyitva. Politechnikai tanműhelyt kaptak a szakályi iskolások A szakályi általános iskolában a községi tanács anyagi támoga­tásával politechnikai tanműhelyt létesítettek, amelynek műszaki áladása az elmúlt napokban volt. Az iskolában már az elmúlt évek­ben is folyt politechnikai oktatás A tanulók hatszáz négyszögöles kísérleti kertet kaptak erre a cél­ra, ahol mezőgazdasági gyakorla­tot végeztek. Az idei évben a tanulók téli foglalkoztatása is megoldódik az újonnan épült politechnikai tan­műhelyben. A községi tanács az elmúlt évben negyvenkilencezer forintot adott a tanműhely létesí­tésére, az idei évben pedig a fel­szerelések beszerzésére újabb öt­ezer forintot folyósított. Az új lé­tesítménnyel megoldást nyert a szakályi iskolások politechnikai oktatása a téli időszakban is. 54. Benkő a tervezetet lapozgatta. Szerencsés elcsodálkozva ingatta a fejét és buzgón, fürgén jegyez- getett. Nyilván a válaszadásra ké­szült. Benkő indulat nélkül foly­tatta: — Mi azt javasoljuk, még egy­szer vizsgáljuk meg ezt a kér­dést. Talán még idejében kide­rül, hogy az építkezést egyáltalán elkerülhetjük. Belső átszervezés­sel, összébb húzódással és a ter­melés korszerűsítésével kialakít­hatjuk a szükséges kapacitást. De ha mégis az derül ki, hogy ez megoldhatatlan, és okvetlenül építkezni kell, mi akkor is hatá- : rozottan amellett vagyunk, hogy toldjuk ki a meglévő üzemet és 1 ne építsünk egy olyan »termelő­palotát«, mint amilyet ez a terv előirányoz. A toldalék-épület a l negyedrészébe sem kerül annak az összegnek, amibe a tervben szereplő új csarnok. Elvtársak, én beszélgettem egy mérnök ember­rel, aki nyugati szakirodalmat is olvasgat. Azt mondja és én el is hiszem, hogy a tőkés államokban kiment a divatból a fellengzős, fennhéjázó és a külsőségekre törő gyárépítkezés. Szerény és szinte zsúfolt műhelyekben a lehető leg­modernebb gépekkel termelnek, minél olcsóbban, minél gazdasá­gosabban — ez a törekvés érvé­nyesül. így tesznek még az olyan dúsgazdag milliárdos kapitalisták is, mint Ford vagy Krupp és társaik. Mi nem vagyunk gazdag ország, nagyon meg kell néznünk minden garast, hogy hová tesz- szük. Ezt vegyük figyelembe en­nek a tervnek megítélésénél. Ja­vaslatom: ne fogadjuk el a ter­vet, határozzunk úgy, hogy az építési osztály sürgősen dolgozzon i Jóísef: I ARANYKALITKA JUJ---------------------------­ki új tervet egy toldalék-épületre, s addig is szakértőkkel vizsgáltas­suk meg, nem helyezhetnénk-e el a szükséges új berendezést a régi épületben. — Befejezte, Benkő elvtárs? — emelte fel tekintetét Haraszti. Benkő igent intett. Szerencsés jobbkeze a magasba lendült, Ha­raszti megadta neki a szót. Sze­rencsés kezébe vette jegyzetét és alig palástolt iróniával kezdte válaszát: — Elvtársak, én nagyon cso­dálkozom. Megmondom őszintén, meglepetés nekem Benkő elvtárs felszólalása. Nekem, aki pártonkí- vüli vagyok, nekem keü egyre- másra figyelmeztetnem az üzemi pártbizottság titkárát. Éspedig először is arra, hogy mi nemcsak üzemi épületeket építünk, hanem globálisan nézve a szocializmust építjük. Már ezért is képtelenség arra hivatkozni, hogy mit csinál­nak és mit nem csinálnak a nagy­kapitalisták Nyugaton. Egy bizo­nyos, hogy ők nem a szocializ­must építik. Szerencsés körülfuttatta pillan­tását az arcokon. El volt ragad­tatva ettől a »bemondástól«, s úgy érezte, máris lesújtott Benkő ellenkezésére. — Egyébként csak megjegy­zem, elvtársak — mondta kiéle­zett gúnnyal — én nem olvasom a kapitalisták szakirodalmát, s er­ről nem is folytatok eszmecserét senkivel. így hát nem is igen tu­dok hozzászólni a dologhoz. De nem is fontos, elvtársak. A fon­tos az, hogy mi, akik a távoli jö­vendőnek, egy egész új korszak­nak építkezünk, nem lehetünk kicsinyesek. Nem építhetünk roz­zant gyárépületeket. Ez szégyen volna. Nekünk igenis cementből és üvegből kell megépítenünk a szocialista munka csarnokait. A mi gyárainkat nem toldozni-fol- dozni kell, hanem az ósdi üzem­részeket is előbb-utóbb le kell bontanunk, helyettük — Benkő elvtárs szavaival — igenis »ter­melőpalotát« kell emelnünk! Én tiltakozom a koldus-perspektívák ellen! Szocialista állam vagyunk, nem »szegény ország«, hanem a vas, acél és gépek országa, nem kell a fogunkhoz vernünk min­den garast és nem kell megal­kudnunk szegényes megoldáso' - kal. Ez a terv jó, és ha megvaló­sul, tágas, egészséges épületbe költözhet az idomszerüzem. Olyan épületbe, amelyet akármelyik külföldinek büszkén mutogatha - tunk. A felszólalás véget ért. Benkő az arcokat figyelte. Az osztályve- ~etők többsége ’-«m^ran, szinte bosszúsan ráncolta a homlokát. Nem tetszett nekik ez a pökhendi szóbeszéd. De érdemben is Ben- kőnek adtak igazat, s nem Sze­rencsésnek. Amit Benkő mond, azt a józan ész sugallja, a realitá­sok számbavétele a valódi közér­dek. S amit Szerencsés, az csak pufogó frázis, harcias feilengőzé- sek. Mi lelte ezt a Szerencsést? Hát ez már nem ismer lehetet­lent? Ennek minden »koldus­perspektíva«, ami nem kerül mil­liókba? Miért dobálódzik ez a milliókkal? Az osztályvezetők kö­zül csak Pongrác, az I. szerelde vezetője bólogatott Szerencsés de­magóg szónoklata alatt. Pongrácz — ezt mindenki tudta róla ő nem nagy ész, de annál jobban imád­ja a szólamokat. Ha meghallja azt a szót: »szocializmus« el­hagyja minden józan megfonto­lás, titáni erőt érez izmaiban, s rohanna vakon előre, ha követik, ha nem, ha célhoz ér, ha nem kerül, amibe kerül. Most is, ami­kor Szerencsés cdavágta, hogy mi pedig fütyülünk a kapitalistákra és nem megyünk az ő fejük után, Pongrácz már ügyet sem vetett többé a lényegre. Ez igen, ez a beszéd! Aki azt a szót, hogy »szo­cializmus« kimondja, annak iga­za van! Haraszti titkárnője nesztelen léptekkel az igazgató mögé sur­rant és a fülébe súgott valamit. Haraszti bólintott és az értekez­lethez fordult: — Elvtársak, sajnos, az érte­kezletet fel kell függesztenünk. Megérkezett a csehszlovák dele­gáció, nekem kell fogadnom. Ja­vaslom, hogy ezt a vitát holnap reggel folytassuk. Remélem, ha­mar végzünk vele. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom