Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-10 / 59. szám

4 WWS flíEGYEl SfEPTTJSÄ« Ifiéi, március W. Asszonyoknak — lányoknak Anna Seghers — a német szellemi élet egyik kiváló képviselője Alázattal könyörgünk Régi bútor — új élet Érdekesnek ígérkező mezőgazdasági szakelőadások híres embernek számított erre mi­felénk, ha a szegények közül va­laki 70 kilós malacot levághatott. Szégyen ide, szégyen oda, de mi a nagy családdal ilyen körülmények között éltünk. Hogy érzékeltesse a változáso­kat, mindjárt hozzáteszi, hogy ezen a télen összesen három disz­nót vágtak: egy nagyobb hízót és két kisebbet. De nem a nagy csa­lád számára, mert hiszen az idő­közben felnőtt gyermekek nagy része még a faluból is elkerült. Mindössze egy maradt otthon, aki még nőtlen. Tehát háromtagúra csökkent a családi otthon lakói­nak száma. — Eljöttek meglátogatni a gye­rekek. Akkor gondoltuk el. hogy levágunk egy kisebbet. Miért ne együnk jó falatokat? Úgyis nél­külöztünk éppen eleget világéle­tünkben. Nem dicsekvésnek szánta ezt Ruzsicsné — ez ugyancsak nem jellemzője a családnak. És külön­ben is, ilyen dologgal ma már nem nagyon lenne érdemes dicsekedni. A hasonló eset az egykori szegény házak mindegyikére jellemző. Ma legfeljebb az a gond, hogy kettőt vágjanak, vagy hármat, amellett, amit eladnak az állam­nak. Amikor azt mondom róluk, hogy nem a legnagyobb jómódban élnek a környéken, az igazság kedvéért hozzá kell tenni azt is, hogy »de megvan mindenük, ami­re szükségük van«. Megvolt már a termelőszövetkezet előtt is, es megvan most, a szövetkezetben is. Sőt, Ruzsicsné szavait idézve: »Csökkentek a gondjaink, és azért nem kellett annyira megfeszíteni magunkat a munkában, mint az­előtt. Ha így megy, akárki akár­mit is mond, nem lesz rossz ez a szövetkezés.« Az istállójuk tele van szarvas- marhával. Belépéskor »eladogat­ták«, de mivel náluk lehetőség van a szélesebbkörű háztáji gaz­dálkodásra, nemcsak a közös sza­porodott szépen, hanem a háztáji istállóban lévő is. Jelenleg többek között két hasastehenük is van. Igaz, nagy gondot jelent mindez, de hát Ruzsics bácsi, kora ellené­re, még ereje teljében van és szor­galmas. Az épület, amelynek utcai szo­bájában üldögélünk, nem a fel- szabadulás után épült, hanem a két világháború között, a 86 kö­zött volt, amelyről Ruzsics János az 1934-es kérvényében beszélt. Látszólag azt a következtetést le­hetne belőle levonni, hogy azért mégsem mehetett olyan rosszul azoknak a szegény embereknek, mert még házat is tudtak építeni. Amint azonban elmesélik a ház­építés történetét, egészen más kép tárul fel. Akárhogyan is vesszük, de ez a ház is a megváltozott je­lenről beszél. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Jeszenszky Árpád * nyugalmazott egyetemi tanár, több értékes szak­könyv írója március 13-án este Medina és 14-én este Értény köz­ségben tart előadást a gyümölcs­ös zöldségtermesztésről. Prohász- ka Ferenc tudományos kutató, szakíró szőlészeti és borászati elő­adást tart 16-án Tamásiban és 17-én elsőnyék községben. Az elő­adások mind a négy községben este 7 órakor kezdődnek. Anna Seghers írónő, aki ta­valy november 19-én töltötte be 60. életévét, messze, a Német Demokratikus Köztársaság ha­tárain túl is ismert. ,.A hetedik kereszt” című regényét, amely 1942-ben, először angol nyelven jelent meg, ma már több mint 14 nyelven olvassák, — így például japán, örmény és mon­gol fordításban is. A regény 1960-ban érte meg az NDK-ban 26. kiadását, amelyek együttes példányszáma megközelíti a fél­milliót. Fred Zinnemann ame­rikai rendező filmet készített a regény nyomán. Aki olvasta a könyvet, vagy látta a filmet, nem igen tudja azt elfelejteni, a hét fo goly történetét, akiknek sikerült az egyik koncentrációs táborból kimenekülniük. Hitler kopói azonban hajtóvadászatot ren­deznek rájuk. Hatot közülük is­mét elfognak, s visszahurcolják a koncentrációs táborba, hogy ott keresztre kifüggesztve és a még élőket halálra kínozva visszariasszák a többieket a me­neküléstől. A hetedik kereszt azonban üres marad — Georg Heislernek sikerül külföldre szöknie, kijutnia a fasiszta vad­állat karmai közül. S a fasiz­mus ellen küzdő névtelen har­cosok a szögesdróton innen és túl ezzel egy győzelmet arattak a látszólag korlátlan hatalmú náci fenevaddal szemben. Anna Seghers regényei és el­beszélései az NDK minden könyvtarában ott vannak. Sok műve jelent meg az utóbbi 14 évben újabb meg újabb kiadá­sokban. A haladó írónő polgári szülők gyermeke. Mainzban iszületett. Történelmet, művészettörténetet és kínai nyelvtudományt tanult. 1922-ben kapta meg a bölcsész doktori diplomát. Már tanulmá­nyi évéi alatt foglalkozott korá­nak politikai kérdéseivel és fel­vette a kapcsolatot a munkás- osztállyal. Első, nagyobb elbeszélése „A szt. barbarai halászok lázadása” (1928). Már ebben az elbeszélés­ben jelentkezik az a motívum, amely Anna Seghers egész to­vábbi alkotómunkájában újra, meg újra visszatér: a könyvei­ben szereplő embereket dönté­sek elé állítja. Mindenkinek sa­ját magának kell döntenie az adott problémákban, hogy elő­mozdítsa saját és a közösség előrehaladását. Évszaktól függetlenül baby kis­leányoknak és kisfiúknak igen csinos és kellemes viselet a külön­böző kötött holmik gyapjú-, vagy kevert fonalból. Könnyű pulóve­rek, kardigánok jól kihasználha­tók úgy szövet-, mint vászon­1. rajz: Kötött nadrág, hozzá elején nyitott pulóverrel, vissza- hajló gallérral. Az elején az alap­színnel harmonizáló sima kötésű gombolás pánttal. 2. rajz: Kisleányoknak bordás­kötésű kardigán. A keskeny pasz- székat ellentétes színből is köt­hetjük, főleg a nyak, gallér, zseb ÍS ujjavégződéseket. Anna Seghers 1933-ban Pá­rizsba emigrált. Itt írta többek között a „Megmentés” című bá- nyászregényét, valamint az osztrák Dollfuss-rendszer fa­sizmusa elleni munkásfelkelés­ről szóló regényét. Amikor a náci Németország megtámadta Franciaországot, Mexikóba me­nekült. Itt egy rádiójátékot, több elbeszélést, és egy regényt írt, amely egy németről szól, aki a fasizmus elől külföldre menekült. Az írónő 1947-ben tért vissza Németországba, Berlin demokra tikus szektorába. Itt sokrétű le­hetőségek nyíltak számára, hogy törekvésének megfelelően, írói munkássága mellett publiciszti­kai és kultúrpolitikai területen is működjék. A békeszerető né­met állam felépítésénél nagy ér­demeket szerzett művészeti al­kotómunkájával és politikai munkájával, amely a világbéke- mozgalomra is kihatott. Anna Seghers az NDK írószövetségé­nek elnöke. Többször is meg­kapta a Nemzeti díj I. fokoza­tát, valamint a Nemzetközi Bé- kedíjat. 1949-ben jelent meg Anna Seghers legátfogóbb regénye. 3. rajz: Szintén kardigán kis­leányoknak, sálgallérral. Az ele­jét hosszú, lazakötéses színes gyapjúfonalból készült hímzéssel kivarrjuk. 4. rajz: Kisfiúknak rövidujjas pulóver, hozzá hosszabb, kardigán jellegű kabátkával. Szövet-, vagy vászonnadrághoz egyaránt visel­hető. ..A holtak nem vénülnek”. En­nek története az 1918 és 1945 közötti eseményeket fogja át. Azok akik az emberségért és haladásért áldozták életüket, fiatalok maradnak, fiatalok az emlékezetben és a harcban, ame lyet az őket követők egy jobb jövő érdekében folytatnak, — tanítja a könyv. Anna Seghers legújabb műve, „A döntés’’ az 1947—1951-es években játszódik le. A történet az olvasót a két német állam­ba. Berlinbe, Párizsba és New Yorkba vezeti el. A regény mondanivalójáról az írónő így nyilatkozott: Azt akartam meg­mutatni, hogyan hat ki az a tö­rés, amely a világot két tábor­ra osztja, életünk legszemélye­sebb vonatkozásaira is. A sze­relem, a házasság, hivatás épp­oly kevéssé vonható ki a dön­tés alól, mint a politika és a gazdaság. Senki sem kerülheti el a nagy kérdést: kivel és ki ellen vagy? — Ezt akartam kü­lönböző emberek sorsával meg­mutatni. Anna Seghers művészeti al­kotómunkájával és a béke mel­letti fáradhatatlan nyilvános ki­állásával már évtizedekkel ez­előtt egyértelműen döntött. rossz gyerek. Naphosszat kiabá­lok vele. Még a fejem is bele­fájdul, annyit szidom. Még meg is verném, csak ahhoz már öreg vagyok. Nem használ ennek sem­mi... Antal úgynevezett »késői« gyer­mekek sorába tartozott. Virgonc, eleven. S talán egy kicsivel mégis annál több. A szomszédok mesél­ték. hogy állandóan csak szidják, korholják a gyermeket. — Jól van jól... — csitította az asszonyt a tanítónő. — Tudom mi a baj. Drága R. néni, de vajon beszélt-e már fiával csendesen, a szeretet hangján. Mert maga csak mindig kiabált vele. A nagymama ugyanúgy! Eldurvult az a gyerek. Pedig szereti magát. Tudom. — Anyák napján is egy gyönyörű nagy piros szívet festett az ö édesanyjának. Az övé volt a leg­szebb az osztályban. S amikor délután egy kicsit később ment haza — mert elcsavargott egy bé­csit és nem ért haza idejében — maga elkergette, megint csúnya patáliát csapott. Aztán a gyer­mek már nem is adta. oda azt a piros szívet, ami a legszebb volt s a maga számára készített. Édes R. néni azt tanácsolom magának, be­szélgessen vele szép szóval, csen­desen... A szeretet hangján. És ne felejtse el, hogy a szeretet szava a legnagyobb a világon... (balás) Nőnapi ünnepség a megyei tanácsnál Március 8-án délután több mint száz nődolgozó ünnepelt a fehér abroszokkal leterített, vi­rágokkal díszített asztalok mel­lett. A hivatalvezetés, a párt és a szakszervezet képviseletében az elnökségben helyet foglaltak dr. Tuska Pál elvtárs, a megyei ta­nács elnöke, Lőrincz János elv­társ, a párt alapszervezet titkára, Berta Kálmán és Futó Ferenc szakszervezeti vezetőségi tagok. A nőnapi gyűlésen Prantner Jó- zsefné, a megyei kórház személy­zeti osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség második részében kultúrműsorral szórakoztatták az ünneplő nőd''1c"'»f>Va.t. Dr. Uhrin •■nos szavalata után Szőnyi Er­zsébet, az Állami Liszt Ferenc Zeneiskola növendéke énekszá­mokat adott elő, majd a Közal­kalmazottak Szakszervezetének ze nekara zeneszámokkal tette han­gulatossá az ünnepséget. IV. Az újságíró beszél, kérdez, fag­gat, közben fürkészve tekintget jobbra-balra, keresi a környezet jellegzetességeit, hogy végül a lá­tottakból és hallottakból együtte­sen vonja le a következtetéseit. Amint körülnéztem lakásukban — igaz, ami igaz — nem egy fé­nyes kép tárult elém. Régi szek­rény, régi ágy. régi asztal, régi szék. öreg, elavult bútorzat. Mindössze egy »mai« tárgyat lát­tam, a »Luna« tűzhelyet. A szoba padlózatlan. Egyébként rend, tisz­taság urakodott, ami már magá­ban is gondos lakókra vall,. Szemmel láthatóan tehát a kör­nyéken nem ők élnek a legfénye­sebb viszonyok között. Faluhe­lyen ez a kép legfeljebb az idő­sebb házaspárok lakásaira jellem­ző. Ruzsicséknél azonban, ha csak szemlélődöm, és nem kérdezőskö­döm, alaposan megjártam volna. Az elavult külső mögött nagyon is figyelemre méltó jelen van, csak hát Ruzsicsék nem olyan em­berek, akik a külső mázt tekin­tik a legfontosabbnak, öreges nyugalommal, békességgel élnek ebben a környezetben. — Nekünk már jó ez is — mond­ják. Nem is törekszenek arra, hogy új bútorral cseréljék fel a régie­ket. De ez, amint az majd a ké­sőbbiekben kiderül, nem valami igénytelenségből fakad. — Mi már nem annyira ma­gunkkal, mint inkább a gyerme­kekkel törődünk. Igaz. felnőttek már valamennyien, de hát az anyai szív mindig azért dobog, hogy jobb legyen gyermekeinek. Körülnézek. Rádiót nem látok sehol. Nincs. Nehogy véletlenül »rossz« következtetést vonjak le a »nincsből«, Ruzsics néni sietve megjegyzi: — Mire legközelebb ellátogat hozzánk, már az is lesz. Eddig is vehettünk volna, ha akarunk, mert telt volna rá. — Hát akkor miért nem vettek? — Ha valami rosszat hallok, az mindig nagyon felizgat. A rádió meg tele van mindig olyan hábo­rús hírekkel, és azt gondoltuk, hogy miért nyugtalanítsuk ma­gunkat azokkal. De rájöttünk, hogy nem érdemes ezért lemon­dani a rádióról, mert újságot úgyis olvasunk. Megkérdeztem, hogy telt-e hízó­ra az idei télen? — Hogy telt-e? Már nem a régi világban élünk — mondta Ruzsics néni, a nagyon is régi széken ülve, és a nagyon is régi asztalra kö­nyökölve. Látja, hogy korom miatt nem nagyon emlékezhetem vissza azok­ra az időkre. Ezért minden kije­lentése után kérdőn nézett rám, hogy talán nem is nagyon hiszem el amit mond, mert azok annyira hihetetlennek tűnnek. — Volt időszak, amikor nagyon A mezőgazdasági szakismeretek terjesztésére egész télen nagy gondot fordítottak az illetékes szervek. A közeljövőben, a tavasz elején is sor kerül még néhány érdekesnek ígérkező szakelőadás­ra. A megyei könyvtár, a községi tanácsok és művelődési otthonok szervezésében szőlészeti és borászati, valamint gyümölcs, és zöldségtermesztési szakelőadások­ra kerül sor. A tervek szerint dr. A KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE MONGÓLIÁBAN A közlekedésben és a szállítás­ban a tehergépkocsik által szállí­tott teher több mint 27 száza­lékkal múlta felül Mongóliában az 1959. évit. A vasúti és a légi szállítás 11,9 százalékkal növelte teljesítményét tavaly az előző évihez képest. ÚJTÍPUgŰ SZOVJET » TELEVÍZIÓS KÉSZÜLÉK Leningrádban megkezdték a „Volhov” típusú televíziós készü­lékek sorozatgyártását. A kismé­retű, 18 kilogramm súlyú, 12 csatornás készülékkel a Szovjet­unió bármelyik vidékén venni le­het .áZ adásükal­Egy édesanya panasza Az egyik szülői értekezleten történt. A teremből már eltávoztak a szülők. Csak egy idős, kockásken- dős néni ült még ott az első pad- ban... Magábaroskadva, letörtem.. Kendője szegletével a szemét tö- rülgette. A fiatal tanítónő odasietett hoz­zá. Tudta ö, hogy mi a baj. An­tal, a síró anya fia, ismét három egyest vitt haza. — Hiába minden tanító néni Nem tanul. Mindig mást csinál. Nem kell neki dolgozni, mindent megadunk annak a gyereknek. Higgye el úri dolga van. De csak élne az apja. Bezzeg csak én tet­tem volna így. Adott volna ne­kem akkor az apám. Emlékszem, én is szerettem volna tanulni. De akkor — sóhajtott — nem lehe­tett. Maga fiatal még. Talán úem is tudja, hogy volt akkor... — S hiába minden — szakadt I fel belőle a sírás, megveszekedett Gyermekeknek ruhák nadrághoz, kisleányoknak pedig szintén szoknyához, shorthoz, tomynadrághoz. Néhány modellt mutatunk be rajzban azoknak a szülőknek a számára, akik otthon kötögetni szoktak gyermekeik ré­szére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom