Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-08 / 57. szám

1361. március 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Az elmélet napi kérdései A kétfrontos harc tapasztalatai és feladatai A megyei pártbizottság pár ^ héttel ezelőtt kibővített pártbizottsági ülésen megtárgyalt néhány elvi és ideológiai kérdést, többek között a kétfrontos harc tapasztalatait és további felada' tait. Az elvi és ideológiai kérdé­sek újbóli napirendre tűzését idő­szerűvé tette az is, hogy az el­lenforradalom óta eltelt idő óta jelentősen előrehaladtunk a szo­cializmus alapjainak lerakásában. Lényegében befejeztük a mező- gazdaság szocialista átszervezését és ezzel megszüntettük annak az ellentmondásnak alapját, amely a szétaprózott kisüzemi mezőgazda­ság és a szocialista ipar terme­lése között fennállott. Ezzel egy­szer s mindenkorra szabaddá vált az út a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztése előtt. Ezen az úton jön létre, alakul ki az egységes paraszti osztály. Az elmúlt években jelentős változás történt az emberek életmódjában, szélesedett és mélyült a dolgo­zó tömegek között a szocialista világnézet és kultúra. Az elért eredmények következ­tében, a korábbi évekhez viszo­nyítva, sok tekintetben új hely­zet állott elő. Jelentősen meg­változott az embereknek egy­máshoz, a szocializmus építéséhez, a termeléshez való viszonya. Tovább erősödött a munkás—pa­raszt szövetség, a párt ideológiai és szervezeti egysége. A megyei pártbizottság a megyében elért eredmények alapján összegezte nz elvi és ideológiai munka tapasz­talatait és határozta meg a to­vábbi feladatokat. A párt elvi és ideológiai tevé­kenységét az ellenforradalom le­verésétől kezdve a kétfrontos harc jellemezte. Minden siker, amelyet az elmúlt években elér­tünk, az a párt Központi Bizott­sága által meghatározott kétfron­tos elvi és politikai feladatok kö­vetkezetes megvalósításának kö­szönhető. E feladatok végrehaj­tása közben fejlődött, szinte alap­vetően változott meg a párttag ság, a pártkáderek marxista gon­dolkodása és tisztánlátása. A kétfrontos elvi és politikai harc ban megerősödött a párt ideoló giai és szervezeti egysége. Ez a pártegység volt a legfőbb bizto sítíka elért sikereinknek és ma­rad továbbra is előrehaladásunk­nak. A marxista—leninista elveken alapuló pártegység a legfőbb fel­tétele annak, hogy a párt ál­landóan erősíteni tudja a dolgo­zó tömegekkel való kapcsolatát és be tudja tölteni a szocializ­mus építésében a vezető, irányí­tó szerepet. A pártegyságen be­lül nagy jelentősége és meghatá­rozó szerepe van az elvi és ideo­lógiai egységnek, s különösen nagy a jelentősége a szocializ­mus építésének békés időszaká­ban. Az 1956-os ellenforradalmi «események igazolják, hogy a kü­lönböző bal- és jobboldali elhaj­lások milyen károkat tudnak okozni, ha hiányzik a párt ideo­lógiai egysége, A z ideológiai egység hiánya ^ kaput nyit és teret enged a burzsoá, a kispolgári revi­zionista nézeteknek és tulajdon­ságoknak, megbénítja a párt cse­lekvő képességét. Ugyanakkor az elmúlt évek eseményei és az el­ért eredmények azt is igazolják, hogy amikor a kétfrontos harc­ban — a szocializmus építésének útja és módja, a munkás-pa­raszt szövetség megtartása és erősítésének feltételei, a mun­káshatalom, a proletárdiktatúra megtartása és erősítése, a Szov­jetunió és a szocialista országok­hoz való viszony és kötelezettsé­günk, stb. kérdésekben — az elvi és ideológiai egység erősö­dött, majd a különböző burzsoá kispolgári és revizionista néze­tek visszaszorultak, vereséget szenvedtek elsősorban a párton belül, majd a párton kívül is. Ez egyik legnagyobb eredménye pártunk következetes marxista— leninista politikájának, mert ezen az alapon lényegében sikeresen tudtuk mozgósítani a dolgozó tö­megeket a szocializmus építésé­ben elénk tűzött feladatok meg­oldására« A z elmúlt években létrejött ^ és megerősödött a párt- egység, erősebb mint ezelőtt bár­mikor volt és ez azért nagy je­lentőségű, mert a párt egysége­sen tud fellépni és cselekedni minden esetben és minden kö­rülmények között. Ez nagy erő­fölényt jelent minden ellenséges burzsoá nézettel, hatásokkal szem ben. A pártegységet azonban so­hasem szabad abszolút értelem­ben egyszer s mindenkorra adott­nak tekinteni. Nem szabad úgy tekinteni, hogy most már nincs mit tenni. A pártegységet min­den időben és minden kérdésben állandóan tovább kell erősíteni. A szocializmus építésének előre­haladásával újabb és újabb fel­adatokat kell megoldani. Szinte naponta áll elő újabb és újabb körülmény, melyben eligazodni, egységesen cselekedni csak akkor lehet, ha nagy és kis kérdések­ben egyaránt megteremtjük és erősítjük a párt elvi és ideológiai egységét. Ennek szükségességét bizonyítja a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének munkája is. Komoly elvi és elméleti vitá­kat kellett folytatni a különbö­ző ferdítésekkel, nézetekkel szem ben és fe'világosító munkát vé­gezni a helves cselekvés kialakí­tása érdekében. Nem elég csak az. hogy a kommunisták, a párt­tagok egyetértenek a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével és abban megegyezésre jutnak a dolgozó parasztok széles tömegei­vel, arra is szükség van, hogy az átszervezés politikai feladata it, megoldását világosan lássák és egységesen értsék a párt politi­káját, e Dolitikának gyakorlatait, megvalósításának módját. De sok új elvi és ideológiai problé­ma jelentkezik most a mezőgaz­daság átszervezésének befejezé­se után is. Sok tekintetben az osztályharcot is új módon kell folytatni. A termelőszövetkezetek ben sok új belső ellentmondás jött és jön létre, amelyet a kö­vetkező időkben kell megoldani. Több termelőszövetkezetben van­nak olyan párttagok, akiknek nem egységes a nézetük az em­berek megítélésében, gyakran a múltat hánytorgatják fel és az egyes embereket nem az általa végzett munka alapján ítélik meg, hanem a termelőszövetkezetekbe való belépésük előtt elfoglalt tár­sadalmi helyzetük szerint. Egyes párttagok a volt kizsákmányoló osztályok tagjaival szemben az osztályharcot a régi módon akar­ják folytatni és hajlamosak arra, hogy a párt helyes elvi politiká­ját, annak gyakorlatát az osztály­harcban tett engedményként, vagy az osztályharcról való le­mondásként magyarázzák. Eíek az emberek nem értették meg, nem tanulták meg hogy a marx­izmus—leninizmus elveit mind a/ osztályharcban, mind egvéb te­rületeken a megváltozott helyzet­nek megfelelően kell alkalmazni és nem betanult dogmaként. A párt elvi és eszmei egységét, az elvek helyes alkalmazásának egy« ségét az új helyzetnek megfelelő­en minden esetben meg kell te­remteni. mert minden egyes párt­tagnak — az egész pártnak — egységes cselekvése viszi eredmé­nyesen előre a feladatok megoldá sát. Ezért továbbra is körültekin­tő, állandó politikai nevelő, fel- világosító munkára van szükség, hogy a párt egységét minden időben, minden vonatkozásban biztosítani tudjuk. A párt elvi ” egységével és ideológiai egymagával még nincs biztosítva a párt tel­jes egysége. A pártegység fogal­ma az ideológiai és szervezeti egység mellett magába foglalja a kommunisták egyöntetű csele­kedetét, cselekvési egységét is. Az egység a párton belül is az elvi, ideológiai harcok útján, a párt helyes marxista—leninista politikájától való elhajlások, el­térések elleni harcban valósul meg. Egy pillanatra sem szabad szóm elől téveszteni, hogy a pártegység mindig a párt poli­tikájának végrehajtása közben jön létre és a kommunisták marxista—leninista tudásának gyarapodásával, mélyülésével egy­re magasabb szinten valósul meg. Egyébként a szocializmus építé­sének előrehaladása is ezt köve­teli meg, mert a feladatok nö­vekedése magasabb színvonalú, elmélyültebb munkát igényel a párttól és minden egyes kommu­nistától. A szocializmus alapjai­nak lerakása például nem fejező­dött be azzal, hogy átszerveztük a mezőgazdaságot. A népgazda­ság minden ágában az iparban és főleg a mezőgazdaságban a ter­melőmunkát magasabb színvonal­ra kell emelni, termelékenyebbé kell tenni. Növelni kell a dol­gozó parasztság szocialista öntu­datát, fejleszteni és erősíteni kell bennük a szocialista tulajdonsá­gokat és ez nem jelent kevesebb feladatot, mint a termelőszövet­kezeibe való beszervezésük. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése után ezeknek a feladatok­nak a megoldása került előtér­be és megoldásának elengedhe­tetlen feltétele a párt ideológiai és cselekvési egységének továb­bi erősítése, a tömegek közötti helyes munkamódszer biztosítá­sa. Ma, amikor adva van a párt helyes politikája és a tömegek ezt a politikát magukénak vall­ják, egyetértenek vele és támo­gatják, nem csökken, hanem nö­vekszik a végrehajtás módjának, módszerének jelentősége. A párt szervezeti és cselekvési egységé­hez szorosan hozzátartozik, hogy a párt politikáját milyen módon, milyen módszerekkel hajtjuk vég re, mert a pártmunka módsze­reinek rendkívül nagy jelentősé­ge van a párt és a tömegek kap­csolatainak formálásában, erősí­tésében. Soczó József (Folytatjuk.) A paksi járásban mintegy 1600 fiatal vesz részt a politikai oktatásban A paksi járás fiataljainak többsége politikai oktatáson v.esz részt. KISZ politikai kört öt he­lyen szerveztek, s ezen 113 fő ta­nul rendszeresen. A világ térképe előtt I. kör foglalkozásain 136, a Világ térképe előtt kör II. fog­lalkozásain pedig 195 fő tanul. Az ifjúsági akadémián való részvé­telre a járás két gimnáziumából, Dunaföldváron és Pakson 220 ta­nuló jelentkezett. Jellemző az ér­deklődésre, hogy háromszázan hallgatják rendszeresen az akadé­mia előadásait. Pártoktatásban 51 fiatal vesz részt. Az említetteken kívül egyéb tanfolyamok is in­dultak a járás területén a fiata­lok részére, melyek ugyancsak látogatottak. összesen mintegy 1500—1600 fiatal vesz részt szervezett okta­tásban a járás területén. Szép előadássá! vallotta be a hozzáfűzött reményeket a bonyhádi irodaimi színpad Két évvel ezelőtt határozták el ] mond: Grisics adósságot fizet a bonyhádi Petőfi Sándor gim­názium tanulói és tanári kara az irodalmi színpad alakítását. Az elhatározást tett követte és im­máron két esztendő óta szép si­kerrel működik a gimnazisták kulturális szervezete. Általában évenként kétszer mutatnak be új műsort. A két esztendő sikereitől lelkesítve, március 4-én, ebben a tanévben már másodszor, álltak a közönség elé az irodalmi színpad tagjai. Nagy várakozás előzte meg az előadást, amelynek keretében két egyfelvonásost mutattak be a diákok. Nagy elismeréssel adóz­tak a jelenlévők Móricz Zsig­címü egyfelvonásos előadásának. A műsor második felében Kis­faludy Károly: Hárman egyszer­re című egyfelvonásosát adták elő ugyancsak nagy sikerrel. A szép előadásban a szereplők mellett nagy érdeme van Mádi Piroska tanárnőnek, aki az iro­dalmi színpad műsorát betanítot­ta és rendezte. A szép díszletek és a dicsérendő technikai fogások hozzásegítettek a sikerhez. Ezzel az előadással a bonyhádi Petőfi Sándor gimnázium iro­dalmi színpada tovább növelte hírnevét a községben és a járás területén. Palánky László A fásítási hónap előkészületei A forradalmi munkás-paraszt kormány rendelete értelmében március 10-től április 10-ig az idei évben is megrendezik a fá­sítási hónapot, amelynek előké­szítésére az elmúlt hét végén a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályán ankétot tartottak. Az ankéton részt vettek a tár­sadalmi szervek képviselői, s az elmúlt évihez hasonlóan vállalá­sokat tettek. A KISZ és az út­törők 500 000 facsemete és 25 000 suháng elültetését vállalták tár­sadalmi munkával. Ezenkívül a kis-isták Alsónyék, Bátaszék, Tol­na és Tamási községekben a bel­terület fásítására tettek még fel­ajánlást. A fiatalok egész évre szóló szocialista szerződést kötöt­tek a bajai, illetve a tamási erdő- gazdaságokkal az elültetett fák ápolására és megvédésére. A községekben a tanácsok a gazdái a fásítási munka társadal­mi úton történő megszervezésé­nek. Éppen ezért az erdőgazdasá­gok a községi tanácsokkal köz­ük az elültetésre kerülő facseme­ték, suhángok szállításának idő­pontját. Horrith József: ARANYKALITKA 51. Ki tudja, mi nem hagyja nyug­ton egyik-másik embert, tán a kí­váncsiság, vagy micsoda? De tény, hogy az utóbbi időben öten- hatan is céloztak arra, igen jó né­ven vennék, ha Szerencsés egy­szer, legalább egyszer meghívná őket otthonába. Csakhogy ettől Szerencsés irtózott. Meg is volt rá az oka. Júlia asszony fényűzést hurcolt Szeren­csés otthonába. Az ötletekből kifogyhatatlan házibarátok mind újabb és újabb tanácsokkal látták el. Júlia alig néhány hónapja vá­sárolt bútordarabokat dobált ki a lakásból, hogy helyet csináljon új, néha hajmeresztőén modern be­rendezési tárgyaknak. Nehéz dol­ga lett volna Szerencsésnek, ha magyarázatot kellett volna adnia e fényűzés eredetére. Egy napon Júlia azzal a boldo­gító hírrel lepte meg Szerencsést, hogy csónakházat s a tövében egy takaros víkendházat bérelt a Ró­mai parton és vásárolt egy csó­nakot is. — De hát Júliám, mikor érünk mi rá csónakázni? — bámult el Szerencsés. — Hiszen te annyit sem értesz a vizisporthoz, mint hajdú a harangöntéshez! — Nem baj — rándított egyet a vállán Júlia — majd Bencsik le­jár velem a Dunára. Remek úszó. — Csak tudnám — jegyezte meg élesen Szerencsés —, ennek a Bencsiknek honnét van annyi ideje, hogy mindig körülötted to­porogjon?! Júlia jóságos mosollyal ölelte át a férjét: — Látod, ez jólesik nekem. Ez a féltékenység. Már azt hittem, nem is szeretsz... Szerencsés azt sem tudta, me­lyik lábára álljon a meghatott­ságtól. Szégyellte, hogy kételkedő megjegyzést engedett meg magá­nak. Hová is tette az eszét... Pedig ezúttal helyén szólalt meg az esze. Bencsik Ferenc, ma­gyar irodalom, történelem szakos középiskolai tanár volt, de egy­szer tettenérték, amint egy felsős lánynövendékével viszonyt kez­dett és büntetésből eltiltották a nyilvános iskolai tanítástól. Ben­csik azóta házi korrepetálásból éldegélt. Nem nagyon jól, mert ebben az átkozott világban az is­kolai nevelők ingyen és hivatás­szerűen korrepetálják a gyengébb tanulókat és csak kevesen fogad­nak rest, vagy nehézfejű csemeté­jük mellé házi korrepetitort. De azért néhány magántanulót sike­rült összeverbúválni és megke­reste a havi ezerkétszáz forintot. A harminchat éves, magas, bar­na, kisportolt fiatalember min­dig többet költött, mint amennyit keresett, és emiatt szüntelenül pénzzavarral küszködött. Amikor testi-lelki pajtása Bottlik Elemér először meginvitálta Szerencsésék. hez egy kis mulatságra, Bencsik még nem is sejtette, hogy meg­fogta az isten lábát. Már a legelső alkalommal forró pillantásokat küldött Júlia címé­re. Lehetetlen volt nem észre­venni érzelmeinek lüktető ára­mát. Júlia tanújelét is adta an­nak, hogy felfedezte Bencsik ér­zelmeit. Kiemelkedő gyöngédség­gel gondoskodott számára kitűnő ételekről és italokról, pompás tánczenéről és alkalomról is. ami­kor kedvükre kitáncolhatják ma­gukat. Júlia asszony szalonjában egész délután és egész este böm­bölt a zenegép. A lemezeket Wolffné szállította, aki amerikai csomagokból élt, s a fia minden csomagban küldött neki néhány tánclemezt. Ezeket Szerencsésné bőkezűen megvásárolta. Bencsik tanár úr mind sűrűb­ben fordult meg ebben a szalon­ban. Júlia csakhamar teljes oda­adással viszonozta a tanár úr lo- •s r-rr'meit. Különös viszony volt ez, nem holmi diákszerelem, s nem is egy elszédített asszony önfeledt odaadása. Júlia tudatában hogy Bencsik az Sohasem tűrte el, hogy Bencsik bármit is kezdeményezzen. Ezt a jogot fenntartotta megának. Ben­csik vére akkor gyúlt lángra« amikor Júlia asszony megkívánta. Eleinte nem egyszer megalázó visszautasításban volt része. Azt hitte, ez az asszony pillanatnyi szeszélye csupán. De csakhamar meg kellett' értenie, hogy erről szó sincs. Júlia megvásárolta az ő szerelmét, s akkor viseli ezt a csecsebecsét, amikor kedve szoty- tyan iá. Végülis Bencsik nem lá­zadott. Úgy fogta fel szerepét, mint egy különleges, kellemes és hasznos foglalkozást. (Folytatjuk) volt annak, ő kegyeiből él;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom