Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-05 / 55. szám

1961. március 5. TOLNA MEGYEI NEPŰJS.4G 7 GYERMEKEKNEK NT VEK VII Jl A minap Bandi új könyveket kapott, örömmel sorolta be őket a polcra, a többi közé. Le­szállt az este. Elcsendesült a ház. Sokat szaladgált aznap és így fáradtan tért nyugovóra. Félálomban volt már, vagy ta­lán el is szenderedett, amikor furcsa neszre lett figyelmes. A könyvespolc felől jött a zaj. — Uj könyvek jöttek — hal­latszott a suttogás a polc balol­daláról. — Igazán? hol vannak? — érdeklődött egy verseskötet. — Oh, te álmodozó! — szó­lalt az „Útleírás” — melletted is van egy. Egyre több könyv kapcsoló­dott a beszélgetésbe. Csak úgy záporoztak a kérdések az újak felé. Mi van bennük? Mi újság a könyvesboltban, a nyomdá­ban? Kikről nyomtak új pél­dányokat? — ilyen és hasonló kérdéseket tettek fel nekik. Mindenki elmondotta szépen, amit tudott, csak egy nagy, vas­kos orvosi könyv nem válaszolt. Magárahúzta sötétbarna fedőlap ját és nem állt szóba a többi­ekkel. Mindannyian kíváncsiak voltak, hogy ki lehet, de csak a „Dzsungel könyvé”-nek volt bá­torsága megszólítani. — Hát te? Benned mi van, hogy egy mukkot sem tudsz ki­nyögni? — Hogy ő egy mukkot sem tud? — csattant fel a vas­kos könyv — hiszen mindany- nyiok közül ő a legértékesebb. — Ugyan már, miért? — kér­dezte az „Állatok világa”. — Mert bennem orvosi tudo- . mány van — felelte. Aki olvas, megtanul gyógyítani és sok­sok ember életét mentheti meg. Erre azután kitört a ribillió. A könyvek egymás szavába vágtak. Az „Elektromosság” így kiabált: — hiszen az emberek legtöbbje egészséges, és nélkü­lem nem boldogulnának. E sze­rint én vagyok a legértékesebb. A „Motor szakkönyv” pedig: — Nélkülem még gyalog mász­kálhatnának, és az orvos is el­késne a betegétől. — Ha én nem lennék, nem tudnák kiszámítani, mennyi anyag kell a motorhoz. — így a „Matematika”. — Hát a pihenésük, szórako­zásuk? — vágott közbe egy no- velláskötet. — Én meg a gyermekekért vagyok, — visított egy mese­könyv. Akkora volt a zűrzavar, hogy csak egyes szavakat lehetett ér­teni. Csillagászat!.. Mezőgazda­ság!... A nyelvtanulás a legfonto­sabb — harsogott túl minden­kit egy szótár, de lehurrogták. Térképészet!... Versek!... Állat- tenyésztés!... Kohászat!... hang­zott össze-vissza. Csak az ABC-s könyv és a Lexikon nem avat­kozott a veszekedésbe, ök min­dig kimaradtak az ilyesmiből. Az ABC csak hallgatta a töb­biek vitáját, a Lexikon pedig folyvást azon gondolkozott, mi­lyen új dolgot gyűjthetne még magába. Szóval most már éktelen volt a zsivaj. Már-már egymás lap­jának estek, mikor az „Űrhajó­zás” komoly hangja zengett át a lármán. — Figyeljetek rám! Van egy javaslatom. A Lexikon ért a legtöbbhöz, döntse ő el a vitát. Mindenki kíváncsian a Lexikon felé fordult, aki a hir­telen beállott csendben így szólt: — Nézzétek, milyen sze­rényen félrehúzódik az ABC-s könyv, pedig ő a legértékesebb. Nélküle egyikőnket sem lehe­tett volna megírni. Elcsendesed­tek az okos beszédre a könyvek és mosolyogva integettek lapja­ikkal az ABC-s könyv felé. Bandi is igazat adott a Lexi­konnak, ezért mondta el nek­tek ezt a kis történetet, úgy, ahogy akkor hallotta. Zolnay György Találós kérdések 1. Melyik két festéket kell összekeverni, hogy zöld színt kap­junk? 2. Nem mosdatják, nem ringatják, nem altatják, mégis fe­hér, mégis alszik Mi az? 3. öten elkezdtek este játszani, s mikor reggel abbahagyták, mindegyiknek több pénze volt, mint este. Senki más nem játszott. Lehetséges-e ez? 4. Miért varrják rá a foltot a zsákra? • * Az elmúlt heti találós kérdések megfejtése: 1. A füst és a tűz. 2. Az óra mutatói. 3. Petőfi: Megy a juhász... 4. Azért, mert madár. Ügyeskedjetek Bélyeggyűjtő pajtásoknak Ti is hajtogattatok már össze unalmatokban papirost úgy, hogy először a két felét hajtottátok össze egymásra, majd ezt a dup­la papirost ugyanúgy megint a felére. (Most négyrétű lett). Az­után ugyanúgy tovább, mindig a felére. Ezek után a következőket kér­dezzük. Egy újságlapot hányszor tud­tok összehajtogatni? Hát egy olyan selyempapirost, amelyik négyzetalakú, és minden oldala egy-egy méter? Vigyázzatok a felelettel! Holdjáték Az idő úgy mutatja, mint hogy ha eljött volna . a tavasz. Éppen ezért kisebb gyermekek részére olyan játékot írunk le, amelyet a szabad levegőn nyugodtan játsz hatnak a kicsinyek. A holdjátékot hat-tíz gyerek játszhatja a napsütésben, egy te­rebélyes fa alatt. Egy gyerek a „Hold”, akinek a fa árnyéka alól nem szabad kimozdulnia, mert hiszen a Hold napon nem látszik. A többi gyerek a napos részen a fa koronájának árnyé­kát körültáncolja és igyekszik az árnyékfolton úgy keresztül sza­ladni, hogy a „Hold” ne érintse őket. Ha a „Hold” valamelyik gyereket megérintette, szerepet cserélnek: a megfogott gyerek Ißsz a „Hold”« Michelangelo alkotásai — bélyegeken Az olasz posta bélyegsorozatot tervez, amelyen részletek látha­tók a sixtusi kápolna freskóiból. Michelangelo alkotásaiból. 1856. évi osztrák hatkoronás Hamburgban egy bélyegárveré­sen 25 000 márkáért cserélt gaz­dát égy 1356. évi osztrák hat­koronás bélyeg, amely igen nagy ritkaság. Egy 1851-ben kibocsátott háromkoronás badeni bélyeg 15 500 márkáért talált vevőre. Törd a fejed! 3. Melyik híres magyar költő nevét tudjátok ezekből a betűk­ből összeállítani: ENDPSÁTFOI- ÖR? 4. Melyik közmondás mással­hangzói ezek: „K MSNK VRMT S, MG SK BL” Olvasd a TOLNA MEGYEI Népújságot! Lottós mama — Anyú, ötösöm van!... — Az igen, és mit fizet? Alázattal könyörgünk Ruzsics János kérvényt í** Magyarkeszi, 1934. október . .. A toll sercegve megindult a pa­píron. Jobbra-balra táncoló betűk maradtak nyomában. Itt-ott elmá- zolódott az írás. A toll hegye né­hol átbökte a papírt, mert a kér­ges munkáskéz olyan erősen nyomta. Hiába, nem az írást gyakorolta. A kapához, kaszához szokott kéz­nek nehezére esett az írás. Végül odakanyarította a nevét. De amint átfutotta az írást, kissé szomorkásán állapította meg ma­gában: »A teremtésit ez nem lesz így jó. Ha már ilyen hagy helyre megy a levél, mégis csak i.iene egy kicsit gondosabban megírni,« Elégedetlenül félrelökte a papi­rost, másikat vett és kezdte elöl­ről: »Alulírott...« Vagy három­szormegismételte. Még akkor sem volt vele megelégedve, még akkor is táncoltak a betűk, de hót meg­unta a pepecselést. Valósággal kitört magából: »Ha egyszerre nem tudják megérteni, elolvassak kétszer, és majd megértik, ha akarják, hogy miről van szó.” Borítékba tette a levelet és pos­tára adta. íme a levél szóról szóra: »Nagyméltóságú M. Kir. Földművelésügyi Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! N Alulírott Ruzsics János magyarkeszi (Tolna megye) lakos Ili itteni társammal a herceg Esterházy Pál nádortól 500 négyszögöl házhelyet kaptunk. Az árát kifizettük már. A 114 házhelyből 86 beépült. És ez mind nagy családos ember — 4, 5, 6 gyermek — és itt vagyunk a 2600 holdas hercegi birtok között, ami mindig haszonbérbe van adval. A kis házhelyünknél egyéb vagyonunk nincs, valamennyi magyarkeszi — régi községgel együtt több mint 300 nincstelen földmíves — sínylődik, munka hiányában. Az el­helyezkedés lehetetlen, mert a nehéz gazdasági helzetre hivatkoz­nál a bérlő-urodalmak mellőzik a munkás alkalmazását. Jószágál­lományt tartani nem tudunk, mert nincs legelőnk, hogy ezzel is segíthetnénk szorult helvzetünkön. Sem ruhánk, sem kenyerünk, azonban a köztartozásokér mihozzánk is megjön a végrehajtó! Jól tudjuk, hogy adót fizetni kell — ez ellen nem is szólnánk, csak volna miről, vagy miből fizetni. Hasson oda Kegyelmességed, hogyha másképpen nem lehetsé­ges, haszonbérbe kaphassunk a fent nevezett birtokból, hogy azon munkánkkal kereshessük meg azt a szegényes kenyerünket. Szí­vesen megfizetjük azt a haszonbért, amit a nagybérlő fizet, csak ne sínylődjünk éhesen és rongyosan, mert csak úgy tehetünk ele­get a honpolgári kötelességünknek, ha lesz miből. Dolgozni akarunk, hisz arra születtünk, de nincs mit és hol. Alázattal könyörgünk Kegyelmes Urunk szíves pártfogá­sáért: Ruzsics János és 114 társa ■ magyarkeszi-újfalusi lakosok« Amikor, feladta a levelet, kicsit csak meghallgatja a szegény em- megkönnyebbült, némi remény bért is ... vett erőt rajta. De talán nem is tudják, hogy itt Beleöntötte a sorokba minden Magyarkesziben milyen életük keservét, búját, panaszát. Olyan van az embereknek.. . Tálán nem szorgalommal rótta a sorokat, is sejtik, hogy itt mennyi a pa- mintha csak éppen ez hiányzott nasz. volna a boldogságától. És hogy a Majd most megtudják. Viszi levél elindult rendeltetési helye mór a posta panaszainkat. Kiön- felé, szinte elfelejtette, hogy más- lőttük szívünk minden búját, nap is ugyanolyan napra ébred, Nincs, nem élhet olyan ember, aki mint amit az évek során meg- meg ne hallaná az ilyen tisztes­szokhatott. A remény valósággal ségtudó panaszt, és akinek a szí- niegszépítette egy időre az életet, vét meg ne hatná a mi sanyarú Jóleső érzés volt arra gondolni, sorsunk. Nem, ez a levél nem má- kogy a »Kegyelmes Urunk« majd radhat eredménytelen, megszánja a 114 társával együtt, A három ember egy kicsit elé- és boldogabb nap virrad rájuk. gedetten nézett egymásra. »Tahin Nem tudni, hogy pontosan kinek már meg is érkezett a levél. Tu- az agyában fogant meg a kérvén^ lón már ott van a miniszter ke- gondolata. Az viszont bizonyos, zében és azon tanakodik titkáraj- hogy az egész tervet hárman val, hogy milyen formában lehe*- eszelték ki: Ruzsics János, Má- ne segíteni azokon a szerencséi- tnyoki György és Németh György, len magyarkeszieken . ..« Elége- Hárman — a fő elégedetlenkedők, detten.. . Olyat csináltak, ami nz Hárman, akik nemcsak elégedet- újfalusiak közül senkinek sem ju- lenkedtek, hanem minden lehető tóit eszébe, pedig hát ínindegyik- dolgot megpróbáltak. A három nek egyforma a sora. Milyen r. gy­ömbér elgondolását végül Ruzsics szerű lesz, ha majd orvosolják a János öntötte sorokba. sok keservet, és mindenki tudja, Mindent megpróbáltak! Olya- hogy Ruzsics János kérelme volt nők voltak, mint afféle igazi sze- az elindítója mindennek, gény emberek. Néha gondolatban A magyar posta már akkor is még a mesék birodalmába is el- híres volt pontosságáról, megbíz- kalandoztak. Milyen jó volt még hatóságáról, így Ruzsics János 1e- a gondolat is: »A szegény ember vele sem keveredett el, hanem sora egy szerencsés véletlen során megérkezett a címzetthez: a jobbra fordult.« »Nagyméltóságú M. Kir. Földmű­Hát miért ne fordulhatna az ő velésügyi Miniszter úrhoz«, soruk is jobbra! Az nem lehet, (Folytatjuk.) hogy emberek ilyen kutyavilág­ban éljék le az életüket. Valaki Boda Ferenc Kapható a földművesszövetkezet boltjaifccr vendéglátóipcri egységeiben és cukrászdáiban (32

Next

/
Oldalképek
Tartalom