Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

1961. március 25. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG Kenyérgabonából, kukoricából, zöldségfélékből és ipari növényekből többet termeinek szerződés alapján a tsz-ek, mint bármikor Az idei növénytermelési és a helyzet burgonyánál, cukorrá- hívjuk fel ezúttal is a termelő­áruértékesítési szerződéskötést pánál, fűszerpaprikánál, dohány- szövetkezeti gazdák figyelmét, még nem zárták le véglegesen, nál és a főzeléknek való zöld- hogy szerződjenek sertéshizla­Lux Sándor, az Élelmezésügyi ségek termelésénél is. Minisztérium megyei kirendeltsé- A húsáru értékesítési szerző­gének vezetője mégis arról tájé- déskötéseknél korántsem olyan koztatta lapunk munkatársát, hogy jó a helyzet, mint a kenyérgabo- Toifia megye közös gazdaságai nánál, a kukoricánál, a zöldség- az elmúlt évek egyikében sem féleségeknél és ipari növények- kötöttek olyan nagy területre tér- nél. Az árutejnél előrelátható- melési és olyan nagy mennyiségű lag nem lesz probléma, áruértékesítési szerződést, mint eb A termelőszövetkezetek közös ben az esztendőben. Tavaly a tanácsi szektorban (termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok tartoznak ide) össze­sen 611 vagon kenyérgabona ér­tékesítésére kötöttek szerződést. Ezt túlteljesítették, hiszen az év gazdaságukból mintegy 140 ezer hektoliter tejet adnak közfogyasztásra és majdnem ennyire számít az államunk megyénk termelőszövetkezeti tagjainak háztáji gazdaságá­ból. lásra. Az állam jó árat fizet a hí­zott sertésért, ha szükséges, takarmányt is ad és az ál­lamnak eladott hízott sertés beszámít a közös gazdaság áruértékesítési tervébe is, ami után adott esetben, ha köz­vetett formában is, részesül min­den szövetkezeti gazda. A szekszárdi gimnazisták készülnek a Helikon ünnepségekre Keszthely, amely évről évre megrendezi a Helikon ünnensó- geket, mint az előző években, az idén is, vendégül látja majd a középiskolák verssel, dallal, tánc­cal vetélkedő fiataljait. A szekszárdi gimnázium tanára Zádor Béla elmondta, hogy a múlt évihez hasonlóan, nagy lel­kesedéssel készülnek diákok, ta­nárok egyaránt. Valamennyi ki­írt versenyszámban indul részt­vevő. A népi táncosok és szín­játszók erőpróbája a megyei kul­turális seregszemle lesz, hogy szavalattal ki képviseli az isko­lát, azt az iskolai sza,valóverseny dönti el. Az irodalmi és történel­mi pályázatok az iskola tanári karának zsűrije elé kerülnek. Pataki Attila, aki zongorajá­tékával tavaly az első helyre ke­rült, idén is szeretné megtartáni elsőségét. Takler Ibolya, Erszényi Mária szintén szeretne, mint a múlt évben, bekerülni az' első hat közé. Céljuk elérésében a zene­iskola tanárai is segítségükbe vannak. Májusig — a verseny időpontjáig — van még idő. Re­méljük, kihasználják a fiatalok és a lezajlott verseny után jó eredményekről számolhatunk be. M. E. végére 700 vagon kenyérgabonát Ennek leszállítását a felvásárlási adtak el államunknak szerződés szakemberek biztosítottnak látják, alapján, illetve szabadon a tér- A helyzet ugyanis az, hogy ez év melőszövetkezetek és az egyéni első két hónapjában, a termelő­gazdák. szövetkezetektől és a szövetkezeti Az idén több mint ezer vagon gazdák háztáji gazdaságából mint- gabona értékesítésére szerződ- egy 1000 hektoliterrel több tejet tele a termelőszövetkezetek vásároltak fel, mint az elmúlt év (egyéni parasztgazdaság ma már hasonló időszakában, elenyészően kevés van a megye- Kár lenne viszont szépíteni, ben, gabonaértékesítésre nem is hogy a sertéshizlalási és baromfi­szerződtek,) a megyei irányszá- értékesítési Szerződéskötésekkel mot 15,8 százalékkal túlteljesí- i'osszul állunk. A termelőszövet­tették kezetek közös gazdaságukból sem Hasonló a helyzet a kukorica- szerződtek ez ideig annyit, ameny- értékesítési szerződéseknél is. nyíre lehetőségük lenne. De még A termelőszövetkezetek 25 ennél is rosszabb a helyzet a vagonnal több kukorica el- . adására szerződtek, mint amit az illetékes minisztérium elő­irányzott a Tolna megyei ter­melőszövetkezeteknek. háztáji gazdaságoknál, pedig tu­dott, hogy a szövetkezeti gazdák háztáji gazdaságában van süldő, amit még a negyedik negyedév előtt mint hízót értékesíthetné­Napraforgóból pedig megyénk pék. A meghizlalás sem okozhat közös gazdaságai kereken 309 ya- gondot, mert ahol szűkében áll- gonnal termelnek és adnak át nak takarmánnyal, igényelhetnek többet, mint az elmúlt évben. Jó állami készletből. Éppen ezért Giecs-wgybrn — egy figyelemre méltó ítélet nyomán Mint egyik laptársunk közölte, a fővárosi bíróság érdekes és fi­gyelemre méltó ítéletet hozott özv. Rózsa Ferencné giccskészítö esetében. Olyan ítéletet, amelyet — gondoljuk — általánosítani is lehet. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy özv. Rózsa Ferencné üres óráiban értéktelen mázolmá- nyokat festett, magyarán giccse■ S arra különösen nincs rendsza­bály — de hiszen ilyent nem is lehet hozni, hogy magánosokra ne sózhassák rá förmeávényeiket a giccsőrök. Valamilyen megoldást kellene keresni és találni a giccs- készítők ízlésromboló tevékeny­ségének megakadályozására. — Mert az iparost védi a törvény a kontárok ellen, bármilyen ipar­ket gyártott, s mikor ebből egyet ágról legyen is szó. Ugyanakkor a 1540 forintért, eladott, annak ára- művészeket már nem védi, mert ból a vevő csak 400 forintot fize- például festeni mindenkinek sza- tett ki. Ezért özv. Rózsa Ferenc- bad. Hogy valaki fest az még né beperelte, a fővárosi bíróság hagy fán, az ő baja, de miért hoz- ítélete szerint azonban a giccsőr- hatja forgalomba is mázolmá­A párthatározatok valoraváltásáárt: Az olcsó építkezés titka nek semminemű követelése nem lehet, mert a megvásárolt alko­tás értéktelen kacat. Legfeljebb a vászon és a keret értéke becsül­hető 120—150 forintra. Sőt a felmerült költségekben is özv. Rózsa Ferencnét marasztalta el a fővárosi bíróság. Az ítélet figyelemre méltó már csak azért is, mert gondoljuk — legalábbis az utóbbi időkben — egyedülálló. Másrészt azért is, mert figyelmeztetés a giccskészí- tők, a tehetségtelen mázolok szá­mára. akik ma is, megyénkben is, tízesével, százasával gyártják fércműveiket s rásózzák azt mű­vészethez nem, értő egyszerű, de jószándékú emberekre. A múlt­kor dombóvári példáról meséltek, ahol egy férfi elárasztja a köz­séget ilyen »műalkotásokkal«, de találkozni hasonlóval Tolnán, Bá- taszéken, Szekszárdon, vagy akár Dunaföldváron is. Van-e mód, van-e lehetőség arra, hogy a giccsáradatnak gátat vessünk? A kérdés indokolt és jogos. Arra van rendelet, hogy közü- letek csak a képzőművészeti alap által zsűrizett és engedélyezett képzőművészeti alkotásokat vá­sárolhatnak.- Arra viszont mind­máig nincs rendelet, hogy a már régebben vásárolt többi értékte­len holmit le kelljen szedni a fal­ról. ne rontsák tovább a közízlést. nyait? Úgy véljük, nem ártana ebben az ügyben valamiféle rendelke­zés. (—ei) Többet termelni — olcsóbban; Ezt a célt tűzte pártunk a terme­lőszövetkezetek elé. A tamási Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai minden erővel e jelszó megvalósí­tásán munkálkodnak. Módszereik, elért eredményeik tanulságul szolgálhatnak fiatal szövetkeze­teinknek. * Tamásitól egy kilométernyire r. Cselingát völgyében szorgos mun­ka folyik. Építkeznek. Szinte úgy tűnik, mintha a földből nőnének ki az új istállók. Aki egy héttel ezelőtt járt itt, alig ismer a tájra. Saját termelésű fából és nádból készül a váz és a tetőnádazás. Olcsó és tartós építmények ké­szülnek. Igen! Tartósak is! Ezek nem ideiglenes állatszállások. A téliesítésük is nyomban megoldó­dik. A völgy legmélyebb pontján működik a vályogvető brigád. Hárman vannak. Tujner Verona. Horváth József és Jankó László. A vályogprés percenként dobja ki magából az új vályogot. Az élére állított száradó vályogok fala egy­re magasabb. — Mennyibe kerül a szövetke­zetnek egy vályog előállítása? — Tizennyolc fillérbe — vála­szolja Horváth József. — Ha tég­lát veszünk, az viszont hetvenkét fillérbe kerül. Téglából négyszáz- hatvan kell egy köbméterbe, ebből a nagyméretű vályogból viszont csak háromszáz. — Mennyit kapnak ezer vályog előállításáért? — Hat munkaegységet. — Mennyit keresnek naponta személyenként? — Százhúsz forintot. Ha az át­lagot számítjuk és az elmúlt év munkaegy-ség-értékét. Jankó László lép elém. A kezé­ben lévő vályogot földhöz csapja, s neveivé mondja: —- Olyan, akár a vas! Kalapács­osai is nehéz lenne szétverni. Tujner Verona Sürgeti a férfia­kat. — Sietnünk kell. Nagy szükség van a vályogra. Reggel beszéltem a főagronómussal. Azt mondta, sürgősen szükség van húszezer vályogra. Az istállók téliesítésével, tar­tóssá tételével kapcsolatban nagy jelentősége van a vályogvetés- nek. Akivél csak beszélek Cselin- gáton, mindenki az ötletet dicséri, amelynek folytán a háromtagú brigád létrejött. Az idén húsz is­tállót látnak el vályogfallal. Tég­la csak az alapzathoz szükséges. Kétszázötvenezer vályog készít­se szerepel a háromtagú brigád tervében. A földkitermelést is ők végzik. A termelőszövetkezet milliókat takarít meg azáltal, hogy saját, vályogvető, építő és nádkitermelő brigádja van. A szerfás istálló csak ideiglenes megoldás. Igényesebb állatok ré­szére hosszabb időre nem meg­felelő. A vályogfalú ellenben ol­csósága mellett is pótolni tudja a 66. Azaz mégis csak baj, hogy Jú­lia haragszik. Szerencsés önmaga előtt is restelkedett, amiért meg­bántotta az asszonyt. Júliát, aki nemcsak asszonya, de — cinkosa is. Hirtelen az az ötlete támadt, hogy hazamegy és kiengeszteli Júliát. Igen, ez lesz a legjobb. — Hány óra is most? Fél kettő. Két órára hazaér. Júlia bizonyosan meglepődik majd. Hopp, megvan. Majd azt mondja, hogy gyengél­kedik. Erre Júlia nyilván meg­sajnálja, mellé telepszik, frissítőt visz neki, s ő felhasználja ezt a meghitt alkalmat a békülésre. — Mancika! — szólt bele a te­lefonba. Legyen szíves. Mancika besietett főnökéhez. — Mancika kérem, nem jól ér­zem magamat. Hazamegyek, ké­sőbb talán elsétálok egy orvos ba­rátomhoz is. Ha keresnek, ezt mondja. Holnap okvetlenül be­jövök. — Értem, Szerencsés elvtárs. Néhány perccel később már az autóbuszon ült. Kitűnő hangulat­ban volt. De jó lesz vigyázni, ne- O'-sy Júlia idő előtt észrevegye e. jókedvét. Próbaképpen olyan sa­Horváth József: ARANYKALITKA vanyú képet vágott, hogy a ka­lauznő is megszánta. Felballagott a lépcsőn és be­csöngetett. A lány nyitott ajtót. — A feleségem? — kérdezte Szerencsés. — Nincs itthon. Szerencsés bosszúsan fordult hátra. —1 Hát hol van? — Nem tudom, Szerencsés elv­társ. Hogyhogy haza tetszett jön­ni? — Haza. Mondja, Erzsiké mit gondol, mégis, hol lehet a fele­ségem? Miközben ezt kérdezte, szem­ügyre vette a lányt. Ez alig tud­ta leplezni kínos zavarát. Köté­nye előtt összekulcsolta a kezeit és ujjait tördelte. Szerencsés ész­revette a lány kínlódását. Lassan odalépett hozzá: — Lehetséges, Erzsiké — mon­dotta vontatottan —, hogy fele­ségem a csónakházban v»"’ — Ö, nem hiszem, Szerencsés elvtárs, azt nem hiszem. Máma biztosan nincs ottan. Szerencsés agyában vakító vi­lágosság gyulladt. Ez a tétovázás csaknem nyílt beszéd. Ezt tenné Júlia?... Ismét felvette felöltőjét és fel­emelte kalapját. Erzsiké aggodal­masan kérdezte: . — Megint el tetszik menni? —• El — mondta nyomatékosan, határozottan Szerencsés. —. Ki­megyek a csónakházba. A hatást várta. Mint a sas, úgy tapasztotta tekintetét a lány ar­cára. Nem tévedett. A lány meg- vonaglott és magáról megfeled- kézve kérlelni kezdte. — Jaj, az istenért, ne tessék téglából építettet, ha megfelelő módon el van készítve. Olcsón építkezni! — Minden termelőszövetkezet tagságának ez a vágya. Csak az a baj, hogy sok helyen nem találják meg a mód­ját annak, miként lehet a vágyat valóra váltani. Pedig a lehetősé­gek mindenhol megvannak. Vá­lyogvető brigád mégis kevés he­lyen működik. Az állattenyésztés gyors fej­lesztése elképzelhetetlen istállók építéso nélkül. Sok helyen az is­tállók hiánya képezi a legnagyobb akadályt. A tagság fél, hogy az istállóépítés adósságokba keveri a szövetkezetei, és nem egy esetben lemond az építkezéssel együtt az állattenyésztés nagyarányú fej­lesztésének tervéről is. A tamási Uj Élet Termelőszö­vetkezet állattenyésztésének ro­hamos fejlődése az építkezés gyors, olcsó és tartós megoldásá­ban is rejlik. A tamási példán érdemes elgondolkodni! H. T. Foto: Jnntner Következik: Ésszerűsítések. odamenni. Igazán most ne... Szerencsés mindkét kezével megragadta a lányt: — Beszéljen! Miért ne? — Én nem tudok semmit, tes­sék elengedni... — siránkozott a lány kétségbeesetten. Szerencsés egy pillanatnyi gondolkodási időt sem hagyott neki: — Beszéljen! Ott van a felesé­gem? Ugy-e ott van? Kivel van ott? Azonnal mondja meg! Ki­vel van ott? — A tanár úrral — zokogott a’ lány. Tehát Bencsik, Hogy nem tud leszakadni az ég. Megragadta a lányt és bevon- szolía a szobába. Benyomta egy székbe, ő maga fölé hajolt, s úgy faggatta: — Mikor mentek ki? — Még délelőtt. Jaj istenem, mit is beszélek! — Honnét tudja, hogy ott van­nak? Beszéljen, mert megfojtom! — Jaj, teremtő istenem! On­nét tudom, hogy ebédet kellett vinnem nekik. Éppen most ériem haza én is. (Folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom