Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-01 / 51. szám

2

TOLNA MEGYEI NEPŰ.TSAG

1961. március 1.

A kongói kormánycsapatok már Leopoldville tartomány területén járnak

az

Zárolták a belga javakat Egyesült Arab Köztársaságban

(Folytatás az 1. oldalról.)

behoz, hogy a közös halálos veszedelemre tekintettel csatlakozzék a Kongói Köztársasághoz.

Csőmbe szintén fél és szintén fenyegetőzik. Hétfőn sajtóértekezletet tartott és kijelentette, hogy ha a Gizenga-kormány csapatai Katanga ellen indulnak, akkor — mondotta — »hadseregem kénytelen lesz az állam biztonságát szolgáló állásokat elfoglalni, még Katanga határain túl is«.

Csőmbe szintén az ENSZ-et hibáztatja a törvényes kormány csapatainak sikerei miatt és kifogásolja, hogy az ENSZ-parancs- nokság nem gondoskodik az előretörő csapatok feltartóztatásáról. Éppen ezért bejelentette, hogy magára nézve nem tartja kötelezőnek az ENSZ-parancsnok- sággal kötött megállapodását, amely szerint kerülnie kellett volna minden, a helyzet súlyosbításához vezető akciót, arról persze nem nyilatkozott, hogy a megállapodástól függetlenül zsoldosai folytatták a baluba felkelők ellen irányuló terrorcselekményeiket.

A hírügynökségi jelentések szerint Csőmbe sürgős felhívást intézett Ileohoz, a Kaszavubu által kinevezett »kormány« elnökéhez, Kalondzsihoz, Dél-Kaszai tartomány önjelölt diktátorához és több más kongói politikushoz, hogy a tervezett genfi kerekasz- tal-értekezlet előkészítésének meg beszélésére utazzanak Elisabeth- villebe.

Ileo hétfőn egy héttagú küldöttség élén már elindult Elisabeth- villebe.

Ileo csak hétfőn határozta el magát az útra — mint az AP is megállapítja — nem annyira a tervezett kerekasztal-értekezlet részleteinek megbeszélésére, mint inkább azért, hogy sürgős katonai segítséget kérjen Csombetól.

Az ENSZ-ben közzétették azoknak a jegyzékeknek a szövegét, amelyeket az ENSZ Lumumba és meggyilkolt társai holttestének kiszolgáltatása érdekében Csom- behoz intézett.

A válasz jegyzékekből kitűnik, hogy Csőmbe »emberi szempontból jogosnak találja a kérést«, de nem teljesítheti, mert akkor fel kellene fednie annak a falunak a nevét, ahol — szerinte — a gyilkosság történt és »fellángolnának a szenvedélyek, ezt pedig az egész világ érdekében el kell kerülni«.

Egy másik jegyzékében Csőmbe már azzal utasítja el a hős hazafiak holttestének kiadására vonatkozó kérést, hogy »a bantu törzsek szokásai tiltják az exhumálást, még természetes halál esetén is«. »A bantu hagyomány — magyarázkodik Csőmbe — tiltja, hogy a földdel fedett holttestet akár néhány percre is ki hántolják, mivel ez súlyosan sérti az elhúnyt emlékét, s lelke üldözheti az élőket«.

Az UPI jelentése szerint a törvényes kormány csapatai elérték a Leopoldville tartomány területén fekvő Kikwit városának térségét. A tudósító ismételten hangsúlyozza, hogy az előnyomuló csapatok egyáltalán nem ütköznek ellenállásba, a helyőrségek egyetlen lövés nélkül megadják magukat, s csatlakoznak a kormánycsapatokhoz.

A Reuter értesülése szerint Mobutu vezérkarának tisztjei kételkednek abban, hogy a rende'közősükre álló erőkkel fel tudják tartóztatni az előnyomuló stan- leyvillei csapatokat.

Kairó: (MTI) Az AFP jelentése szerint az Egyesült Arab Köz- rsaságban zárolták 49 belga érdekeltségű részvénytársaság és 300 belga állampolgár javait.

Az Egyesült Arab Köztársaság — mint UPI-tudósítás közli — egyben rendeletileg megtiltotta

Moszkva: (MTI) Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke a szovjet kormány és saját nevében részvéttáviratot küldött II. Hasszán marokkói királynak — jelenti a TASZSZ.

— Jól tudjuk, milyen erőfeszítéseket tett V. Mohammed király azért, hogy Marokkó felállampolgárainak minden üzleti tevékenységét belga állampolgárokkal.

Az EAK felkérte Jugoszláviát, hogy képviselje érdekeit Belgiumban. Ismeretes, hogy az EAK és Belgium között nemrég megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok.

szabaduljon a gyarmatosítók igája alól — jelenti ki táviratában Hruscsov.

Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Legfelső Tanács Elnöksége és saját maga nevében fejezte ki őszinte részvétét II. Hasszán királynak.

Közös közlemény Burgiba és de Gaulle tanácskozásáról

Hruscsov és Brezsnyev részvétf-ávirala a marokkói királyhoz

„Luluabourgban teljesen nyugodt légkör uralkodik" — jelentette Alexander tábornok

New York: (MTI) Az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága hétfőn délután ismét ülésezett. A bizalmas tanácskozásról kiszivárgott hírek szerint a Biztonsági Tanács február 20-i határozata egyes pontjainak »értelmezésére« tartott megbeszéléseken a bizottság tagjai csupán abban egyeztek meg, hogy Lumumba volt kongói miniszterelnök és társai »halála« körülményeinek kivizsgálását háromtagú bizottságra kell bízni, de még azt sem döntötték el, hogy ezt a bizottságot megalakítják-e vagy pedig a hágai nemzetközi bíróságra bízzák a feladat elvégzését. Éppen ezért ENSZ-körökben valószínűnek tartják, hogy a tanácsadó bizottság hamarosan ismét összeül.

A hétfői ülésen a bizottság elfogadta annak a levélnek tervezetét, amelyet Hammarskjöld ENSZ-főtitkár később Kaszavubu kongói elnökhöz intézett. A levél sürgeti Kaszavubut, »működjék együtt az ENSZ-szel a Biztonsági” Tanács határozatának végrehajtásában« és fékezze meg a katonáinak »tevékenységét«. — Mint már jelentettük, ezek a katonák — a Mobutu-zsoldosok — a Stanleyvilleben működő kongói" törvényes kormány csapatai előretörésének hírére nyílt terrorral félemlítik meg Leopoldville lakosságát, és az utóbbi negyven- nyolc óra alatt az ENSZ személyzetét és katonáit sem kímélték meg erőszakoskodásaiktól.

Az ENSZ-ben hétfőn már ismertették Dayalnak, az ENSZ kongói képviselőjének távirati jelentését, amely hét pontba foglalja (a kongói ENSZ-képviselet tagjait ért bántalmakat: több ENSZ-tisztet és katonát letartóztattak, bántalmaztak, kifosztottak, az ENSZ egyik titkárnőjén erőszakot követtek el. Közli a jelentés, hogy Mckeown tábornok, az ENSZ kongói rendfenntartó erőinek egyik parancsnoka, »tiltakozó levelet« írt Mobutunak és ebben azzal »fenyegetőzött«, hogy »vizsgálatot indít«.

Leopoldvillebe közben megérkezett Mennen Williams, az amerikai külügyminisztériumban az afrikai ügyekkel foglalkozó államtitkár, Kennedy elnök személyes megbízottja. A vendéget az áruló Ileo-»kormány« képviselői fogadták. Williams azonnal az amerikai nagykövetségre hajtatott, ahol kétórás »bizalmas tájékoztatást« kapott Timberlaketől, a kongói amerikai nagykövettől.

Visszaérkezett Luluabourgból Leopoldvillebe Alexander tábornok, a ghanai ENSZ-csapatok parancsnoka. Alexander jelentése

szerint Luluabourgban — ahová a kongói törvényes kormány csapatai minden ellenállás nélkül bevonultak — teljesen nyugodt légkör uralkodik a város repülőterén továbbra is az ENSZ gha- nai katonái teljesítenek szolgálatot. Elmondotta, hogy a törvényes kormány csapatainak bevonulásakor Mobutu zsoldoshelyőrségének katonái lakat alá helyezték tisztjeiket, majd barátságosan fogadták a bevonuló csapatokat.

Elisabethvillebe viszont megérkezett Kalondzsi, a Kaszai tartomány déli részében alakított »bányaállam« önjelölt diktátora, valamint Ileo, a leopoldvillei árulók »kormányának« feje, hogy »halasztást nem tűrő tárgyalásokat« folytassanak Csombéval, Katanga tartomány belgabérenc »miniszterelnökével«. Ileo katonai segítséget kérő többszöri sürgető üzeneteit követve érkezett személyes tárgyalásokat folytatni, de mint nyugati hírügynökségek megjegyzik — csak másodosztályú fogadtatást kapott, míg Ka- londzsit Csőmbe üdvözölte a repülőtéren.

Géniből érkezett hírek szerint

Hruscsov Szverdlovszkban

Szverdlovszk: (TASZSZ) Kedden Szverdlovszkba, az Ural- vidék nagyvárosába érkezett Nyi- kita Hruscsov miniszterelnök, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Kíséretében van Dmitrij Poljanszkij, az OSZSZSZK miniszterelnöke, a pártelnökség tagja és Gennagyij Voronov, az elnökség póttagja.

Hruscsov, Poljanszkij és Voronov részt vesz az Ural-vidék kiváló mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén.

Koszigin Madraszban

Madrasz: TASZSZ) Koszigin, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese hétfőn megtekintette Madrasz nevezetességeit, látogatást tett az állami vagon- gyárban, találkozott Madrasz állam kormányának tagjaival és tervbizottságának képviselőivel.

Később a helyi Sajtó képviselőinek kérésére Koszigin sajtó- értekezleten számolt be az indiai kőrútján szerzett tapasztalatairól.

Este Koszigin és kísérete vacsorán vett részt, amelyet Medhi, Madrasz állam kormányzója adott a szovjet vendégek tiszteletére.

megérkezett Leopoldvilleből az ENSZ úgynevezett »kongói békéltető bizottsága«, mely több hétig tartózkodott Kongóban. A »bé•Htető bizottság« Genf ben kívánja kidolgozni az ENSZ-nek teendő jelentését.

Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az ENSZ-titlcárság közölte, hogy Nkrumah ghanai elnök részt vesz az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának március 7-én megnyíló második szakaszán és mindjárt aznap délután beszédet mond a közgyűlésen.

A ghanai elnök táviratban tájékoztatta Hammarskjöld főtitkárt arról a szándékáról, hogy megjelenik a közgyűlésben és kifejti a kongói helyzet rendezésére kidolgozott javaslatait.

E javaslatok, amelyek nagy vonalakban már ismeretesek, kizárólag afrikai országok képviselőiből álló új ENSZ-parancsnokság felállítását indítványozzák Kongóban. Ennek a parancsnokságnak többek közt az lenne a feladata, hogy »biztosítsa a rend fenntartását, a kongói haderők lefegyverzését és a parlament összehívását«.

Vezető szovjet és angol újságírók, politikusok tanácskoztak Angliában

London: (TASZSZ) Sussex grófság egyik kisvárosában befejeződött a vezető szovjet és angol újságírók és közéleti személyiségek háromnapos megbeszélése, amelynek tárgya a békés együttélés volt. A találkozón szovjet részről ott volt Szurkon író, a szovjet— brit társaság elnöke, Adzsubej és Majevszkij újságírók, Zsukov, a kulturális kapcsolatok szovjet állami bizottságának elnöke és mások. Az angol közéletet Maclean konzervatív képviselő, Healey, Strachey, Mayhew munkáspárti képviselők, Hayter volt moszkvai brit nagykövet és több más ismert közéleti személyiség képviselte.

A kiadott közlemény szerint a két fél egyöntetűen támogatja a békés együttélés alapelveit és a résztvevők javasolják mindkét kormánynak, hogy erélyes eszközökkel törekedjenek a leszerelés megoldására, a nukleáris fegyverkísérletek megtiltására. Szükségesnek tartják a könyvek, hírlapok, folyóiratok, rádió- és televízióadások, művészeti alkotások cseréjét, mert ezzel is erősíteni lehet a népek békéjét és barátságát.

Párizs (MTI). Mint már jelentettük, a Párizs közelében lévő Rambouilletban hétfőn befejeződött Burgiba tunéziai és de Gaulle francia köztársasági elnök egynapos tanácskozása. A tanácskozásról hétfőn este közös közleményt adtak ki.

Az ADN ismerteti a közös közleményt, amely többek között hangsúlyozza, hogy a két elnök »egyetért az algériai problémára vonatkozó lehetőségekben és a pozitív, gyors fejlődés iránti reményben«.

De Gaulle és Burgiba — folytatódik a közlemény — »a legújabb fejlemények fényénél és Észak-Afrika jövőjének figyelem- bevételével részletesen megvitatta az algériai kérdést«.

A közlemény szerint a két elnök »az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében tanácskoA de Gaulle—Burgiba találkozó után kiadott közös közlemény, amely az algériai probléma »pozitív és gyors megoldásának immár meglevő lehetőségeiről és reményéről« tesz említést, természetszerűleg nagy visszhangra talált a párizsi sajtóban. A de- gaulleista lapok derűlátóan írnak, és csupán az ultrák szócsövének számító Párisién Liberó minősíti hiábavalónak a de Gaulle—Burgiba találkozót, mivel az »csak akkor jelent lépést a béke felé, ha Franciaország beletörődik Algéria teljes feladásába«.

A Figaro viszont a tárgyalások és a béke felé döntő szakasznak tartja a Rambouillet-i tárgyalásokat, az Aurore pétiig úgy véli, hogy de Gaulle és Burgiba egyformán megértette: Algéria függetlensége Algériának és Franciaországnak tárgyalása utján jöhet létre.

A Paris-Jour hasábjain Genevieve Tabouis aláhúzza, hogy a Szahara dolgában nincs megegyezés. Burgiba — egyetértésben Kennedyvel és az angolokkal — egy szaharai nemzetközi kartell híve. Az FLN az algériai Szahara álláspontján áll. De Gaulle sze rint a kiindulási pont a Francia- Szahara.

A közgazdasági lapok figyelmeztetnek a párizsi tőzsde hétfői állásfoglalására: estek a szaharai kőolaj-társaságok részévényei. Az árfolyamzuhanást nemcsak az V. Mohamed halála utáni bizonytalanság, hanem a Szahara ügyében mutatkozó súlyos ellentét indokolhatta.

Az Humanité újból hangsúlyozza. hogy a degaulleista propaganda igyekszik illúziókat kelzott a két országot érintő összes kérdésekről. A francia—tunéziai kapcsolatok javultak és remény van a még rendezetlen kérdések megoldására«.

Burgiba, tunéziai köztársasági elnök kedden délelőtt repülőgépen Párizsból Rabatba utazott, hogy részt vegyen V. Mohammed, marokkói király temetésén.

Mint a Reuter jelentette, elutazása előtt Tunézia párizsi nagykövetségén Burgiba nyilatkozott az újságíróknak.

Nyilatkozatában kijelentette, hogy de Gaulle elnökkel ^folytatott tanácskozásai után »igen derűlátóan« ítéli meg a helyzetet és »az a benyomása, hogy nagv lépéssel haladtak előre az algériai kérdés rendezéséhez vezető úton«.

teni a de Gaulle—Burgiba találkozó révén. Meg akarják győzni a francia közvéleményt, hogy a béke gépezete megindult. Ezután már csak várakozni kell és bízni de Gaulle tábornokban.

A Francia Kommunista Fárt lapja rámutat, hogy a degaulleista kormány hivatalos álláspontja nem változott meg a meluni kudarc óta és továbbra is igen távol áll az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának álláspontjától. De Gaulle kormánya szerint az önrendelkezési jog alkalmazásának feltételeiről a tárgyalásokat csak a harcok befej ezé se után kezdenék el, ami annyit jelent, hogy továbbra is azt követelik az algériai harcosoktól, mindenekelőtt tegyék le a fegyvert. A tárgyalásokat nem egyedül az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával folytatnák: A régi degaulleista elgondolás szerint ez a különböző irányzatokkal való kétoldalú és fokozatos megbeszéléseket, vagy pedig kerékasztal konferenciákat je lent. A francia kormány biztosítani kívánja, hogy „Algéria maradjon a szabad világ egy részének”. Az Humanité megjegyzi: az algériaiak, akik hat éve harcolnak azért, hogy leverjék láncaikat, bizonyára nem úgy értelmezik a szabadságot, mint a degaulleista kormány.

Végül leszögezi a Francia Kom munista Párt lapja: A francia burzsoázia nem hajlandó könnyű szívvel lemondani gyarmati kiváltságairól és lojálisán elfogadni az önrendelkezési jog alkalmazását. De az is igaz, hogy manőverezési területe egyre szűkül. A tárgyalások létre jöhetnek, ha a béke hívei egyesülnek e tárgyalások kikényszerítésére,

A francia—tunéziai közös közlemény párizsi sajtóvisszhangja