Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-28 / 50. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. február 28. HAJNALI TŰZ Darvas József drámája a Déryné Színház előadásában ^ Hatalmas történelmi sorsfordulónak vagyunk tanúi. Napjainkban alakul át, újul meg a mezőgazdaság. Sokrétű a falu, sorkarcú a parasztság, s éppen az átalakulás során mutatkozik meg a maga sokrétűségében, sokarcúságában. Ennek bemutatására vállalkozott Darvas József új drámájában, a Hajnali tűzben. A vállalkozás arányai hatalmas méretűek, hatalmas feladatot is rónak az íróra. S ha vannak hibái új drámatermésünk e legjobbikának, úgy mindenekelőtt a hatalmas méretekben, a feladat nagyságában kell az okokat keresni. Az átszervezés, az átalakulás során szembetaláljuk magunkat és szembetalálja a parasztság is, az új útra térés objektiv szükségszerűségével, azzal a fejlődés szükségszerűségéből fakadó kényszerrel, amely kötelező érvényűvé teszi az újatválasztást. De ugyanakkor hatalmas dráma játszódik le osztályméretekben az egész parasztságon belül és egyéni méretekben, egy-egv paraszt lelkében. A dráma, amely napjainkban a falvakban és a paraszti lelkekben lezajlik, átmeneti jelenség és már magán viseli a fejlődés előremutató jeleit. Nem értelmi, inkább érzelmi ellenkezésről van szó, s azt bemutatni, hogy az értelem okos szavára hogyan dőlnek le az érzelmi korlátok, nagyszerű feladat. S ennek a feladatnak is eleget tesz Darvas drámája. Nem elveszni a részletekben, nem engedni a felületi jelenségek csábításának, hanem úgy tekinteni és úgy bemutatni az átszervezést, mint a felemelkedés szerves részét és csak egy részét. Ezt is szolgálja a Hajnali tűz. Jól szolgálja. A harc itt elsősorban nem a külső erők ellen, az osztályellenség ellen folyik — noha azt is le kell győzni, vissza kell verni, és erről is beszél Darvas, — hanem mindenekelőtt belül a lelkekben. A történelmi szükségszerűség megértése és megérzése birkózik a régihez való ragaszkodással, a régi kistulajdonosi ösztönnel. Nagy értéke a Hajnali tűznek, hogy azt is bemutatja, a falu átszervezésével, azzal, hogy termelőszövetkezetivé vált egy község, még nem dőlt el egyértelműen a harc az emberekben, ezzel még nem váltak szocialistává. Az átszervezés még nem jelenti az átalakulást is, az egy következő folyamat, amelynek győzelméért nem kevésbé keményen meg kell küzdeni. Darvas mindezt emelkedett, drámai hangvételben mondja el, s ha néha szólamszerűnek is hatnak a színpadon elhangzottak, azt majd minden esetben feledtetni tudja a szép szöveg. Jól érezteti a fSlu rétegződését, de láttatni engedi, hogy ma már nem az akárcsak néhány évvel ezelőtti parasztsággal van dolgunk, hanem olyan parasztokkal, akiknek a tudatában már megjelent az új útra lépés szükségszerűségének megértése, még ha szívük vissza is sírja néha a régit. Nagy kérdések hangzanak el, s még nagyobbak az el nem hangzott kérdések. Két testvér, Bónis Jóska, a szervezés irányítója és Bónis Lajos, a régi életformához ragaszkodó, tekintélyes gazda csap össze a drámában, de úgy, hogy a végén nem lesz győző és legyőzött, hanem ez a győzelem Bónis Jóskáé — egyszersmind a segítséget, az új útra vezetést jelenti. A két testvér konfliktusa, és mindegyik testvér konfliktusa önmagával, a kohó, amelyben változnak az emberek, edződnek erősebbek lesznek, emberebb emberré válnak. Bónis Lajos számára, aki kiutasítja az apai házból agitátorként megjelenő öccsét, a szabadságot, a teljes felszabadulást hozza a szövetkezetbe való belépés. De ezt ő még nem érzi, noha tudja. Hiszen tudja azt is, hogy tanár fia, Géza. miatta kínlódik, miatta nem találja a helyét és az ő vonakodása teremt feszültséget az egész faluban. Hogyan tisztulnak meg az emberen, hogyan szabadulnak fel a múlt sötétsége alól — amiről, milyenségükről nem is ők tehetnek, hiszen ilyenné tették őket évtizedeken át és őseiket évszázadokon keresztül — ezt is példázza a Hajnali tűz. A két testvér összecsapása és a hozzá ezernyi szállal fűződő többi dráma, konfliktus felvonultatja az egész falut. Ebben a harcban születik meg a társadalmi felszabadulás részeként és következményeként Varga Mihály- né, a kulákhoz kényszerített és oldalán asszonnyá lett lány felszabadulása is, ez virágoztú- ja ki és teszi teljessé Géza és Marika szerelmét. A dráma első felvonásában felvonul az egész falu, különböző nézetek, vélemények hangzanak el, az igazság, az igaz eszme tudatában erős emberek, mint Bónis Ferenc, Ben- csik Antal és Ilonka néni, a nyugdíjas tsz-tag tárulkoznak ki; a konokságban erősnek látszó, de tulajdonképpen már gyenge, már elgyengült Bónis Lajos vívja harcát; Török Gyű ri a már új útra talált, már nem ingadozó, de helyét még nehezen találó új szövetkezeti gazdát eleveníti meg, s a fiatal értelmiségiek a jelent és jövőt igaznak, helyesnek vailó, de apjával szembeszállni nem tudó Géza és Marika, a kis tanítónő, aki egyszerre harcol a szövetkezetért és egyéni boldogságáért, szerelméért is. És a többiek, a kulák Varga Mihály felesége, aki csak akkor mer kitörni a reákényszorített házasság rabságából, amikor már a szövetkezeti jövő világossága járja át a falut; Za- na Ferenc, aki még siratja a régit, de már nemcsak eszében. lelkében is kezd megbékélni az újjal; Vidrák, akinek még most is kolompol hajnali kettőkor a szíve, mint egykor az ispán kolompja, olcsó ravaszságában szánalomra méltó és mindannyian érezzük, hogy segíteni kell rajta, úgy, mint valamennyiükön. És ez a segítség nem lehet más. csak az új paraszti élet. Ezt az egyértelmű választ adja a Hajnali tűz még akkor is. ha nem hibátlan alkotás. A kiváló, nagysodrású első felvonás után sajnos sokkal gyengébb — mozgalmasságában és hangvételében gyengébb — második követi és a harmadik felvonásban úgy oldja fel a feszültséget az •író, hogy az megalapozatlannak tűnik. Bónis Jóska ma- gáratalálását a közösség ereje igazolja, de Bónis Lajos megváltozását erőltetettnek érezni, néhány órával előbbi merev szembenállása, házának felgyújtása nem indokolja utób bi határozott kiállását a közös és öccse mellett. Míg Géza figurája a kelleténél sokkal bonyolültabb, addig Marikáé egysíkú. Noha Darvas József új drámája nem tudja elérni a mó riczi magaslatokat, elmondhatKalmár Tibor avatott rendezése híven adja vissza a mondanivalót, s ezzel a lehető legjobban szolgálja a darabot. A második felvonás báli jelenetén azonban rendezői munkával tovább lehetne javítani, a kelleténél hosszabbra, s ami nagyobb baj, vontatottra sikerült. Az első felvonás izzó drámaisága itt sajnos nem feloldódik, vagy továbbfejlődik, hanem visszaesik. Általában azonban a rendezés magasszínvonalú an pergeti a cselekményt. Temes Gábor Bónis Józsefje jól megformált alak, a kiváló első felvonásbeli alakítás után azonban Temes már nem bírja erővel, s csak a harmadik felvonásban tud az elsőihez hasonló magaslatra emelkedni. Szép Zoltán kiváló Bónis Lajost formál. Végig igaznak érez zük, hogy szép színészi munka s a harmadik felvonásban az ő teljesítménye sokat segít, hogy a darab adta lehetőségnél jobb Bónis Lajost nyújtson. Derecskéi Pál meleg szívvel formálja meg az öreg kommunistát. Siménfalvy Lajos Tö rök Györgye először kissé szólamszerű, aztán helyrebillen, S a második felvonástól kezdve már mélységesen emberi, ezért meggyőző és előremutató. Kenedy Kovács István Zanga Ferencé a darab egyik legjobb figurája, hiteles, a báli jelenet erőssége. Géza szerepében Mikolay László túlságosan sok külsőleges eszközt használ, belső izzás helyett nagy mozdulatokat látunk, de erről nemcsak ő, hanem elsősorban a darabadta figura tehet. Herendi Mária kedves, de nem bú Marika ábrázolásával. Garam- szegi Márta alakítása lehetne sokkal erőteljesebb. Tapasztó János Varga Mihálya hibátlan a harmadik felvonásig, ott azonban erőtlenné válik. Do- náth Lili remekül kimunkált Ilonka nénije az előadás egyik nagyon szép teljesítménye. Sostarics Zsuzsa díszletei jól szolgálták az előadást, kevésbé mondható ez Rimanóczy Yvonne jelmezeire. Letenyei György Kétszázkilencvenen dolgoznak már Szekszárd legfiatalabb üzemében A múlt év áprilisában új üzem kezdte meg a termelést Szek- szárdon; a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat 2. sz. telepe. Az üzem azóta — mind termelési voulmenét, mind munkáslétszámát tekintve — a megyeszékhely egyik legnagyobb üzemévé fejlődött. A vállalat központjából idehelyezett szakemberek irányításával még áprilisban megkezdődött a dolgozók betanítása. ami azóta állandóan folyik, sőt ma már huszonnégy — három évre szerződött — ipari tanuló is tanulja a szíjgyártó szakmát. Az üzem jelenlegi létszáma 290 fő. Állandóan bővítik az üzem gyártmányainak választékát. Az első időben csak iskolatáskákat és különböző bőr-munkavéddlmi cikkeket készítettek. Az e negyedévi program többek közt 27 ezer műbőr aktatáskából, 25 000 bőr aktatáskából, 21 400 zippzáras műbőr táskából és 7000 különböző színekben készülő sportszatyorból áll. Gyártanak kerékpártáskát, most készítik elő a kerékpárnyereg gyártásának bevezetését, a közeljövőben megkezdik a patkó-erszények exportra való gyártását is. Az üzem termelése ebben a negyedévben négy- és félszerese lesz az „első” — naptárilag a múlt év második negyede termelésének. KI MINT VET... ... úgy arat — tartja a szólásmondás. Tudják ezt a regölyiek is, különösen pedig a fiatal Jókai Termelőszövetkezet tagjai, akik kihasználva az enyhe időjárást, szorgalmasan nekiláttak a tavaszi munkáknak. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Erre kaptunk felvilágosítást K. Szabó Ferenctől, a termelőszövetkezet elnökétől, aki éppen »nagy útra« indult: hazafelé tartott ebédelni. — No, amíg hazaérünk, elmondok egyet s mást — nyújtotta felém munkától kérges kezét. — Aztán mire vagy kíváncsi? — Mindenre Feri bátyám! Amit csak hirtelen el tud mondani Csendesen megindultunk az utcán. Feri bátyám gondolataiba mélyedt. Látszott rajta, hogy sokat szeretne elmondani rövid idő alatt, de nem tudja hol kezdje. — Mindennek van kezdete — szólalt meg pár lépés után — hát én is azzal kezdeném, hogy pár hónapja alakultunk meg 1650 katasztrális hold földön, 178 családdal. A gyerek is nehezen teszi meg az első lépéseket, rrü is úgy voltunk. De a tagok nem sokáig húzták az időt. Olyan egykettőre belejöttek a munkába, mintha örökké ezt csinálták volna... akarom mondani: szövetkezetben dolgoztak volna. így 10 hold szerződött borsónk a múlt héten földbe került. De nemcsak ebben mutatkozik meg az előbb elmondott megállapítás, hanem abban is, hogy a tagok kivétel nélkül szorgalmasan láttak a tavaszi munkákhoz. Megkezdték a trágyahordást, vasárnap pedig az összes fogattal szántani voltunk! — tette hozzá kisvártatva hamiskás mosoly- lyal. — Na és mik a tervek a jövőre vonatkozólag? — tettem fel a kérdést, mert láttam, hogy nemsokára hazaérünk. — Természetesen nagy gondot fordítunk a hagyományos állat- tenyésztésre, hiszen világhírű kincs van kezünkben: a ló. Még ebben az évben szeretnénk csikónevelőt létesíteni, hogy minél megfelelőbb módon tudjuk az utánpótlást megoldani. A tagok valamennyien nagy szakértői a lótenyésztésnek, s reméljük, hogy az elkövetkezendő idők sem csorbítanak semmit a regölyi ló világhírén. — Ki mint vet, úgy arat! — mondta Feri bátyám, s megállt. Otthon voltunk. A házőrző eb, farkcsóválva szaladt az ajtóhoz, a konyhából ínycsiklandozó illat csapódott ki. — Na isten áldjon — szólt, s búcsúzóra nyújtotta a kezét. — Aztán el ne feledd, amiről beszélgettünk. Befelé indult, de az udvarról, még egyszer visszaszólt: — A vetés jónak ígérkezik, reméljük az aratás is bőséges lesz. Kívánjuk, így legyen! Palánky László fJt'áqai üzenet Egy nappal Antonin Novotny elvtárs elutazása után levelet kaptam régi prágai ismerősömtől Navarova Jarkától. Jarka édesanyja magyar nemzetiségű. Úgy beszéli nyelvünket, mint egy született magyar. Szülei Eszak-Csehországban laknak. Ö Prágában tanul az orvostudományi egyetemen. Három évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk az első évek nehézségeivel küszködött. Ma már, mint leveléből kiderül, az utolsó év nagy hajráját csinálja. Levele régi emléket elevenített fel bennem. — Azért, mert még nem hallottam egyetlen vérbeli magyar internacionalistáról sem. — Pedig sokan hiszünk Magyarországon őszintén a proletár internacionalizmusban és sokan az életüket is feláldozták érte, — válaszoltam, hátat fordítva a Vltavának. — Mondj egy nagy magyar internacionalistát! — erősködött Jarka. — Inkább mutatok egyet! Jarka csodálkozott, de anélkül, A hazautazásom előtti utolsó Sejtelmesen csillog éjszaka a hogy több kérdéssel állt volna elő este történt. Jarka már minden rávetődö fényektől a Vltava sö- követett. Villamoson tettük meg nevezetességét megmutatta a vá- tét vize. Ha a híd karfájára tá- az utat szálláshelyemig, a Hotel rosnak. Jártunk a Král Vinoh- maszkodva a vizet bámulod, meg- Flóráig, rády a Bubenec, a Smichov és a feledkezel a világról és érdekes, * „ ... .... Brevnov városrészben, megnéztük mélyen rejtőző gondolatok, ötlea kórházat, amelyben Hasek, a tek villannak fel az agyadban. könyvet vettem elő. Zalka Mate Svejk írója katona korában be- válogatott elbeszeleseit. A könyv tegeskedett, s ahonnét kacagtató Sokáig csendben figyeltük a e^so lapjain bevezeteskent ott állt katona-kórházi élményeit gyűjtőt- vizet. Végül is Jarka törte meg az iro életrajza, te. a szótlanságot egy váratlan kér- I * o £LUÍ°1S<treStén Táldg~ álltUnk déSSe1' - Zalka Máté igaz hazafi és a ^rodni Museum lepcsozeten es — Miért van az. hogy minden nagy internacionalista volt! — je- neztuk a tarka fényekben fürdő magyarban van egy kis naciona- lentettem ki kissé elfogódott hanv/ on ncvl T orol n c I oc \7 nnl ott i Vencel teret és a széles Václav- ské námesti utat, amely a tér folytatásaként úgy tűnt, mintha a végtelenbe nyúlt volna. A lép- csőzet előtt szökőkút vize csobo_______^ ____________ gott. j uk, új drámairodalmunk egyik Éjfél körül lehetett, amikor nelegjobbika a Hajnali tűz. Uj módon mutatja be a szövetkezet felé megindult parasztságunkat. új módon, jobban, hitelesebben, igazabban, mint a közelmúlt irodalmi alkotásai, s ezzel, különösen a dráma első felvonásával ki is magashk a sorból. kivágtunk az előttünk nyújtózkodó sugárútnak, majd befordultunk a hosszú és keskeny Vodid- kova utcába, átvágtunk a nyúlfarknyi Lazarska utcán, végigmentünk a Muslikován és végül is a Jiroskáv moston a Vltava egyik legszebb hídján állapodtunk meg. lizmus? gon és átnyújtottam a könyvet — Honnan gondolod, hogy így Jarkának, miután néhány emlékvan? — kérdeztem vissza. sort írtam bele. A levél, amelyet csak néhány órával ezelőtt kézbesített a posta, meglehetősen vaskos volt. Jarka kézírását nyomban felismertem. Amikor felbontottam, egy újságból kivágott színes kép esett ki belőle: Novotny és Kádár elv társ baráti ölelését mutatta a kép. Jarka a levél harmadik bekezdésénél a következőket vetette papírra: »Emlékszel? Egyszer azt mondtam neked, 'hogy minden magyarban van egy kis nacionalizmus. Megváltozott a. véleményem! Már akkor, amikor Zalka Máté életrajzát és írásait elolvastam. Most már biztos vagyok benne, hogy a magyar nép többsége jó hazafi és internacionalista«. HAYPÁL TIBOR
