Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

1961. február 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A munkafegyelem megszilárdítása A termelés költségeinek csökkentése A szocialista munkaverseny szélesítése Termelési tanácskozás a dombóvári egyes számú téglagyárban Mintegy ötven téglagyári mun­kás okos tanácskozásába csöppen­tem a napokban. A múlt évi munkáról, a tapasztalatokról, és P az iáéi év feladatairól folyt a sokszor szenvedélyes hangú vi­ta. Dombóvárott három téglagyár működik. A téglagyárak az idén ebben a nagy községben, mint­egy húszmillió téglát gyártanak. S ennek több mint egyharmadá, 7 900 000 tégla gyártása függ az egyes számú gyár kollek­tíváján. S ez a felelősségér­zet az egész termelési ta­nácskozáson érződött, minden hozzászóló szavából. S bizonyára ez hatotta át a múlt évi munkát is, amikor sikeresen fejezték be a hároméves terv utolsó évét. Szokás termelési tanácskozá­son, hogy visszatekintenek az el­múlt időszakra, negyedévre, évre, itt is ezt tették. A múlt ilyenfor­ma emlegetése — hogyan dolgoz­tunk, teljesítettük-e feladatunkat — a jelen esetben csak annyira érdekes, hogy Kertész gyárvezető beszámolójának lényegét idézve: „Teljesítettük tervünket, de job­ban is dolgozhattunk volna, és még több téglát adhattunk volna a népgazdaságnak, főleg olcsób­ban.” S ez az első lényeges dolog, ami az egész tanácskozáson érez­hető volt. A hozzászólások, a válaszok, a szenvedélyes viták mind keresték, kutatták, hogyan le­hetne olcsóbbá tenni a ter­melést. Igaz, nem mindenki mondta ezt így ki. De nem ezt jelenti-e az, amikor Molnár Ferenc azért kar­doskodott, hogy csináltassák meg a nyerstégla tároló fészert, mert ezerszám ázik össze alatta a tég­la! “S az is ide tartozik, hogy Folyó Sándor és Novoveszki Ci­rill azon vitatkozott, hogy árt-e a csillének, ha síneken, talpfá­kon keresztbe húzatják. S az sem különösen vitatott, hogy a Tanácskozások, értekezletek Ma délelőtt, az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezetének Tolna megyei Bi­zottsága választmányi ülést tart az SZMT székházban. A tanács­kozáson a megyei bizottság múlt évi munkáját vitatják meg, s megszabják az építőipari szak- szervezet 1961. évi feladatait, el­készítik a munkatervet, * A vasutas szakszervezet megyei bizottsága Dombóvárott a fűtőház kultúrhelyiségében tartja negyed­éves értekezletét. Megvitatják a simontomyai és a paksi vasútál­lomás szakszervezeti bizottságá­nak tevékenységét a tekintetben, hogyan hajtották végre a SZOT április 27-i határozatát. * A tanácsi vállalatok munkájá­nak értékelésére kerül sor feb­ruár 20-án Szekszárdon a megyei tanács épületében. Ezen a ta­nácskozáson beszélik meg a vál­lalatok 1961. évi feladatainak végrehajtásával kapcsolatos vitás kérdéseket is, itt ismertetik a vál­lalati igazgatókkal, tömegszerve­zeti vezetőkkel a megyei helyi- ipar I960, évi munkáját is. Tűz az udvari Béke Tsz-ben Szerdán a késő esti órákban — kilenc óra negyvenöt perckor. — tűz ütött ki az udvari Béke Termelőszövetkezet szérűskertjé- ben. Egy szénakazal gyulladt meg. A mintegy tizennégy méter hosz- szú és hat méter széles égő kazal oltásához azonnal hozzáláttak a helyi önkéntes tűzoltók és a la­kosság, majd a helyszínre érkező szekszárdi állami tűzoltók is. Meg feszített munkájuk eredménye­ként a tűz nem terjedt tovább a szomszédos kazlakra. A tűz keletke"'•’ével kapcsolat­ban megindult a vizsgálat. karbantartóknak, Magyar Lajos­nak és társainak, mór most úgy kell a gépeket, egyéb ter­melő berendezéseket kijaví­tani, hogy 1961-ban ne le­gyen 270 óra gépállás. Mert a múlt évben is ez drágí­totta meg a termelést. Apáti Fe­renc amellett áll, s követel szi­gorúbb intézkedést, hogy a mun­kafegyelmet szilárdítsák meg, nem lehetnek elnézők a gyárve­zetők senkivel, ha valaki egyszer büntetle­nül, igazolatlanul késik, bá­torságot kap arra, hogy is­mételje fegyelemsértését. Nagy feladatok várnak a gyár­ra az idén. Legfontosabb feladat, a mennyiségi terv teljesítésén kí­vül, vagy még talán ezt is mel­lőzni lehet, a termelési költségek csökkentése, az első osztályú áru arányának emelése Nagyon szel­lemes megjegyzése volt Apáti elvtársnak: Nem úgy kell segítenünk a mezőgazdaságot, hogy több „bikát” (selejt tégla, szerk.) hozunk kj a kemencéből, ha­nem úgy, hogy több első osz­tályú téglát. — Van erőnk, megfelel szak­tudásunk. teljesíteni tudjuk a tervet, sőt jobban dolgozhatunk, mint a múlt évben. Lehető­ségeink nagyok. Kihasználni pe­dig rajtunk múlik sikerül-e úgy, ahogy tervezzük. Az idén verseny lesz a gyárak között, úgy mint a múlt évben, a palánkiak már készítik a verseny tervét, s ez lesz alap­ja a sikereknek. A technikai feltételekről mi gondosko­dunk — summázta a termelési tanács­kozás lényegét Várni Gyula igaz­gató. S második napirendi pontként, vagy úgy is mondhatjuk, szoro­san az elsőhöz, a termeléshez, nyolc brigád jeletette be, hogy részt kíván venni a szocialista munkabrigád címért folyó ver­senyben. A brigádok, már a ter­melési tanácskozáson többségé­ben megalakultak, s ezekben a napokban már készítik a vállalá­sukat, készülnek a téglagyártási szezonra. Jellemző a téglagyári dolgozók versenyére idős Balázs József felszólalása: — „Mi. akik placcon dolgozunk, .nem verse­nyezhetünk? Igazság ez? Mi is brigádot alakítunk!” — s mind­járt ott el is határozták. A termelési tanácskozás viharos légkörben ért véget. A kis kultúr­teremből kijőve, még órákig tár­gyalták a dolgozók a lehetősége­ket a munkaverseny szélesítése, a munkafegyelem megszilárdítása kérdéseiről. A gyárban néhány nap múl­va befejezik a gépek javítá­sát, s csak a megfelelő ta­vaszi időt várják, hogy be­indíthassák a gépeket megkezdhessék terveik teljesíté­sét. Bár a szezonkezdésig még egy hónap van vissza, de ez a termelési tanácskozás lényegében már az idei munka megkezdését jelentette. Pálkovács Majdnem félmillió forintot fordított a múl! évben saját erejéből beruházásokra a tolnanémedi Kossuth Tsz A tolnanémedi Kossuth Tsz a múlt évben nagy erőfeszítéseket tett, hogy megalapozza a közös gazdaságot, megteremtse a nagy­üzemi gazdálkodás nélkülözhetet­len feltételeit. Majdnem félmillió forintot — pontosan: 490 000 fo­rintot — fordított saját erejéből beruházásokra. Több mint 200 000 forintos költséggel két szaporító házat épített a kertészetben, to­vábbá épített 40 férőhelyes ser­tésfiaztatót, 150 férőhelyes sertés- hizlaldát és szerfás növendék­istállókat is. A máf meglévő is­tállókba jászlakat csináltatott és vízmüvet építtetett a tehénistálló­ba. A saját erőből megvalósított beruházások után a tolnanémedi Kossuth nagymértékű állami ked­vezményt kapott hitelelengedések formáiéban. Tolna megye dolgozói tiltakoznak Lumumba, Afrika hősének bestiális meggyilkolása miatt Tegnap Tolna megye üzemei­ben a dolgozók ezrei tartottak röpgyűlést. Tiltakoztak Afrika hősének, Lumumba meggyilkolá­sa miatt. Dombóvárott a téglagyárak ter­melési tanácskozásain mintegy háromszáz dolgozó emelte fel sza­vát. »Követeljük vonják felelős­ségre, szigorúan büntessék meg a gyilkosság végrehajtóit, felbuj­tóit« — hangzik a tiltakozó táv­irat. — »Fogják le a háborúra spekuláló belga és amerikai im­perialisták kezét«. Dombóvárott a vasút különböző üzemeiben tartottak tiltakozó gyűlést a dolgozók. Négyezer vas­utas nevében emelték fel tilta­kozó szavukat a dombóvári vas­utasok. Követelték: »Távolítsák el az ENSZ-ből az imperialista lakáj Hammarskjöldöt, vessenek véget a belgák kongói rémural­mának«. A Paksi Konzervgyár három­száz dolgozója tegnap a délelőt­tös műszak után tiltakozó gyűlést tartott. Táviratot küldtek, melyben hangoztatják: »Csatlako­zunk a Szovjetunió kormányának nyilatkozatához, elítéljük a sza­badsághősök gyilkosait. Követel­jük vonják felelősségre a gyilkos­ságok tervezőit, végrehajtóit«. A több mint ezer munkást fog­lalkoztató Simontornyai Bőrgyár­ban üzemrészenként tartottak röpgyűlést a dolgozók. Itt is mélységesen elítélték az imperia­listák gálád tettét. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gé^avító Vállalat kétszáz mun­kása tartott tegnap röpgyűlést műszakváltás után. Tiltakozó táv­iratot küldtek, melyben követe­lik Csőmbe, Mobutu és a belga imperialisták felelősségrevonását, Hammarskjöld leváltását. A bátaszéki vasútállomáson a reggli oktatáson részt vevő mintegy ötven dolgozó tiltakozott munkában lévő társai nevében az imperialisták gálád gyilkossága miatt. 822 000 forinf- állami kedvezmény A bonyhádi Petőfi Tsz tiszta vagyonának nagymértékű gyara­podását és azt is, hogy több mint 52 forintot, fizetett ki tag­jainak egy-egy munkaegységre, a szorgalmas munkán és a jó gaz­dálkodáson kívül, elősegítette ál­lamunk hathatós segítsége is. A tsz jól élt az állam segítségével és úgy gazdálkodott, hogy igény- bevehesse azokat a jelentős ked­vezményeket is, amelyeket az ál­lam ad a termelőszövetkezetek­nek. Kedvezmények címén a múlt évben 822000 forintot írtak jóvá a Petőfi Tsz-nek. Műtrágya vá­sárlás után 50 000, tenyészvásár- lás után 60 000, az áruértékesíté­si terv túlteljesítése miatt 102 000, saját erőből megvalósított beru­házások után 368 000, az állat­szaporulat felnevelése után 29 000 forint állami kedvezményt ka- Dott a bonyhádi Petőfi Tsz. KISZ-kollégium Bonyhádon Egy évvel ezelőtt a Vörösmarty Mihály Fiú Diákotthon, fiú kollé­giummá alakult. Tovább dolgoz­tunk, tovább fejlődtünk és elér­tük célunkat, a félévi ünnepélyes közgyűlésünkön a tagság egyön­tetű elhatározása alapján KISZ- kollégiummá lettünk. Ma már ott tartunk, hogy a tagság 92 százaléka KISZ-tag, és igazán szép eredményekről szá­molhatunk be minden téren. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy itt megállunk — sőt tovább fejlődünk és meg akarjuk való­sítani további céljainkat, mert ez a név — KISZ-kollégium — új feladatokat jelent. A közgyűlés egyhangúlag ün­neppé nyilvánította ezt a napot, melyen ez az elhatározás meg­született. Deres István levelező, Bonyhád 35. De ebben az alvilágban valósá­gos pénzügyi műveletek is lebo­nyolódnak. Kölcsönöket adnak és felvesznek ügyletek kötéséhez egymástól. A kölcsönökről köte­lezvények készülnek, s ezek szö­vegében — mint fedezet — ott szerepel a kölcsönvevő volt gyá­rának, vállalatának pontos leírá­sa, felbecsült értéke, vagyonál- laga. Akinek a nevén értékesebb üzemet tartanak nyilván, az szük­ség esetén nagyobb összegű köl­csönökre számíthat, mint akinek egykori üzemét a szocialista ál­lam sajnálatos módon »elhanya­golja«, vagy keveset ruház bele. Ugyanezen a módon ma valaki tündökölhet, holnapra a mélybe zuhanhat. Bottlik Jenő is egy szeszgyáros öntudatával és fölényével fogad­ta vejét, Szerencsés Jánost. A két férfi feszélyezetten méricskélte egymást. Szerencsés felkészült er­re a találkozásra, mégis kissé félszegen mozgott új rokonsága körében. De azért sikeresen túl­estek az ismerkedésen. Bottlik voltaképp meg volt elégedve ve- jével. Érdemesnek találta arra, hogy ha majd eljön az idő, ma­gához emelje. Szerencsést pedig némiképpen még meg is hatotta az após gondoskodása. Júlia ugyanis kieszközölte, hogy a gyártól egy kétszoba összkomfor­tos lakást kapjanak és az após ezt segített berendezni. Szerencsés könnyen bele is nyugodott ebbe az adakozásba. Fejedelmi érzés volt számára ez a pompás otthon. Júlia egyébként korántsem ra­gaszkodott ahhoz, hogy túlságo­san sűrűn ellátogassanak szülei­hez. Éljék most már a maguk életét. Horváth József: ARANYKALITKA Hónapok múltak el a házasság- kötésük óta, de a vonzalom még csak nőtt közöttük. Júlia varázs­latos hatással volt Szerencsésre. Elbűvölte finom modorával, ta­pintatával, mindig friss gyöngéd­ségével, mindenre kiterjedő gon­doskodásával. A ^ '"fi nagyon há­lás volt Júliának ^pró meglepe­tésekkel igyekezett a kedvében járni. Ó maga mondta ki a szen­tenciát: Júlia legyen csak házi­asszony, el tudja ő tartani, nem kell a gyárba járnia. Júlia még szabadkozott is, de aztán »enge­dett« az ura akaratának. Szerencsést csak az zavarta, hogy Júlia túlfűtött ambiciókat táplált. Folyton sarkallta őt, el­látta ügyes és ravasz utasítások­kal, amelyek mind egyetlen célra irányultak: egyengetni voltak hi­vatottak Szerencsés felfelé ívelő karrierjének pályáját. Szerencsés kitűnően érezte magát munka­körében, de Júlia határozottan lovalta: — Miért érnéd be ennyivel? Mennyivel különb Polányi, az igazgatóhelyettes nálad? A boká- Szerencsés dig sem ér fel szakértelemben, ben ült és megbízhatóságban! És miért ha­nyagolod el Benkőt? Ez a barát­ság nagyon fontos. Benkő, majd meglátod még sokra viszi. Előbb- utóbb felkapaszkodik. S akkor a hónod alá nyúl. Az a baj, hogy te nem vagy eléggé céltudatos. — Hagyd el, Júlia, ehhez te nem értesz! — kérlelte szelíden. — De igenis értek. Én tudom mit akarok! Bár te lennél ilyen előrelátó! Manapság olyan világ van, amikor a magadfajta ember mindent elérhet ha elég esze és bátorsága van hozzá. Szerencsésnek titokban nagyon is imponált Júlia okossága. Júlia célirányos nevelő hatása észre­vétlenül belopakodott Szerencsés magatartásába. Nem is vette ész­re, hogy mind gyakrabban tör- leszkedik Haraszti igazgatóhoz, s olyankor is felsiet a pártirodára egy kis »pofafürdőre«, amikor er­re semmi szükség sem volna. Ap- róbb-nagyobb megalkuvások sze­gélyezték életútját, s mind csak azért, hogy előnyösebb színben tündökölhessék. De boldog volt. Júlia minden­kit és mindent kipótolt az élet­ben. Még Benkőt is, akitől mind­inkább elszakadt. A szerszámárugyár teherautója vígan nyelte a kilométereket. — János a vezetőfülké- a térképet tanulmá­nyozta. — Mennyire is van Tiszagér- cse? Úgy nézem, a szolnoki híd­tól még ötven-hatvan kP »méter. — Annyi, és ráadásul rossz úton — bólintott a sofőr. De majd meg tetszik látni, megéri, Szerencsés elvtárs! Én már jár­tam itt, hányszor is? Kétszer Csu­dajó volt. Mondhatom nagyon ren des nép a tiszagérczei. Jómódúak, szíves vendéglátók. Kérem, a jó múltkoriban halvacsorát főztek a brigádunknak, hát én még olyan halászlét sohasem ettem, örülök — tette hozzá a sofőr hízelegve —, hogy Szerencsés elvtárs lett a brigádvezető és ezentúl itt lesz ezeken a jó kis kiruccanásokon. Szerencsés maga is nagy ér­deklődéssel készült erre a vasár­napi agitációra. A múlt héten azt kérdi tőle Benkő: »Janikám, van-e kedved egy kis falusi mun­kára? Jakab elvtárs, aki idáig a patronáló brigádunkat vezette, megbetegedett, legalább fél esz­tendő, amire felgyógyul. Átvehet- néd a brigádot. Jót fog tenni a falusi környezet«. Ő szívesen el is vállalta a megbízatást. Benkő tüzetesen eligazította, mit tegye­nek, s hogyan tegyék. A szerszámárugyár a tiszagér­czei Táncsics Tsz-t patronálta. De a brigád nemcsak a szövetkeze­tek, hanem az egyéniek között is igyekezett nevelőmunkát végezni. Segített a Táncsicsnak, ha vala­miben tanácsot kértek. Beszélget­tek az emberekkel, megismerked­tek a szövetkezet eredményeivel, aztán elmondták ezeket a ta­pasztalatokat a faluban. Mert a jó ég tudja, mitől van ez, olyan szövetkezeti parasztok, akik min­den hivalkodás nélkül is remek eredményekről adhatnak számot, kérkedésnek tekintik fejlődésük lényeinek híresztelését, ezt szíve­sebben bízzák másra. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom