Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1961. február 15. Világszerte felháborodás fogadta Lumumba meggyilkolásának hírét (Folytatás az 1. oldalról.) tés szerint Lumumba miniszterel­nök meggyilkolásának hírét meg­döbbenéssel és felháborodással fogadta. Nyomban a hír vétele után elrendelték az összes kongói ENSZ-csapatok készenlétbe helye zését esetleges rendzavarások megakadályozása céljából. A Tan jug értesülése szerint az ENSZ- erők bizonyos kiterjedtebb csapat mozdulatokat hajtottak végre olyan térségek irányában, ahol összetűzés történt, vagy fenyeget egyrészt Csőmbe és Mobutu ban­dái, másrészt Lunduía és Gizenga erői között. MOSZKVA Az egész szovjet sajtó mély fel­háborodással ítéli el a törvényes kongói miniszterelnök elveteme­dett aljas gyilkosait. A Pravda hangsúlyozza, hogy a gaztettet a belga agresszorok, valamint Ka- szavubu és Csőmbe gyűlölt fejva­dász bandái követték el. E gaz hó­hérokkal együtt felelős a gyilkos­ságért Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár, a kongói ENSZ-parancsnok- ság és mindazok, akik segédkezet nyújtottak a belga agresszorok- nak. A szovjet kormány — foly­tatja a Pravda — az ENSZ-közgyű lés és a Biztonsági Tanács szószé­kéről már régen felhívta a figyel­met arra, milyen tragikus követ­kezményekkel járhat a Kongó el­leni agresszió. Ezeket a figyel­meztetéseket világszerte, milliók támogatták. Hammarskjöld és gazdái azonban nem hallgatták meg a népek szavát, nem vették védelmükbe Lumumbát még ak­kor sem, amikor álhírek kerültek forgalomba Lumumba »szökésé­ről«. A gyarmatosítóknak — emeli ki a lap — felelniük kell Pat­rice Lumumba szenvedéseiért és haláláért, a kongói nép mélységes gyászbaborulásá- ért és mindazokért a gaztet­tekért, amit az imperialisták Afrika földjén elkövettek. WASHINGTON A Tanjug Reuter-jelentés alap­ján közli, hogy Lumumba meg­gyilkolásának híre akkor érkezett Washingtonba, amikor a Kennedy kormány az Egyesült Államok kongói politikájának felülvizsgá­lását tanulmányozta. Az amerikai elnök előreláthatólag megtárgyal­ja majd az újabb kongói fejlemé­nyeket legközvetlenebb tanácsa­dóival. Rusk külügyminiszter az amerikai külügyminisztérium tisztviselőivel tanulmányozza Lu­mumba halálának a kongói hely­zetre gyakorolt hatását. ÚJDELHI Nehru miniszterelnök Újdelhi­ben újságírók előtt kijelentette, Lumumba halálhíre mély megren düléssel töltötte el, mert »gyilkos­ság történt, amelyet nyilván ma­gasrangú személyiségek követtek el«. Megállapította, »határozott és hatékony cse­lekvésre van szükség a bűnö­sök megbüntetése végett... mert ha nem történik meg a helyzet tisztázása, a következ­mények beláthatatlanok lesz­nek.« A kanadai képviselőház hétfő délutáni ülésén Howard Green kanadai külügyminiszter beszélt kormányának mély sajnálkozásá­ról. »Lumumba személye körül sok vita folyt — mondotta — de megváltoztathatatlan tény, hogy ő volt népének megfelelőképpen vá lasztott képviselője és Kongó első miniszterelnöke, akinek halála nem oldott meg semmit, hanem csak még nehezebbé teszi a hazá­jával összefüggésben az ENSZ- re háruló bonyolult feladatot«. A kubai kormány hétfőn este háromnapos hivatalos gyászt ren­delt el az országban Lumumba, a kongói nép nemzeti hőse iránt ér­zett tisztelet kifejezésre juttatása­ként. A kormány ugyanakkor til­takozást jelentett be az ENSZ-nél és követelte a súlyosan felelős ENSZ-főtitkár lemondását. A Kairóban kiadott kormány- nyilatkozat közli, Nasszer elnököt mélyen megrendítette Lumumba kegyetlen meggyilkolásának híre, amely meg fogja rázni az egész emberiség lelkiismeretét. A nyi­latkozat megállapítja, »Lumumba meggyilkolása nem jelenti befe­jeződését az afrikai népek harcá­nak, hanem csupán kezdetét e harc új szakaszának«. A marokkói kormány tájékoz­tatási minisztere hétfőn kiadott nyilatkozatában megállapítja, hogy Lumumba előre megfontolt és előkészített gyilkosság áldoza­ta. A nemzetközi közvélemény fel­háborodását juttatták kifejezésre a Rómában és Londonban tartott tüntetések. Rómában hétfőn tüntetők vo­nultak a belga nagykövetség elé »Éljen Lumumba, le Belgiummal- feliratú táblák alatt. A tüntetők később köveket dobáltak a nagy- követség épületére. A kivonult rendőrség 14 tüntetőt letartózta­tott. A londoni tüntetők »Lumumba Afrikáért halt meg« feliratú táb­lákkal vonultak mind a belga, mind az amerikai nagykövetség elé. ELISABETH VILLE A belgák katangai bérencei hétfőn Elisabethvilleben bejelen­tették, hogy „csapataik bevonul­tak Bukamába”, amely az Eli- sabethville—Kamina közötti vas­útvonalon fekszik. Mint hírt ad­tunk róla Csombenak, a belgák katangai bábjának martalócai pa­rancsot kaptak, hogy válogatás nélkül használják fegyverüket és gyújtogassanak az útjukba eső észak-katangai városokban, ahol a kongói törvényes kormányhoz hű balubák laknak. Mengessa etiópiai tábornok, aki az ENSZ megbízásából érkezett Eilsabethvillebe, hétfőn sem ju­tott tovább Csőmbe előszobájá­nál, hogy „felvilágosítást” kérjen Lumumba sorsáról. A Venus felé halad a szovjet űrrakéta Moszkva (MTI): Hétfőn az egész szovjet közvélemény nagy érdeklődéssel várta az újonnan fellőtt Venus-rakétáról elhang­zott tudományos kommentárokat, közleményeket. A sajtó hasáb­jain, a rádióban ismert szovjet csillagászok állapították meg: Az űrrakéta fellövése közelebb hoz­za a tudományt a Venus rejté­lyeinek” megoldásához. A tudó­sok azonban türelemre intik a közvéleményt, hangsúlyozzák, hogy egyetlen kísérlettől magá­tól értetődően nem lehet vala­mennyi fontos kérdésre választ kapni. Még a merész elgondolá­sairól híres Aklovszkij profesz- szor is így ír az Izvesztyijában: „Legyünk türelmesek, várjuk meg azt a rendkívüli értékű tu­dományos információt, amely má jusban érkezik szomszédunkról. És emlékeztetni kell arra is, hogy egyetlen kísérlet nem old­hat meg valamennyi feladatot. Az első ilyen kísérlet után a ki­próbált úton elindul majd a töb­bi űrrakéta is, amelyeknek tudo­mányos felszerelését mindinkább tökéletesítik. Nincs messze az az idő, amikor a Venus egyáltalán nem jelent már titkot az em­beriség számára.” Az esti órákban kiadott hiva­talos közlemény az űrrakéta út­járól, a berendezés kifogástalan működéséről osztatlan örömet kel tett az egész országban. A szov­jet emberek milliói köszöntik a tudósokat, technikusokat, mérnö­köket, akik kifogástalanul műkö­dő berendezéseket alkottak, nagy pontossággal bocsátották fel a nehézsúlyú szputnyikot, a Venus- rakétát, tökéletesen működő tudo­mányos berendezéssel szerelték fel az automatikus űrállomást. A közvélemény most érdeklődéssel várja a rendszeresen — heten­ként — kiadásra kerülő újabb és újabb közleményeket, Ari Stemfeld, nemzetközi űrha­józási ösztöndíjas a következőket mondta a TASZSZ tudósítójá­nak a Venus felé haladó önmű­ködő szovjet bolygóközi állomás­ról: — A szovjet bolygóközi állo­más május 15-e és május 31-e kö zött találkozik a Vénusszal. Míg az űrállomás a Venus felé szá­guld, a Föld 91—106 fokkal, a Venus pedig 147—173 fokkal for­dul el napkörüli pályáján. A bolygóközi állomás kilövé­sének napján a Venus pályáján megközelítőleg 35 fokkal a Föld mögött tartózkodott. A Föld azonban egy nap alatt 0,986 fok­kal halad előre napkörüli pályá­ján, míg a Venus megfelelő szö­ge 62,6 százalékkal nagyobb. Ily módon a Venus naponta 0,617 fo­kot behoz napkörüli gályáján a Földhöz képest és az űrállomás felbocsátását követő 57. napon, vagyis április 10-én pályájának ugyanazon pontjára kerül, mint a Föld. Ekkor következik be a Venus alsó együttállása. — Az említett adatok alapján — mondotta Sternfeld — elkép­zelhetjük, milyen pályán mozog az űrállomás. A Föld és a Ve­nus egymáshoz viszonyított hely­zete kizárj^ mind a Föld pályá­jához, mind pedig a Venus pá­lyájához érintőleges pályákat. — Figyelembe véve azt az időt, amely ahhoz szükséges, hogy az űrállomás a Venus tér­ségébe érjen (május 15-e és má­jus 31-e között, vagyis 92—108 nap múlva következik be ez), ar­ra a következtetésre juthatunk, hogy ugyancsak elesnek az olyan pályák is, amelyek nagy szögben metszik a Föld és a Venus pá­lyáját: ebben az esetben a boly­góközi állomás jóval rövidebb idő alatt tenné meg útját. — Az a legvalószínűbb — mu­tat rá a tudós — hogy a boly­góközi állomás a két bolygó pá­lyáját kis szög alatt metsző el­lipszis alakú pályán mozog. Ez a feltételezés megadja az ellipszis méreteit és az ellipszispályán va­ló mozgás keringési idejét: az el­lipszis nagy tengelye kisebb a földpálya nagytengelyénél, a ke­ringési idő pedig kevesebb, mánt egy év. — Következésképpen, amikor a bolygóközi állomás első ízben tér vissza a Föld pályájához, ezen a pályán nem találkozik már boly­gónkkal. — Ily módon — tételezi fel Stemfeld — a megfigyelések Föld re való továbbításának legked­vezőbb időpontja az az idő, ami­kor a bolygóközi állomás a leg­közelebb jut a Venushoz. Ez 5—7 héttel az alsó együttállás után következik be (alsó együttállás­nak nevezzük azt, amikor a Ve­nus és a Föld távolsága a leg­kisebb — körülbelül negyven mil­lió kilométer.) Ez idő alatt a bolygóközi állomás még nem tá­volodhat el túlságosan a Föld­től. A Földtől számított távol­sága kevesebb, mint 80 millió kilométer lesz. A bolygóközi ál­lomás ezután mind távolabb és távolabb kerül a Földtől. (Ugyan­csak növekedni fog a Föld és a Venus távolsága, amely a jövő év elejére több mint 250 millió kilométer lesz.) — Felmerül azonban a kérdés, képesek-e a rádióműszerek arra, hogy tízmillió kilométerre sugá­rozzák jeleiket? — Ezt majd a gyakorlat fogja megmutatni. Ebből a szempont­ból — fűzi hozzá Sternferd — re- mánytkeltő az a tény, hogy igen nagy az űrállomás súlya. A boly­góközi állomás súlya 78 száza­lékkal haladja meg az első mes­terséges bolygó súlyát és több mint tizenháromszor nehezebb mindkét amerikai mesterséges bolygónál, Lumumba és társai meggyilkolása világszerte mély megdöbbenést váltott ki. Kongó törvényes mi­niszterelnöke az imperialisták összeesküvésének áldozata lett, s személyében nemcsak Kon­gónak, hanem az egész afrikai kontinens szabadságmozgalmai­nak bátor, meg nem alkuvó harcosa vesztette el életét. Af­rika teljes felszabadításáért ví­vott harc egyik nehéz szakasza jutott Lumumba osztályrészéül, súlyos körülmények között kel­lett harcba szállnia az impe­rialista összeesküvéssel, s Lu­mumba, társaival együtt, hősie­sen vállalta azt a harcot, amely nek célja a Kongói Köztársaság teljes felszabadítása. Ez a harc nem volt hiábavaló, bár Lu- mumbának életével kellett fi­zetnie, mert az igaz ügy, Kon­gó szabadságának ügye győzni fog. Csőmbe meggyilkoltathatta Lumumbát, nem tudja azonban elnémítani a kongói nép sza­badságvágyát, s ma már a Gi­zenga vezette törvényes kor­mány az ország tekintélyes ré­szét tartja ellenőrzése alatt. Katanga tartomány szakadár »kormányának« belügyminisz­tere röviddel az előtt jelentette be Lumumba meggyilkolását, hogy a Biztonsági Tanács ösz- szeült, épp a kongói helyzet megvitatására. Zorin, a Szov­jetunió ENSZ-küldötte éles­hangú beszédben bélyegezte meg az aljas bűncselekményt, hangsúlyozva, hogy az ENSZ zászlajának leple alatt hajtot­ták azt végre. A gyilkosságért elsősorban Csőmbe, Mobutu, Kaszavubu, Kalondzsi és impe­rialista megbízóik a felelősek, de felelős maga Hammarskjöld főtitkár is, aki csak most, a gyilkosság megtörténte után javasolt vizsgálatot, jóllehet a Szovjetunió, az ázsiai és afrikai országok már többször felhív­ták figyelmét a készülő me- rényletre. A főtitkár és a kon­gói ENSZ-parancsnokság tettes­társak a bűntett elkövetésében, hangoztatta Zorin, s hozzátet­te: »Azok után, ami Kongóban történt, mi már nem bízunk a főtitkárban«. A Biztonsági Tanács ülését a megváltozott helyzetre való tekintettel elhalasztották, vi­lágszerte pedig ugyanakkor megindult a tiltakozás az ENSZ kongói parancsnokságának és Hammarskjöld főtitkárnak tény kedése ellen. Ismeretes, hogy az elmúlt napokban Nehru mi­niszterelnök is figyelmeztetett a kongói helyzet veszélyességére s mint mondotta, félő, hogy fa­siszta diktatúra valósul meg a fiatal köztársaságban. Lumum- bának és társainak kegyetlen meggyilkolása már előreveti a fasiszta diktatúra árnyékát s a világ minden tájáról megindult tiltakozások azt bizonyítják, hogy a világ nem nyugszik bele abba, amit az imperialista ösz- szeesküvők kongói cinkosaikkal együtt tettek. Lumumba több volt, mint kongói politikus: neve össze­forrott Kongó szabadságmoz­galmával, s most, amikor a szabadság mártírja lett, még több embert mozgósít az újabb harcra, Kongó szabadságáért, függetlenségéért. Tudják ezt gyilkosai is, mert hazug mesé­ket koholnak, titkolóznak, s még Lumumba sírhelyét sem árulják el. A gyilkosoknak előbb-utóbb felelniük kell tet­tükért, nemcsak Kongó népe,- hanem az egész világ előtt is. Lumumba neve pedig ott van minden afrikai szívében, ott van a szabadságért küzdő kon­gói nép zászlaján, mert aki egész életét a szabadság ügyé­nek áldozta, holtában is száz­ezreket, milliókat mozgósít újabb harcokra, újabb győzel­mekre. Leonyid Brezsnyev Guineában Labi: (TASZSZ) Labi guineai város lakosai meleg, baráti fo­gadtatásban részesítették Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének el­nökét. Brezsnyev, Sekou Touré, vala­mint Diallo nemzetgyűlési elnök a repülőtérről egyenesen a főtér­re hajtatott, amelyet zsúfolásig megtöltött az érdeklődők tömege. A vendégek tiszteletére rendezett gyűlésen Amado Telivel, a—de- morata párt Labi körzeti szerve­zetének főtitkára mondott meg­nyitót. Utána Brezsnyev, valamint Se­kou Touré, a Guineai Köztársa­ság elnöke szólalt fel. Az A1 Isztiklal című marokkói hetilap vezércikkben méltatja a Szovjetunió és Marokkó vezető személyiségeinek látogatáscseré­jét. A Szovjetunió tettekkel bizo­nyította — írja a lap —, hogy se­gíteni kíván bennünket hazánk fejlesztésére irányuló erőfeszíté­seinkben. Marokkó függetlenné válása előtt is kapott segítséget a Szovjetuniótól: erkölcsi támoga­tást felszabadító harcában. Mikor kivívta függetlenségét, Marokkó és a Szovjetunió között baráti kapcsolatok alakultak ki. A Szov­jetunió önzetlen segítséget nyújt Marokkónak. A hetilap kifejezi azt a re­ményét, hogy a két ország veze­tő személyiségeinek Brezsnyev marokkói tartózkodásával meg­kezdődött látogatáscseréje a két ország gazdasági, technikai és kulturális együttműködésének erősödését szolgálja. Karamanlisz megkezdte londoni tárgyalásait Tüntetők követelték a görög politikai foglyok szabadonbocsátását London: (MTI) A hétfőn Lon­donba érkezett Karamanlisz gö­rög miniszterelnök kedden meg­kezdte kétnapos megbeszéléseit Macmillan miniszterelnökkel. A Reuter-iroda értesülése szerint a megbeszéléseken Averoff görög és Lord Home angol külügyminisz­ter is részt vesz. Diplomáciai kö­rök úgy tudják, hogy a görög— angol tárgyalásokon szóba kerül a nemzetközi helyzet a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok, úgy­szintén a balkáni és a közel-ke­leti fejlemények szem előtt tar­tásával. Ezenkívül valószínűleg ENSZ-problémákat, NATO-kérdé- seket és az európai kereskedelmi kapcsolatokat tárgyalják meg. Mint AFP-jelentés közli, Lon­donban hétfőn este egy tüntető csoport feliratokon követelte a görög politikai foglyok, köztük Glezosz szabadonbocsátását. A tüntetők röpcéduláikon bejelen­tették, hogy Karamanlisz londoni tartózkodása idején minden nap felvonulnak és tiltakoznak. Négyszáz vagon szovjet tavaszi búzavetőmag érkezett A rendkívül csapadékos ősz miatt sokhelyütt többhetes késés­sel kerültek földbe az őszi gabo­nák, így a kipusztulás veszélye is nagyobb. Országosan ezért 35 000 —40 000 holdnyi tavaszi búzave­tést irányoztak elő. A Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermesztési igazgató­ságán közölték, hogy a Szovjet­unióból máris megérkezett négy­száz vagon tavaszi búzavetőmag. A legutóbbi napokban megkezd­ték az egyes termelőszövetkeze­tek által rendelt vetőmag kiszál­lítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom