Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-08 / 33. szám

X961. február 8. TOLNA MEGYEI NEPEJSÁG 3 Jól bevált az eredményességi munkaegység a dunaföldvári Alkotmány Tsz-ben A dunaföldvári Alkotmány Tsz, amely eddig alig több mint 800 hold földön gazdálkodott, a múlt évben érdekes jövedelem-elosztá­si forma, az eredményességi munkaegység alkalmazásával kí­sérletezett. Az országban nem, de Tolna megyében újszerű volt ez a kísérlet és úttörő-jellegű is, mert következetesen a dunaföld­vári Alkotmányban vezették be először a jövedelemnek termés­hozamok szerint való elosztását Most a tsz zárszámadása után az ismert, kitűnő gazdasági eredmé­nyek mellett figyelmet érdemel­nek az eredményességi munkaegység alkalmazásában szerzett tapaszta­latok is. Mindenekelőtt ismertetjük a tényeket, azt, hogy milyen for­mában alkalmazták Dunaföldvá- ron az eredményességi munka­egységrendszert. Három növény: a kukorica, burgonya és cukorré­pa termelését díjazták ebben a formában. A területet felparcel­lázták és minden tsz-tag tetszés szerint vállalt el kisebb, vagy na­gyobb parcellát. A vállalást írás­ban rögzítették, a tsz-tag kötele­zettséget vállalt a megállapított munkák elvégzésére, a tsz pedig arra, hogy a termelés egyéb fel­tételeit biztosítja és a tsz-tagot 1 mázsa májusi morzsolt kukorica megtermeléséért egy, 1 mázsa burgonyáért, 1 mázsa cukorré­páért egyenként 0,3 munkaegy­ség-jóváírással díjazza a termékek betakarítása után. A tsz-tag kö­telességei között szerepel a ka­pálás, a termény felszedése, a melléktermékek eltakarítása és a betakarítás szállítási munkáihoz nyújtott segítség. A kukoricater­melés esetében például a tsz-tag vállalkozott arra, hogy kétszer megkapálja a kukoricatáblát, a csöveket leszedi, a szárt levág­ja, kupacokba rakja és segít mind a kukoricacsövek, mind a szár betakarításában. Egy mázsa kukoricát különbö­ző adottságú talajokon több, vagy kevesebb munkaráfordítással le­het megtermelni. Ezért az egy mázsa kukoricáért jóváírt égj1 munkaegység termelőszövetkezeti átlagnak számít, amely a földek különböző minősége miatt 0,75 és 1,25 munkaegység körül ingado­zik. A földek ilyen osztályba so­rolásával igyekeztek a dunaföld- váriak kiküszöbölni a helyzeti adottságokból következő jogtalan előnyöket vagy hátrányokat. A minap beszélgettem a kaj- dacsi tanácsházán R. J. bácsival. Idős, munkában megöregedett ember, de még ma is serény dolgozója a termelőszövetkezet­nek. Szereti a földet, nagy szak­értője az állattenyésztésnek és a gyümölcstermesztésnek. Ezt bizo­nyítja például, hogy hasas tehe­nét több mint 8000 forintért vet­te meg a szövetkezet. Beszélgettünk többek közt a szövetkezetről, a falu sorsáról is. Az elmúlt évben bizony sok baj volt a szövetkezetben, nem ment a munka úgy ahogy kellett volna, ami az év végi eredményben meg is mutatkozott. Ennek ellenére R. J. bácsi nem elégedetlen. A háztáji gazdaság hozamán túl­menően a szövetkezettől kapott jövedelme havi 1300 forintnak felelt meg. Természetesen az ő és mások jövedelme sokkal nagyobb lehetett volna, ha a község la­kossága jobban összefog, ha öre­gek és fiatalok egyaránt teljes erővel dolgoztak volna. A beszélgetés során szóbakerült a fiatalok helyzete, és láttam, hogy R. J. bácsi arca elkomoro- dik. Ö is, a fiával együtt dolgo­zott a szövetkezetben. Jó dolgos gyerek volt a fia, hallgatott az apja szavára. Nemrég nősült meg is továbbra is együtt dolgoztak Eredményességi munkaegysé­get csak a tervezett termésered­mények után írtak jóvá az Al­kotmány Tsz-ben. Példánkban maradjunk a kukoricánál. Kuko­ricából holdanként 15 mázsa má­jusi morzsoltat terveztek a gaz­daság átlagában. Ezt a tervet a föld minőségének megfelelően lebontották. Ha valaki a rá eső tervet túlteljesítette, akkor a terven felül termelt termék 40 százalékát megkapta prémium­ként. A terven felül termelt ter­mékekért munkaegységet nem ír­tak jóvá, ezt csak a prémiummal díjazták. Tehát a dunaföldvári Alkot­mány Tsz eredményességi mun­kaegység-rendszerét premizálással kombi­nálta. Jóllehet ez nem indokolt külön, mert maga az eredményességi munkaegység-rendszer is a hoza­mok emelésére ösztönöz, éppen úgy, mint a prémium. Prémiu­mot csak ott indokolt alkalmaz­ni, ahol a meglévő jövedelemel­osztási forma kiegészítésre szo­rul. Ezt persze nem azért je­gyezzük meg, hogy változtassa­nak jelenlegi rendszerükön a du- naföldváriak. A rendszer bevált Az emberek megismerték, egyet értenek vele, kár lenne most megbolygatni. Mi mutatja azt, hogy a duna­földvári Alkotmány Tsz-ben jól bevált az eredményességi mun­kaegység-rendszer? Mindenek­előtt az. hogy az így díjazott há­rom növény termesztésének a munkálatait a tagok példásan el­végezték. Mind a három növényt kétszer megkapálták, a burgo­nya betakarításával október 10- re. a cukorrépa betakarításával október 20-ra, a kukorica beta­karításával és a szárvágással pe- dig november 20-ra elkészültek. Mindenki érdekelt volt abban, hogy minél több termést takarít­son be, hisz ez után kapta a ré­szesedést. Ezért végezték el a? összes munkát jó minőségben, például nem hagytak a kukori­cán még véletlenül sem csövet és a burgonyát is úgy felszed­ték, mint még soha. A termés­hozamok alakulása is azt mu­tatja, hogy sikeres volt a díjazási rendszer. Kukoricából a tervezett 15 má­zsa helyett 18,6 mázsa májusi a közösben. Most azonban, az őszön, a fiatalok itthagyták őket. Igen, itthagyták őket öreg koruk­ra. Elmentek Szekszárdra lakni albérleti szobába, mikor itthon van a nagy ház. A fiatalember a fűtési idényre szerződéses mun­kát vállalt 950 forintért havonta. Hogy mit fog csinálni április 15-e után azt még nem tudni. Hogyan, mint élnek majd, nem tartozik rám, de elgondolkodtató, hogy inkább vállalták az albérleti szo­bát, mint a szülői házat, a havi 950 forint fizetést és a bizony­talan jövőt, mint a biztos megél­hetést. R. J. bácsi elmesélte, hogy most a télben is mi mindennel segítették a fiatalokat. Ebben ki­fejezésre jutott a szülő széretete gyerekei iránt. De vajon elmond- hatjuk-e ezt fordítva. Vajon a szülők szeretete, megbecsülése-e az, amikor öreg korukra itthagy­ták őket? Láttam R. J. bácsi szo­morú arcát. Ez az aggódó arc késztetett arra, hogy ezt a leve­let megírjam.* Ne haragudjon meg ezért ismeretlen fiatal ba­rátom, de ha mégis úgy érzi, hogy igazam van, tegye meg azt, ami egy gyermeknek a szülővel szembeni kötelessége. FÜTTY TIVADAR Kajdacs morzsoltat, burgonyából 70 má­zsa helyett 109 mázsát takarítot­tak be minden holdról. Egyedül cukorrépából nem teljesítették a tervet, de a vezetőség vélemé­nye szerint ez nem a munkának, hanem az időjárásnak, a talaj viszonyoknak és a rossz terve­zésnek az eredménye. A közösségnek tehát hasznot hozott az eredményességi mun­kaegység-rendszer. Hogyan talál­ta meg számítását az egyén? Du- naföldvárott 40 forintot ért egy munkaegység. Egy hold kukorica megműveléséért a tsz-tag 600 fo­rint értéket kapott munkaegysé­gei után és 140 kiló májusi mor­zsolt kukoricát prémium címén. Egy hold burgonya megművelé­séért 840 forintot kapott egy tag munkaegységei után és közel 14 mázsa burgonyát prémium cí­mén. Az egyén tehát bőven meg­találta a számítását. Még azt kell megemlíteni, hogy az eredmény után járó munkaegységet csak a termék betakarítása után írják jóvá a termelőnek. Nem jelent-e ez hát­rányt a havi előlegfizetésnél? A dunaföld váriak megoldották ezt a kérdést is, úgy, hogy az elvég­zett munkákat év közben mérik anélkül, hogy így „teljesített munkaegységet” jóváírnának. Az előlegfizetésnél számba veszik eze­ket a „munkaegységeket” is és ezekre fizetnek előleget. Azt szoktuk javasolni, hogy olyan jövedelemelosztási formát alakítson ki a termelőszövetke­zet, amely a legjobban megfelel a helyi adottságoknak. A duna- földváriak ezt tették. Bátran kezdeményeztek és anélkül, hogy a szocialista jö­vedelemelosztás alapelveit és módszereit megsértették volna sikerült nekik olyan jövedelem- elosztási formát kialakítani, amely helyesen egyezteti össze a közösség érdekeit az egyéneké­vel és többtermelésre, jobb mun­kára ösztönöz. Gy. J. 27. — No, komiszár, te a lélek mérnöke vagy, hát mire magya­rázod ezt a rejtélyt? — Hm. Hát mégis, milyen vá­laszokat ad? — Akármit kérdezünk tőle, fur­csán, révetegen néz, s azt mond­ja, »-nem tudom«. Tegnap este pszichológiai ráhatással is kísér­leteztem. A majdnem teljesen sö­tét szobában a tolmács — úgy, amint előre megbeszéltem vele — monoton hangon harctéri ké­peket idézett föl előtte. Egy szokványos harctéri jelenetet. Gondoltam, hátha kimozdul he­lyéből a fantáziája, mintegy be­leképzeli magát az adott harc­téri helyzetbe, és rádöbben mind­arra, ami kizuhant emlékezeté­ből. De semmi eredmény. Aztán a tolmácsunk mindenféle magyar nevet sorolt fel előtte. De mind­egyik hallatára rázta a fejét. — Nos, ez bizony fogós kér­dés — tűnődött Versinyin őr­nagy. — Az imént gyanú ébredt fel bennem. Gondoltam, hátha szimulál? — Kizárt dolog — rázta fejét Rudakov. — No, igen és nemcsak orvosi szempontból, de egyébként is az. Hiszen ha bármiféle céllal szi­mulálna, mondjuk »fehér lappal« akart a kezünkre kerülni, mert súlyos bűnök terhelik, vagy va­lami ilyesmi, akkor csak szimu­lálna és nem mérgezte volna meg magát. A két jóbarát gondolataiba mélyedt. Versinyin törte meg a csendet: — Ha csak annyit tudnánk, hol szedték fel a szanitécek.., A Nyílt levél egy fiatalemberhez Néprajzos és népi táncos szakemberek tapasztalatcseréje Szék szár dón A Tolna és Baranya megyei népi táncos szakemberek és ok­tatók tapasztalatcsere-értekezle­tek rendszeresítését határozták el a megyei tanácsok művelődésügyi osztályainak irányításával és tá­mogatásával. Február 5-én Szek- szárdon került sor találkozóra, amelyen a Tolna megyei népi táncoktatók mellett harmiivc Baranya megyei táncoktató je­lent meg. A találkozón a Sárközi népi együttes mutatott be négy műsorszámot. Ennek alapján ke­rült sor a vitára, amelyben a szakemberek kicserélték vélemé­nyüket és tapasztalataikat. Min­den táncoktató megtanult egy új fiú- és egy leánytáncot, amelyet hazatérve megtanít csoportja tag­jaival. A találkozó keretében hangzott el Andrásfalvi Bertalan előadása Sárköz népművészetéről. Egy hónap múlva Pécsett ren­dezik meg a tapasztalatcsere- értekezletet, amelynek keretében a Mecsek táncegyüttes mutat be műsorából. Úi műsorára készül a szekszárdi irodalmi A szekszárdi irodalmi színpad nagy sikerrel mutatta be Csehov műveiből összeállított műsorát. Ez ideig hét előadást tartottak a Csehov-művekből, a jövőben még három előadás keretében rende­zik meg a Csehov-estet. Legkö­zelebb, február 12-én Kisvejkére látogatnak el az irodalmi színpad tagjai. _________________________ _ s zínpad A nagysikerű Csehov-est bemu­tatóival párhuzamosan már fo­lyik a felkészülés a következő műsorra, amely a »Tükör — Gör­be tükör« címet viseli majd. A világ- és a magyar irodalom klasszikusainak humorából adnak ízelítőt új műsorukban az irodal­mi színpad tagjai. A bemutató előadásra március elején kerül sor. 397 növendéke van a szekszárdi zeneiskolának A szekszárdi Liszt Ferenc Ze­neiskola nagy népszerűségnek ör­vend, hírneve állandóan növek­szik. Ez lemérhető a növendé­kek számának állandó emelkedé­sén is. Jelenleg 397 növendéke van a zeneiskolának, örvendetes a munkás és parasztszármazású gyerekek számának állandó nö­vekedése. Jelenleg 126 munkás- és 67 parasztszármazású gyerek tanul a zeneiskolában, ez az ösz- szes tanulólétszám ötven száza­léka. Eddig két növendékhangver­senyt rendezett a zeneiskola, de a növendékek különböző rendez­vényeken mintegy harminc eset­ben szerepeltek. Nagy gondot for­dít a zeneiskola vezetősége és ta­nári kara a hangversenyek ren­dezésére. Általában szép látoga­tottságnak örvendenek a hangver senyek, a bérletesek száma 130. Feladatának tekinti a zeneiskola a komoly zene megismertetését és megszerettetését a falvak la­kosságával is, célul tűzték ki, hogy ne legyen egyetlen olyan község sem a megyében, ahol nem tartanak előadást. A szekszárdi zeneiskola irányí­tása alatt fiókintézményt hoztak létre Bonyhádon, amelynek 65 növendéke van. A zeneiskolai növendékek fél— évi tanulmányi átlaga 4,4. _____ M ozgalmas a szekszárdi farsang A múlt szombaton nagyszabású,- jól sikerült mérnökbál volt Szek- szárdon. Ez volt az idei farsang eddigi legnagyobb szekszárdi »eseménye«. A közeljövőben azon­ban még jónéhány nagy farsangi rendezvényre számíthatunk. Már szétküldték a meghívókat a jo­gászbálra, amelyet február 18-án tartanak, a jogásznapok kereté­ben. Sok érdekelt kézhez kapta már a meghívót a február 25-i gazdászbálra is, amely hagyomá­nyos rendezvény, minden évben megtartják és ami ugyancsak a hagyományokhoz tartozik, a bál nrpján tanácskoznak a mezőgaz­dasági szakemberek, melyre a magyar—szovjet mezőgazdasági hónap rendezvénysorozata kere- I tében kerül sor. i Józsel: I ARANYKALITKA vele együtt szolgált katonák vagy helyi lakosok közül valaki bi­zonyosan felismerné. — Mondd, Ilja, nem lehet el­képzelni, hogy ez az állapot csak időleges? Hogy csak egyelőre... — Lehet, hogy valamikor visz- szanyeri emlékezőtehetségét. Ezt ma még nem lehet tudni. De semmiképp sem egyhamar. Em­lékszem néhány hasonló esetre. Egyszer egy traktoristát kezel­tem. Munka közben felborult a gép, maga alá temette a trakto­rost és a fiatalember elvesztette emlékezőtehetségét. Néhány éven át nem i$ nyerte vissza. Egyszer hírét vettem, hogy teljesen rend­bejött. Érdekelt a dolog, milyen behatásra zökkent vissza énjé­be? Képzeld el, egy súlyos és megrázó lelki defektusnak kö­szönheti gyógyulását. Idegrend­szerét olyan megrázkódtatás érte, amely helyrebillentette lelki egyensúlyát. — Érdekes. Valami olyasmi, no persze és nem tudom bizonyosan, de talán olyasmi ez, mint ami­kor egy ébresztőóra megáll, s akárhogyan is piszkálják, még ha szakavatott kézzel is, nem tud­ják megindítani. Aztán egyszer az óra leesik - a szekrény tetejé­ről, mindenki azt hiszi, na en­nek most már végképp fuccs, de csodák csodája, valami helyre­billent a szerkezetben, s az óra jár, mintha mi sem történt volna. — ügy van — bólintott Ruda­kov. — Nagyon találó. Vagy pél­dául tudod, hogy a klinikai ha­lál állapotába jutott szívet — ha gyors a beavatkozás — magasfe­szültségű elektromos impulzusok­kal meg lehet indítani megint. Versinyin az órájára pillantott. — Késő van, testvér, el kéne menni. Hanem még egyet. Mit szándékoztok tenni ezzel az em­berrel, ha felgyógyult? — Beszéltem már róla Goncsa- rovszkij ezredessel a hadtest po­litikai osztályán. Azt mondj a* semmi egyebet nem tehetünk, mint hogy hadifogoly állomány­ba vesszük. Katonaruhában esett fogságba, még ha az okmányai hiányoznak is. Sem pro sem kontra nem tudunk róla semmi bizonyosat, tehát úgy kezelendő, mint akármelyik hadifogoly. Ha talpraáll, hátraküldjiik. Talán majd az idő segít rajta. A két tiszt elbúcsúzott egy­mástól. (Folytatjuk.!

Next

/
Oldalképek
Tartalom