Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

1961. február 1. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Af. eg>^ges^parasz^ag^^«ahiliitasaert ^ magyar sajtó napján DECS KÖZSÉGBEN nem kel­tett különösebb feltűnést, amikor néhány héttel ezelőtt megkezdő­dött a falu átszervezése. Nem oko­zott. de nem is okozhatott megle­petést. miután már hónapok óta folyt az előkészítő munka. Párt­taggyűléseken. tanács- és tömeg- szervezeti üléseken foglalkoztak az átszervezés fontosságával. És amikor három-négy héttel. ezelőtt a népnevelők felkeresték a gazdá­kat. már nem arról vitatkoztak, termelőszövétkezeti község le- gyen-e Decs, vagy ne, hanem ar­ról. hány termelőszövetkezet ala­kuljon. A községtől távoleső Se- renc-Bográn, Alföld-szálláson kü- lön-külön tsz-ek alakuljanak, vagy összevonják-e a kültelkeket. Végül is úgy döntöttek, hogy le­gyen négy termelőszövetkezet, mi után a község határa igen kiter­jedt. Az Alkotmány Tsz. amely jó néhány éves múltra tekint vissza, 925 holdról 3000 holdra szaporo­dott. Az újonnan alakult Uj Élet Tsz-nek is hasonló nagyságú a földterülete. A két kisebb taglét­számú serenc-bograi Egyetértés és az alföld-szá'lási Uj Korszak Ter­melőszövetkezet tagjai is biza­kodva fogtak hozzá a közös gaz­daság kialakításához. A bizakodást és a jó hangulatot a pártszervezet politikai felvilá­gosító munkája és a községi ta­nács gyakorlati segítsége még csak erősíti. A pártszervezet nép­nevelői — párttagok és párton kí­vüliek — ismét meglátogatják azokat a tsz-parasztokat, akiknél az átszervezés során megfordul­tak. Az is gyakori, hogy a tsz-pa- rasztok keresik fel a népnevelőket ügyeikkel, problémáikkal. Legutóbb az a hír kapott lábra, hogy az egyik tsz-ben magasabb le°z a háztáji terület, mint a má­sikban. A pártszervezet és a ta­nács a tsz-elnökök bevonásával megbeszélést tartott és a vitás kér délekben közösen döntöttek. Ez­gok az egyik tsz-ből a másikba vándoroljanak. A MEGBESZÉLÉS EREDMÉ­NYEKÉNT közös nevezőre jutot­tak például abban, hogy a háztáji terület nem lehet nagyobb egy katasztrális holdnál. Az olyan esetekben, amikor a férj válla melőszövetkezeti tag, a háztáji terület 800 négyszögöl legyen. Megállapodtak abban is, hogy mennyj legyen a kötelező mun­kaegység. A férfiaknak 60 évig legalább 200, 60 éven túl pedig 120 munkaegységet kell elvégez­niük. A nők számára legalább a 120, illetve a 80 munkaegység elvégzését javasolták. Egységes állásfoglalás történt a premizá­lás mértékével kapcsolatban is. A négy tsz vezetősége megállapo­dott abban, hogy a megbeszélés alapján a feladatok megtárgyalá­sát a közgyűlés elé terjesztik, jó­váhagyás végett. A községi pártszervezet az el­múlt napokban párttaggyűlésen értékelte a szervezési munkát, amelynek eredményeként Decs termelőszövetkezeti községgé ala­kult át. Ez az egyik része — a könnyebbik része a dolognak — hangoztatták a decsi kommunis­ták. A nehezebb feladat még hátra van: ez pedig a termelő­szövetkezetek megszilárdítása. Ugv döntöttek, hogy segítséget nyújtanak és azokban a tsz-ek- ben, ahol három párttag van. megalakítják a pártszervezetet, hogy a gazdasági megszilárdítás­sal eevütt a politikai élet is fel- lendüliön. A nártvezetőségi ta­gok vállalkoztak arra, hogy eb­ben a munkában a helyszínen gyakorlati segítséget adnak a tsz-eknek. s maguk között felosz­tották a területet. A TAGGYŰLÉSEN dicséretben részesítették azokat a párttago­kat és párton kívüli népnevelő­ket, akik fáradságot nem kímél­ve dolgoztak és végezték a fel- zel elejét vették annak, hogy a ta- világosító munkát. Született egy E^er fogász válaszol a iszalagok kérdéseire Seg'iség a zárszámadás előkészítéséhez — ősztől tavaszig háromezer előadás a falvakban olyan határozat is, hogy a vi­déki elvtársaknak írásban kö­szönik meg azt az önfeláldozó és türelmes felvilágosító mun­kát, amelyet Decs község átala­kításáért végeznek. A decsi pártszervezet kommu­nistái a közsében beállott nagy latnál, vagy egyéb munkahelyen átalakulás után nem fejezték be dolgozik, és csak a feleség a tér- j az agitációt, a népneveő mun­kát — ahogyan mondani szok­ták — nem húzták le a rollót. Szerveznek, agitálnak, fáradha­tatlanul járják a falut és a tá­voleső tanyákat. — Bár nem panaszkodhatunk a járásra azért, hogy magunk­ra vagyunk hagyva — mondja Zrínyi József elvtárs, a pártszer­vezet titkára. — Csak az elisme­rés hangján beszélhetünk arról a politikai és gyakorlati segít­ségről, amelyet Rúzsa János elvtárstól, a járási pártbizottság PTO-vezetőjétől kaptunk és még a mai napig is kapunk. A se­gítségadás mellett azonban tisz­tában vagyunk azzal is, hogy nem várhatunk mindent „fent- ről”. Az egységes parasztság ki­alakításáért még sokat kell ten­ni. Sokszor el kell jutnunk még a parasztsághoz türelemmel, meg értéssel és jó szóval és e feladat elvégzése elsősorban a mi fel­adatunk lesz. Pozsonyi Ignácné Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1942. I ladva. amelyet elődeink jelöltek február elsején jelent meg elő­ször a kommunista párt lapja, az illeágis Szabad Nép. A párt lap­jának megjelenése jelentős állo­más volt , a munkásmozgalom történetében, s megjelenésével egy új fegyver került a dolgozók kezébe, amely harcukat, törek­véseiket közelebb vitte a cél­hoz... A Szabad Nép megjelené­sének emlékére ünnepeltük meg először 1952-ben a magyar sajtó napját, s tesszük ezt azóta min­den évben február elsején. S ha valaha időszerű volt, ak­kor ma az, — felidézni a nagy- múltú illegális kommunista sajtó emlékét, egy pillantást vetni azokra a törekvésekre, amelyek érdekében megszületett: emlékez­ni azokra a harcokra, küzdelmek­re, amelyeket munkatársai vívtak az elnyomás ellen a munkásosz­tály érdekében. Nagy feladatok állnak előt­tünk, s az újságírónak megtisz­teltetés, de egyben kötelessége is, tudása, ereje legjavával küzdeni a szép célokért, amelyek a nép boldogságát, jövőnk izmosodó, igaz nagyságát jelentik. S a nép érdekeit híven szolgáló újság­írók büszkén vállalják magukra ezt a feladatot. Azon az úton ha­Termelősrövetkezeti vásárokat szerveznek a földművesszövetkezetek meg számunkra dásunk legjavát együtt a néppel. becsülettel, tu- adva lépünk Összefoglalták és értékeltek a népfront jogász-akció bizottságá­nak eddigi munkáját, s a tapasz­talatok alapján meghatározták a tennivalókat. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsánál el­mondották az MTI munkatársá­nak, hogy napjainkban több mint ezer jogász, ügyészek, bírák, ügy­védek, vállalati, tanácsi jogtaná­csosok keresik fel rendszeresen a termelőszövetkezeteket. Az újon­nan alakult közös gazdaságok­ban beszélnek a tagok jogairól, kötelességeiről, megmagyarázzák, mit jelent a termielőszövetkezeti demokrácia, milyen helyet fog­lal el a tsz életében a munka­csapat, a munkabrigád, ismer­tetik az ellenőrző, a szociális, valamint a fegyelmi bizottság hatáskörét, tevékenységét. Szól­nak a vezetők és a tsz-tagok fe­lelősségéről, a rájuk bízott java­kért, s azért, hogyan teljeiítik szerződéseiket, kötelezettségeiket az ország, a társadalom iránt. A múlt év telén mintegy kétezer előadást tartottak, most pedig, ősztől tavaszig mintegy három­ezerre kerül sor. A jogász-akcióbizottságok köré tömörült társadalmi segítők eb­ben az évben többhelyütt segí­tettek a termelőszövetkezetek zár­számadásainak előkészítésében, részt vettek és részt vesznek _a közgyűléseken, számos termelő- szövetkezetben már mintegy kü­lön napirendi pontként tartják számon a közgyűlésnek azt a részét, amikor a jogászvendég válaszol a kérdésekre. Számos községben az a szokás honoso­dott meg, hogy a jogászok bizo­nyos időközönként rendszeies fo­gadóórákat tartanak társadalmi Falvaink egyre növekvő igé­nyeinek kielégítése fontos fel­adata a földművesszövetkezeti kereskedelemnek. Ezért a terme­lőszövetkezeti gazdák kérésére megyénkben az év első hónapjai­ban termelőszövetkezeti vásáro­kat rendez a földművesszövetke­zeti hálózat. Ezzel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel a MÉSZÖV kereskedelmi főosztály vezetőjé­nek Vastag Józsefnek, akitől a következő felvilágosítást kaptuk. — A termelőszövetkezeti vásá­rok célja az, hogy most a terme­lőszövetkezeti zárszámadások ide jén, falusi vásárlóinkhoz elvi­gyük mindazon áruféleségeket, amelyekre szükségük van — kel­lő mennyiségben. A gyakorlati tapasztalat ugyanis az, hogy rak­tárhelyiségekben szűk boltjaink nem mindig képesek lebonyolíta­ni a zárszámadások idején erősen — Mit lehet kapni a tsz-vásár- ban? — Rendkívül megnőtt a keres­let a háztartási gépek iránt. El­sősorban tehát mosógépeket, por­szívókat, robotgépeket, rádiót, motort viszünk magunkkal. A ru­házati cikkekből — elsősorban téli holmikra gondolok — szin­tén nem lesz hiány. Sőt mező- gazdasági szakkönyveket, verses köteteket, regényeket is vásárol­hatnak azok, akiket az irodalom érdekel. A vásárokat általában divatbemutatóval egybekötve szer vezzük, főleg a nagyobb helye­ken. A közeljövőben például Kur dón és Kocsolán lesz ilyen divat- bemutatós vásár. — Hol és mikor lesz a közel­jövőben vásár? — A vásár ideje mindenütt a zárszámadó közgyűlés időpontjá­tól függ. A február eleji „mű­munkában a közös gazdaságok tagjainak. Már-már^ gyakor'attá felfutó forgalmat — az igények-! sortervben” Bátaszék, Magyarke- i j szí, Sióagárd, Alsónyék és Bony­hád szerepel. De mindenhova el vált, hogy a t&z-ek tagjai, veze- nek megfelelően. Egyben attól tői a munkahelyén is felkeresik iS megkíméljük vásárlóinkat, a velük kapcsolatot tartó jogászt, hogy a rosszra fordult időben be és tanácsot, kémek ügyesbajos kelljen menniök nagyobb közsé­és tanácsot kérnek dolgaikban. 1 gekbe, vagy városba vásárolni. megyünk előbb, vagy utóbb! — fejezte be nyilatkozatát Vastag elvtárs Nagy változások korában élünk, s e változások, jövőt formáló átalakulások minden mozzanatá­ra kell, hogy felfigyeljünk, kell, hogy mindez kifejeződjön mun­kánkban. A sajtó a párt szava: eljuttatja a dolgozókhoz a párt mondanivalóját, de ugyanok..or, s ugyanilyen mértékben helyet kap — kell, hogy helyet kapjon — a sajtóban az ember mindennapi gondjaival, problémáival, örö­meivel, Az ember akiért, s aki­nek érdekében történik minden, az ember akinek céljai, tervei, vágyai vannak, s aki szorgos munkával töltött hétköznapjain mindannyiónk holnapjáért dol­gozik. Bemutatni azt a változást, amelynek eredményeként dolgozó parasztságunk a szocialista me­zőgazdaság útjára lépett — kö­telessége a sajtónak, a sajtó munkásainak. A becsület, az igaz ügyért való harc az, amelyet örökségül ha­gyott ránk az illegális Szabad Nép: fáradhatatlanul küzdeni a dolgozó nép érdekeiért — érte és vele. Erre a soha meg nem szűnő kötelességre figyelmeztet ben­nünket ez a nap is, amikor a magyar sajtót ünnepeljük. A kor, amelyben élünk, soha nem látott boldogságot, jólétet képes biztosítani az emberiség­nek, de ugyanakkor magában vi­seli egy minden eddiginél bor­zasztóbb katasztrófa lehetőségét is. S az újságnak, az újságírónak szíve szerinti kötelessége tollával azért harcolni, hogy az emberi­ségnek a jólétben, boldogságban legyen része, s mindörökre elke­rülje a háborút. Most, amikor a szocializmust építő országok hatalmas ereje és az emberiség békevágya képes arra, hogy örök­re kiküszöbölje a háborút, az emberiség érzékelhető közeibe jutott minden eddigit fe­lülmúló nyugodt, boldog élete megteremtésének lehetőségéhez. A magyar sajtó valamennyi munkásával együtt, a Tolna me­gyei Népújság munkatársai is busz kén vállalják a feladatot, hogy a ko munista társadalom felé haladva, tehetségükkel, tollúkkal küzdjenek a szebb, gazdagabb holnapért: az emberért. 21. — Az más. Ez itt nem kisded­óvó, Matejka. Nem csevegünk, nem társalgunk, mint a civil- bagázs. És nem pimaszkodunk. Itt enyém a végső szó, és maga akkor távozik, amikor végez­tem. Nem úgy, mint a múltkor a parancsnokságról, Matejka, amikor vette a bátorságot és egy­szerűen faképnél hagyott. Remé­lem, még emlékszik? — Igenis. — Na. Horváth József: ARANYKALITKA HU---------------------------­v agy, Hová az eset különlegesen súlyos. Ma­gam veszem kézbe. Jelentést nem kell tennie. Reggel átveszem a foglyot. Megértette, hadnagy úr? — Igenis. Kovácsik rohanva hozta a vö­dör vizet és csakhamar összeüt­között a döngő léptékkel távozó főhadnaggyal, amint az kifor­dult az ajtón. A vizet Kovácsik rálocsolta Matej kára. Mukkanni sem tudott a megdöbbenéstől. Mégis csak valami rettenetes dol­got követhetett el ez ä szegény. Vajon mit? Az áléit ember végre magához nekem, amit kértem és holnap sem lesz. A markomban leszerel. Mehet, isten hírével. So- bitang. Felelj: hol van? Hm. Bizonyára rájött ha többé semmi dolgunk sincs dugtad, mi? már, Matejka, én eszközöltem ki egymással. Sőt, még számíthat is Matejka meg se moccant. A magának azt a lehetőséget, hogy rám. Higgye el, nem érdemes tiszt eléje ugrott és öklével az komiszban szolgálhassa a hazát, makacskodni. Megvannak az esz- arcába sújtott. Matejkát végképp tért, de olyan volt, mint aki se Mert a hazát sokféleképp lehet közeim ahhoz, hogy kiűzzem ma- elhagyta ereje. Megtántorodott és eleven, se holt. A hadnagy intéz­szolgálni, Matejka. Ha például gából a megátalkodottságot. Elég elzuhant a földön. Borsiczky vad kedésére Kovácsik és az ügyele­ideje volt gondolkodni. dühében belerúgott. De egyszer- tes a fogdába kísérte. Matejka állta a főhadnagy ke- smind megijedt. Senki sincs Amikor bezárult mögötte a fog- gyetlen, hideg tekintetét. Bor- ugyan a közelben, de azért nem da ajtaja, Matejka a kőkemény siczky még mindig igyekezett lehet tudni, nem lődörög-e arra priccshez vánszorgott és erőtle- uralkodni magán. a napostiszt. Mit is mondhat an- nül elnyúlt rajta. S most, hóna­— Ha magának egy csepp nak, aki rá talál nyitni? Leg- pok óta először zokogott. Könny­esze van, nem tétovázik. A meg- jobb lesz megelőzni a bajt. telenül, fuldokolva sírt. Megráz­bebizonyulna előttem, hogy a maga szolgálatai civilben érté­kesebbek, mint mundérban, akár holnap leszerelhetne. A főhadnagy el volt ragadtat­va saját szellemességétől, és la­posan pislogott a pallérra. Va jón érti-e az ő finom intenció- maradó felerésztől még úr lehet. Feltépte az ajtót és elordítot- kódott a lelke az elviselhetetlen ját? Amint szemügyre vette Ma- Maga azért tartja vissza a volt ta magát: tejkát, megint az a nyugtalanság felesége jogos részét, mert bősz- — Napostiszt! Hozzám! fogta el, amelyet már a múltkor szút akar állni rajta. Az asszony Göröcs hadnagy futólépésben a parancsnokságon is tapasztalt, nem ezt érdemli magától. közeledett. Matejka akkor is szürke, szenvte- Borsiczky látta, hogy a pallér — Locsolják fel ezt a gazem- len, közönyös nézésével zökken- szeme még erre sem rebben. El- bért. Súlyos függelemsértésért le­tette ki biztonságából, akárcsak vesztette önuralmát. Szeretett tartóztatni! Vitesse a fogdába, most. Mintha nem is volna je- volna belerúgni Matejkába. Or- A hadnagy pillantása a gör- len. Felállt az asztal mögül, fel dított, mint a sakál: esősen meg-megránduló, s alá járkált a mozdulatlan ka- — Disznó! Vörös útonálló! Én katonára esett, tona előtt'. elveszem, úpvis elveszem! Nem — Főhadnagy úr, .alázatosan .. — Matejka! — mondta sötéten, menekülsz a kezem közül, te söp- hívjam az orvost? — Most már nem babra megy a redék! É”-’ '■appal melletted le- — Nem kell. Majd magához játék! Nyíltan beszélek. Adja át szék. Egy percnyi nyugalmad tér. Egyébként — tette hozzá — fájdalomtól. Úristen, mivé lett az élete? Tehetetlenül vergődött. Hát miért nem tud fordítani a sorsán? Idegláz gyötörte. De hi­szen minden másképp lesz, ha odaadja Borsiczkynak az arany felét. Miért is nem jutott ez előbb eszébe? Ki akarta nyújta- ájult ni a karját. Lehunyt szemmel is maga előtt látta a ládikó aranyat. A tompán fénylő rudacskák ott cincogtak a keze ügyében. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom